image_pdfimage_print

Czuglerné dr. Ivány Judit

jogi alelnök

Munkástanácsok Országos Szövetsége

 

 

       TÁJÉKOZTATÓ és ÉRTÉKELÉS

                 

 

Az Európai Bizottság a három EU intézmény (Európai Tanács, Európai Parlament és Európai Bizottság) valamint az európai szociális partnerek által 2017. november 17-én aláírt Szociális Jogok Európai Pillére gyakorlati megvalósulására 2020. október 28-án megjelentette a 6. cikkben megfogalmazott megfelelő minimálbér gyakorlati biztosítására vonatkozó irányelv javaslatát.

A javaslat előzménye az európai szociális partnerek álláspontjának kikérése volt, amelynek keretében az európai munkáltatói szervezetek elleneztek a minimálbérre vonatkozó bármilyen egységes EU fellépést, míg az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) kifejezetten erős, jogilag minden tagállamra kötelező érvényű irányelv meghozatalát szorgalmazta a tagállami minimálbérek megállapítása kritériumainak egységes meghatározása és a kollektív tárgyalás intézményének erősítése mellett. Az EU Bizottságának irányelv javaslata sok szempontból a munkavállalók érdekei mellett áll ki, ennek ereje, mértéke azonban nem éri el az ETUC által igényelt szintet, ugyanakkor figyelembe vesz gazdasági, munkáltatói érdekeket is.

Az irányelv javaslattal az EU Bizottság célja olyan megfelelő szintű minimálbér biztosítása az EU-ban, amely tisztességes megélhetést tesz lehetővé minden munkavállaló számára, erősíti a munkára való ösztönzést, csökkenti a bér-egyenlőtlenségeket és a munkából élők szegénységét.

Az EU jogalkotási lehetőségét ezen a téren korlátozza, hogy az EU Működéséről Szóló Szerződés kizárja az EU kompetenciáját a bérezésre vonatkozó kérdésekben, a bérek (beleértve a minimálbért is) mértékének meghatározása és annak módja, eljárása ezért kizárólagosan tagállami hatáskör. Az irányelv javaslat ezért nem is a minimálbér lehetséges mértékéről szól, s különösen nem arról, hogy minden tagállamban egységes mértékű minimálbér legyen. Az irányelv a tisztességes munkafeltételek oldaláról közelíti meg a tagállami minimálbérek kérdését, a tagállamokat ösztönözve megfelelő minimálbér meghatározására a saját nemzeti kereteik között. Az irányelv ehhez a minimálbér „megfelelőséghez” kíván egységes keretet felállítani, amelynek elsődleges kiinduló pontja az az igény, hogy minden tagállamban legyen minimálbér. Jelenleg minden tagállamban már létezik minimálbér meghatározás, 21 tagállamban jogszabály állapítja azt meg, 6 tagállamban pedig kollektív tárgyalások keretében a szociális partnerek által elfogadott kollektív szerződések rendezik.

Az irányelv nem kívánja befolyásolni a tagállamok munkaügyi kapcsolati rendszerét sem, ezért nem írja elő, hogy a minimálbér jogszabályban vagy kollektív szerződésben kerüljön meghatározásra, minden ország a már eddig kialakult munkaügyi kapcsolati rendszerében teheti meg azt, sőt az irányelv – a szociális partnerek autonómiájának maradéktalan elfogadásával – nem is tartalmaz rendelkezéseket a kizárólag jogilag kötelező kollektív szerződéssel megállapított minimálbérekre vonatkozóan. 

 

                                      Az irányelv javaslat (a továbbiakban Javaslat) tartalma

 

  1. a javaslat személyi hatálya

 

A Javaslat szerint a minimálbér megállapítása a munkaviszonyban állókra, illetve a munkaszerződéssel foglalkoztatottakra terjed ki, azokra, akik a tagállami jog, gyakorlat, az EU Bíróság és az EU értelmezése szerint ilyennek minősül. (Ennek alapján nem alkalmazható az ún. önfoglalkoztatókra, annak ellenére, hogy az ETUC rájuk nézve is szeretné kiterjeszteni azt.)

 

  1. fogalmak

 

A Javaslat – annak alkalmazása szempontjából – meghatározza a minimálbér, a kollektív tárgyalás, a kollektív szerződés és a kollektív alkuval való lefedettség és a jogszabály által meghatározott minimálbér fogalmát. (Az ETUC vitatja a kollektív tárgyalás fogalmának meghatározását, mivel az nem korlátozza azt a szakszervezetekre, hanem általánosságban hivatkozik munkavállalói szervezetekre.)

A kollektív tárgyalás definíciója álláspontom szerint azért is vitatható, mivel a Javaslat preambuluma ebben a körben az ILO meghatározására utal, nem veszi azonban figyelembe, hogy az ILO meghatározás általában vonatkozik a kollektív tárgyalásokra, a bértárgyalásokat azonban kifejezetten szakszervezeti előjognak tekinti.

További probléma lehet értékelésem szerint, hogy a minimálbér fogalma általánosságban utal a munkáltatótól kapott díjazásra (nem szűkítve le azt az ún. alapbérre), amelyet egy bizonyos időre vagy teljesítmény után kell kifizetnie a munkáltatónak a munkavállaló számára (miközben nem határozza meg azt a minimális mértéket, amelyet a teljesítménynél alapul kellene venni). 

 

  1. a bértárgyalások elősegítése

 

A Javaslat a tagállamok feladatává teszi, hogy segítsék elő a kollektív bértárgyalásokat azokban az országokban, ahol az országos szintű kollektív alku lefedettsége nem éri el a 70 %-ot. A segítés módja a szociális partnerek tárgyalási kapacitásának erősítése ágazati vagy országos (ágazatközi) szinten, valamint a konstruktív, hatékony, információkkal bíró bértárgyalásokat a szociális partnerek között. Ebben az esetben továbbá jogi eszközökkel, vagy a szociális partnerekkel való megállapodás útján olyan keretekről kell gondoskodni, amelyek feljogosítanak a kollektív tárgyalásokra, s ehhez egyúttal egy akciótervet is kell készíteni. Az akciótervet nyilvánosságra kell hozni és erről értesíteni kell az EU Bizottságot is.

A kollektív tárgyalások erősítéséről szóló rendelkezés kifejezetten az ETUC erőteljes követelésére került bele a Javaslatba, az EU Bizottság azonban nem vette figyelembe annak minden pontját. Az ETUC azt is kérte, hogy az irányelv írja majd elő minden tagállam számára kötelezően, hogy tiltsa a szakszervezetek támadását és elnyomását a munkahelyeken, valamint, hogy a munkáltatók tegyék lehetővé a szakszervezet képviselőjének belépését a bértárgyalások céljából a munkahelyekre. Kifogásolja az ETUC azt is, hogy a Javaslat nem határozza meg az akció terv elmaradásának vagy eredménytelenségének következményeit, így az nem biztos, hogy hatékony lesz.

További zavarokat okozhat a végrehajtás során álláspotom szerint, hogy a szöveg általánosságban beszél kollektív tárgyalásos/szerződéses lefedettségről, miközben a kapacitás fejlesztést és a kollektív tárgyalások elősegítését konkrétan csak a béralku esetében írja elő, a többi munkafeltételre nem. Az sem világos, hogy a bértárgyalások alatt ebben a körben a minimálbérre vonatkozó tárgyalásokat érti csak, vagy a bérnövelésre, s a minimálbértől eltérő bérelemekre vonatkozó tárgyalásokat is.

A Javaslatban nyitva marad az a kérdés is, hogy azokban a tagállamokan, ahol a kollektív tárgyalások hagyományos szintje a vállalati szint, hogyan lehet majd alkalmazni ezt a rendelkezést, amely csak az ágazati és az ágazatközi szinteken bértárgyalásokat folytató szociális partnerek kapacitásának fejlesztéséről beszél, a Javaslatnak pedig nem célja a tagállamok munkaügyi kapcsolati rendszerének megváltoztatása.

 

  1. jogszabály által megállapított minimálbérre vonatkozó rendelkezések

 

A Javaslat második fejezetét kizárólag csak azokban az esetekben kell és lehet alkalmazni, amelyekben a minimálbér megállapítása jogszabállyal történik.

Ennek keretében a Javaslat rendelkezéseket tartalmaz

  1. a minimálbér megfelelőségénél irányadó kritériumokról
  2. a többféle minimálbér lehetőségéről és a minimálbérből való levonhatósági korlátokról
  3. a szociális partnereknek a minimálbér meghatározásába való bevonásáról+
  4. a jogszabályi minimálbér garantálásáról a munkavállalók számára (a munkaügyi felügyelet erősítésével, munkavállalók informálásával, megfelelő tájékoztatók publikálásával).

A minimálbér megfelelőségénél irányadó kritériumok

A Javaslat legalább négy kritérium figyelembevételét határozza meg:

  • a minimálbér vásárlóereje, amelynél figyelembe kell venni a megélhetési költségeket, az adókat és a szociális juttatásokat is
  • a bruttó bérek általános szintjét és azok megoszlását
  • a bruttó bérek növekedési rátáját
  • a munkatermelékenység fejlődését.

A minimálbéreket rendszeresen felül kell vizsgálni és megújítani, hogy a megfelelőségi kritériumoknak időről időre megfeleljenek. 

Rendelkezik arról is a Javaslat, hogy tagállamoknak egyúttal egy konzultációs testületet kell felállítania, amely az illetékes hatóságoknak ad tanácsokat a minimálbérrel kapcsolatos kérdésekben, amelybe a szociális partnereket is be kell vonni.  A szociális partnereket is magában foglaló konzultációs tanácsnak kell majd szelektálnia és az irányadó értékek alapján meghatároznia az adott országban figyelembe veendő pontos kritériumokat.

Az ETUC kifogásolja a Javaslatban, hogy az nem határoz meg konkrét, egysége viszonyítási alapot, ahogyan az a szakszervezeti szövetség kérte. Az ETUC javaslata a mediánbérek 60 %-a vagy az átlagbérek 50 %-a volt. Az EU Bizottság Javaslata a preambulumban kifejezetten utal rá, hogy az EU semmiyen konkrét mértéket nem határoz meg, az itt felsorolt kritériumoknál pedig arra utal, hogy a tagállamok a nemzetközi gyakorlatban kialakult számítási módokat vegyék figyelembe iránytűként.

A többféle minimálbér és a minimálbérből való levonás lehetősége

A Javaslat lehetővé teszi, hogy a tagállamok az egyes sajátos munkavállalói csoportok számára eltérő mértékű minimálbért állapítsanak meg, amely eltéréseknek azonban arányosnak kell lenniük, nem lehetnek diszkriminatívak, időben korlátozottnak kell lenniük, ha ez releváns, továbbá legitim cél által észszerűek is igazoltak is kell, hogy legyenek ezek az esetleges eltérések. Az eltérő minimálbérek lehetőségét egyúttal a minimumra kell szorítani. 

A minimálbérből a munkáltató csak jogszabály előírása alapján eszközölhet levonást, s a levonás csak szükségszerű, objektíve igazolt és arányos lehet.

Az ETUC kifejezetten ellenzi a többféle minimálbér megállapításának lehetőségét munkavállalói csoportok szerint. A levonási lehetőség szabályozásánál sem látja a munkavállalókat védő szabályokat.

A szociális partnerek bevonása a jogszabályi minimálbér megállapításába

A Javaslat kifejezetten előírja, hogy a szociális partnereket időben és hatékony módon be kell vonni a minimálbér megállapításába és felülvizsgálatába, amely magában kell, hogy foglalja a konzultációs testületben való részvételt is, s ennek keretében a minimálbér alapjául szolgáló kritériumok és hivatkozási értékek kiválasztásába és alkalmazásába.

Be kell vonni továbbá a szociális partnereket az eltérő minimálbérek lehetőségének és minimálbérből való levonások meghatározásába is.

Részt vesznek továbbá a minimálbért megállapító hatóságok informálásához szüksége adatok összegyűjtésében is.

 

  1. közös rendelkezések a jogszabályi és a kollektív szerződéssel megállapított minimálbérekre

 

A jogszabály által és a kollektív szerződésben meghatározott kötelező minimálérre egységesen alkalmazandó rendelkezések a következő kérdésekre vonatkoznak:

  • a közbeszerzésekre és koncessziós szerződésekre
  • a tagállamok ellenőrzési, adatgyűjtési és az EU Bizottság felé évente teendő adatközlési kötelezettségére, valamint
  • a minimálbérhez való jogaiban sértett munkavállalók eljárási lehetőségeire és a jogsértők büntetésére vonatkoznak.

A közbeszerzésekkel kapcsolatos rendelkezések az ETUC kérésére kerültek be a Javaslatba. A Javaslat lényege, hogy közbeszerzések és koncessziós szerződések teljesítése során a gazdasági működtetőnek figyelemmel kell lennie az adott ágazati vagy földrajzi területen alkalmazandó kollektív szerződésekben vagy a jogszabályokban megállapított minimálbéreket, ha vannak ilyenek.  

Nem vette azonban figyelembe a Javaslat az ETUC-nak azt a kérését, hogy ezekben az esetekben a szerződő partner legyen köteles elfogadni a szakszervezetet és tárgyalni is velük.

 

  1. Az irányelv átvételével járó rendelkezések

 

  • átvétel határideje (két év az irányelv elfogadása és életbe lépésétől számítva)
  • a meglévő védelmi szint lerontásának tilalma
  1. Mik a várható következő lépések?

 

Az irányelv javaslatot meg kell tárgyalnia az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak is, amely intézmények módosíthatják is a szöveget, s csak az ő elfogadásuk után válhat majd az a tagállamok számára kötelezően alkalmazandó irányelvvé. Ebben az esetben, az irányelv hatályba lépésétől számítottan, még két éve lesz a tagállamoknak az átvételre.

Az ETUC az általa kért, de a Javaslatban nem szereplő további kérései, javaslatai elfogadására lobbizni fog az EU Parlamentnél és az EU Bizottságságnál. Várhatóan az európai munkáltatói szervezetek pedig éppen ennek ellenkezőjéért, a meglévő Javaslat tartalmának gyengítéséért, sőt azért fognak lobbizni, hogy a minimálbér tekintetében egyáltalán ne szülessen EU szabályozás.

A végső szót az EP és az Európai Tanács mondja majd ki várhatóan ez év második felében.

 

Összefoglalva:

 

Miről nem szól a javaslat?

  • nem lesz egységes mértékű európai minimálbér
  • nem lesz egységes minimálbért megállapító eljárás a tagállamokban
  • nem ír elő minimálbérkritériumokat és eljárást azoknak a tagállamoknak, amelyekben hagyományosan országos kollektív szerződésekkel történik a minimálbér megállapítása
  • nem határozza meg a megfelelő mértékű minimálbérnél irányadó pontos mércét (pl. medián bér vagy bruttó átlagkeresetek X %-a)
  • nem szól a szakszervezetekkel való kötelező kollektív tárgyalásról, vagy akár a szakszervezetek kötelező elismeréséről
  • nem szól a közpénzek védelméről (közbeszerzéseknél)
  • nem szól a kollektív tárgyalások elősegítését célzó intézkedések eredménytelenségének következményeiről

Mely javaslatok kedvezőek a munkavállalók számára?

  • a javaslat jogilag kötelező EU norma (irányelv) elfogadását javasolja
  • előírja, hogy minden tagállamban legyen kötelezően alkalmazandó minimálbér (akár jogszabály akár kollektív szerződés által)
  • meghatároz a minimálbér meghatározásánál irányadó általános kritériumokat, amelyek nyomán olyan minimálbért kell megállapítani, amely – a nemzeti sajátosságoknak megfelelően – alkalmasak a tisztességes életminőség biztosítására, a dolgozói szegénység megszüntetésére, s a bérkülönbségek csökkentésére (bérkonvergencia)
  • előírja a szociális partnerek kötelező bevonását hatékony és érdemi módon a minimálbér és annak pontosított kritériumai meghatározásába
  • az EU Bizottság felé rendszeresen (évente) lesznek kötelesek a tagállamok beszámolót készíteni a minimálbér adatokról
  • előírja a kollektív tárgyalások elősegítését, a szociális partnereknek a bértárgyalásokhoz szükséges kapacitásai fejlesztését és ezekről Akcióterv készítését azokban a tagállamokban, ahol a kollektív szerződéses lefedettség nem éri el országosan a munkavállalók 70 %-át.
  • előírja a minimálbérek betartására vonatkozó szabályok betartatásának erősítését, az ezzel foglalkozó munkaügyi ellenőrzés fejlesztését.
  • közbeszerzéseknél nem hagyhatóak figyelmen kívül a minimálbér rendelkezései (akár jogszabály, akár kollektív szerződés tartalmazza azokat.)

 

Kép:https://profitline.hu/Hol-a-legnagyobb-a-minimalber—abran-mutatjuk-375415?abra=1