Idén 25 éve, hogy a Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Baranya vármegyei munkástanács-szervezetek Pécsett először emlékeztek meg a munkabalesetek áldozatairól. Április 28-a ma már világszerte a munkahelyi balesetben megsérültek, megrokkantak és elhunytak emléknapja, egyben figyelmeztetés is: a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés nem adminisztratív kötelezettség, hanem emberi, társadalmi és gazdasági alapérdek.

A megemlékezés gyökerei Kanadához kötődnek. A munkahelyi balesetekben elhunyt és megsérült dolgozókról szóló emléknapot a kanadai szakszervezeti mozgalom kezdeményezése tette ismertté, majd a kanadai parlament 1991-ben törvénybe is iktatta április 28-át nemzeti gyásznappá. A megemlékezés idővel nemzetközivé vált: 1996 óta a szakszervezeti mozgalom világszerte ezen a napon emlékezik a munkában elhunyt és megsérült munkavállalókra, az ILO pedig április 28-át a munkahelyi biztonság és egészségvédelem világnapjaként tartja számon.

Fontos mérföldkő volt, hogy a Munkástanácsok Országos Szövetsége kezdeményezésére a Kormány 2012-ben az 1299/2012. (VIII. 13.) számú határozatával április 28-át „a munkabalesetben elhunyt, valamint megrokkant munkavállalók emléknapjává” nyilvánította Magyarországon.

2019-ben Pécsett, a Király utcában emléktáblát állítottunk a munkabalesetek áldozatainak emlékére. Ezt az emléktáblát idén is megkoszorúzzuk, fejet hajtva mindazok előtt, akik munkavégzés közben vesztették életüket, s azok előtt is, akik maradandó egészségkárosodást szenvedtek.

Mi, „régi munkavédelmisek” gyakran mondogatjuk: ha csak egy munkabaleset lenne évente, az is pontosan eggyel több lenne a kívánatosnál.

A Nemzetgazdasági Minisztérium Munkavédelmi Irányítási Főosztálya által közzétett munkabaleseti statisztikák minden évben fontos képet adnak országunk munkabaleseti helyzetéről. Fontos ugyanakkor tudni, hogy ezek az adatok alapvetően a három munkanapot meghaladó munkaképtelenséget okozó, illetve a halálos munkabaleseteket tartalmazzák, vagyis a rövidebb idejű kiesést okozó esetek egy része nem jelenik meg a munkavédelmi hatósági statisztikában.

A 2025. évi adatok szerint 21 252 munkabalesetet rögzítettek, ami 5 százalékos emelkedést jelent az előző évhez képest. A halálos munkabalesetek száma ugyanakkor 65-re csökkent, az összes súlyos kimenetelű munkabaleset száma pedig 148 volt.

A számok önmagukban is figyelmeztetőek, de a statisztika mögött mindig emberi sorsok vannak: családok, munkatársak, közösségek tragédiái. A munkabalesetek megelőzése ezért nem pusztán hatósági vagy munkáltatói feladat, hanem közös felelősség.

Továbbra is külön figyelmet igényelnek az alábbi problémák:

az 1–9 főt foglalkoztató mikrovállalkozások köre, ahol az összes balesetszám ugyan nem a legmagasabb, de a halálos esetek aránya kiemelkedően súlyos: 2025-ben az 1–9 fős cégeknél 2447 munkabaleset mellett 37 halálos esetet rögzítettek, ami a teljes halálos munkabaleseti szám több mint fele;

láthatatlanok maradnak azok az esetek, amelyek a munkavédelmi törvény hatálya alá nem vagy csak részben tartozó, nem szervezett munkavégzés keretei között dolgozó önfoglalkoztatókkal, egyéni vállalkozókkal, őstermelőkkel, háztartási alkalmazottakkal történnek;

a bejelentési és kivizsgálási fegyelem hiányosságai miatt nem mindig tárhatók fel kellő pontossággal a baleseteket előidéző okok, és gyakran elmaradnak azok az intézkedések is, amelyekkel a hasonló esetek megelőzhetők lennének;

a fiatal, az idősödő, a sérülékeny munkavállalói csoportok, valamint az új foglalkoztatási formákban dolgozók védelme egyre nagyobb figyelmet kíván;

végül továbbra is tisztázásra vár, hogy a foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek miért maradnak aluljelentettek, illetve milyen eszközökkel lehetne javítani a feltárást, a bejelentést és a megelőzést. A 2024–2027-es Munkavédelem Nemzeti Politikája maga is rögzíti, hogy a foglalkozási megbetegedésekhez hasonlóan az aluljelentettség még mindig jelentős probléma.

A hiányosságok ellenére ki kell jelentenünk: a munkabaleseti statisztikák fontos iránymutatást adnak az egyes földrajzi területek, ágazatok és vállalattípusok veszélyességének megítéléséhez. Látható, hogy ahol a munkavédelem a vállalatirányítás szerves része, ahol van valódi kockázatértékelés, rendszeres ellenőrzés, oktatás, munkavállalói részvétel és következetes vezetői felelősség, ott a balesetek megelőzésének is nagyobb az esélye.

Néhány gondolat erejéig ki kell térnünk a Munkavédelem Nemzeti Politikája 2024–2027 című dokumentumra is. A Kormány 1003/2024. (I. 11.) határozatával jóváhagyta a 2024–2027-es időszakra vonatkozó Munkavédelem Nemzeti Politikáját, amely a munkakörülmények fejlesztését, a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzését tűzi ki célul.

Az MNP 2024–2027 – az Európai Unió 2021–2027-es munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretével összhangban – három horizontális, kulcsfontosságú stratégiai célkitűzésre összpontosít: a zöld és digitális átállás, valamint a demográfiai változások kezelésére; a munkahelyi balesetek és megbetegedések megelőzésének javítására; továbbá a jövőbeli egészségügyi veszélyhelyzetekre való felkészültség erősítésére.

A célok között szerepel a munkavédelmi tudatosság növelése, a mikrovállalkozások fokozottabb támogatása, a munkavédelmi képviselők képzése, a korszerűbb technológiák és védőeszközök ösztönzése, valamint a digitális bejelentési és munkavédelmi eszközök fejlesztése is.

A korábbi évek egyik visszatérő kérdése ugyanakkor továbbra is aktuális: miként lehetne olyan ösztönző rendszert kialakítani, amely a munkáltatókat nem csupán a jogszabályi minimum teljesítésére, hanem a munkakörülmények tényleges javítására, a balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzésére készteti? Ebben a munkavállalói érdekképviseleteknek, a munkavédelmi képviselőknek, a hatóságoknak és a felelős munkáltatóknak közösen kell előrelépniük.

A fenti példák is azt mutatják: van még mit tenni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények javítása terén.

Április 28-a ezért nem csupán emléknap. Figyelmeztetés is. Arra figyelmeztet, hogy minden munkavállalónak joga van hazatérni a munkából. És arra is, hogy a munkabalesetek döntő része nem sorsszerű tragédia, hanem megelőzhető esemény.

Emlékezzünk a halottakra, és tegyünk az élőkért.