TÜPOSZ-Heti közéleti folyamatelemzés (2018. június.)

TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGELMÉLET

Bogár László szerint a Római Klub, részvevőinek minden jó szándéka ellenére, egyértelmű kudarc. Ám egy olyan kudarc, amely menet közben számos igen fontos kérdést tett jóval komplexebbé, számos, az emberiségre leselkedő globális csapdára irányította rá a figyelmet. Azt senki nem tagadja, hogy az emberiség számára valóban vannak közös és egyre súlyosbodó kihívások. Még talán abban is egyetértés van, hogy ezek közül a legfontosabb környezeti vagyonunk rablógazdálkodással való felélése. Valamint az ember „belső természetének” ugyanilyen rablógazdálkodással való kifosztása, ami megnyilvánul a demográfiai válságban, a súlyos egészségügyi kihívásokban, a lelki, erkölcsi, szellemi folyamatok kaotikus örvényléseiben. De amikor meg kellene határozni a kiváltó okokat, és neki kellene fogni a „terápia” kidolgozásának, esély sincs a közös „nyelv” létrehozására. Arról már nem is beszélve, hogy abban is meg kellene egyezni, hogy ki milyen mértékben felelős a helyzetért és ennek arányában ki milyen áldozatokat vállal majd azért, hogy az emberiség előtt tornyosuló feladatokat megoldjuk.

A Római Klub kezdeményezői és mai irányítói soha nem tudtak, mertek, akartak szembesülni azzal a nagyon kényes kérdéssel, hogy azok a fenyegetések, amelyekre egyébként többnyire helytálló módon hívták fel az emberiség figyelmét, éppen abból a nyugatias modernitásból mint létszerveződési modellből származnak, amelyet ők „természetadta” összefüggésként értelmeznek. Így aztán minden megoldási javaslatukat ezen a létszerveződési modellen belül vélték megvalósíthatónak, és fel sem vetették annak lehetőségét, hogy magát a létszerveződési modellt kellene megváltoztatni. (MH 26)

EGÉSZSÉG, NYUGDÍJ, OKTATÁS, KULTÚRA

A WHO először vette fel a mentális zavarok listájára a videojáték-függőséget, mint sajátos elmeállapotot. Néhány országban a videojáték-függőséget már korábban a jelentős közegészségügyi problémák közé sorolták. Dél-Koreában például egy új törvény megtiltja, hogy 16 éven aluliak éjfél és reggel 6 óra között online játékokat játszhassanak. Japánban a játékkal eltöltött bizonyos idő után figyelmeztetik a játékost, Kínában pedig a Tencent internetszolgáltató korlátozza a gyerekek számára a legnépszerűbb játékokkal eltölthető időt. (MI 21)

Kertesi Gábor közgazdász szerint a szegregáció nagymértékben a szabad iskolaválasztás következménye. De ebből nem az következik, hogy a szabad iskolaválasztást meg kellene szüntetni. Ami nálunk történik, nem egyedi jelenség, hiszen ezekbe a problémákba a kétezres évek után országok egész sora futott bele. Magyarországon a szabad iskolaválasztás rendszere teljesen szabályozatlan, s ez az elitnek és a jobb iskoláknak kedvez. A rendszer eleve kiszorítja a szegényeket és a hátrányos helyzetűeket a jó oktatási erőforrásokból. A mostani államosított iskolarendszerben, a tankerületi oktatásirányítás keretei között elvileg kezelhető lenne a szabad iskolaválasztás következtében létrejövő szegregáció. Az oktatásirányítás se pénzt, se eszközöket, se felhatalmazást, se érdekeltséget nem telepített a tankerületi szinthez annak érdekében, hogy a szegregáció irányában ható erőket ellensúlyozza. Felelősséget vállalni csak hatáskörrel, pénzzel, érdekeltséggel lehet. A magyar tankerületi vezetőnek nincs ilyen érdekeltsége, nem érdekli az iskolák belső élete, csak egy adminisztrátor, aki a működés elemi feltételeit hivatott biztosítani.

Ha szegregált gettóiskoláknak nevezzük azokat az intézményeket, ahol a roma gyerekek számszerű többséget alkotnak, akkor az országban élő roma általános iskolás gyerekek 46 százaléka, csaknem százezer tanuló ma már ilyen gettóiskolába jár Magyarországon. Ez 2016-os adat, ugyanez az adat 2007-ben 35 százalék volt. (Teljesen önkényes definíció. Gettóiskola az, ahová a gettó gyerekei járnak. Ahol a gyerekeknek csak a fele cigány, az számos térségben csupán a gyerekek arányát jelzi. Másrészt még ezen önkényes definíció szerint is a cigánygyerekek több mint fele nem ilyen iskolába jár. Nyilvánvaló tehát, hogy nincs szó bőrszín szerinti megkülönböztetésről. Az iskolák csupán leképezik a cigányság integrációjának pillanatnyi állapotát. A társadalmilag integrált cigány népesség számára a szabad iskolaválasztás ugyanúgy adott, mint a bárki más számára. Élnek is vele.)

Az egyházivá alakult állami iskolák vonzó célpontokká válnak a helyi középosztály számára (bőrszíntől függetlenül!) Ha az iskolapiacon megjelenik egy ilyen új szereplő, a tehetősebb, iskolázottabb szülők átviszik a gyerekeiket ezekbe, és a helyi állami iskolákba beszorulnak a szegényebb szülők gyermekei. Az egyház most olyan oktatási szereplő, amelyre nem vonatkoznak az állami iskolákra érvényes szigorú felvételi szabályok, s nagy autonómiával határozhatja meg saját tantervét. Kertesi nem az egyházi iskolák oktatási autonómiáját kifogásolja, hanem azt mondja, hogy az állami iskoláknak is ugyanannyi erőforrást kellene biztosítani, és meg kellene adni ugyanezeket a szabadságokat. A szegény gyerekek iskolaválasztását aktívan elő kell segíteni előzetes felkészítéssel, információval, mentorálással, a közlekedési költség támogatásával, ruházkodási hozzájárulással. A céliskolákat alkalmassá kell tenni a hátrányos helyzetű gyerekek befogadására, oktatására. Az lenne az igazi megoldás, ha olyan rendszer épülne fel, amelyben a legutolsó falusi iskola is jó minőségű lenne, és akkor nem lenne ilyen kiélezett versengés a jó iskolákért. Jogos. (168 óra)

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár országos reprezentatív kutatásában helyet kaptak az olvasási szokásokkal, a kedvenc szerzőkkel kapcsolatos kérdések is. A kötelező irodalom körüli mostani vita idején különösen érdekes, mit válaszolnak a magyar felnőttek arra a kérdésre, hogy „Kik a legkedvesebb írói?”. Erre a legtöbben már 1984-ben is Jókai Mór nevét említették, és ez 2000-ben, 2005-ben és 2017-ben sem változott. Egyre kisebb előnnyel, de még mindig magasan vezeti a listát. Ha a kedvenc regényekre kérdeznek rá, akkor fél évszázada mindig az Egri csillagok az első, nem véletlen, hogy a 2005-ös Nagy könyv versenyt is ez a regény nyerte. Gárdonyi főműve után Jókai Mór: Aranyember vagy A kőszívű ember fiai című regénye következett. (hvg.hu)

A költségvetési intézmények vezetői közül egyedül a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nem volt hajlandó aláírni a jövő évi költségvetés tervezetét. Az elmúlt 20 évben nem volt példa arra, hogy egy intézményvezető ne látta volna el kézjegyével a dokumentumot. Ennek jogi következménye nincs, ugyanakkor az országgyűlésnek félreérthetetlenül jelzi: a törvénytervezet az MTA számára ebben a formában nem elfogadható. (hvg.hu)

A kormánytervezet szerint a Lendület-csoportok pénzkeretének egésze az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz kerülne, amely új koncepciók mentén, eddig tisztázatlan feltételek mellett dönthetne ennek felhasználásáról. A programvezető kutatók szerint a finanszírozás átcsoportosítása és a felügyeleti szerv megváltoztatása rendkívül bizonytalan helyzetbe hozza csoportjaikat. A Lendület program sikerességét mutatja a tudományos publikációk kimagasló száma, az elnyert európai támogatások nagy összege és azok az alapkutatásra épülő eredmények, amelyeknek társadalmi és gazdasági hasznosulása is kiemelkedő. Kérik a döntéshozókat, hogy különös értékként őrizzék meg a Lendület programot, és az maradjon egészében az MTA gondozásában, amely elindítója és kiváló gazdája ennek a stratégiai fontosságú programnak. (greeenfo.hu)

Náray-Szabó Gábor szerint a magyar Alaptörvény szerint „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát”, de kutatási forrás nem jár alanyi jogon senkinek. A finanszírozónak szíve joga, hogy a neki tetsző témákat kiemelten, a kevésbé tetszőket ímmel-ámmal, a nem tetszőket pedig egyáltalán ne finanszírozza. Ez így működik az egész világon. A mindenkori kormányzat eddig általában ráhagyta a kutatókra, hogy azt kutassák, ami nekik tetszik. A tudomány irányítói és finanszírozói mind ez idáig elmulasztottak feltenni maguknak egy kérdést: miért jó az átlagos adófizetőnek, ha szabadon virul Magyarországon az alapkutatás? Nem várható el a magyar adófizetőtől, hogy majd valamikor másutt hasznosuló alapkutatásokat finanszírozzon. Neki mi ebből a haszna? Kézenfekvő és sokkal kevésbé költséges a japán út: a másutt elért felfedezések eredményeit ott megvásárolják, nemegyszer továbbfejlesztik, a japán gazdaság ebből igen komoly hasznot húz, mert ők a fejlesztésben nagymesterek. A tapasztalat azt mutatja, hogy – talán a gyógyszeripar kivételével – szabadon művelt kutatásaink az esetek többségében nem nálunk hasznosulnak. Fordulatnak kell lezajlania a fejekben, rá kell állni a gyorsan változó, a sikertelenség kockázatát is rejtő, komoly erőfeszítést igénylő, de a versenyképességünket növelő pályára. (MI 26)

Sebes Gábor szerint Amerikában a kutatást és a fejlesztést egyben kezelik. A honvédelmi tárca több mint a felét kapja a kutatás-fejlesztésre szánt teljes összegnek, az egészségügy a honvédelem felét, majd jócskán lemaradva az energiaügyi minisztérium 7, a Nemzeti Tudományos Alap és a NASA 4,5 százalékot. Ebből a Nemzeti Tudományos Alap az, amelyik pályázati alapon oszt ki pénzeket, mondhatni ezen keresztül lehet kielégíteni a kutatói kíváncsiságot. A többit a honvédelem és a gazdaság szükségletei határozzák meg, ahogy azt a politikai vezetés fontosnak tartja. Különböző modellek léteznek, és máshol is felmerül a közpénzek minél hatékonyabb elköltésének az igénye. Az Akadémiát felkészületlenül érte ez az igény, ami azt mutatja, hogy nincsenek tisztában a nemzetközi trendekkel. Meg se próbálták megmagyarázni eddigi döntéseik értelmét és hasznát. Nem segít meggyőzni a közvéleményt, ha ragaszkodnak az eddigi előjogaikhoz, az elszámoltathatóság hiányához, a hatékonyság mérésének elutasításához. (MI 25)

Csányi Vilmos akadémikus az adott helyzetben nem tartja jó döntésnek a centralizációt. De a tárgyilagosság kedvéért hozzáteszi, hogy a tudományfinanszírozásnak a világon többféle, megfelelően működő rendszere van. Valójában nem is önmagában a változás a legnagyobb problémája, hanem az, hogy megint olyan intézkedést hajtanak végre, amely előtt az érveket és ellenérveket nem lehetett megvizsgálni. Lehet érveket felhozni egy önálló kutatási minisztérium működése mellett és ellene is, ugyanígy lehet az akadémiai vezetés mellett kardoskodni. De az lenne a tisztességes dolog, ha ezek az érvek elhangzanának, és így kerülne sor a döntésre. Legalább tudhassuk, hogy miért változtatják meg a rendszert.

Csányi szerint a politikának az lenne a dolga, hogy a társadalom különböző érdekcsoportjainak az ütközéseit menedzselje. De ennek az az előfeltétele, hogy látható legyen, hogy milyen érdekcsoportokról van szó, milyen érveik, milyen ellenérveik vannak. Ha mindenki kirakná a kártyáit, és észszerű érvek hangoznának el, akkor talán a centralizációt is el tudná fogadni. Pálinkás József az Akadémián is remek szervezőnek bizonyult, sokat tett a tudományért. Megszervezte azt, hogy az iparból és különféle helyekről érkező pénzeket a döntéshozók ne a hasukra ütve, a barátaiknak osztogassák, hanem legyen tisztességes a verseny, követhető a bírálat. (168 óra)

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, a 89 évesen elhunyt Kányádi Sándor költőre emlékezve elmondta: igazi klasszikus volt, olyan egyetemes nagy költő, aki a saját értékein túl egyfajta összefoglalója, megújítója és továbbépítője volt a költészetnek. A legtöbb ember tudatában Kányádi a népi irodalom megtestesítőjeként élt. De ez csak az egyik arca, Kányádi valójában egy komplex humanista géniusz volt. Az archaikus és a modern lírai elemek sajátos szintézisét valósította meg. (MI 21) Kelen Károly szerint Kányádi őrizte a verselés hagyományos módját, de megújította a formát is, miközben az állandóan változó világ modern életérzését tudta pontosan megszólaltatni. Mint annyi magyar költő, ő is ihletett műfordító volt. Talán a legfontosabb, hogy az erdélyi szász népköltészetet az ő fordításában lehet magyarul olvasni. Az előszóban tanárát idézi: „Századok óta élünk együtt, együtt kell élnünk, meg kell tanulnunk egymás nyelvét, hogy megismerhessük egymás kultúráját, hogy minél hosszabb ideig békességben éljünk ezen a Földön”. (Nv 21)

  1. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója a versek mellett az erdélyi száz és jiddis népköltészeti fordításait is rendkívül jelentőseknek találta. Úgy vélte: ezekkel a fordításokkal tudatosan próbálta Erdély kulturális sokszínűségét felmutatni. (MI 21) A Magyar Művészeti Akadémia szerint Kányádi Sándor költészetének legfontosabb üzenete a szülőföld szeretetének parancsa. (MI 21) A Művészeti Akadémia szerint a 19. században gyökerező líra szinte észrevétlenül válik huszadik századivá, a falusi, paraszti világ európai horizontúvá, egyetemessé; az egyszerű élménylíra bölcseleti, létfilozófiai költészetté. Kányádi még a legkisebb falvakba is elment előadásokat, felolvasásokat tartani, bárhová, ahová hívták. (MH 21)

 

Berszán György szerint most, hogy a kulturális élet financiális visszásságai a felszínre kerültek, a liberálisok szerint már nem is olyan remek dolog a sajtószabadság és a gondolatszabadság. Miközben írók, költők, filmesek, művészek állítják önmagukról, hogy bizony rettegve telik minden egyes napjuk, és hogy elviselhetetlen módon nyomja el őket az orbáni diktatúra, ugyanők az általuk megvetett államtól jó ideje tekintélyes összegeket kasszíroznak. Miközben külföldi barátaiknak szakadatlanul az itthoni elnyomatásukra panaszkodnak, senki nem akadályozza őket munkájuk szabad elvégzésében, világnézetük liberális gyakorlásában és abban a kényelemben, amelyhez hozzászoktak. Szakács Árpád munkája során olyan sok anyagot gyűjtött össze, hogy cikke sorozattá dagadt. Balliberális szellemi műhelyekben hasonló minőségért díjakat, befolyást, kapcsolati tőkét és nyilvánosságot osztogatnak. Berszán értetlenül áll az előtt, hogy ugyanez az újságírói kutatómunka egy jobboldali tollforgatónak bármily okból is tilos lenne. Nagyon furcsa éppen a liberálisoktól megkapni, hogy jobboldali újságíró nem végezhet tényfeltáró munkát, nem sérthet vélt vagy jogos érdeket. Szakács Árpád sorozata az arányos juttatásról szól, nem többről. (MI 21)

Szőcs Géza szerint a magyar liberálisokkal és a nemzetiekkel az a baj, hogy a liberális nem adná az életét azért, hogy a másik elmondhassa a tőle nagyon különböző véleményét, a nemzetben gondolkodók pedig nem tartják magyarnak azt, akik másképp gondolkodnak, mint ők. (MI 23)

Az ellenzéki sajtó nemrég jókat derült azon, hogy a Magyar Idők szerzője, N. Horváth Zsófia nehezményezte: a Billy Elliot című, a homoszexualitást propagáló musical épp azt a korosztályt veszi célba – tíz év körüli gyerekeket –, amely a legkönnyebben befolyásolható. Csepelyi Adrienn szerint az, hogy nem fogynak a jegyek a Billy Elliotra, valós probléma – a kérdés az, mennyire befolyásolta a látogatói kedvet „a Magyar Idők hecckampánya”. (Hecckampány az, hogy valaki kritikus véleményt fogalmaz meg, majd az Operaház igazgatója ezt nagyobb terjedelemben visszautasíthatja…) Már a premier környékén is gyakran feltett kérdés volt egyébként, mennyire jó ötlet musicalt játszani a Magyar Állami Operaházban, amikor arra ott van az erre szakosodott Madách Színház és az Operettszínház. A főigazgató a 15 előadás törléséről szóló hírt belső levélben tudatta a társulati tagokkal – ez a levél került később a 444.hu szerkesztőségéhez. Ókovács közleményben jelezte: tévesen interpretálja az esetet az, aki (ön)cenzúráról beszél, hiszen 29 előadást megtartanak, „csak” 15-öt törölnek. Az ok nem maga a Magyar Idők-cikk, hanem az, hogy ennek a botránynak a hatására drasztikusan csökkent az érdeklődés a Billy Elliot iránt. (Ez a piac.) A nyári vakáció idején az iskolai csoportokra sem lehet apellálni. Az azonban kétségkívül példa nélkül áll, hogy egy intézmény érdeklődés híján előadásokat töröljön. (Nv 22)

CSALÁD, MUNKA, SZOCIÁLIS ÜGYEK, KÖZBIZTONSÁG

Adair Turner, a brit pénzügyi felügyelet volt vezetője szerint az amerikai termékenységi ráta mostani csökkenése nem ad okot aggodalomra. Természetesen növekszik a 65 év felettiek aránya a hagyományosan munkaképes korúnak tartott népességhez viszonyítva. Ahogy azonban az emberek tovább egészségesen élnek, a nyugdíjkorhatárt emelni lehet és kellene. Továbbá egy olyan világban, amit radikális automatizálási potenciál jellemez, ami alacsonyabb bérnövekedéssel és növekvő egyenlőtlenségekkel fenyeget, a munkaerő-állomány gyors növekedése se nem szükséges, se nem kedvező hatású. (Gazdasági szempontból tehát a népességcsökkenés nemhogy nem gond, de egyenesen kívánatos. Elég riasztó perspektíva.) Ráadásul a kissé csökkenő munkaerő-kínálat hasznos ösztönző lehet a termelékenység fokozására és a reálbérek növekedésének erősítésére. Így elkerülhetetlen és igencsak üdvözlendő az a jelenség, hogy a gazdag fejlett társadalmakban, ahol a modern felfogás érvényesül a nők szerepével kapcsolatban, a termékenységi ráta valamelyest alatta van a reprodukciós szintnek. Ennek mértéke azonban igencsak számít: a nagyon alacsony mutató – mint például Japán 1,4-es értéke – súlyos problémákat okoz majd, ha ez a jelenség tartósan megmarad. A skandináv országokról példát lehet venni. Bár a termékenységi rátájuk még nem érte el a reprodukciós szintet, de már visszatért az 1,75-1,9 közötti sávba. (MH 26)

Megszünteti a kormány az 55 év feletti munkavállalók után járó szocho-kedvezményt. Ez éves szinten 117 ezer forint kedvezményt jelent az időseket foglalkoztató munkaadóknak. Varga Mihály érvelése szerint ezt a kedvezményt azért nem szükséges fenntartani, mert a nyugdíjasok foglalkoztatása jövőre még kedvezőbb lesz, utánuk ugyanis egyáltalán nem kell majd szochót fizetni. A pénzügyminiszter csak azt felejti el, hogy az 55 év felettiek munkaerőpiaci helyzete korántsem rózsás, 75 százalékuk úgy érzi, életkoruk miatt diszkrimináció éri őket. Jelenleg az 55-64 éves korosztály alig több mint fele dolgozik. A munkaadók ugyanis inkább kivárnak, de nem szívesen vesznek föl már 45 év felettieket sem. A 25 év alattiak automatikus szocho-kedvezménye is megszűnik jövőre. Új kedvezményként jelenik meg a munkaerőpiacra lépők kedvezménye, amely a pályakezdők, a tartós munkanélküliek és az anyasági ellátások után visszatérők mellett a korábban inaktív munkavállalók számára is elérhető lesz. (Ha az idősek eltöltenek pár évet közmunkán, újra támogatják a foglalkoztatásukat…) (Nv 23)

Azonnali létszámstopot rendeltek el a közigazgatásban. A szakszervezet nem érti a döntést, mert a közigazgatásban már most is 10 százalékos a létszámhiány. (hvg.hu)

PÉNZÜGYEK, BANKOK

Az Európai Unió Tanácsa határozatot fogadott el, amelyben jelentős költségvetési korrekciót szorgalmaznak, hogy Magyarország folytassa a strukturális hiány kiigazítását. A testület azt ajánlja, hogy az Orbán-kormány az összes rendkívüli bevételt a hiány csökkentésére használja. Magyarországnak október 15-ig jelentést kell készítenie az ajánlásokra válaszul hozott intézkedésekről. (Nv 23) – Lengyel László szerint amint bekövetkezik a külső konjunkturális körülmények romlása, a növekedési ciklus vége, amelyet csak súlyosbíthat a trumpi kereskedelmi háború; és amint véget ér az európai deflációs ciklus, amely a magyar infláció egyik visszafogója volt, amint fogynak az európai pénzek, a kormányzatnak nem marad mozgástere egy anticiklikus politikához, hanem durván meg kell szorítania. Ehhez járul, hogy az elmúlt évek kedvező konjunktúrájában a kormány nemcsak a nagy és szükséges oktatási, egészségügyi és szociális reformok idejét és pénzét mulasztotta el, hanem presztízsberuházásokra fordította a fejlesztési forrásokat, amelyeket nem lesz miből működtetni. (Nv 23)

Bod Péter Ákos szerint egy normális országban az év legvégén fogadják el a költségvetést, hosszú egyeztetések és parlamenti vita után. Az év közbeni költségvetésnek azért nincs értelme, mert a bázisévről még nagyon kevés adat, információ áll a kormány rendelkezésére, így nehéz tervezni a következő évre. Igazából azonban nincs már jelentősége annak, hogy mikor fogadja el a parlament a költségvetést, mert a kormány hosszú évek munkájával olyan széles mozgáslehetőséget teremtett magának a büdzsé egyes fejezetei közötti átcsoportosításra, az év közbeni adóemelésekre vagy éppen csökkentésekre, tartalékok képzésére és felhasználására, hogy magának a költségvetés számainak nincs túl nagy jelentőségük. A kormány mindig azt mondja, hogy azért kell elfogadni a büdzsét, hogy az üzleti világ számára kiszámítható gazdasági környezetet teremtsenek, de mivel év közben bármikor tetszés szerint hozzányúlhatnak és változtatnak a számokon, ha cégvezető lenne, Bod nem nagyon figyelne a költségvetésre, mert tudja, hogy úgysem ez lesz a végső változat. (Nv 26)

A Magyar Szakszervezeti Szövetség egyeztetést kezdeményezett a kafetéria adóztatásának tervezett változtatásairól a parlamenti pártok frakcióvezetőivel és az országgyűlési bizottságok vezetőivel. Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Tanácsának elnöke szerint a drasztikus kivezetés helyett megfelelő ütemterv szerint kellene eltörölni a kafetériát annak érdekében, hogy a munkavállalók ne járjanak rosszul azoknál az elemeknél, amelyekkel hosszú távon kell számolniuk, többek között a lakhatási támogatással vagy a kedvezményes hitelfelvételi lehetőséggel. (MI 26)

Történelmi mélypontjára süllyedt a forint. 2015 januárjában rövid ideig 327,62 forintot kellett adni egy euróért, de most az árfolyam elérte a 328-at. (hvg.hu) – A piac ismét elkezdte az olasz kormányváltás nyomán kialakult nemzetközi helyzetben tesztelni a magyar eszközöket, illetve a hazai szabályzókat. A határozott jegybanki iránymutatással ellentétben idő előtti kamatemelésbe próbálják hajszolni a Magyar Nemzeti Bankot. 2011-gyel vagy akár 2009-cel szemben ennek azonban jelenleg nincs semmi makrogazdasági alapja. A JP Morgan már 340-es euróárfolyammal számol. Ennek ugyan fundamentális alapja nincs, de kockázatot se hordozna, a piac mégis összehozhatja ezt a helyzetet, ha ebbe az irányba halad tovább a kereskedés. (MI 26)

A Takarékbank elemzése szerint a hazai eszközök jelenleg tapasztalható gyengülése, legyen szó akár a forintról, akár a hozamok emelkedéséről, teljesen indokolatlan, nem is igazán érthető, hogy ezzel mit akarnak elérni a piaci szereplők. Suppan Gergely szerint valami oknál fogva a piac a fejébe vette, hogy az MNB-nek szigorítania kellene, ami teljesen indokolatlan. Suppan a kormányzati várakozásokkal összhangban arra számít, hogy látványosan visszaerősödhet a forint, egészen a megszokott 305-315 közötti sávba, noha a gazdasági teljesítmény alapján ennél erősebb is lehetne. Olyan alacsony a külső sérülékenységünk, tetemes az ország finanszírozási képessége, hogy teljesen érthetetlen, milyen befektetői megfontolások állhatnak a mostani piaci döntések mögött. A nagy nemzetközi bankok és kereskedőházak gyakran elavult adatokból indulnak ki, a több évvel ezelőtti kép maradt meg rólunk, és nem látják, hogy egyáltalán nem vagyunk ráutalva a külső finanszírozásra. (MI 23)

A béremelések a következő negyedévben is folytatódnak, azonban a munkaerőpiaci és az infláció közötti kapcsolat a válság óta meggyengült – a Phillips-görbe ellaposodott –, ezért a munkaerőhiány hatása enyhén érezhető a fogyasztói árindexben, a belső kereslet kisebb hatással van az inflációra, mint 2008 előtt. Az üzemanyagárak emelkedésének ellenére a lakossági várakozások egyelőre alacsony inflációt jeleznek. (VG 25)

Balatoni András, az MNB igazgatója szerint rövid távon az olajár befolyásolja a fogyasztói árindex dinamikáját, az inflációs folyamatokon azonban nem változtat, a mutató csupán enyhén és átmenetileg haladhatja meg a 3 százalékos célt. Balatoni hangsúlyozta, a két számjegyű béremelkedés, a feszes munkaerőpiac miatt tartós maradhat. A vállalatokat így arra sarkallják, hogy a munkaerőköltségeket tőkebefektetésekkel pótolják – ez modernizálást, automatizációt takar. A rendelkezésre álló jövedelem meg fog jelenni a fogyasztásban. A magyar bérhányad nemzetközi összehasonlításban és historikusan is alacsony szinten van, és a termelékenység is a bérnövekedéssel megegyező mértékben emelkedhet már középtávon, továbbá a nemzetközi várakozások a régiónál alacsonyabb pénzromlással számolnak. (VG 22)

A jegybank elnöke szerint ma már jóval alacsonyabb a háztartások sérülékenysége, az adósságfék-szabályok módosításával biztosítottá válik, hogy a családok jövedelme még a kamatlábak jelentősebb emelkedése esetén is fedezetet nyújtson a törlesztésre. (MI 27)

Matolcsy György a jegybank szakemberei, Virág Barnabás és Fábián Gergely által készített Bankok a történelemben: innovációk és válságok című kötet bemutatóján elmondta: tíz éve elképesztő vihar söpört végig a pénzügyi életben, de ma is adósai vagyunk ennek okainak pontos feltárásával. A jegybank könyvsorozatának negyedik tagja az elmúlt tíz év, s persze az előtte lévő évek, évtizedek történeteinek feldolgozásával igyekszik közelebb vinni a válaszokhoz. A globalizáció miatt egyes bankok olyan méretűre nőttek, hogy mérlegfőösszegük a bejegyzésük szerinti ország GDP-jének többszöröse lehet. Így az államnak nincsenek megfelelő anyagi erőforrásai, hogy egy ilyen túl nagyra nőtt bank válságát kezelni tudja. Az egységes belső piac még inkább szükségessé teszi az egyes tagállamok pénzügyi felügyeleteinek együttműködését. (VG 25)

GAZDASÁG

Semmilyen objektív ellenőrzésről nincs szó abban a törvényjavaslatban, amelyik miniszteri engedélyhez köti egy sor külföldi vállalkozás hazai terjeszkedését a stratégiai fontosságú területeken. A tervezet Svájc, az EU-tagállamok és az Európai Gazdasági Térség országainak kivételével minden országra vonatkozik. A javaslat a stratégiai ágazatokat – az energiaellátást, hírközlést, lőszergyártást, vízszolgáltatást – védi a külföldi befolyástól. Minden döntési jogkört és felelősséget a belügyminiszternek ad át. A miniszter saját hatáskörben döntheti el majd, hogy bizonyos értékhatár felett kinek szabad vagy tilos magyar részvényeket vásárolnia. A megtorpedózott vállalkozó pert indíthat, de azonnali jogvédelmet így sem kap. Ha a Fővárosi Törvényszék szerint jogsérelem történt, új eljárás lefolytatására kötelezik a minisztert. (Nv 22)

Pálinkás Józsefet július 1-jei hatállyal felmentették a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöki megbízatása alól. Hiába Orbán híve, minden másnál jobban izgatják a tudományos eredmények. Amíg ő uralkodik, addig a tudományban nem lesz korrupció, és a pénzeket nem a lojalitás alapján osztják el. Tanulságos, hogy Pálinkás milyen elveket fogalmazott meg a 2014-20-as pályázati pénzek elosztásakor. A pályázatok nem torkollhatnak ötlettelen infrastruktúra-fejlesztésbe. Az innovációs projektekben igazi újdonságnak kell lennie, ennek termékekben és szolgáltatásokban kell megjelennie, nem pedig jelentésekben. Ráadásul nemzetközi szinten is versenyképesnek kell lenni. (168 óra)

MEZŐGAZDASÁG, FÖLD, TELEPÜLÉSEK

Győrffy Balázs agrárkamarai elnök szerint kis üzemméretben is lehet eredményesen termelni, ha ezek a családi gazdaságok összefognak, szövetkeznek, rendszerben integrálódva igyekeznek versenyképesek maradni. A mintának tekintett Ausztriában is sok az apró birtok. Itt a gazdák közösen vásárolt és közösen használt gépekkel végzik a tevékenységüket. Győrffy szerint így alakítható ki egy olyan paraszt-polgári réteg nálunk is, amelyik tulajdonosként van jelen, és nem alkalmazottként dolgozik. A magyar parasztság akkori szereplői 1945 előtt nagyon is példamutatóan képesek voltak az önkéntes szövetkezésre. A Hangya Szövetkezeteknek saját feldolgozó üzemei, hitelszövetkezete és saját értékesítési egységei voltak. Ezekből nőttek ki az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetek (ÁFÉSZ) és a takarékszövetkezetek is.

A kényszerű szövetkezesítés persze nem tett jót ennek az együttműködési formának. A gazdasági kényszer változtathat a rossz emlékek adta beidegződéseken. Nagyon sok gazda előtt ez az alternatíva rajzolódik ki: vagy megtanul közösen gondolkodni, közös célokat kitűzni és elérni azokat másokkal, vagy az egzisztenciális létéért fog küzdeni, adott esetben eredménytelenül. Ki kell törnünk a szántóföldi növénytermesztés bűvköréből. Az ukrán és az orosz szántóföldi növénytermesztés alapvetően fogja meghatározni a világ gabonakínálati oldalát. Kiút lehet egyebek mellett az intenzív ágazatok, például az ipari zöldségtermesztés, vagy a vetőmag-előállítás, amely segítségével bővíthető a foglalkoztatás, ehhez élni kell a precíziós nemesítés adta előnyökkel és nagyot kellene lépnünk az öntözött területek növelésében, 1 millió hektárt kell öntözhetővé tenni. (Nv 23)

KORMÁNY-, PÁRTPOLITIKA

Elfogadta az Országgyűlés az Alaptörvény hetedik módosítását. A fideszes kétharmaddal együtt igennel voksolt a Jobbik frakciója, annak ellenére, hogy a ház semmilyen ellenzéki módosítást nem fogadott el. Az otthon nyugalmára hivatkozva korlátozható lesz a gyülekezési jog, vagyis nem lehet majd tüntetni a politikusok házai mellett. Bekerül az alkotmányba az a kitétel, amely szerint az állam minden szervének feladata védeni „Magyarország alkotmányos önazonosságát és a keresztény kultúrát”. „Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás”. Az állam és az önkormányzatok „törekszenek” valamennyi hajlék nélkül élőnek szállást biztosítani. Kivonják a bíróságok igazgatási jogköréből az új, közigazgatási bíróságokat: az Országos Bírói Hivatal elnöke csak a rendes bíróságokat igazgatná. A parlament a Stop, Soros! javaslatot is elfogadta. A Jobbik ennél a szavazásnál is a kormánypárti kétharmaddal együtt szavazott. (Nv 21)

Trócsányi László igazságügyi miniszter szerint a közigazgatási felsőbíróság kiválasztási rendszere még sok más szakmai és politikai kérdéshez hasonlóan nem eldöntött. Létrehozott egy szakértői munkabizottságot, a névsora nyilvános. Elnöke Kiss György akadémikus, tagjai többségében bírák, a Kúria elnöke és az Országos Bírósági Hivatal delegáltjai, továbbá a magyar jogtudomány elismert képviselői, köztük a közigazgatási jog és az alkotmányjog professzorai, a jogi karok vezetői. Ez a bizottság fog a szakmai kérdésekben állást foglalni mind a szervezeti, mind a jogállási, mind az igazgatási témakörökben is. Az új szervezetrendszer kialakítását az Igazságügyi Minisztérium úgy tervezi, hogy a törvényjavaslatot az Országgyűlés legkésőbb a jövő tavaszi ülésszakon el tudja fogadni, és 2020. január elsején fel tud állni az új szervezetrendszer. Ehhez még rengeteg munkát kell elvégezni, számos politikai, de leginkább szakmai döntést kell meghozni. (MH 27)

Lengyel László szerint Orbán Viktor először érzett rá Európában a nacionalista ellenforradalomra. Putyin, Erdoğan, Kaczyński, a brexiterek, Trump, Kurz, Salvini, Seehofer valamennyien utána érkeztek. Ha tegnap ezt némileg szégyellni kellett, ma büszkélkedni lehet vele: mi magyarok elsőként mondtuk ki, hogy (a migránsok) „kerüljenek kerítés mögé, fulladjanak vízbe”. Most, amikor hozzánk csatlakoznak az osztrákok és az olaszok, a bajorok és a trumpianusok, keresztényi szeretettel lezárva a kikötőket, elválasztva egymástól szülőt és gyereket, büszkén vághatjuk rá: végre. Ha az Orbán-rendszer és Európa így folytatja, a 2019 tavaszi EP-választás a migráns-kérdésről és egy Macron-Orbán háborúról fog szólni. Európa lelkéért harcolnak. „A fiatal, dinamikus, reformokat végrehajtó, versengő, szabad és nyitott Európa harcol a vén, érelmeszesedett, reformellenes, államaiba kapaszkodó, túsz és zárt Európa ellen. Egy felvilágosult és jézusi-ferenci keresztény, nemek, fajok, vallások, kultúrák egyenjogúságát valló Európa, egy barbár, keresztényellenes, gyarmatosító, két világháborút indító, rasszista és nacionalista hagyományú Európa ellen”. (Nv 23)

Cas Mudde, a populizmus kutatója szerint az uniós támogatások mellett a német ipari befektetők tartják életben az Orbán-rendszert. Nem valószínű, hogy Orbán rendszere erőszakossá váljon. Orbán jól ismeri az európai játékteret, „tud olvasni a brüsszeli és berlini tealevelekből”, jól manőverezik, ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy az Európai Unió intézményrendszerként és ideaként egyaránt válságban van. Valójában a kereszténydemokrata és a konzervatív pártok soraiban sincs vízióval, erős karakterrel rendelkező politikus, miközben „Orbán hangos, és az utóbbi években viszonylag következetes politikát folytat”.

Orbán erősödött az európai jobboldalon, és az Európai Néppárt maga is jobbra mozdult el. „Orbán pedig sokkal nagyobb játékos lett az Európai Néppárton belül, mint ami egy ilyen pici gazdasággal rendelkező ország pozíciójából következne”. „Orbán feltette a politikai térképre Magyarországot, az uniós országok körében még sosem volt ennyire fontos.” Az utóbbi időben a német kancellár minden korábbinál megértőbben nyilatkozott a magyar határkerítésről, az osztrák kancellár pedig úgy fogalmazott, Orbán politikája „nem az ő modellje ugyan, de van igazsága, el kell gondolkodni a kerítésen és a határvédelmen”. Orbánra nagy szüksége van a Néppártnak, amelynek most önmagához képest kevés miniszterelnöke van az Európai Tanácsban. A gazdasági prosperitás is Orbán teljesítményei közé tartozik, „Orbán mindig elég okos volt ahhoz, hogy bizonyos szabályokat ne szegjen meg.” Azt is „mindenki tudja, hogy korrupt, de amíg eredményeket szállít, addig ez nem politikai ügy”. (168 óra)

A JPMorgan 13 feltörekvő piaci ország teljesítményét értékelte különböző területeken. A szociális jólét megragadására a Social Progress Imperative által készített társadalmi előrehaladási indexet vette figyelembe és itt a negyedik Magyarország, előttünk a csehek, lengyelek és horvátok állnak. A rangsor végén Egyiptom és Nigéria található. A kormányzás és annak minőségét vizsgálva a JPMorgan az Európai Korrupcióellenes és Államépítési központ felmérése alapján is rangsorba állította az általa követett országokat és itt is a negyedik helyen találjuk Magyarországot Csehország, Románia és Lengyelország után. Itt a rangsor végén Kazahsztán és Nigéria látható. (portfolio.hu)

Zolnay János szerint voltak és lesznek tömegtüntetések, tiltakozómozgalmak, ugyanakkor egy pillanatig sem szabad azt hinni, hogy „létezne egy szabadságszerető, szolidáris, Európa-párti magyar társadalom, amely szabadulna a rezsimtől, ha látna alternatívát. Ilyen társadalom nem létezik”. (168 óra) – Csányi Vilmos benyomása szerint a kormánnyal szemben állók képtelenek elfogadni, hogy ebben az országban igenis volt egy kommunista diktatúra, amelyben rengeteg embert megsértettek, bebörtönöztek, lesöpörték a padlásaikat, téeszekbe zavarták, a Hortobágyra küldték őket. Elmúlt majd három emberöltő, de ezek a disznóságok nem tűntek el nyomtalanul. Ezek kulturálisan öröklődnek nemzedékről nemzedékre. Azoknak a gyerekei, unokái, akikkel a sérelmek megestek, ezt mind tudják, számon tartják. Olyan sérelmek estek az ország egyik felén, amiket nem lehet ráolvasással eltüntetni.

Márpedig a baloldal a rendszerváltás után nem tett semmit, hogy ezt felismerje. Nem volt hajlandó belátni, hogy itt azért van egy olyan probléma, amivel foglalkozni kellene: van itt egy fél ország, amelynek az, ami balról jön, csak gonosz dolog lehet, amit fel kell számolni. Őt üldözték, és ezért joga van úgy érezni, hogy most végre az övéi kezében van a hatalom, most nekik mindent lehet. Ez így működik, és ez csak évtizedek múlva fog enyhülni valamennyire. Úgy tenni, mintha ez nem létezne, mintha a kormánypárti két és fél milliónak nem lenne meg érzelmileg minden oka arra, hogy azt a másik oldalt támogassa, nagyon rövidlátó politika. A baloldalnak pedig egyik nagy problémája, hogy ezt képtelen felfogni. Most legalább nincs személyek ellen irányuló terror. És amíg ilyesmi nincs, addig azt lehet mondani, egy kicsit megint kileng az inga, de azért egyre csillapodik, és majd ötven év múlva olyan világ lesz itt, hogy végre az észérvek is előkerülnek. (168 óra)

Cas Mudde szerint a Jobbikkal való technikai együttműködést az ellenzék többi részének meg kell emésztenie, ez matematikai kérdés. Azzal szintén szembe kell nézni, hogy az ellenzéki pártok nem tudták inspirálni az embereket. „Budapest nem elegendő az ország megnyeréséhez”. Vidékre azonban nem ellátogatniuk kell az ellenzéki politikusoknak, hanem folyamatosan jelen lenniük. Az ellenzéknek nem a Fidesz ellen kell küzdenie, hanem valamiért, vagyis célt és víziót kell találnia, aminek révén újraértelmezi a liberális demokráciát, amely „jelenleg egyre inkább negatív jelentéssel bír a magyar politikai környezetben”. Persze a liberális demokrácia újrafogalmazása „nem csupán magyar projekt”, világszerte kihívás. (168 óra)

Böcskei Balázs szerint amikor az ellenzéki (értelmiségi) ötletbörze újabb, már megszületése pillanatában lejárt szavatosságú, leginkább a politikai tehetetlenséget és meggondolatlanságot tükröző megoldásjavaslata, a közös EP-lista, amit az MSZP új választmányi elnöke, Kunhalmi Ágnest vetett fel. Ha létezik arányos választás, akkor az EP-választás az. A választópolgár számára nem tisztázott és nem is érthető, hogy a minden, nyilvánosan ismertetett stratégiai megalapozottság nélküli ötlet hogyan kivitelezhető, azaz miként egyezkedik Tóth Bertalantól Szél Bernadetten át Fekete-Győr Andrásig az ellenzék a lista helyeiről. Ez pedig elégséges érv is amellett, hogy egy arányos választás alkalmával hagyjuk, hogy a pártok az elemi logika alapján járjanak el, azaz ne csak versenyezzenek a Fidesszel, hanem különböző Európa- (így részben Magyarország)-víziók bontakozzanak ki. (Nv 27)

Pártalapítás mellett döntöttek a Mi Hazánk Mozgalom ásotthalmi nagygyűlésén a Jobbikot elhagyó radikálisok. Toroczkai László arról beszélt, hogy pozitív jövőképet szeretnének nyújtani, olyan országot építeni, ahová visszaköltöznek a magyarok, és amely megmarad akkor is, ha lesz Európai Unió, és akkor is, ha eltűnik. A Jobbikból kizárt exalelnök a megoldandó feladatok között említette többek között a népesség fogyásának megállítását, az Európa iszlamizációja elleni fellépést, az igazságos közteherviselés megteremtését, a devizahitelesek, a bankok által megkárosított százezrek ügyének rendezését. (MI 25)

A Publicus Intézet felmérése szerint a biztos pártválasztók között a Fidesz 48, az MSZP és a Jobbik 16 százalékon áll (előbbi egy százalékot erősödött, az utóbbi kettőt gyengült). Az LMP 5 százalék, a DK 4 százalékkal a parlamenti küszöb alá került. (Nv 26)

KÁRPÁTMEDENCE

Szijjártó Péter szerint a világpolitika nagy szereplői sokat beszélnek a közép-európai energiabiztonságról, az egyoldalú függőség feladásának szükségességéről, de hiányoznak azok a nagy európai vagy amerikai finanszírozással megvalósuló infrastrukturális beruházások, amelyek valóban lehetővé tennék az európai energiaellátás biztonságát. Amíg az Egyesült Államok vagy az EU nem nyújt segítséget nagy közép-európai energiainfrastruktúra-fejlesztésekhez, csak egy álom marad, hogy az amerikai vagy a világ bármely más részéről származó gáz szerepet játsszon Közép-Európa energiaellátásában. Ezért fontos, hogy a kettős beszéd és a kettős mérce alkalmazásának ideje véget érjen, és Közép-Európa energiaellátásának biztonságát ne geopolitikai játszmákban felhasznált tétnek tekintsék a világpolitika nagy szereplői. A miniszter szerint fokozni kellene a nemzetközi nyomást azokon az országokon a térségben, amelyek a kétoldalú és európai kötelezettségeiket megszegve nem biztosítják a gázvezeték-interkonnektorok kétirányú alkalmazását. Ilyen Románia és Horvátország. (origo.hu)

Az Európai Bizottság 246 millió eurót fordít az A3-as észak-erdélyi autópálya Aranyosgyéres-Marosugra-Marosvásárhely közötti, 56,5 kilométeres szakaszának megépítésére. „Ez a rendkívül fontos projekt egy stratégiai európai folyosó kialakításának része, hozzájárul a gyorsabb és biztonságosabb romániai közlekedéshez. Egyúttal vonzóbbá teszi a régiót a befektetők és a turisták szemében, elősegíti a gazdasági fejlődést” – idézte a kolozsvári Krónika Corina Cretut, a regionális politikáért felelős román uniós biztost. (MI 21)

Klaus Johannis államfő tüntetésekre buzdította a román civil társadalmat arra az esetre, ha a szociáldemokrata kormány sürgősségi rendelet formájában próbálja módosítani a román büntető törvénykönyvet. A demonstrációkat tartja a leghatékonyabb eszköznek a kormány ellen Dacian Ciolos miniszterelnök is, aki nemrég új pártot alapított, de támogatottsága alig mérhető. Az unió vezetői úgyszintén szívesen látnák az utcákon a kormányelleneseket. Az újságok nagy többsége kormánybuktató tüntetésekre szólítja fel az embereket. (MI 26)

Gál Mária szerint a román Korrupcióellenes Ügyészség ténykedése egy tényleges jogállamban aligha lenne elfogadható. Sokan megkérdőjelezhető eljárások és bizonyítékok – egyebek között kétes jogosságú titkosszolgálati lehallgatások – alapján kaptak börtönbüntetést. Az igazságügyi törvények mostani módosításával többek között több uniós irányelvet is beemelt a parlamenti többség: az ártatlanság vélelméről, a saját perben való részvétel jogáról, illetve a kiterjesztett vagyonelkobzási eljárásról szólót. A módosítások a normalitás biztosítását jelentenék, ha egyértelmű lenne a helyzet Romániában. Nem használhatók például bizonyítékként a lehallgatásokból kiragadott, érthetetlen mondatok, kézzelfogható bizonyíték nélkül a gyanúsítottat nem lehet előzetesbe helyezni, kellő indok nélkül a nyomozóhatóság nem tilthatja meg, hogy gyanúsított bemenjen munkahelyére. (Nv 27)

Találkoztak az ukrán és magyar külügyért és oktatásért felelős miniszterek, de nem sikerült előbbre lépni az ukrán oktatási törvény ügyében. Szijjártó hangsúlyozta, várja, hogy Ukrajna végrehajtsa a Velencei Bizottság ajánlására a törvény módosítására, Lilija Hrinevics pedig újra az ukrán államnyelv hasznosságát ismételgette. Fedinec Csilla, az MTA Kisebbségkutató Intézet tudományos főmunkatársa szerint valószínűtlen, hogy az ukránok korábbi ígéreteiknek megfelelően, a magániskolákat kivonnák a korlátozások alól. A nemzetközi nyomásra belengetett határidő-kitolást sem szavazta meg a parlament. Az ukránok szerint a magyarokban tudatosítani kell, melyik országban élnek. (MH 23) – Wágner Tamás Zoltán szerint a kisebbségek anyanyelvi oktatási rendszerét alapjaiban veszélyeztető oktatási törvény elfogadásával, valamint az alkotmánybíróságnak a 2012-es kisebbségbarát nyelvtörvény eltörlésével kapcsolatos döntésével egyértelművé vált, hogy az ukrán politikai elit hosszú távú célja a nyelvileg homogén ukrán nemzetállam megteremtése. (MI 25)

MIGRÁCIÓ

Nem született átfogó megállapodás az illegális migráció kérdésében az uniós csúcson Brüsszelben. Angela Merkel német kancellár elismerte, egyelőre nem várható áttörés a migrációs kérdésekben, ezért most két vagy háromoldalú alkukkal próbálnak meg egymásnak segíteni. (MI 25) – Horst Seehofer így fogalmazott: „Mégis hol élünk? Én az egyik koalíciós párt, a CSU elnöke vagyok, és pártom teljes támogatásával cselekszem. Ha a kancellári hivatalban nem elégedettek a belügyminiszter munkájával, akkor a koalíciónak kell véget vetni. Ősbemutató lenne, ha egy minisztert azért menesztenének, mert igyekszik gondoskodni országa biztonságáról és rendjéről.” (MH 23)

Günther Oettinger uniós költségvetési biztos jelezte, lekerülhet az Európai Unióban folytatott viták napirendjéről a menekültek tagállamok közötti elosztását szolgáló kvóták rendszere. Az EU a kölcsönös támogatásról, egymás segítéséről szól, de ennek a szolidaritásnak nem kell feltétlenül egyformának lennie, lehet egyenértékű is. Ha a kvóta megosztja az EU-t, és csak erőszakkal lehet bevezetni, akkor inkább egyenértékű segítséget kell megkövetelni: például pénzt vagy (határőrizeti) tisztségviselők kivezénylését a külső határhoz. Arra kérdésre, hogy le kell-e venni a napirendről a kvótát, azt mondta: ha megállapodunk egyenértékű intézkedésekről, akkor igen. (MH 23)

Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke szerint az Európai Uniónak meg kell reformálnia bevándorlási politikáját, s csak annak kell menedéket adnia, akik ténylegesen üldöztetés és háború elől menekülnek. Szigorúan kell viszont eljárni azokkal szemben, akiknek nincs joguk Európában maradni. Egyidejűleg erősíteni kell a blokk külső határainak védelmét és megoldani a tömeges migráció okait Észak-Afrikában. Tajani szerint az uniónak legalább hatmilliárd eurót kellene beruháznia a földközi-tengeri útvonal lezárása érdekében, s közben növelnie kellene az együttműködést a tranzitországokkal. Csak így lehet elkerülni, hogy a bevándorlók százezreiből milliók legyenek, ami megsemmisítő következményekkel járna Európára nézve. Wolfgang Schäuble, a Bundestag elnöke beismerte: „ha befogadnánk százmillió embert Afrikából, tönkretennénk Európát”. (MI 26)

Spanyolország sem fogad több migránst. José Luois Abolos Meco spanyol fejlesztési miniszter közölte: „meg akarjuk mutatni a humánus arcunkat, de az már egy teljesen más dolog, hogy tengeri mentőszervezetté váljunk egész Európa számára”. (MH 26) – Algéria több mint 13 ezer kiutasított bevándorlót – köztük várandós nőket és gyerekeket – hagyott magára a Szaharában az utóbbi 14 hónapban, ivóvíz és élelem nélkül. A tűző napon menetelők többsége Nigerbe tart, s olykor fegyverrel fenyegetve kényszerítik őket tovább. (MH 26)

A Medián felmérésének egyik érdekes megállapítása, hogy a szélsőséges antiszemiták aránya a szocialista szavazók körében emelkedett. Szalai Kálmán szerint a zsidóságnak nincs nagyobb elutasítottsága, mint korábban. Azok, akik antiszemita állításokat fogalmaznak meg, attól azért messze vannak, hogy zsidók elleni konkrét cselekvési stratégiákat állítsanak fel. A TEV 2017-es adata szerint a 37 regisztrált antiszemita gyűlöletcselekmény közel nyolcvan százaléka gyűlöletbeszéd. A fennmaradó rész jobbára rongálás. Személy elleni támadás 2017-ben a TEV szerint lényegében nem volt. (168 óra)

Ferenc pápa szerint a populisták „pszichózist gerjesztenek” a bevándorlás kérdésében, miközben az olyan elöregedő társadalmak, mint például Európában is, demográfiai hanyatlással néznek szembe, és több bevándorlóra lenne szükségük. Bevándorlás nélkül Európa „ki fog ürülni”. „Nem lehet elutasítani senkit, aki már megérkezett”. Az elfogadás, a tanulás és megfontoltság vezethet eredményre. (MH 21) Ferenc pápa szerint ideje „bölcs módon befektetni” az Európába igyekvő bevándorlók foglalkoztatásába és oktatásába ezeknek az embereknek a származási országaiban, vagyis elsősorban Afrikában. (MH 23)

Szalai Kálmán szerint a Tett és Védelem Alapítványnak nem ízlése szerint való a migránsokkal kapcsolatos kormánypropaganda, de a problémát adekvátnak tartja, mert a kontinensre áramló migráció szerte Európában értékválságot, társadalmi feszültséget okoz. Ha a zsidó közösség szempontjából közelítjük meg a kérdést, azt látjuk, hogy Franciaországban a zsidók fizikai biztonságának kérdése a mindennapi valóság része. Az intézményeket fokozottan kell védeni a terrorcselekmények miatt. A zsidókat a közelmúltban érő atrocitások egyértelműen muszlim szélsőségesekhez köthetők. Nem véletlenül hagyta el Franciaországot és vándorolt ki Izraelbe, illetve az Egyesült Államokba a félmilliós francia közösségből ötvenezer zsidó. A svéd, belga, holland közösségek is azt vissza, hogy a saját társadalmukon belül nőtt a szélsőséges antiszemita atrocitások száma, ami miatt a fizikai létüket is veszélyben érzik. Magyarországon azonban nem ez a helyzet. Magyarországgal ellentétben Nyugat-Európában a személyek ellen elkövetett bűncselekmény kategóriája jelentős az antiszemita incidensek között. 2107-ben Magyarországon egymillió lakosra kivetítve 3,7 ilyen incidens jutott. Ugyanez a szám Brüsszelben tízes nagyságrendű, Nagy-Britanniában tartósan magas, 21. (168 óra)

A Stop Soros és az Alaptörvény-módosítás elfogadása után az alábbi változtatások léptek életbe a menekültekkel kapcsolatban: idegen népesség az országba nem telepíthető be; nem kaphat menedékjogot az, aki olyan országon keresztül érkezik Magyarországra, ahol nem volt kitéve üldöztetésnek; a menedékjog biztosításának alapvető szabályait és a menedékjog elbírálásának feltételeit kétharmados törvény határozza meg; rögzítik, hogy a rendőrség is részt vesz a jogellenes bevándorlás megakadályozásában; a Btk. új tényállással egészül ki, ezentúl bűncselekmény a jogellenes bevándorlás elősegítése. (hvg.hu)

A Velencei Bizottság szerint a Stop Sorost hatályon kívül kell helyezni, mert elfogadása és hatálybalépése után fennáll a civil szervezetek ellehetetlenülésének veszélye, sérül az egyesülési és véleménynyilvánítási szabadság. Számos európai ország kriminalizálja az menekültek belépését, tartózkodását vagy átutazását, az ilyen bűncselekmény nem is feltétlenül ellentétesek a nemzetközi emberi jogi normákkal, de a magyar szabályozás ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményének 11. cikkével, ami a gyülekezési szabadságról szól. Olyan tevékenységeket is bűncselekménynek nyilvánít, amelyek nincsenek kapcsolatban az illegális bevándorlással. Aggályosnak tartják, hogy már a menekültek tájékoztatását és segítését is szabadságvesztéssel büntetné a kormány, véleményük szerint ez a szólásszabadság korlátozása. (hvg.hu)

EURÓPA

Az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága (LIBE) elfogadta a magyar jogállamiság helyzetét kritizáló jelentést. 37-en támogatták a dokumentumot, 19-en pedig ellene voksoltak. (MI 26) A szöveg több ponton is bírálja az alkotmányozási folyamatot, felróva a tényleges konzultáció hiányát. Említést tesz arról, hogy az ENSZ különmegbízottja a nemzetközi emberi joggal összeegyeztethetetlennek minősítette a hajléktalanság kriminalizálását. A jelentés kifogásolja az alkotmánybíróság jogkörének a megnyirbálását, az igazságszolgáltatás függetlenségének korlátozására irányuló döntéseket és kísérleteket. Az EBESZ sajtószabadságért felelős képviselőjének bírálatára hivatkozva említi a Figyelő című hetilap listázását és a független újságírók kitiltását a parlament alakuló üléséről. Ismerteti a CEU jogi vegzatúráját. A képviselők aggasztónak találják a nem kormányzati szervezetek legitimitását megkérdőjelező nyilatkozatokat és nyomásgyakorlást. Hosszan sorolják a nemzetközi szervezetek kritikáját az úgynevezett Stop Soros törvénycsomaggal kapcsolatban, megemlítve, hogy az indokolatlanul korlátozza a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságát, szítja az idegengyűlöletet.

A migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogairól szóló fejezete is, amely több nemzetközi szervezet magyarországi tapasztalatait idézi. Az állásfoglalás idézi az EU Csalás Elleni Hivatalának (OLAF) legfrissebb jelentését, és felemlegeti a korrupciós ügyek sorát, benne „a magyar miniszterelnök vejének” közvilágítási projektjeit. A korábbinál nagyobb terjedelmet kapott az állásfoglalásban az EBESZ nyilatkozata a parlamenti választások lebonyolításáról. A tervezethez képest valamelyest enyhültek az állásfoglalásnak az antiszemitizmus és a cigányellenesség erősödésére vonatkozó megállapításai. A fideszes EP-képviselők javaslataira bekerültek a jelentésbe a magyar kormány intézkedései a zsinagógák és zsidó temetők felújításától a 2019-es Európai Maccabi Játékok budapesti megrendezésének elnyerésén át, a Holokauszt-tagadás jogi szankcionálásáig. (Nv 26)

Gál Kinga, a LIBE alelnöke úgy vélekedett: tisztában voltak vele, hogy a szakbizottságon belül meglesz a többség a jelentés elfogadásához, de némi optimizmusra ad okot, hogy az nem szerzett kétharmados támogatottságot. Ha egy ehhez hasonló, baloldali többségű bizottságban nem volt meg a kétharmados többség, akkor talán a szeptemberi parlamenti voksolás során sem lesz meg a szükséges szavazatszám. (MI 26)

Varga Judit államtitkár szerint az unió valódi jogi érvek nélkül, a politikai nézetkülönbségeket jogállamisági problémának beállítva egyrészt korábban már lezárt és megnyugtatóan rendezett ügyekre hivatkozik, másrészt olyan témákba avatkozik bele, amelyekben az uniónak nincs hatásköre. A Brüsszelben eltöltött kilenc évének köszönhetően nyilvánvaló számára, hogy a magyar demokrácia körüli európai hisztériát mindig ugyanaz a maroknyi kis csapat (egyes európai parlamenti képviselők, újságírók és jórészt külföldről finanszírozott civil szervezetek) generálja, hathatós magyar ellenzéki közreműködéssel. Ugyanaz a néhány képviselő ül bent az „eszmecseréken”, aki évek óta megszállottan támadja a magyar kormány politikáját és a magyar miniszterelnököt. (MI 26)

Szájer József szerint a jelentésben kétszer is szerepel egy különös és a szerződéssel ellentétes mondat, amely szerint a parlament és a LIBE a Magyarország ellen folyó, a szerződés hetes cikkelye szerinti eljárásban túl kíván terjeszkedni az Európai Unió jogán, azon túli kérdéseket is vizsgál, olyan dolgokat is, amelyek a lisszaboni szerződés által rögzített hatáskörében nem szerepelnek. A jelentéstervezetben szó esik például arról, hogy Magyarországon alacsonyak a nyugdíjak, hogy túl rövid a munkanélküliség esetén járó segély időtartama, hogy túl kevés a a magyar politikai életben vagy hogy egy magántulajdonban levő napilap tulajdonosa beszüntette az újság finanszírozását, és még sok más hasonló, normális esetben az adott tagállam belügyét képező téma. Ezek felhasználására a most folyó eljárásban a szerződés alapján a parlamentnek és a LIBE-bizottságnak nincsen jogi felhatalmazása.

A Sargentini-jelentés ugyanis nem egy a Tavareséhez hasonló, egyéni kezdeményezésű jelentés, hanem közvetlenül az uniót alapító szerződés hetes cikkén alapuló, lehetséges jogkövetkezményeket maga után vonó eljárás, vagyis itt nem egy senkit nem kötő véleményről van szó, ezért ennek megalapozásához nem lehet az uniós jogon túli, tagállami jogkörbe tartozó érveket felhozni. Negyven éven át egy piacellenes, antidemokratikus, diktatórikus kommunista rendszert kényszerítettek ránk, nekünk sosem voltak gyarmataink, és többek között ezért is mi sajnos nem tudunk még olyan bőkezű nyugellátást vagy munkanélküli-juttatást fizetni, mint a gazdag Hollandia vagy Nagy-Britannia. Szájer Józsefnek személyesen is nagy örömet szerzett, hogy a Népszabadság, a magyar kommunista rendszer Völkische Beobachtere megszűnt, ezzel ellentétben kifejezetten sajnálta, hogy egykori kedvenc újságja, a patinás, nagy múltú Magyar Nemzet bezárásáról döntött a tulajdonos. De évtizedeken át azt hallotta az európai fórumokon, hogy a piac az első, ezért ezek az érzések, a személyes politikai elfogultságai a magánügyei körébe tartoznak, nem pedig egy jogállamiságról szóló hivatalos jelentésbe. Az unió inkább foglalkozzon azokkal a kérdésekkel, amelyek tényleg rá tartoznak, és amelyekre fel is van hatalmazva, mert nem áll éppen túl jól azokkal sem.

Amikor a Sargentini-jelentés lépten-nyomon, nyíltan vállaltan az uniós jogon túli kérdésekben fogalmaz meg vádakat, kritikákat egy uniós tagországgal szemben, akkor aláássa az európai együttműködést, és ami ennél sokkal súlyosabb, megsérti a közös szabályokat. Ezek az ügyek kizárólag a magyar emberekre tartoznak, nem veheti el tőlük a demokratikus döntés jogát senki, bármennyire nem tetszenek is Brüsszelben sokaknak azok a többségi döntések, amelyeket a magyar polgárok hoznak! (MI 23)

Botond Bálint szerint a LIBE sóhivatal jellegű bizottság, nagyon komolyan veszi magát, de nekünk nem kötelező nagyon komolyan venni, mert a valóságra gyakorolt hatása nem lényeges. A LIBE figurái egy szubkultúra torzszülöttei, akikhez sem nekünk, sem az átlagos európai embereknek nincs semmi közünk. Tárgyalni csak olyanokkal lehet, akikkel adott valamiféle közös minimum, ahol van valamiféle remény arra, hogy be fogják tartani a megállapodásokat. A LIBE újranyitott letárgyalt és elvileg megoldott ügyeket, mert a liberalizmusba a korrektség és a kompromisszumkeresés nem tartozik bele. Ez a bizottsági procedúrát akkor kezdtek még el, amikor valami halvány remény volt arra, hogy a magyar kormány elszigetelődik, és Orbán Viktor megbuktatható. A benne rejlő zsarolási potenciál folyamatosan csökkent, most már ott tartunk, hogy tulajdonképpen előnyös is Magyarország számára, mert eredeti szövetségeseit és másokat is arra sarkall, hogy a folyamat megtorpedózásával gyengítsék és nevetségessé tegyék a liberálisokat, sőt magát Angela Merkelt is, aki már nem előmozdítója, hanem gátja bármiféle közös európai megoldásnak. 2015 után egyre kevésbé lehet a liberális értékekkel érvelni, a fékek és ellensúlyok vicces kis mellékkörülménynek tűnnek a terrorizmus, az iszlám térhódítás, a demográfiai katasztrófa és az egyre rosszabb közhangulat árnyékában. A közbeszéd elindult vissza, a realitások irányába, a liberálisok azonban nem képesek ezt nemhogy elfogadni, hanem megérteni sem. (MI 27)

Földi László szerint a NATO-nak nincsen ellenlábasa, amióta megszűnt a Varsói Szerződés. Lenne ugyan szerepe például Európa védelmében, már ami a tömeges illegális migrációs hullámot illeti, de ettől a feladattól a szövetség minden felszólítás ellenére elhatárolódott. A katonai tömb létezésének fenntartása elképesztő összeget emészt fel a tagországok részéről. Amit ráadásul amerikai nyomásra növelni kell, elérve, hogy vegyenek minden évben újabb és újabb amerikai fegyvereket, életben tartva az amerikai hadiipart. A tagság másik következménye az orosz határ mellett eltervezett NATO-csapatok folyamatos létszámnövelése. Oroszországot jelölik meg tehát ellenségnek, látható módon különösebb indoklás nélkül. Az adatok és a tények ismeretében egyértelműen kijelenthető, hogy az elmúlt harminc évben az orosz katonai doktrína defenzív stratégiára épült, amiből az következik, hogy a NATO-igyekezet az „orosz agresszió” megfékezésére indokolatlan.

NATO-tagként nincs abszolút szabadságunk saját katonai doktrínánk kialakításában. Részt kell vennünk a NATO katonai misszióiban. (Olyan háborúkban, melyekhez semmi közünk, és egyébként is értelmetlen vérontások.) Nem köthetünk katonai megállapodásokat bizonyos országokkal, amelyek bár fontosak lennének a hosszú távú külpolitikai stratégiánk szempontjából, de a brüsszeli központ ezt a közeledést nehezményezné. Sok más európai ország is szenved hasonló dilemmáktól, mert egyre inkább egyértelmű, hogy a NATO céljai nemcsak egybeesnek az Egyesült Államok katonapolitikai elképzeléseivel, de lassan kizárólag az Egyesült Államok külpolitikai érdekét szolgálják. Növelni kell a GDP-arányos katonai kiadásra szánt összeget, de a legfontosabb, hogy mindez a magyar gazdaság fejlődésére pozitív hatással legyen. Vagyis nem megvenni, hanem legyártani kell a szükséges fegyverkészlet egy részét. Amit csak lehet, magyarországi üzemekben kell előállítani. A következő megválaszolandó kérdés, hogy lesz-e elég magyar katona. (MI 22)

Első fordulóból megszerezte a győzelmet Erdogan török államfő az elnökválasztáson. Az AKP önmagában csak 42,5 százalékot ért el, az ultranacionalista MHP-val közösen a Nemzeti Szövetség színeiben viszont 53,7 százalékot gyűjtött, vagyis megvan a viszonylag szűk, de elegendő kormányzati többsége. A baloldali CHP és a konzervatív ellenzék – Ily, SP szövetsége 34 százalékkal lett második, a kurd HDP pedig 11,46 százalékkal megerősítette parlamenti pozícióit, annak ellenére, hogy vezető politikusainak tekintélyes százaléka ül börtönben jelenleg is. A részvétel rendkívül magas volt, 87 százalék, ami még inkább erősíti Erdogan pozícióit.

Az ellenzék és Muharrem Ince a választás során jelezték, hogy voltak szabálytalanságok, hogy a feltételek nem voltak azonosak az indulók számára, de nem kérdőjelezték meg Erdogan és az AKP győzelmét. Az AKP nagyon félt a kurdok szavazatától, s ezt a HDP bázisa is megérezte, elszántabb lett. Helyszíni szemtanúknak a választást megelőző hangulatot a kurdok lakta délkeleti régióban a késői romániai Ceusescu-korhoz hasonlította. Civil ruhás detektívek az utcákon, a buszokon, a kocsmákban. Senki sem mer őszintén beszélni nyilvános helyen, aki nem a kormány híve. A lakásokban annál inkább, ilyenkor düh és elszántság cseng ki a hangokból. A régió egyik városa, Mardin fő sugárútján óránként elhaladt egy katonai páncélkocsi. Az ott lakó polgároknak szánt üzenet egyértelmű volt: megszállás van. (Nv 26)

A Németországban élő törökök az otthoniaknál nagyobb arányban, csaknem kétharmados többséggel támogatták Erdogan államfőt. „A hajnalig önfeledten az utcákon ünneplő tömeg látványa felkavarta Németországot, a németek szerint azért is vérlázító, mert miután a török politika az elmúlt években számos ponton konfrontálódott a némettel, most az ő iskoláikban tanult, az ő társadalmi és médiakörnyezetükben élő törökök többsége Ankara mellé állt. „Németország liberális jogállamában kétharmadnyian szavaztak Erdoganra, egy olyan embert támogatva, aki éppen a szemétdombra hajítja Törökországban a szabadságot” – háborog a Süddeutsche Zeitung. Ez a bevándorlók integrációjának kritikája is – mutat rá a Deutsche Welle rádió. Sevim Dagdelen török származású radikális baloldali Bundestag-képviselő szerint Erdogan részben a török mecseteken keresztül épített ki hálózatot Németországban. (MI 27)

Henry Kissinger 1957-től kezdve talán mindegyik Bilderberg-konferencián ott volt, habitusából ítélve biztosan hozzászólt az Oroszországról szóló vitához, és Lóránt Károly szerint most is bizonyára az Oroszországgal való viszony normalizálása mellett érvelt. Az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban például még 2014 elején a Washington Postban a következőket írta: „A Nyugatnak meg kell értenie, hogy Oroszország számára Ukrajna nem egy külföldi ország. Az orosz történelem a kijevi Russzal kezdődött, és az orosz vallás is onnan terjedt el. Ukrajna Oroszország része volt századokon át, és történelmük azelőtt is összefonódott. Az orosz szabadságharc legfontosabb csatái, kezdve az 1709. évi poltavai csatától, ukrán földön zajlottak. Még olyan orosz „disszidensek” is, mint Alekszandr Szolzsenyicin vagy Joszif Brodszkij is ragaszkodnak ahhoz, hogy Ukrajna az orosz történelem és Oroszország integrált része.” Kissinger mindig is szembeszállt az amerikai neokonok expanzionista törekvéseivel, de már nagyon öreg, és úgy tűnik, a vele egyetértők hangja az amerikai közéletben meglehetősen halk, ezért sem kap Trump eredeti elképzeléseihez megfelelő támogatást. Kissinger ellentéte Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, aki épp márciusban jelentette ki, hogy „Oroszország egyre kiszámíthatatlanabbá és agresszívabbá válik”. (MH 22)

Athén hitelezői hosszas huzavona után jutottak dűlőre az adósságkönnyítésről, amelyet elsősorban a Nemzetközi Valutaalap szorgalmazott, több euróövezeti állam azonban – például Németország is – ódzkodott tőle. Azt követően, hogy az Európai Bizottság múlt heti jelentésében leírta, Görögország az összes előzetes hitelezői kérésének eleget tett, így megkaphatja az utolsó hitelrészletet, az eurócsoport ülésén is pont került a nyolcéves mentőprogram végére. Az euróövezeti pénzügyminiszterek abban állapodtak meg, hogy tíz évvel meghosszabbítják a kölcsönök jelentős részének lejárati idejét, tízéves türelmi időt biztosítanak kamat-visszafizetésekre, emellett 15 millió eurós utolsó hitelrészletet is kaphat Athén.

A Reuters Pierre Moscovicit, az Európai Unió gazdasági és pénzügyi biztosát idézi: „ezek az intézkedések érdemben könnyítenek a görög adósságterheken, lehetővé teszik, hogy az ország a saját lábára álljon, valamint megnyugtatják az összes partnert és befektetőt”. Az adósságkönnyítést csak bizonyos feltételekkel kapják meg: folytatni kell a reformokat, ám eközben Görögországban mindennaposak a megszorítások elleni sztrájkok. Holecz Noémi szerint a kulcs a gazdaság élénkítése lehet. Ez a foglalkoztatottság növekedését, a fizetések emelkedését és a külső kereslet fellendülését indukálná, ami elégedetté tenné a görög választókat, nem utolsó sorban pedig lehetővé tenné az államadósság fokozatos ledolgozását. (VG 25) – A Standard and Poor’s egy fokozattal B-ről B3-ra javította Görögország hosszú távú adósbesorolását, amely mellé stabil kilátást csatolt. (VG 27)

A görög mentőcsomag egyik legnagyobb haszonélvezője Németország: 2010 óta csaknem 3 milliárd euró kamatjövedelemre tettek szert. (VG 22) Bayer Zsolt szerint a görög válságon irgalmatlan pénzt keresnek valakik, akik a görög válságot állítólag igyekeznek megoldani, akik „segítenek”, s akik persze a görög válság örökkévalóságában érdekeltek, mert ha egyszer csak valamiért megoldódna a görög válság, nem kereshetnének többé irgalmatlan pénzt a görög válságon. Válság van, ami nagy áldás, hiszen azon keresnek a bankok majdnem hárommilliárd eurót, és ez a pénz csak a kamatokból jön be. (MI 26)

Posgay István, a Századvég Alapítvány vezető kutatója szerint a standard makroökonómiai modellek nem pusztán nem voltak képesek a válságot előre jelezni, hanem azok alapján a válság be sem következhetett volna. Emberek milliói sínylették meg a katasztrófát, a kérdés, mit tanultunk belőle. Bár a krízis után több ország konszolidálta bankrendszerét, ez nem mondható el az eurózóna minden tagjáról, így Olaszországról sem, ahol 360 milliárd eurónyi rossz hitel van a rendszerben, s ebből 210 milliárd euró bizonyosan behajthatatlan. Potenciális veszélyforrásként emlegetik a legnagyobb német pénzintézetet, a Deutsche Bankot is. 1000-1200 milliárd eurónyi olasz államkötvény-állomány miatt jelentős kockázatot hordoz. Ha a helyzet rosszabbra fordul, az akár az eurózóna töréspróbája is lehet. (VG 22)

NEMZETKÖZI GAZDASÁG

Bársony Farkas, az Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke szerint „mivel a magyarországi nagyvállalatok igen nagy százaléka exportra termel, a most kibontakozó kereskedelmi háború számos befektetőt érinthet. Az ország legfontosabb kereskedelmi partnereiről van szó – és itt gondolnunk kell a kínai relációra is. Az Európában működő amerikai vállalatok remélik, hogy kormányuk lát majd tervet az ésszerű kompromisszumokra és arra, hogy felülvizsgálja azon döntését, hogy az EU acél- és alumíniumbehozatalára tarifákat szab ki, az EU-t pedig arra ösztönzik, hogy reagáljon ezekre az intézkedésekre. (VG 22)

AMERIKA

Dobozi István szerint sarkalatos paradigmaváltás zajlik Washington világpolitikájában, a multilateralizmusból a nyers gazdasági nacionalizmusba torkoló unilateralizmus felé. Ez a világ országait szinte egymással versengő, profitorientált vállalatoknak tekinti. Donald Trump ezt mondja „Az üzletkötés művészete” című sikerkönyvében: „Vannak olyan helyzetek, amikor a konfrontáció az egyetlen lehetőség. Ha rosszul bánnak velem vagy megpróbálnak kihasználni, akkor nagyon keményen visszaütök”. Tegyük a „velem” helyére Amerikát, és érthetőbbé válik az elnök durva diplomáciai modora. Az első világháború utáni száz évben először van olyan amerikai elnök, aki szinte tüntetően nem tart igényt még a „szabad világ” vezetésére sem. Amerika esetében a „kolosszálisnak” bélyegzett külkereskedelmi mérleghiány nem igazán a külföldi partnerek tisztességtelen versenypraktikáit tükrözi (jóllehet vannak ilyenek szép számmal), hanem egy alapvető makroökonómiai szükségszerűség. Ez mindaddig érvényesül, amíg Amerika jóval többet fogyaszt, mint amennyit megtermel, vagy többet ruház be, mint amennyit megtakarít. Szakértői szemmel nézve a kereskedelmi deficit nem „vereség” (ahogy Trump látja), hanem Amerika számára kivételesen előnyös állapot a dollár nemzetközi kulcsvaluta szerepének és kiemelkedően jó hitelképességnek köszönhetően. A kereskedelmi hiány nem „kolosszális“, mivel csupán három százalékát teszi ki az amerikai GDP-nek. (Nv 21)

Wess Mitchell európai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkár szerint nem nyilvános bírálatokkal, hanem a kapcsolatok erősítésével, csendes diplomáciával kell a Nyugatnak visszaszereznie a befolyását Magyarországon. „Magyarország egy NATO-szövetséges ország, demokratikusan megválasztott kormánnyal. Nem működik az a módszer, hogy nem hívjuk meg, kihagyjuk, éveken át nyilvánosan bíráljuk, majd ezek után arra számítunk, hogy megőrizzük nála a befolyásunkat. És elvárjuk, hogy ilyen körülmények között továbbra is támogassa nyugati olajvezetékek építését, vagy az oroszországi szankciók meghosszabbítását. Ehelyett azt látjuk, hogy Közép-Európában érezhetően megnőtt az orosz és a kínai befolyás. Harcolnunk kell a befolyásunk visszaszerzéséért.” (Nv 23)

Egy éven belül a harmadik ENSZ-fórumnak fordít hátat az Egyesült Államok: Washington ezúttal az emberi jogi tanácsból való kilépését jelentette be. Nikki Haley amerikai nagykövet a politikai elfogultság szennyvízgödrének nevezte a genfi székhelyű fórumot, amely elsősorban Izraelt pécézte ki. Jeruzsálemből gratuláltak Trumpnak a lépéshez. (MI 21)

VILÁG TÖBBI

Vilmos brit herceg méltatta Jordánia szerepvállalását a menekültválságban. „Csodálattal tölt el, hogy milyen rugalmas hozzáállást tanúsítottak a jordániaiak a régióban dúló konfliktusok következményeként fellépő biztonsági és humanitárius kihívásokkal szemben. Az, ahogy kitárták az ajtót a több százezer szíriai menekült előtt – arról nem is beszélve, hogy milyen régóta elkötelezettek a palesztin menekültek megsegítésében – igen példás”. A nemzetközi sajtó a „bemelegítő” jordániai utat értékelte az utazás legkönnyebb részének. Még meg sem érkezett Izraelbe, amikor Vilmos herceg máris a kritikák kereszttüzébe került, mivel a hivatalos közleményben a Kensington-palota Jeruzsálem óvárosáraelfoglalt palesztin területként” utalt. Benjamin Netanjahu kormányfőnek igazi diadal Vilmos herceg látogatása, hiszen az utóbbi időben sok kritika érte: az ENSZ is elítélte, hogy májusban éles lőszert vetettek be a palesztin tüntetőkkel szemben. A Khan al-Ahmar-i beduin közösség területeinek ledózerolása a küszöbön áll, s máris heves tiltakozást váltott ki. Ilyen időszak után a Netanjahu-kormány számára „legitimációs hozadék”, hogy a brit herceg leül vele tárgyalni. Mahmúd Abbász palesztin vezetővel is találkozik Ramallahban. A palesztin vezetés bocsánatkérést követel az 1917-es Balfour-nyilatkozatért. (Nv 26)

Kilencven ember vesztette életét Nigéria középső részén, amikor nomád lakosok támadtak helyiekre. Nigériában nem ez az első eset, hogy a nomád pásztorok megtámadják a földművelő falvakat. A viszály oka elsősorban az időjárás: az ország északi részét hónapok óta aszály sújtja. Számos nomád marhacsordáival Nigéria délebbi térségeibe vándorolt, ami gyakran összecsapásokhoz vezet. Tavaly az élelemért és vízért folytatott harcok miatt több mint ötszáz ember lelte halálát. (MI 26)

image_pdfPDFimage_printNyomtatás
2018-08-06T15:26:43+00:00 2018. augusztus 6.|