image_pdfimage_print

A Munkástanácsok Országos Szövetsége múlt héten írásban kérte az Innovációs és Technológiai Minisztérium állásfoglalását a 24 havi munkaidőkeretet lehetővé tevő Korm.reneletről. Az új Rendelet alapján, ha a munkáltató egyoldalúan alkalmaz legfeljebb 24 havi munkaidőkeretet, a Rendelet és az Mt. szövegéből nem tűnik ki világosan és egyértelműen, hogy a 48 órás beosztás szerinti heti maximális munkaidő átlagolt figyelembevételére nyitva álló időszakokat (4, 6, esetleg 12 hónap) miként kell megfelelően alkalmazni.

A kérdésre az alábbi választ kaptuk:


Innovációs és technológiai minisztérium

Bodó Sándor

foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár

 

Tisztelt Elnök Úr!

 

A munkaidőkerettel összefüggésben megfogalmazott kérdésre az alábbi tájékoztatást adom:

A koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet munkajogi szabályainak a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében történő kiegészítéséről szóló 104/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. § (1) bekezdése lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy – eltérően az Mt. 94. § (1), illetve (2) bekezdésben foglaltaktól – egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkaidőkeretet legfeljebb huszonnégy havi időszak alapulvételével határozza meg. (Ez irányadó az elszámolási időszak alkalmazása esetén is. [98. § (2) bekezdés])

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 99. § (7) bekezdése szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát

a) a 94. § (1) és (2) bekezdés szerint meghatározott időszakon, vagy

b) ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják – kollektív szerződés rendelkezése szerint – tizenkét hónapon

belül átlagban kell figyelembe venni.

 

Az Mt. 94. §-a és 99. §-a két különböző jogintézményt szabályoz:

1.       A 94. § a teljesítendő munkaidő meghatározásának sajátos módját engedi, ami szerint a munkáltató a teljesítendő munkaidő tartamát egy hosszabb időszak általános munkarendje szerinti munkanapok és a munkaszerződésben kikötött napi munkaidő alapján határozza meg. (A Rendelet e tekintetben engedi meg a legfeljebb huszonnégy havi időszak figyelembevételét.) Ez az alapja egyébként a munkaidő egyenlőtlen beosztásának.

2.       A 99. § azonban már az egyenlőtlen munkaidő-beosztás tekintetében állapít meg kereteket, egyebek mellett a hetente beosztható munkaidőt korlátozva. A (7) bekezdés – egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén – a teljesíthető heti munkaidő (negyvennyolc óra) számítását átlagosan, egy hosszabb időszak alapján engedi.

A teljesítendő munkaidő (munkaidőkeret) és az átlagosan beosztható heti munkaidő tekintetében a törvény azonos tartamú időszak figyelembevételét írja elő, így felmerülhet, hogy a Rendelet eltérést engedő szabálya kihathat a heti munkaidő beosztására is, ám a Rendelet kifejezetten kizárja az Mt. 99. §-ában foglaltaktól való eltérés lehetőségét [1. § (3) bekezdés], ami azt jelenti, hogy a munkáltató a heti munkaidő beosztása során kizárólag az Mt. 99. §-ban előírt átlagszámítási időszakot veheti alapul. Ennek megfelelően tehát, a munkaidőkeret alapjául szolgáló időszak négy, illetve hat hónapot meghaladó tartama esetén sem lehet a beosztás szerinti heti munkaidő (negyvennyolc óra) átlagának számítása során az Mt. 94. § (1) és (2) bekezdésben meghatározottnál hosszabb időszakot alapul venni. Ezt az értelmezést támasztja alá megítélésünk szerint az is, hogy a kivételes szabályt (Rendelet 1. § (1) bekezdés) olyan kiterjesztően módon értelmezni, ami az Mt. 99. § (7) bekezdés garanciális előírásait lerontaná, nem lehet.

Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az Mt. 99. § (7) bekezdés b) pontban foglalt szabály kizárólag a kollektív szerződés számára biztosít felhatalmazást az eltérő szabályozásra, ez a munkáltatónak a Rendelet szerinti eltérése esetén nem alkalmazható.

 

Üdvözlettel:

Bodó Sándor