A társadalombiztosítási szervek másként vették figyelembe a tanulmányi időszakot, mint amire a nyugdíjjogosult számított. Per, majd a Kúriánál felülvizsgálati kérelem lett az ügyből.

A felperes a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki végzettséget szerzett, majd 1996. szeptember 1-jétől 1999. augusztus 31-éig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem doktori (PhD) képzés nappali tagozatos doktorandusz hallgatója volt, mely időtartam alatt állami forrásból ösztöndíjban részesült. A társadalombiztosítási szervek a felperes 1990. szeptember 1-jétől 1995. június 30-áig terjedő tanulmányi idejét szolgálati időként elismerte, míg az 1996. szeptember 1–1999. augusztus 31. közötti doktoranduszi idejét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 37. § (1) bekezdése és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet (Tny.vhr.) 29. § (1) bekezdése rendelkezéseire figyelemmel nem ismerték el szolgálati időként.

A bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés a 89/1990. (V. 1) MTr. (MTr.) 132. § (1) bekezdése alapján az 1998. január 1. napját megelőző időszakból szolgálati időként kell elismerni a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét (legfeljebb a képesítés megszerzéséhez szükséges időt). Az MTr. 132. § (4) bekezdése szabályozza a több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok szolgálati időként való elismerésének lehetőségét, amely alapján a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes által elismerni kért időszak szolgálati időként nem ismerhető el. A bíróság a Tny. 41. §-a alapján megállapította, hogy felperes doktoranduszi hallgatói jogviszonya 1998. január 1. napját követő időre szolgálati időt nem keletkeztetett.

A Kúria megállapította, hogy a felperes doktoranduszi (nem aspiráns, és nem doktorjelölt) jogviszonya hallgatói jogviszonyt keletkeztetett (Felsőoktatási törvény 27. § (1) bekezdése). A doktori képzés a felperes doktori jogviszonyát eredményező három év (36 hónap) tanulmányi időtartamú posztgraduális szintű (tovább)képzés, amelynek célja a doktori (PhD.) fokozat megszerzése. A felperes nem több (más) képesítés megszerzésére irányuló tanulmányokat folytatott a doktoranduszi ideje alatt, hanem a meglévő képzettségét emelte magasabb szintre. Ez azt jelenti, hogy járulékfizetés nélkül a posztgraduális képzés elismerhető szolgálati időként. A Tny. 41. §-a rendelkezése alapján meg kell különböztetni öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából az 1997. december 31. napjáig, majd az 1998. január 1. napjától a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét, mint figyelembe vehető szolgálati időt. E szerint a biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve megfizették. 1998. január 1-jétől fokozottabban érvényesül a biztosítási elv. A Tny. nevesít olyan szolgálati időként figyelembe vehető időszakokat, amelyek alatt nyugdíjjárulékot nem kell fizetni. Ezen túlmenően megvalósul „a szerzett jog” védelme, amikor a Tny. kimondja, hogy a biztosítási jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. Így a felsőfokú oktatási intézményben nappali képzésben folytatott tanulmányok 1998. január 1. napját megelőző idejét nyugdíjjárulék fizetése nélkül is szolgálati időként kell figyelembe venni. Az 1998. január 1. napját követő időtartam vonatkozásában a Tny. 41. §-a alapján a felsőfokú tanulmányok ideje szolgálati időként nem ismerhető el, mivel szolgálati időként csak azok az időszakok ismerhetők el, amelyre a nyugdíjjárulék fizetése megtörtént. Az 1998. január 1. után a szolgálati idő megszerzése érdekében megállapodás volt köthető a Tbj. 34. § (5) bekezdése értelmében (így a doktorandusz képzés idejére is), amely megállapodás alapján meghatározott mértékű nyugdíjjárulékot kellett fizetni.

A Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes 1996. szeptember 1-jétől 1997. december 31-éig terjedő doktoranduszi ideje hallgatói jogviszonya alapján szolgálati időnek minősül, ezt meghaladóan az 1998. január 1-jétől 1999. augusztus 31-éig terjedő időtartam vonatkozásában a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

forrás: adozona.hu