(230-234. §)
1. Az Általános Rendelkezések a szervezkedés szabadságának jogát mondják ki az Alaptörvénnyel és a nemzetközi egyezményekkel összhangban. A szervezkedés szabadságának jogát az Alaptörvény VIII. cikk (2) és (5) bekezdésében ismeri el a munkavállalók alapjogaként.
Az Alaptörvény az állampolgárok egyesülési jogára vezeti vissza a szervezkedés szabadságát, amikor kimondja, hogy „Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni. Szakszervezetek és más érdekképviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek.”
Magyarország ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a szervezkedési szabadságra vonatkozó egyezményeket, valamint az Európa Tanács által elfogadott Európai Szociális Karta vonatkozó cikkelyeit is. Ezek alapján Magyarországnak nemzetközi kötelezettsége is a szervezkedési szabadság jogának garantálása.
Az ÚMT a szervezkedési jog körében külön hangsúlyozza a szervezkedés különböző szinteken történő lehetőségét, ehhez kötődően szövetségek létrehozásának jogát is. Kiemeli a törvény, hogy a munkavállalók jogosultak a munkáltatónál is szakszervezet létrehozására, illetve a szakszervezet jogosult a munkáltatónál szerveket működtetni, s ezek működésébe tagjait bevonni.
2. Az Általános Rendelkezések konkretizálja az ÚMT 6. § (2) és (4) bekezdésében meghatározott általános együttműködési kötelezettséget, amikor előírja, hogy a munkáltató, az üzemi tanács és a szakszervezet köteles egymást írásban tájékoztatni a képviseletére jogosult, valamint a tisztségviselő személyéről. (232. §) A szakszervezet képviseletére jogosult személy vagy személyek köre nem szükségszerűen esik egybe a tisztségviselők körével, ezért van szükség mindkét személyi körről való tájékoztatásra. A képviselő, vagy képviselők azok, akik jogosultak a szakszervezet nevében nyilatkozatot tenni, megállapodásokat kötni, vagy e jogukat más, a szakszervezet alapszabályában meghatározott személyeknek (pl. más tisztségviselőknek, szakértőknek, stb.) az ott írt körben átengedni.
3. Az Általános Rendelkezések határozzák meg a munkáltatóra és a munkavállalók képviselőire (üzemi tanácsra és szakszervezetekre) vonatkozó tájékoztatási és konzultációs jogok, illetve kötelezettségek fogalmát, terjedelmét. Ezek a szabályok lesznek irányadóak a munkáltató és a munkavállalók képviselői közötti minden konzultációnál és az azt megelőző, megalapozó tájékoztatásnál. A tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogra vonatkozó rendelkezések az EU e tárgyban meghozott irányelvén alapul (2002/14/EK irányelv).
Az ÚMT szerint tájékoztatás: a munkaügyi kapcsolatokkal vagy a munkaviszonnyal összefüggő, törvényben (tehát bármely törvényben, s nemcsak az ÚMT-ben) meghatározott információ átadása, ennek megismerését, megvizsgálását és az ezzel kapcsolatos vélemény kialakítását lehetővé tevő módon. Konzultáció: a munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet közötti véleménycsere, párbeszéd.
A konzultáció kezdeményezésétől számítottan a konzultáció tartama alatt, de – a hosszabb határidőt tartalmazó eltérő megállapodás hiányában – legfeljebb a kezdeményezéstől számított hét napig a munkáltató a tervezett intézkedését nem hajthatja végre. Megállapodás hiányában a munkáltató a határidő lejártakor a konzultációt befejezi.
Az ÚMT rendelkezései e körben részben eltérnek az 1992. évi XXII. törvény azonos tárgyú rendelkezéseitől. A tájékoztatás és konzultáció fogalma változatlan maradt, módosult azonban a konzultációs eljárás szabályozása. Az ÚMT szerint a konzultációt a megállapodás érdekében, a kezdeményezésben megjelölt célnak megfelelően oly módon kell lefolytatni, hogy biztosított legyen
a) a felek megfelelő képviselete,
b) a közvetlen, személyes véleménycsere,
c) az érdemi tárgyalás.
Az ÚMT-ből elmaradt a tájékoztatás megfelelő időpontjára való utalás, a tárgyaló felek képviselői körében a konzultáció tárgyához szükséges szintű képviseletre való közvetlen utalás, valamint az érdemi tárgyalásnál annak részletezése, vagyis az, hogy az érdemi tárgyalás lényege a munkáltató tájékoztatásának, valamint a munkavállalói képviselők ezzel kapcsolatos álláspontjának, véleményének érdemi megtárgyalása.
Az ÚMT alkalmazása során ezért – vita esetén – a bíróság előtt a munkavállalók képviselői
a) a tájékoztatás megfelelősége körében arra hivatkozhatnak, hogy a munkáltató magatartása csak akkor felel meg a törvénynek a tájékoztatás fogalmában meghatározottaknak, ha az információkat a munkáltató megfelelő időben adja át,
b) a tárgyalás pedig csak akkor minősülhet érdeminek, ha a tárgyalás a konzultáció tárgyához szükséges szintű képviselők között zajlik, s annak során a lehetőség van a munkavállalók képviselői álláspontjának és véleményének érdemi megtárgyalására.
4. Az ÚMT megváltoztatja, szűkíti a munkáltatónak a munkavállalók képviselői számára kötelezően átadandó információk, adatok körét, illetve szigorítja azok nyilvánosságra hozatalának lehetőségét. Az ÚMT lehetővé fogja tenni, hogy a munkáltató bizonyos információk átadását megtagadja, az átadott információkra nézve pedig szigorú felhasználási korlátokat és titoktartási kötelezettséget ír elő, miközben nem határozza meg a munkáltató jogos gazdasági érdekének fogalmát, s nagymértékben a munkáltató egyoldalú meghatározásától teszi függővé a védendő adatok körét, s lényegesen fellazítja az üzleti titok fogalmát.
a) információ átadásának megtagadhatósága
Nem köteles a munkáltató tájékoztatást adni, vagy konzultációt folytatni, ha ez olyan tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra kerülésével járhat, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekeit vagy működését veszélyeztetné.
b) információ felhasználásának tilalma
Olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelyet a munkáltató a jogos gazdasági érdekei, vagy működése védelmében kifejezetten bizalmasan vagy üzleti titokként való kezelésre történő utalással hozott az üzemi tanács vagy a szakszervezet nevében vagy eljáró személy tudomására
– semmilyen módon nem hozható nyilvánosságra és
– azt az e törvényben meghatározott célok elérésén kívüli tevékenységben nem használható fel.
d) titoktartási kötelezettség
Az üzemi tanács vagy a szakszervezet nevében vagy érdekében eljáró személy a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése vagy a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.
5. Az ÚMT Első Része az Általános magatartási követelmények között írja elő a munkáltató és a szakszervezetek, valamint üzemi tanácsok együttműködési kötelezettségét (6.§), amelynek keretében a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. Az ÚMT hatálya alá tartozók (köztük a munkáltatók, szakszervezetek és üzemi tanácsok/üzemi megbízottak) kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.
Az ÚMT igyekszik következetesen elválasztani egymástól az üzemi tanácsi és a szakszervezeti jogokat (pl. a kollektív szerződés kötésére való jogosultság már nem függ az üzemi tanácsi választásokon elért eredménytől, támogatástól,vagy az üzemi tanácsi választásokat előkészítő és lebonyolító választási bizottságban már nem kell szükségszerűen szakszervezeti tagoknak is részt venniük.). A törvény az üzemi tanácsokat a szakszervezetekre vonatkozó szabályok elé helyezi.
A törvény Záró Rendelkezései tartalmazzák a munkavállalói képviselő fogalmának meghatározását. Eszerint az ÚMT alkalmazásában munkavállalói képviselőnek minősül az üzemi tanács tagja, az üzemi megbízott, a gazdasági társaság felügyelő bizottságának munkavállalói képviselője (294. § (1) bekezdés e) pontja).