image_pdfimage_print

A napokban a Volánbusz Zrt.-nél a szociális partnerek között két megállapodás is született.

Egyik, a szociális hozzájárulási adó (SZOCHO) csökkentéséből adódó megtakarítás kifizetése, a másik, a műszaki fizikai állomány bérrendszerének átalakítása.

A bérmaradvány kérdése ugyan hivatalos megállapodás-formát nem öltött, ám mivel a munkavállalók számára pozitív volt, ezért azt eleve minden szereplő támogatta.

Az említett két megállapodás közös vonása, hogy hiányzik a KDSZSZ-aláírás. A szochoval kapcsolatos dokumentum azért nélkülözi a KDSZSZ aláírását, mert a tagszervezetek többsége amellett érvelt, hogy az autóbusz-vezetők esetében is az alapbérre (órabérre) kerüljön az 1,7 %-os emelés.

Kiemelték, hogy negatív megkülönböztetésnek tekintik ezen formában a megállapodást, így többségi szavazás alapján elmaradt az aláírás.

A KKSZ-nek e kérdés kapcsán volt egy okfejtése, hogy miért is nem lehetett az autóbusz-vezetők esetében is az alapbéremelés. A műszaki fizikaiak bérstruktúrájának harmonizációjához a KDSZSZ-nek voltak javaslatai, így például ezen állománycsoport esetében – az autóbusz-vezetőkhöz hasonlóan – a hűségbér bevezetése, ami a gyakorlati időt elismeri. Az észrevételeket, javaslatokat a cégvezetés elvetette, ennélfogva a KDSZSZ elnöke nem látta el kézjegyével a megállapodást.

Mindkét esetben a KDSZSZ szándéka nem az elutasítás volt, ellenkezőleg, a munkavállalók számára a legkedvezőbb megoldás keresése.

Az aláírás hiánya – mint az kódolható volt – magas labdaként szolgált a társszakszervezetek számára, és ezt könyörtelenül le is ütötték.

Azt a látszatot gerjesztették, hogy a KDSZSZ a cégen belüli szociális párbeszéd és együttműködés körén kívül helyezi el magát, és a munkavállalóknak nyújtható juttatások érdekében nem kíván erőket mozgósítani.

Kommunikációs húzásnak ez ideig-óráig beválhat, ám mivel álságos és valótlan, a sandaság lelepleződik. A „2×2 józanságával”: melyik az a szakszervezet, amelyik, ha pénz áll a házhoz, azt elutasítja?

A bérmaradvány kifizetését is természetesen örömmel fogadja a KDSZSZ. Azonban a bérmaradvány körüli esemény mögött – sajnálatos módon – kitapintható a cégvezetés és a KKSZ cinkos összejátszása, ennélfogva a KDSZSZ kirekesztése a fő sodorból.

Szemléletes kifejeződése ezen szándéknak a november 5-én közreadott e-Hírlevél, amely szinte glóriát von a KKSZ és a VKSZ fölé. Tudjuk, hogy az előző vezetés közellenség kategóriába helyezte a KDSZSZ-t, különösképpen egyik tagszervezetét, remélhetőleg ezt a hagyományt az új menedzsment nem kívánja folytatni. Hogy rászolgált-e erre a bélyegre a KDSZSZ, erről feltétlenül szükségesnek tartanánk majd egy eszmecserét?

A KDSZSZ nem közellenség, a tagszervezetek az őszinte szociális párbeszéd elkötelezett hívei, a kölcsönösségi alapon nyugvó együttműködés szándéka ott szerepel a szervezetek zászlaján, még ha ezt sokan vitatják is. Mindemellett kritikai érzékenységét mindig is hangsúlyozta, és azt megtartja. És amennyiben az ingerküszöböt is messze meghaladó visszássággal szembesül, kész az országos nyilvánossághoz fordulni, ehhez az erőforrásai is megvannak.

Ez azonban remélhetőleg nem lesz opció, ez senkinek sem lenne jó.

A KDSZSZ a jövőben sem fog takarékoskodni az erőfeszítéseivel annak érdekében, hogy a munkavállalók számára minél kedvezőbb döntések, megállapodások szülessenek. Bízik benne, hogy decemberben a cégvezetés és a szakszervezetek közös felelősség- és szerepvállalásával további komoly juttatásokra kerül sor.

Horváth László
társelnök
KDSZSZ