A Munkástanácsok a jövő évi minimálbérrel, garantált bérminimummal, valamint a bérajánlással kapcsolatos követelmények megfogalmazásánál a tárgyalások megkezdésekor elérhető legutolsó inflációs és termelékenységi adatokból indult ki: 2015-re 2,5%-os inflációs előrejelzésből (MNB 2014 szeptemberi inflációs jelentés), illetve  1,7%-os  munkatermelékenység növekedésből (Kormány konvergencia programja 2014 április). Az alsó határként megjelölt  4,5%-os minimálbér  emelési igény ebből, és a létminimumhoz való közelítés szándékából indult ki.

 Hogyan értékelhető ezek után a december 29-én aláírt megállapodás a 3,4%-os minimálbér és garantált bérminimum emelésről, illetve a 3-4% közötti bérajánlásról?

A legfrissebb adatok fényében a megállapodás reálhozama  teljesíti a MOSZ által támasztott követelményeket. Ennek magyarázata nagyrészt  az inflációnak az előrejelzetthez képest jóval kedvezőbb alakulásában rejlik. A Nemzeti Bank minap közzétett, 2014 decemberi jelentése szerint a 2014-es infláció várhatóan negatív összegű, -0,2%-os lesz, (amire nem volt eddig példa a rendszerváltás utáni magyar gazdaság történetben), a 2015-re várt infláció pedig 0,9%-os értéken várható. Az utóbbi, a 2015-re jelzett adat 1,6%-kal kedvezőbb a megelőző, szeptemberi előrejelzés adatánál. Ha ezt az 1,6%-os javulást levonjuk a 4,5%-os eredeti béremelési célszámból, akkor  a 3,4%-os minimál béremelés reálhozama még meg  is haladja az eredetileg követelt 4,5%-os emelését.

A kedvező fordulat persze nem tulajdonítható kizárólag a szakszervezeti oldal hatékony tárgyalási stratégiájának, bár álszerénység lenne nem utalni erre. Meghatározó szerepet játszik az elért béremelés reálértékének emelkedésében a fogyasztói árakra ható tényezők alakulása. Az MNB decemberi Inflációs Jelentése szerint a korábban előrejelzettnél jelentősen alacsonyabb inflációs pályát a nyersanyag, mindenekelőtt az energia  árak számottevő esése okozza.

A 2015-ös  inflációs várakozások teljesülése esetén immár 3. éve tartó alacsony (2% alatti) fogyasztói áremelkedés abban is segít, hogy a gazdasági növekedés fő hajtóereje jövőre a belföldi kereslet növekedése legyen. Ez a tényező   mindig is hangsúlyos szerepet kapott a szakszervezetek érvelésében a minimálbérekről és a bérajánlásról folytatott tárgyalások során és íme, az élet igazolja az érvelés valóság alapját. Igaz, ehhez kellett a kedvező nemzetközi és hazai inflációs környezet, a rezsicsökkentés és a devizahiteleseket támogató kormányzati lépéssorozat, de az is kellett hozzá, hogy a versenyszféra szakszervezetei   tegyék a dolgukat és béroldalról is kiaknázzák a kedvező inflációs környezet adta lehetőségeket.

Ami a szakszervezetek hosszabb távú céljait illeti, nevezetesen a minimálbérek felzárkóztatását a létminimum összegéhez, e téren is történt némi előrelépés, de a céltól még távol vagyunk.  A 2015-re érvénybe lépő minimálbér nettó összege és a 2015-re becsült létminimum nagysága közötti távolság a 2012. évi mélyponthoz képest, amikor 30%-os volt az elmaradás a létminimumtól,  jövőre 22%-osra csökken. Ez az arány a válság előtti, a 2008. évi állapotot hozza vissza, amikor a minimálbér nettó összege a létminimum nagyságának a 78%-án állt. Van tehát még bőven teendő a következő évek bértárgyalásain.