image_pdfimage_print

Sóhivatal: ezzel a szóval minősítette egy kommentelő az állami közszolgáltató társaságok konzultációs fórumának megalakulásáról szóló előzetes hírt. Nagyon korai ez a minősítés- mondtuk erre. Időközben február 12-én hivatalosan is megalakult az öt állami vállalatcsoportot (MÁV, Volán-portfólió, Posta, Víziközmű ágazat, villamosenergia-ipar) valamint kormányzati és munkáltatói szervezeteket is magába integráló szervezeti keret.

A Munkástanácsok Országos Szövetsége katalizátorként nagy erőfeszítéseket tett a fórum tető alá hozatalában. Vitathatatlan: nagy munka volt, amelyben komoly szerepet vállaltak kormányzati tényezők és más konföderációk is.

A mintát a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) szolgáltatta, ahol a munkavállalói oldal mellett a munkaadói és a kormányzati oldal próbál meg közös nevezőre jutni a munka világának kérdéseiben.

Az említett társaságcsoportok részt vettek és részt is vesznek az országos fórum (VKF) munkájában, ám a versenyszféra mellett eltörpültek az állami tulajdonú vállalatcsoportok kérdései. Ezért született meg az ötlet egy új szervezeti keret életre hívásáról. Közel egy éves vajúdás után szárba szökkent a kezdeményezés.

Most még nehezebb fejezet következik: tartalommal megtölteni az egyelőre üres struktúrát. Rövidesen eldől, hogy egy, eggyel több sóhivatal lesz, vagy az érdekegyeztető rendszer egy új életképes hajtása nőtt ki.

Egyáltalán nem mindegy, hogy kik képviselik ezen munkaügyi kapcsolatokban résztvevő szervezeteket. Az kétségtelen, hogy a legnagyobb érdekérvényesítő képességgel a MÁV rendelkezik. A többi ágazat társadalompolitikai szerepe ugyancsak elhanyagolhatatlan, szakszervezeti képviselőik felkészültségén, rátermettségén múlik, mennyire tudják képviselni ágazatuk érdekeit. Mindenesetre az a veszély fennállhat, hogy a valamely ágazat önkéntelenül is ránehezedik a fórumra.

Az is hátráltathatja, az érdekegyeztető mechanizmus folyamatát, hogy a benne résztvevő konföderációk különböző érdekektől vezéreltetve, visszafogják az alulról érkező kezdeményezéseket.

A szűk mozgástérre hivatkozva (ami részben igaz is) a konföderációk keveset vállalnak, nem zászlós hajók, holott a szakszervezeti struktúra húzó ereje kellene, hogy legyenek. Az ágazati és a munkahelyi szint a területe az érdekképviseleti és érdekegyeztető „mérkőzéseknek”. A legcsekélyebb eredményekért is pokolra kell menni.

Zöldágra vergődni a munkaadói oldallal a munkavállalók nagyobb csoportjait érintő kérdésekben, gyakran „bozótharcra” kényszeríti a szakszervezeti képviselőket.

Visszatérve a fórumhoz: több, mint 100 ezer munkavállaló képviseletéről van szó, és ez nagy erő és egyúttal nagy felelősség is. A szektorban 3 éves 30%-os bérmegállapodás van érvényben.

A 2017. év és a 2018. évi kétszámjegyű bérfejlesztés és a bérminimumok komoly emelése ugyan nem oldotta meg a foglalkoztatás-politikai gondokat, ám vitathatatlan, hogy volt hatása. És már is fel van adva a lecke a fórumnak: 2019. évre szóló 5%-os béremelés erős érzelmi hullámverést okozhat a munkavállalókban. Ezért hamarosan napirendre kell tűzni a 2019. évi bérmegállapodás újranyitásának kérdését! És a korkedvezmény kompenzációjáról szóló munkaanyag „pallérozása” is terítéken kell, hogy legyen!

Sóhivatal? Úgy a konföderációs, mint az ágazati, valamint helyi szinteken tevékenykedő érdekvédőknek szellemi és akarati erőiket mozgósítani kell, hogy valóságos érdekegyeztetés legyen.

Azonban egyes érdekvédőknek fel kellene hagyniuk azzal a gyakorlattal, hogy alibi tevékenységgel fedik el tartalmi (érdekvédelmi) munkájuk pőreségét. Az „operettérdekvédelem” előbb-utóbb lelepleződik.

Mindenesetre itt van egy szervezeti keret, rajtunk múlik, hogy milyen lesz!

Zalaegerszeg, 2018. február 14.

                                                                                              Horváth László

                                                                                                     elnök

                                                              Zala Volán Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezete