A lélek önvédelme

„A korszellem valójában egy láthatatlanul kifeszülő és szabályozó véleményháló. Ma ez az internetes világhálóban tetten érhető félelmetes valóság. Ömlik az információ, elvesztek a kollektív viszonyítási támpontok, nincsenek többé kőbe vésett törvények a fejünkben, a sokszor hallott és hangos hangok uszályában bizonyos dolgokra akkor sem mondunk már nemet, ha a lelkünk mélyén máshogy érezzük, mert nem akarunk kilógni a sorból” – írja cikkében Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a pszichológiatudomány kandidátusa,professor emerita. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2018. július 15.

– Professzor asszony, a mai értékvilág csúcsára a kereszténység parancsolatai helyett a pénz és azok birtokosainak követelései kerültek. Aki más hiten, azaz világnézeten van, azt elsöpri a szellemi erőszak. Önnek mi ad erőt, hogy ennek a terrornak ellenálljon?

– Sokan vagyunk azonos hiten,  Ők az én láthatatlan vagy éppen általam jól ismert olyan megerősítőim, szövetségeseim, akikkel együtt  kiállunk az élettörvény mellett, elfogadjuk a tízparancsolatot, mint kereszténységünk morális talapzatát.  A mi életünkben   a szocializáció során  már sejtjeinkbe égett a tízparancsolat. Közülünk számosan már nem formálisan vallásosak, hanem „a maga módján vallásosak”, ahogyan ezt Kopp Mária „Magyar lelkiállapot” 2008-as szerkesztett kötetének egy tanulmányából ismertem meg magam is. A keresztény /vagy protestáns keresztyén/ vallásgyakorlatában egykor meggátolt, megfélemlített nagyszülők, a hitéletet nem gyakorló fiatalok már csak az eredendő spirituális szükségletet hordozzák magukban, azzal a sejtéssel, hogy „valamilyen szervező erőnek lennie kell” más valóságszinten is, ami által az Univerzum fenn és lenn analóg törvények által irányított rendben működik. Egy fiatal informatikus szerint:”kell lennie egy legelső és legfőbb rendszergazdának”. A Magasabb Intelligencia név is Istent jelöli. Carl Gustav Jung 120 évvel ezelőtt azt állította,, hogy „mindenkinek van egy istene, akiben/amiben hisz. Kinek az Úristen, kinek a pénz, kinek a gyomra, s.i.t.” Vigyázzunk, kit állítunk az életünk vezérlő csillagának helyére. Nekem ők is láthatatlan szövetségeseim, akik életben hagyják magukban a legfelső erő iránti hitet, gyakorta az Ő keresését. Az ember bio-pszicho-szociális és spirituális lény. Aki a legfelső dimenziót materializálja,   „forintosítja”, az magát az élettörvényt pusztítja, akár tud róla, akár nem.

 Nincs kétségem viszont, hogy a sok irányból pusztított és az önvédelmébe belefáradt emberi hitek gyengesége, a keresztény életvezetési hitrendszer tanításának-tanulásának hiánya a kereszténység nagyfokú belefáradását eredményezte, ezt látom magam körül sokfelé. Ezért is tartom fontosnak, hogy minden módon erősítsük a  keresztény tanítások beültetését az ifjú szívekbe, hiszen ezek Európa megtartó erői minden más, esetleg erőszakosan behatoló  hitéleti erővel szemben. Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz, mondotta Schumann az Unió alakulásakor. Vigyáznunk kell európaiságunkra, közös identitásunkra. Építsünk úgy templomokat, mint őseink, ahol a szentség oltalma védelmezi hitünket és életünket, ahol megszilárdíthatjuk összetartozásunkat és tovább adhatjuk az életet oltalmazó  törvényeket. Ezért is gyűjtöttem templomra, abban a korban, amikor a formális hívői képviselet csökkent. Hiszem, hogy nem lesz ez mindig így. Ha lesz elég spirituális erőnk,  akkor fennmaradunk. Ezt a hitet pedig nem engedhetjük el!!!

– Az élet védelme szolgálatában áll a nemek evolúciósan meghatározott különbözősége. Az emberi kultúrák történetében ezt az igazságpillért az életképes kultúrák soha nem vonták kétségbe. Az élettörvényt ma felülírta az emberi hatalom önkényes törvénykezése, az előálló etikai relativizmus mindent viszonylagossá tett. Elképzelhető-e, hogy az úgynevezett „politikailag korrekt” rögeszmét épp azért erőltették rá a közéletre, hogy az oligarchia önkényes törvénykezése ellen a társadalmak ne tudjanak védekezni, és hogyan védekezhetünk mégis?

– Kérdésének megválaszolása meghaladja a kompetenciámat.  A félreértelmezett esélyegyenlőségi  küzdelemben a common sense-zel szemben győzött az újkori istenelv. Istent játszik a kultúra, ha a genetikai parancsot, az evolúció törvényét is felül akarja írni. Ez már nem a vallással szembeni felülkerekedő álláspont, hanem az élet ellen dolgozó erő. Belátástalan, erőszakos, tudományellenes, hiszen  akármit mondanak, az  emberi élet továbbviteléhez a nemek különbözőségének adott  erőit nem írhatjuk felül. Azaz nem szülhet a férfi, és nem nemzhet a nő, bármiként dönt az elméjével, a teste nem képes ezt követni. A „ránk erőltetés” valójában egy hatalmas médiagépezet tudatos munkájával történik, az „agymosás” ijesztő mértékű. Néha azt hiszem, a józan észt is felülírják a realitásellenes és burkolt ügyességgel belopózott információk, s ha eleget halljuk, már magunk se tudjuk, hányadán áll a világ!!! Valóban az xy kávé az, ami boldogít?  Tényleg a wellness program pihentet? Tényleg az instant dolgok, félkész fogyasztási cikkek hagynak elég időt a szabad élethez? Ezek kímélnek meg? Tényleg tudománytalan és „bugrisság”, ha valaki istenhívő?  Tudomány és vallás valóban összeférhetetlenek? Az ész, a tudomány fölülír minden más érvényességet? Tényleg van életképes multikultúra? Minden vallás életelvű, ezért nincs ok semmilyen hitrendszer képviselőitől tartózkodnunk?

A mélyvalósággal  nem találkozhatunk, elhallgatás takarja el, hogy a fogyasztói kultúra istenének üzeneteit szajkózzák a fülünkbe,  s ha a többség már manipulált, akkor a hatalom elérte célját. Miért nem szabad pontosan ismernünk a háttérerők rejtett szándékait? Mert ráébrednénk az egyetemes érvénytelenségre és másként élnénk.Nem tudhatom, milyen erők állnak a manipulációs folyamatok hátterében, csak az indíték világos: a pénz az isten, az ember nem számít, akkor sem, ha világégés következnék, mert az itt és most a fontos /hedonizmus/, be kell beszélni, hogy csak a jólét számít, nem a jól-lét. Utóbbi a boldogság, megelégedettség és összetartozáson alapuló együttműködés. Ma éket kell verni minden együttműködő erő közé,  nehogy megerősödjék. A rejtett központi parancsnak kell érvényesülnie.

– Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Mennyiben segítene, ha történelmünk csodálatos apaalakjait fölfedeztetnénk fiataljainkkal: Károly Róbertet, aki Nagy Lajost hozta a történelembe, Hunyadi Jánost, aki Mátyás királyt készítette föl, Balassa Jánost, aki két fiát is Nürnbergben taníttatta, s mindketten a haza védelmében estek el, vagy Lekcsei Sulyok Balázst, akinek három lánya közül az egyik Balassi Bálint, a másik Bocskai István édesanyja?

– Szükséges volna, hogy erősítsük a gyökereinket, de ez már magában kevés! A hazaszeretet lesilányulása is része az identitásvesztésre törekvő  rejtett erőrendszernek. Már azt se tudd, ki vagy, honnan jöttél, „kinek fia-borja” vagy, nincs történelmed, nem számít, csak a ma, hogy éld a világodat kedvedre. Az individualizáló, énes-önzésre rátanító erők éppen az együttműködési hajlandóságot szedik szét darabokra. Nincs családi erőrendszer, mert „nincs idő” a bensőséges együttlétekre, Nincs barátságápolás, mert pénzt kell szerezni.  Noha a boldogságkutatás azt kiáltja: legyen párod, családod, barátod, fontos kapcsolatrendszered, ettől függ, hogy egészséges maradsz-e és hosszú életet élhetsz-e.

A hazát szeretni annyi, mint oda gyökerezni, annak a világában eszmélni és felcseperedni, érzelmi csápokkal belenőni az otthon világába. Hazafelé tartasz? – kérdezzük egymástól. Tényleg? Mert akkor van hazád, ha otthonod van. Ott van az életed értelme, értéke, biztonsága. Csak az a fontos: kiért élsz, miért élsz? Aki erre tud válaszolni, az meg tudja adni az élete értelmét. Ha ezt az értelmet idegen erők rombolják szét, vagy felülírják manipulált örömforrások ígéretével, akkor csak csalódottság és frusztráció az eredmény. Aztán az értelmetlenség érzésből következő depresszió. Így élünk mi, nem csak Pannóniában, hanem lassacskán szerte a világon.

Egyetlen válaszom minden kérdésére a hitem. Isten,  életünk legfőbb „rendszergazdája” világosan kimondta, és végre súlyos árakon is meg kell értenünk: a szeretet a létezés gyökere és fenntartója. Ahol ez  lehet a fő erő   /szerelem, párkapcsolat, család, barátság, közösség, gyülekezet, stb./, ott jelen van az élet. Ez lehet az egyetlen reménységünk is a „halálkultúrával” szemben.

image_pdfPDFimage_printNyomtatás
2018-08-15T13:59:04+00:00 2018. augusztus 15.|