A hét elején, Budapesten megrendezett szeminárium áttekintette az európai szakszervezetek és üzemi tanácsok közötti együttműködés javítási lehetőségeit, különös tekintettel a multinacionális cégek tevékenységére. A szociális párbeszéd intézményeinek fokozatos decentralizálódása Európában hangsúlyozza a témakör időszerűségét. Egyre több kollektív tárgyalást vállalati szinten folytatnak, illetve nemzetközi cégek esetében a leányvállalat szintjén. A decentralizált kollektív tárgyalási szokás elterjedése tekintetében szükség lenne jobb kommunikációra és szorosabb együttműködésre a munkavállalói és érdekképviseleti oldal között vállalati szinten.

Ennek a kommunikációnak és együttműködésnek azonban útjában állnak az országonként különböző munkavállalói érdekképviselet struktúrái és kompetenciái. A német nyelvű országokban a vállalati szinten folytatott szociális párbeszédet főként az üzemi tanácsok hajtják végre, miközben más országokban a domináns szerepet a vállalati szintű szociális párbeszédben a helyi szakszervezet vállalja.

A szeminárium során a magyar előadók ismertették az üzemi tanácsok helyét, szerepét és jogosítványait a magyar munkajogi szabályozás és a vállalatok mindennapjainak területén. Meghívott előadók és résztvevők érkeztek Németországból, Belgiumból, Bulgáriából, Romániából, Lengyelországból, bemutatva az egyes országok szabályozási sajátosságait, kitekintést adva a problémák európai uniós összefüggéseire.

A szeminárium következtetésként az alábbi ajánlásokat fogalmazta meg a különböző szinteken zajló szociális párbeszéd előmozdítása érdekében:

  • Erősíteni célszerű a nemzetközi vállalatok leányvállalatainál működő szakszervezetek és üzemi tanácsok közötti közvetlen kommunikációt és információcserét, különös tekintettel azokra a nemzetközi vállalatokra, ahol még nem működnek Európai Üzemi Tanácsok, de adottak az Európai Üzemi Tanácsok felállításának a feltételei, ennek érdekében egy központi, online adatbázisban kölcsönösen közzé kellene tenni az érintett szakszervezeti és üzemi tanácsi vezetők elérhetőségét,
  • a szociális partnerek a nemzetközi vállalatoknál – beleértve a leányvállalatokat is – kialakult és akuttá vált munkaügyi viták rendezésére vehessenek igénybe az Európai Unió által kiképzett és regisztrált mediátorokat,
  • az Európai Parlament illetékes bizottságai évente számoltassák be a nemzeti kormányokat a szociális párbeszéd előmozdítását szolgáló törvénykezési, szabályozási és kormányzati gyakorlat érvényre jutásáról, a véleményalkotás során pedig konzultáljanak a szociális partnerek képviselőivel,
  • a nemzeti munkaügyi felügyeletek ellenőrzési hatékonyságának monitorozására, a hatékonyság javítására, a felügyeletek közötti információ- és tapasztalatcsere elősegítésére alakuljon uniós szintű koordinációs testület,
  • az uniós szintű felügyeleti koordináció fordítson kiemelt figyelmet a nemzetközi vállalatok leányvállalatainál, valamint a határokon átnyúló munkaerő-kölcsönzést, munkaerő-kirendelést folytató vállalatoknál alkalmazott foglalkoztatási gyakorlatra, munkakörülményekre,
  • a szakszervezetek – egyfajta fekete könyvként – hozzanak létre közösségi portált azoknak a „legrosszabb” munkáltatóknak és munkáltatói gyakorlatoknak a megnevezésére, bemutatására, amelyek súlyosan sértik az uniós irányelveket és a munkavállalók érdekeit.