A kormány a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának legutóbbi ülésén a munkavállalók, és így természetesen a szakszervezetek számára is kedvezőnek minősíthető javaslatot terjesztett elő a minimálbérek és a minimálbérek feletti bérek felzárkóztatása érdekében.
A javaslat két év alatt jelentősen, nagyjából a szakszervezeti elvárások szerint emelné a minimálbéreket. A minimálbér a jelenlegi 111 000 forintról 2017. január 1-től 128 000 Ft-ra (15%-os emelés), majd 2018-ra (további 8%-os emeléssel) 138 000 forintra nőne, és így 2018-ra a bruttó minimálbér nettó összege 92 000 Ft lenne. Mindez már elérné a szakszervezetek által akkorra kalkulált létminimum összegét (amelytől egyébként a jelenlegi minimálbér nettó összege még mintegy 17 000 forinttal elmarad).
További fontos eleme a kormány javaslatának- és ebben is megjelenik a szakszervezetek álláspontjával való egyetértés –, hogy a garantált bérminimum növelése a minimálbérnél is dinamikusabb lesz, 2017-ben 25%-os, 2018-ban további 12%-os, így a bruttó minimálbér 2018-ra 180 000 Ft fölé emelkedne.
Nagyobb a bizonytalanság a minimálbér feletti bérek emelkedését illetően, hiszen ott nyilvánvalóan nem lehet kötelező erejű rendeletekkel elérni a béremelést. Ebben a körben a munkaadói járulékok jövő évi jelentősebb, 4%-os, majd további 4 éven át évi 2%-os csökkentésétől várja a kormány a bérek szintén érzékelhető, akár évi 10%-os emelkedését.
A munkaadóknak nyújtandó járulékkedvezmény hatásának érzékeltetésére: jövőre önmagában a járulékcsökkentés 3,3%-os bruttó béremelést tesz lehetővé költségtöbblet nélkül a munkaadók számára. A kormány, és persze a szakszervezetek is ennek azonban legalább a dupláját várják el a munkaadóktól.
És itt merül fel a munkahelyi, ágazati szakszervezetek fontos teendője: el kell érniük, hogy a munkaadók ténylegesen engedjék át béremelések formájában a munkavállalóknak a járulékcsökkentés költségmegtakarító hatását, illetve – tekintettel a bérfelzárkózási követelményekre – a járulékkedvezmény által költség semlegesen biztosítottnál is lényegesen magasabb béremelést érjenek el a munkahelyeken.
Ez pedig először is megköveteli a szakszervezetektől a vállalati üzleti-pénzügyi számok alapvető ismeretét, hiszen csak így ellenőrizhető az igényelt többlet béremelési forrás megléte a vállalat teljesítményében. Másfelől kellően határozott tárgyalási fellépéssel, a tagok támogatását is mozgósítva kell elérniük a reális és szükséges béremelést.
Ami az elsőnek említett követelményt, a forrásoldal tisztázását illeti, a rendelkezésre álló hazai és nemzetközi statisztikák szerint a legtöbb nemzetgazdasági ágazatban átlagosan megvan a többletforrás az akár 10%-os béremelésre is, de az egyes cégek helyzetében természetesen nagyok lehetnek a különbségek, hiszen nyilvánvalóan nem egyforma például a MOL vagy egy alkatrészgyártó kisüzem béremelésre rendelkezésre álló forrása. Ahol viszont megvan a forrás, ott akár kétszámjegyű átlagbéremeléssel kell elősegíteni a hazai bérek felzárkózását az európai (a régiós és a nyugati) bérszínvonalhoz, mert mindkét tekintetben tetten érhető az elmaradás.
Hogy a nyugati-európai példát vegyük szemügyre: az építőiparban Magyarországon 2010-ben a vállalkozói bruttó jövedelem a bérköltség 84%-át érte el, 2014-ben már a 130%-át. Ez a 130%-os bruttó jövedelem/bérköltség arány csaknem 3-szor magasabb idehaza, mint a német vagy az osztrák építőipar esetében. A magyar építőipar jövedelmezőségi előnye egyértelműen az alacsony hazai bérszintre vezethető vissza: az egy ledolgozott munkaórára jutó bérköltség Németországban 4-szerese a magyarnak, Ausztriában pedig az 5-szöröse a hazai órabér költségnek. Amennyiben a teljes bérköltséget 10%-kal megemelnénk a magyar építőipari ágazatban (azaz nemcsak a minimálbérekét), a bérköltség arányos vállalkozói jövedelem még mindig 2,6-szerese lenne annak, amit az osztrák építőipari ágazatban mérnek, és 2,5-szerese lenne annak, ami a német építőiparban tapasztalható.
A kereskedelemben 2010-ben a bruttó vállalkozói jövedelem a bérköltség 69%-át érte el, 2014-ben már csaknem a 100%-át. Ez a közel 100%-os vállalkozói jövedelem/bérköltség arány 45%-kal magasabb nálunk, mint a német és közel 66%-kal magasabb, mint az osztrák kereskedelmi ágazatban. A magyar kereskedelem jövedelmezőségi előnye ugyancsak egyértelműen az alacsony hazai bérszintre vezethető vissza: az egy főre jutó bérköltség Németországban 4–szerese a magyarnak, Ausztriában pedig több mint a háromszorosa. Amennyiben a teljes bérköltséget 10%-kal megemelnénk a magyar kereskedelmi ágazatban (azaz nemcsak a minimálbérekét), a bérköltség arányos vállalkozói jövedelem még mindig 42%-kal maradna magasabban annál, amit az osztrák kereskedelmi ágazatban mérnek és 28%-kal lenne magasabb annál, amit a német kereskedelemben.