image_pdfimage_print

Eldőlni látszik: a Volánbusz Zrt. meg kíván szabadulni az egykori Volán-társaságok által üzemeltetett üdülőktől.

Mi, érdekvédelmi képviselők „szélcsendes” időszakokban előszeretettel döngetjük a mellünket „világ nagy” hőstetteinket zengve. Amikor helyzet van, akkor pedig a Kollektív Szerződéshez köthető szereplők – akarva – akaratlanul – látszategyeztetések és látszatkonzultációk köntösébe bújva igyekeznek elfedni a valós, lényegi érdekegyeztetés hiányát. Az is szembeötlő, hogy „dologidőben” egymással foglalkozunk, egymást címkézzük. Előre lehet tudni, ki milyen válogatott jelzős szerkezetekkel fogja tarkítani a Kazinczy-féle fentebb stílt is „meghaladó” mondandóját. (Megjegyzés: jelenleg a KDSZSZ és egy-két tagszervezete, amelyek határozottan fókuszálnak valós problémákra.)

Most több mint 20 üdülő eladásáról van szó. Ezek az üdülők éveken, évtizedeken keresztül hozzáférhető áron, és egy részük esetében folyamatosan fejlesztett komfortfokozattal szolgálták a volános dolgozók üdülési igényeit.  Az üdülők ügyében sérelmet érzékelve, azonnal lármázni szoktunk, ezúttal elengedjük a témát? Mi is beállunk abba a sorba, amelyik magáévá teszi azt a szlogent, hogy „nincs itt semmi látnivaló, haladjunk.”

Látnivaló éppenséggel van, csak mi készen vagyunk-e arra, hogy valamit tegyünk? Szorult-e belénk annyi invenció, hogy egyáltalán ötletünk legyen? Az, hogy a Központi Üzemi Tanács tudomásul vette a döntést egyszerre döbbenetes és egyáltalán nem meglepő.

Gazdaságilag még érthető is lehetne a vállalatcsoport vezetésének szándéka, hogy ennyi üdülőt fenntartani és állagukat folyamatosan megóvni, karbantartani komoly költséget emészt fel, ám ezek az üdülők a Volán-társaságok részei voltak. Szóvá kell tenni, hogy az üdülők kihasználtsági statisztikája rendkívül torz képet mutat, mivel a régiós társaságok csak fő idényben üdültettek és az üdültetés elég amatőr szinten mozgott.

Most egy kicsit olyan, mintha a cégek testéből egy részt kihasítanának és elvesznek egy kínálkozó és kifizethető üdülési lehetőséget a volánosoktól. Ebben a járvány okozta helyzetben különösképpen újragondolandó ez a döntés, amikor az üdülési lehetőségek belátható időn belül korlátozottak maradnak. Most úgy tűnik, megint a munkavállaló érdeke csorbul. Még akkor is, ha a menedzsment kommunikációja szerint az értékesítésből befolyt összeg vissza lesz forgatva gépkocsivezetői pihenőhelyek, stb. felújítására. Mindenesetre a Központi ÜT vevő volt erre a változatra, mint ahogy kódolható is volt.

Döntsük el: tényleg nincs itt semmi látnivaló?

 

Horváth László

társelnök

KDSZSZ