Varsó, 2017. február 2-4.
A Varsóban zajlott konferencia témája a társadalmi párbeszéd – a társadalmi párbeszéd kifejezés a kétoldalú és háromoldalú információ, konzultálás és tárgyalási megállapodások széles skáláját hivatott lefedni jelenlegi helyzetéről és felépítéséről szólt Lengyelországban és a kiválasztott európai országokban. Az esemény fő támogatói és szervezői az EZA, az Európai Unió és a lengyel NSZZ Solidarnosc voltak. A konferencián 13 európai ország résztvevői voltak jelen.A megnyitón Piotr Duda, a Társadalmi Párbeszéd Tanácsának előző, a Solidarnosc jelenlegi elnöke tartott köszöntő beszédet. Felszólalásakor két kérdést tett fel. Szükséges-e változtatni a társadalmi párbeszéd jelenlegi struktúráján és ha igen, milyen változtatásokra lenne szükség ahhoz, hogy a társadalmi párbeszéd megőrizze jelentőségét a jövőben is. Kifejtette azt is, hogy a kulcs a megértéshez a párbeszéd, illetve mindenkinek érdeke a háromoldalú egyeztetés. Sikernek könyvelte el, hogy a 2013-ban feloszlott 1 társadalmi párbeszéd, immáron másfél éve újra sikeresen működik Lengyelországban.
Az egyeztetések patrónusának nevezte a jelenlegi lengyel köztársasági elnököt, Andzrej Dudát. Kiemelte, hogy a Társadalmi Párbeszéd Tanácsának (Rada Dialogu Spolecznego) havonta kell felülvizsgálnia a működését és új javaslatokat kidolgoznia a hatékonyság növelésére. Felszólalt még Elzbieta Witek, a lengyel miniszterelnökségi hivatalt vezető miniszter asszony.Beszédében hangsúlyozta, hogy a kormány és a szakszervezetek álláspontja sosem lesz azonos, de a párbeszédnek köszönhetően lehetőség nyílik az érdekegyeztetések megerősítésére. A megnyitó utolsó felszólalója Józef Mozolewski, a Solidarnosc alelnöke volt, aki sajnálatát fejezte ki annak, hogy a Nyugat-európai országokban a társadalmi párbeszédek jelentősége évről évre csökken. A konferencia következő részében az Ausztriában, Lengyelországban és Bulgáriában működő társadalmi párbeszédekről tartottak előadásokat. Az osztrák oldalról Andreas Gjecaj, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség titkára tartott előadást. Fontosnak tartotta, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a rohamos globalizáció következtében elhanyagolt ágazatok érdekeinek védelmére. Kitért arra is, hogy szükséges a társadalmibiztosítási rendszer megerősítése Ausztriában, hiszen az erősebb vállak, többet bírnak. Kiemelte, hogy céljuk a munkáltató és a munkavállaló közötti párbeszéd megerősítése. Büszkeséggel mutatta be, hogy az osztrák munkavállalók 98%-a ( kb. 3 millió ember) tagja a Munkáskamarának, amelyek jelentősége az összes szektorban számottevő. Bemutatta az osztrák rendszert, ahol a munkavállaló maga döntheti el, hogy a Munkáskamara vagy az önkéntes alapon működő szakszervezetek tagja szeretne-e lenni. Kitért mindkettő előnyeire és hátrányaira is.
A lengyel előadást Kataryzna Zimmer-Drabczyk, a Solidarnosc tagja és szakértője mutatta be. Bemutatta a másfél éve működő Társadalmi Párbeszéd Tanácsának a működését, felépítését és szerepét. Beszédének nagy része a tanács finanszírozásáról szólt, hiszen érdemes tudni, hogy a tanács jelenlegi büdzséje a központi költségvetésből van finanszírozva, és ez nézeteltérést generál a tanács vezetősége és a kormány között. Azonban nagy sikernek könyvelte el a társadalmi párbeszéd következtében kiharcolt 13 PLN-es (kb. 910 HUF) minimálbéremelést. A bolgár oldalról Adrian Iliev, a PODKREPA (lengyel Solidarnosc megfelelője) vezető tanácsadója tartott prezentációt. Egy nagyon érdekes és jól felépített előadás keretei között bemutatta a bolgár modellt, kitért a társadalmi párbeszéd válságára, hiszen a neoliberális gazdaságpolitika következtében jelentősen csökkente munkavállalók jogai. Kitért a bolgár szociális rendszer bemutatására, a minimálbérre és a különböző munkavállalókat terhelő adók és járulékok prezentációjára. Bulgáriában csak a szakszervezetek tagjaira érvényesek egy esetleges megállapodás következményei, ezért a munkaadók kifejezetten kerülik az olyan emberek alkalmazását, aki bármilyen szakszervezet tagja. A PODKREPA küzd, hogy egyenlő versenylehetőséget biztosítsanak a munkavállalók között, a jelenlegi adózási rendszer módosítása (gazdagoknak kedvez) és a társadalmi béke elterjesztése mellett. Fontosnak tartják még a munkakörülmények javítását is. Az első nap végén sor került egy moderátor által vezetett ( dr hab. Piotr Uzieblo ) vitára.
A résztvevői Elzbieta Witek a lengyel kormány oldaláról, Wojciech Warski a a lengyel munkáltatói oldalról, Piotr Duda a lengyel, Fritz Neugebauer az osztrák és Adrian Iliev a bolgár szakszervezeti oldalról voltak. A vita fő témája a Társadalmi Párbeszéd Tanácsának a működéséről, függetlenségérőé és finanszírozásáról szólt. A vita résztvevői javaslatokat tehettek a változtatásokra, és kikérhették egymás véleményét ezekkel kapcsolatban. A vita második fele Piotr Duda és Elzbieta Witek között zajlott, ugyanis a már az említett finanszírozási problémák erősen nézeteltérést generáltak a két fél között.A második napot a Stanislaw Karczewski, a Szenátus elnöke nyitotta meg. A társadalmi párbeszédről tartott beszédet, kifejtette a kormány álláspontját (hasonló volt a beszéde Elzbieta Witekéhez), kitért a finanszírozási kérdésekre és sikernek könyvelte el ő is, a társadalmi párbeszéd következtében minimálbéremelést. Ezek után kerültek bemutatásra a Litván, Portugál és Lengyel előadásokat, amelyek témája a munkaerőpiac kihívásai és az azokra keresett megoldások bemutatása a társadalmi párbeszéden keresztül. A fő probléma minden előadónál a fiatalság érdeklődésének hiánya volt.
A litvánoknál Jonas Kryzanauskas, LTU Solidarumas alelnöke tartott előadást. Bemutatta, hogy Litvániában lejárató kampány folyik a szakszervezetekkel szemben, kevés csatornán keresztül jutnak el az emberekhez az információk a szakszervezetekről így nehezen tájékozódhatnak arról, hogy milyen előnyökkel járhat egy esetleges tagság, komoly problémák közé sorolta a munkavállalók egyharmadának az elvándorlását. A portugál előadó Adriano Teixeira Santos volt, aki egy kisváros példáján mutatta be a náluk zajló társadalmi párbeszédet. Célként tűzték ki ők is, hogy a fiatalok körében népszerűsítsék a szakszervezeti tagságot, hogy a társadalmi párbeszédnek ugyan olyan jelentősége legyen 15 év múlva is, mint manapság Portugáliában. A lengyel előadás egyben zajlott a második vitával, ami a regionális szinteken zajló társadalmi párbeszédről szólt. A résztvevők Stanislaw Szwed a kormány oldaláról, Wladyslaw Ortyl a helyi önkormányzatok oldaláról, Wieslaw Lubinski aki a munkáltatók oldaláról és Wojciech Grzeszek aki a Solidarnosc regionális (Kis-lengyelországi vajdaság) elnökeként volt jelen. A fő téma itt is a finanszírozási kérdések voltak, illetve bemutatták azt is, hogy a társadalmi párbeszédnek köszönhetően sikerült egy azonos vajdaságban lévő két város közötti fizetés különbségeket mérsékelniük. A konferencia záróbeszédét Henryk Nakonieczny, a Solidarnosc tagja tartotta. Köszönetét fejezte ki a résztvevőknek, az előadóknak és a szervezőknek. Sikerként könyvelte el a konferencián elhangzott dolgokat, és szükségesnek tartja a nemzetközi konferenciákat, hiszen mint az Unió tagállamai szoros együttműködésre van szükségünk egymással, a társadalmi párbeszéd kérdésében is.