ECHO TV – Reggeli Híradó – 2017.07.21. 07:11:39 (00:02:17)
Az elmúlt 15 évben nem volt olyan erős bérnövekedés, mint az elmúlt hónapokban, mondta Varga Mihály
Mv: Az elmúlt 15 évben nem volt olyan erős bérnövekedés, mint az elmúlt hónapokban, kommentálta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatait. A felmérés szerint az év első 5 hónapjában 12,1%-kal emelkedtek a bérek, ez a növekedés csaknem 13%-kal több, mint amit tavaly májusban mértek.
R: A pénzügyi szektorban dolgozók vitték haza a legtöbbet 2017 első 5 hónapjában, bruttó 568 800 forintot. A humán-egészségügyi és a szociális szektorban dolgozók bruttó 178 900 forint bérért dolgoztak. Az átlagkereset ugyanebben az időszakban 288 900 forint volt. A minimálbér és a garantált bérminimum növekedése illetve a bérrendezések voltak nagy hatással az elmúlt öt hónapban tapasztalt átlagkereset növekedésekre. mondta a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke.
Palkovics Imre, elnök, Munkástanácsok Országos Szövetsége: Ha csak a számokat vesszük és ezt nem lehet nem észrevenni, hogy 2010-hez képest ezekkel az emelkedésekkel, ami a szakmunkás bérminimum esetében konkrétan megduplázódik 2018-ra a szakmunkás bérminimum. Tehát ez már olyan mértékű emelkedés, aminek természetesen most egy stádiumában vagyunk ennek az emelkedésnek és évről évre ugye az idei nagy mértékben, mintegy 25%-kal emelkedik, jövőre is 12%-kal fog emelkedni és így megduplázódik, de ez nyilvánvalóan az átlagkeresetek esetében is.
R: A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a keresetek májusban csaknem 13%-kal nőttek a tavalyi év azonos hónapjához képest. A nemzetgazdasági miniszter elmondta, a kormány abban bízik, hogy a bérek növekedése a jövőben is folytatódhat.
Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter: Minden adott ahhoz, hogy a következő hónapokban ez a kedvező bértendencia folytatódjon. Abban bízunk, hogy a keresetek fölzárkózása akár a közép-európai, akár az európai szintekhez folytatódni fog és Magyarországon minden állampolgár számára érezhető lesz az, hogy a gazdasági növekedésnek ő maga is személy szerint akár a keresetén keresztül is a nyertese.
R: A tárcavezető szerint a kormány számos intézkedésével próbálja elősegíteni a bérek emelkedését. Hangsúlyozta, az elmúlt hónapokban olyan szintű béremelkedés volt tapasztalható, amire az elmúlt 15 évben nem volt példa.
ECHO TV – Híradó 22:00 – 2017.07.20. 22:14:34 (00:02:18)
Az elmúlt 15 évben nem volt olyan erős bérnövekedés, mint az elmúlt hónapokban, mondta Varga Mihály
Szereplők: Palkovics Imre, elnök, Munkástanácsok Országos Szövetsége; Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter
Hasonló tartalommal megjelent cikkek
ECHO TV – Híradó 20:00 – Az elmúlt 15 évben nem volt olyan erős bérnövekedés, mint az elmúlt hónapokban, mondta Varga Mihály – 2017.07.20
XVI. kerületi újság – 2017. 07. 06. (11. oldal)
Konferencia a munkástanácsokról
A RÁKOSSZENTMIHÁLYI PLÉBÁNIA KÖZÖSSÉGI TERMÉBEN SZINTÉN A FORRADALOMRA EMLÉKEZTEK A JÚNIUS 24-ÉN MEGTARTOTT SZENTMIHÁLYI ESTÉK KERETÉBEN.
Az eseményen Szatmáry László önkormányzati képviselő, díszpolgáraink: dr. Babay Marietta, a Nagybudapesti Központi Munkástanács titkárának, Babay Istvánnak lánya, R. Törley Mária szobrászművész és vitéz lovag Palla László, a POFOSZ XVI. kerületi szervezetének elnöke, valamint Dénes János egykori parlamenti képviselő, az akkori Köbányai Gyógyszerárugyár munkástanácsának elnöke emlékezett a munkások érdekvédelmét ellátó szervezetek szerepéről megalakulásuktól a sortüzekig, valamint saját vagy családtagjaik részvételéről az 1956-os sorsfordító eseményekben.
Magyar Demokrata – 2017. 06. 28. (30,31. oldal)
Szakszervezeti rendszerváltás
VÁLLALNI KELL A KÖVETKEZETES, SZAKMAI ALAPÚ KONFRONTÁCIÓT
Ágoston Balázs
A multi idejön, kizsákmányolja az alkalmazottait, a hasznot kiviszi az országból, és esze ágában sincs tisztességes bér- és munkapolitikát folytatni. A KDFSZ ezzel a rendszerrel szállt szembe 2008-ban, a munkánknak már látható az eredménye, ezzel új fejezetet nyitunk a munkavállalói érdekképviseletben – mondta a Demokratának Bubenkó Csaba, a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke.
– Hányan dolgoznak Magyarországon a kereskedelemben? – Háromszázötvenezer embert foglalkoztatnak a multinacionális nagyvállalatok, és még mintegy százezren állnak egyéb cégek alkalmazásában. Összesen tehát közel félmillió munkavállalóról van szó, akiket nemcsak szavakban, hanem tettekkel is képviselni kell. A magyarországi érdekképviseletek rákfenéje ugyanis sok esetben az, hogy a munkáltatókhoz lojális személyek lesznek szakszervezeti vezetők, és így fordítva ülnek a lovon.
Ezért jutottunk oda, hogy idén év elején egy országos közvélemény-kutatásból kiderült, a megkérdezettek több mint 80 százaléka szerint szociális rendszerváltásra van szükség, valamint hatékony érdekképviseletekre, ugyanakkor mindössze a válaszadók 3 százaléka tagja valamelyik szakszervezetnek. A rendszerváltozás idején még 12 százalék körül volt a szakszervezeti tagság aránya.
Drámai eltérés van az elemi erejű igény és a valós tagság között, és ez elképesztő hitelességi válságot jelez.
– Mi az oka ennek?
– Az emberek elveszítették hitüket a munkavállalói érdekképviseletekben, mert azok nem vállalják a konfliktusokat.
Gond a konstruktivitás hiánya és az átpolitizáltság is, a szakszervezeti állásfoglalások sok esetben nem szakmaiak, hanem politikai, ideológiai jellegűek.
A KDFSZ-t 2008-ban munkavállalók alakították, azóta kormányokon átívelően változatlan az álláspontunk például a vasárnapi zárva tartással kapcsolatban, amit következetesen igénylünk.
Ugyancsak szilárd az álláspontunk a két számjegyű béremelés igényét illetően, és évek óta jelezzük, hogy a multinacionális nagyvállalatok folyamatosan csökkentik az áruházi dolgozók létszámát, ami azt jelenti, hogy még a látszólagos béremelések is a valóságban bércsökkentést jelentenek, hiszen az elvégzendő munka nagyságrendekkel nő.
Az elmúlt öt év adatai bizonyítják az igazunkat. Mára oda jutottunk, hogy legalább 3000 álláshely nincs betöltve a kereskedelemben a mesterségesen alacsonyan tartott bérek miatt.
– Mesterségesen? Tehát lenne pénz jelentős béremelésekre?
– Igen. Ezt bizonyítja az a törvény, melynek értelmében a két egymást követő évben veszteséget kimutató vállalatok a következő évtől elvesztik a napi fogyasztási cikkek árusításának jogát, vagyis lehúzhatják a rolót. Láss csodát, egyből nyereségessé váltak az addig masszív mínuszokat könyvelő vállalkozások… Mit is jelent ez? Egyrészt bebizonyosodott, hogy ezek a cégek eddig rengeteg adót nem fizettek be a magyar költségvetésbe, hanem különböző jogi trükkökkel, a törvényeknek persze mindenben megfelelve, de végső soron milliárdokat vittek ki az országból.
Másrészt ezzel az is kiderült, hogy a bértárgyalások során korábban hangoztatott álláspontjuk, miszerint nincs forrás a fizetések megemelésére, egyszerűen hazugság volt. Tehát az említett jogszabály tiszta vizet öntött a pohárba, ma már látható, hogy igenis van pénz a rendszerben, így ez munkavállalói szempontból is üdvözlendő. Ehhez képest több, fogalmazzunk így, a multinacionális munkáltatókhoz lojális, reprezentatív, vagyis egy adott vállalatnál dolgozók legalább 10 százalékát soraiban tudó szakszervezet a munkahelyek elvesztésével riogatott…
– Ellenpropagandát folytattak?
– Igen, akárcsak a vasárnapi boltzár ügyében, amikor szintén forgalomcsökkenést, több tízezer munkahely megszűntét vizionálták. Ezzel akarva-akaratlanul a multinacionális nagytőke érdekeit szolgálták. Valójában öt éve folyamatosan nő a kiskereskedelmi forgalom.
A rémisztgetés helyett már rég bele kellett volna állni a küzdelembe például a túlórapénzek kifizetésének elsunnyogása ügyében. Nagyon sok olyan esettel szembesültünk az elmúlt 9 évben, hogy a szóban elrendelt túlmunkát nem vezették át papírra, és így gyakran nem is fizették ki tisztességgel. Fellépésünkkel sikerült elérni például az egyik legnagyobb hazai kereskedelmi vállalatnál, hogy a munkaidőnyilvántartás elektronikus ki- és beléptetőrendszer segítségével átláthatóvá vált, és így radikálisan csökkent a túlórák száma, az ingyen túlmunkát pedig gyakorlatilag felszámoltuk. Ahol a KDFSZ jelen van, ott folyamatosan hatósági bejelentéseket teszünk a rendellenességek észlelésekor, ha kell, perre megyünk, és ez jelentős kiadás a vállalatoknak. Így rá tudjuk őket kényszeríteni, hogy odafigyeljenek az alkalmazottaikra, és maradéktalanul betartsák a törvényeket. De ehhez vállalni kell a következetes, szakmai alapú konfrontációt. Sokatmondó, hogy az 1990-es évek közepén Magyarországon is megjelent multinacionális munkáltatónál elvileg működő reprezentatív szakszervezet mindezeket 20 év alatt sem tudta elérni, és a 2008-ban alakult KDFSZ fellépése kellett ahhoz, hogy a dolgozók megkapják a jogos jussukat.
De nehézkes a szervezés, mert van egy markáns keresztényszociális, szociáldemokrata eszmeiségünk, és ezt a munkáltatók nem szeretik. Engem 2009-ben rendkívüli felmondással elbocsátottak, 2 évvel később jogerősen megnyertem az emiatt indított munkaügyi pert, de az üzenet világos volt. Ráadásul hátrányban is vagyunk.
– Miért?
– A nagy szakszervezeti konföderációk közül csak a Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája jött létre 1990 után, a régieket ellenben senki nem számoltatta el, ráadásul 1994-ben kapitális állami vagyont, például üdülőket juttatott nekik az akkori kormány, tehát komoly helyzeti előnyben voltak és vannak.
Ez önmagában nem is lenne baj, de szemlátomást csekély hatékonysággal képviselik a tagjaik érdekeit, az újabb szakszervezetek pedig nehezen tudják fölvenni velük a versenyt. A kereskedelemben ráadásul a tagtoborzás is óriási feladat, hiszen több százezer ember sok száz telephelyen dolgozik szerte az országban, így nem könnyű őket megszólítani.
Ugyanakkor az említett közvéleménykutatásból az derült ki, hogy a második legismertebb érdekvédelmi tömörülés így is a KDFSZ, a megkérdezettek 40 százaléka tud rólunk. Ez a következetes, konfliktusvállaló és eredményes munkánknak köszönhető.
– Szakszervezeti rendszerváltásba kezdtek?
– Meggyőződésem szerint szakszervezeti vezetőnek lenni olyan felelősség, amivel erkölcsi kötelezettségek is járnak.
Nagyon sok olyan embert képviselünk, akik rossz körülmények között élnek, akár saját mulasztásuk okán, akár önhibájukon kívül nincsenek tisztában a jogaikkal, csak azt érzékelik, hogy halálra dolgozzák magukat, és a bérükből alig-alig tudnak megélni. Trógerség őket hitegetni. Hitet és reményt kell adni nekik, és valódi segítséget. Nagyon sok olyan esettel találkoztunk, amikor tisztességtelenül, jogsértő módon rúgtak ki embereket, például azért, mert 25-30 év rekeszpakolás után, gerincsérvvel, egyéb nyavalyákkal orvosilag alkalmatlannak minősültek az addigi munkakörük betöltésére, más munkakört pedig nem ajánlottak fel nekik. Mihez kezdjen egy ilyen ötven körüli ember családdal, törlesztőrészletekkel a nyakán? A munkáltatók megszokták, hogy a munkavállalók nem viszik perre ezeket az ügyeket, ezért kialakult az a rendszer, hogy a multi idejön, kizsákmányolja az alkalmazottait, a nagy hasznot ilyen-olyan megoldásokkal kiviszi az országból, és esze ágában sincs tisztességes bér- és munkapolitikát folytatni.
A KDFSZ ezzel a rendszerrel szállt szembe 2008-ban, a munkánknak már látható az eredménye, a munkakörülmények a folyamatos jogsértések visszaszorításával legalább részben javultak. Ez a nyilvánosság erejének is köszönhető. Ha a régi nagy szakszervezetek is következetesen, szakmai alapon mindig kiálltak volna az általuk papíron képviselt munkavállalók érdekeiért, a kizsákmányoltság szintje sokkal csekélyebb lett volna, és ma nem kellene elképesztő munkaerőhiánnyal szembesülni például a kereskedelmi ágazatban.
– Hogyan tovább innen?
– Úgy tűnik, végre az érdekképviseleti világban is változnak a dolgok. A Tescóval jelenleg folytatott bértárgyalások során a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete is nyitottnak bizonyult az együttműködésre, köszönhetően egyik alelnöküknek, Buday Pálnénak. Nincs már hová hátrálni, a nettó 130 ezer forint körüli fizetések tarthatatlanok, és a felajánlott bruttó 4000 forintos emelés annyira megalázó, hogy komolyan kivágta a biztosítékot. Az áruházi alkalmazottak és a boltvezetők egyaránt elégedetlenek, kevés embernek kell egyre több feladatot elvégezni, ez óhatatlanul hibákhoz vezet, ami a vásárlókat is elégedetlenné teszi.
Mindezek miatt több mint 20 év után végre komoly nyomást tudunk gyakorolni a munkáltatókra. Legalább 15 százalékos béremelésre van szükség, eljutva nagyjából a bruttó 200 ezer forintig.
– Ez azonban bérfeszültséghez vezethet, hiszen a kétkezi dolgozók jövedelme akár meghaladhatja a vezetőkét.
– Én is találkoztam ezzel az érveléssel.
Csakhogy ez öngól, ugyanis ha a minimálbér és a szakmunkás-minimálbér kormány által is szorgalmazott emelése nyomán összecsúsznak a bérek, az annak a beismerése, hogy a vezető beosztású alkalmazottak fizetését sem emelték hosszú évek óta. És ezt szó nélkül hagyták a régi szakszervezetek. Ez is azt bizonyítja, hogy nem lehet tovább várni és tűrni. Ha nem lesz megegyezés, akkor olyan országos sztrájk következhet az érintett áruházakban, ami kényszerhelyzetbe fogja hozni az említett vállalatot. Ez, valamint a következetes jogi eljárások új fejezetet nyitnak a munkavállalói érdekképviseletben.
Ennek jegyében hoztuk létre nemrég az Értékteremtő Emberért Szakszervezeti Szövetséget, azzal a céllal, hogy ezt a szellemiséget és gyakorlatot kiterjesszük a kereskedelmen túl más ágazatokra is.