Kutatási jelentés a Munkástanácsok részére
2007. április/december
Bevezetés
A Corvinus Egyetem Kutatócsoportja fókuszcsoportos-vizsgálatokat végzett 2007. decemberében, a Munkástanácsok Országos Szövetsége megbízásából. A vizsgálat célja a szakszervezetek jelenlegi helyzetének megértése és a lehetséges szerepeinek feltérképezése volt.
A kutatás témája miatt két vidéki nagyvárosi csoport megszervezése volt célszerű. A vidéki nagyváros mellett szóló érv volt, hogy az adott városban még elméletileg lehetséges legyen, hogy a civil szféra illetve a szakszervezetek képviselői személyesen is ismerhessék egymást. Az első csoportban szakszervezeti vezetők illetve középvezetők vettek részt, e csoportban a szakszervezetek jelenlegi és jövőbeli helyzetének értékelése volt a téma. A második csoport tagjaival civil szervezetek képviselői voltak, akikkel a civil szervezetek valamint a szakszervezetek jelenlegi és lehetséges szerepit, esetleges együttműködési utakat vizsgáltunk a beszélgetések révén. A csoportok az alábbi ismérvek szerint kerültek megszervezésre:
1. csoport
25-65 év közötti szakszervezeti vezetők Dunántúlról. A csoportban hat személy vett részt, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára, a Balaton Volán Alkalmazotti Szakszervezetéből, Pedagógusok Szakszervezetének titkára/tagja és a Valeo Auto Elektrik kft szakszervezetének alapító tagja, volt elnöke.
2. csoport
Veszprémi civil szervezetek 25-65 év közötti képviselői. A csoportos beszélgetésben hét személy vett részt, a A helyi nők kerek asztala egyesület alapító elnöke, megyei Természetbarát Szövetség tagjai, a drogesegély ambulancia vezetője, a XXXXX, és A nyugdíjasok érdekvédelmi egyesületének vezetője.
A csoporttagok között fele-fele arányban szerepeltek férfiak és nők, fiatalabb és idősebb korosztályokhoz tartozók. A csoportok résztvevői között nem lehetett olyan, aki a közelmúltban (az elmúlt 3 hónapban) részt vett piackutatásba.
Az alábbiakban a fókuszcsoportos vizsgálat tapasztalatait foglaljuk össze. Az egyes témakörök esetében bemutatjuk azokat a véleménytípusokat, szokásokat, amelyek a csoporttagokat általában jellemezték, ismertetjük az álláspontok kialakításának logikáját és indoklásait, illetve jelezzük az egyes csoportok közötti eltéréseket is. Arra is törekedtünk, hogy a kutatás eredményeit elméleti háttérbe helyezzük. A tanulmányban dőlt betűvel és idézőjellel kiemelt szövegrészek olyan – szó szerint idézett – véleményeket jelölnek, amelyek a csoporttagok állásfoglalásait leginkább kifejezik.
A szakszervezetek lehetséges útjai
Hogy kezdte a szakszervezetiséget és a civilséget
A beszélgetés elején fontosnak tartottuk annak tisztázását, hogy ki hogyan került kapcsolatba a saját szervezetével, hogyan jutott a mostani tisztségébe, hiszen ezzel némiképpen azt is meg lehet érteni, hogy milyen motivációk játszottak közre a jelenlegi munkakör, tevékenység megszerzésében, illetve, hogy mik lehetnek a mostani mozgatórugóik. Ennek kiderítése érdekében eleinte személyes jellegű kérdésekről beszéltünk, hogy kiderítsük, ki hogyan lépett be saját szervezetébe.
A beszélgetéseket elemezve kitűnt, hogy mind a szakszervezeti munkába való bekapcsolódás, mind a civil szférában való tevékenykedés története hasonló motivációkon alapul. A két csoportban alapvetően négytípusú megközelítés, illetve négy személyiségtípus bontakozott ki, meglehetősen határozottan érzékelhetően.
A Harcos
A harcos típust a személyes sors vezérli a pályára, az ő munkaválasztása szamélyiségéből és a körülményekből fakad. Ezt – a jellemzően a szakszervezetieknél előforduló – típust valamilyen konkrét ügyek érdekében folyatatott hadakozás tereli a szakszervezeti pályára, amely később rabul ejti őt.
„Alkalmazottként dolgoztam egy olyan helyen, ahol a munka törvénykönyvét sárba tiporták, „
„világéletemben eléggé harcoltam”
„miért kezdett ilyenekkel foglalkozni, hogy jog – első építkezése idején, az út mellett ígértek gázt, de nem jött, szorult helyzetben voltak, és elkezdett harcolni, hát könyörgöm, hát az önkormányzatnak lenne kötelezettsége”
„Úgy éreztem, hogy igazam van”
„Úgy döntöttem, hogy semmiképpen nem hagyom magam, elkezdtem a mukatörvénykönyvét tanulmányozni és rájöttem, hogy nem csak magamat tudom megvédeni, bár én egyedül nem vagyok sok, de ha ketten hárman vagyunk, akkor ha tisztába teszem a többi ember is hogy mia joga, akkor onnantól kezdve nyert ügyünk van. Így léptem be a szakszervezetbe, aztán szakszervezeti bizalmi lettem, Aztána multinacionális cégnél vezető szakszervezeti beosztásba kerültem, utána kaptam a felkérést a veszprém és fejér megyei titkári tisztségre, „
„Beiratkozta suliba, jogra akartam menni, egyre inkább láttam, hogy igazam, van és az önkormányzatot rá lehet venni”
A későbbiekben rájuk lesz jellemző, hogy akár a családja is kezd rámenni a munkálkodásra, a másokért való harcra (jellemzően a csoportban egyikük nemrégiben vált el), s csak egy idő után ismeri fel, hogy kell tudni nemet mondani is. Miután megtanul nemet mondani, azután az élete is rendeződik.
„Sikerült elérnem, hogy azok az emberek, kik hozzám tartoztak, csak és kizérólag 8 órát munka szabadság pihenőidő vel, kivéve saját magamnak, ott ez a család rovására ment, napi 24 órás készenlét”
„felfigyeltek az emberek, hogy én kiállok a jogaikért, így indult a szakszervezeti tevékenységem. Ahogy az ember egyre inkább belefolyt, úgy látta, hogy több lehetőség. aztán elindult a polgármesterségért.”
„Felkértek arra, hogy nem csinálnánk-e egy szakszervezetet, mondtuk, hogy miért is ne, hiszen ez fejlődési lehetőség”
„2004-be alapították 10 fővel, rövid időn belül rengetegen beléptek, most 200 tagja van.”
A harcos típusnak állandóan be van kapcsolva a telefonja, jellemzően a beszélgetések alatt is többször hívják, nem is igazán képes disztingválni, úgy érzi, kötelessége felvenni a telefont.
A lúzer
A második csoport tagjai olyan módon lettek tagok, vagy éppen vezetők, hogy azt mások nem akarták, így valamiért, valahogyan rájuk esett – mások – választása. Ők jellemzően eleinte nem pénzért tevékenykednek, egyesek közülük később is megmaradnak ebben az állapotban, vagyis az ő motivációjuk a szépen lassan megszokott érdekképviselet, mások érdekeinek a megjelenítése, azokért való kedélyes harcolás.
„amikor tanár lettem a nyolcvanas évek közepén, azóta tagja vagyok a szakszervezetnek. A közösség mindig érdekelt, véleményemet mindig elmondtam”
„Hogy lettem vezető? Rám maradt, mint szamárra a …”
„Először a saját intézményemben, aztán a körzetben is vezető lettem”
Ők azok az emberek, akik akkor is ott vannak, ha kiderül, nem jár pénzzel a tevékenység. Az emberek egy nagy része ezt hamar megérzi, és rutinosan kiemenkül az ilyen helyzetekből, de az ehhez a típushoz tartozóknak jó szíve van, s belátják, ha ők is elmennének, az egész ügy elhalhatna, így inkább vállalják a nehézségeket.
„Spontán telefonhívás volt az egész, megalakultunk 1997-ben, minden városban lesz egy kirendeltség, miután ez egy önkéntes szervezet volt, ezért az önkormányzat nem támogatta.
Én aktív dolgozó voltam, egy barátom hívott baráti megbeszélésre, itt pénz nincs, az akkori elnök egyből beteg lett és akkor engem közfelkiáltással megválasztottak elnöknek.”
A tevékeny
Külön típusba soroltuk, habár csak a civil szervezetek képviselői között találkoztunk vele, a Tevékeny-t. Ő az az ember, aki rengeteg civil szervezetben vesz részt, egyikbe belép, másikból kilép, egyszerre többen is tag, alapító, támogató, fejlesztő. Ő úgy érzi, ha nem lennének a civil szervezetek, akkor az ő élete valószínűleg nem lenne teljes. Úgy érzi, hogy mások helyett kell másokért tenni, ha ő nem teszi, nem teszi senki.
„tősgyökeres veszprémi vagyok, helytörténeti kutatással is foglalkozom, értelmi sérült fiatalokat túráztatok, esélyegyenlőségi menedzser vagyok”
“ezek a dolgok, amik most éltetnek, nagyon szeretek civil közegekben tevékenykedni, egyesületekben feladatokat ellátni, a köz tevékenység az, ami engem úgy éltet, szeretek az embereknek átadni,”
„pedagógus az eredeti végzettségem, helytörténeti vezető vagyok, párhuzamosan részt veszek a város közéleti tevékenységében.”
Neki a szabadidős tevékenysége gyakorlatilag azonos a civil szervezeti életével. Ő valószínűleg az a személy, aki igazán nem találta meg önmagát, és így más tevékenységbe menekül. Jellemző rá, hogy rajzolgat, ír, ismeretterjesztő és értékközvetítő műsorokat néz,
„ami nem szenny, és nem rtlklub”
vagyis egyfajta kultúrmissziós tudata is van
„főiskolásként kezdtem, éreztem, hogy köteles veszprémiként a közért tenni, így léptem be, olyan civil szervezeteket kerestem, amik érdekeltek. Volt, aminek én voltam az alapítója, volt, amelyikben tag voltam, volt, amelyik megszűnt azóta. Innentől már szelektáltam azokat az egyesületeket, amelyek érdekelnek, már csak ezekkel foglalkozom”
A fellelkesülő
A Fellelkesülőre jellemző, hogy eleinte mással foglalkozott, majd amikor kap egy felkérést, belevonódik a közösségi tevékenységbe, eleinte általában ingyenes alapon. Ő tehát lelkesedik valamiért, valamilyen eszméért, célért, amelyért hajlandó áldozni szabadidejéből.
„A városi önkormányzatnál dolgoztam, amikor megkerestek, hogy fiatal jogászokra van szükségük. Ezt eleinte ingyen csináltuk munka mellett, jogsegélyszolgálat az ambulancián, aztán később tag lettem, majd elnökségi tag, aztán lettem főállású. A szervezet időközben kinőtte önmagát, intézményeket hoztunk létre, főállású munkavállalóink vannak.”
„nők a Balatonért egyesületben kezdtem, ez egy többszörös országos díjas társaság, balatoni emlékeket, irodalmat, tudományt ápoltunk”
„Veszprémi polgári társaskör, Országos tudományos és művészeti életből hívunk embereket”
A fellelkesülő eleinte kisebb mértékben vonódik be, aztán lesznek bizonyos meglátáasi, és végül vagy létrehozza saját egyesületét, vagy a létező csoportjában vív ki megbecsültséget és így vezető szerepet.
„Nem tetszett a nyugdíjas sajtó, én ezen kívántam változtatni, az életük sokkal sokszínűbb,”
A fellelkesülők között egy külön csoportnak számítanak azok, akik az egyesületi vagy civil tevékenységüket láthatóan átfordítják valamifajta más tőkékre, akár pénzre, akár kapcsolatokra, akár megbecsültségre.
„a tanulmányút alatt rájöttem, hogy a nőknek a sok évezredes elnyomatása miatt a nők hátrányos helyzetben vannak. Amerikában elvittek negyven civil szervezethez, Washingtonban a régi nők múzeumába…”
„aztán bementem az önkormányzathoz, és mondtam, hogy egy civil szervezetet szeretnék létrehozni”
„volt egy kétnapos amerikai konferencia 1995, ekkor a civil szereveződések erősen megindultak Magyarországon”
„17 fővel, most nemzetközi szervezeteknek tagjai vagyunk, négy könyvet adtunk ki”
Mennyire megbecsült pálya ez
Fontos kérdés, hogy maguk a szereplők mennyire tartják saját szerepüket, tevékenységüket megbecsültnek, hiszen ez az érzés befolyásolja magát a munkát is. A szakszervezeti csoportban általános véleményként egyfajta apátiát lehetett érzékelni, a résztvevők úgy érzékelik, a szakszervezetek helyzete, társadalmi megbecsültsége nem túl rózsás.
„azért engem is megválasztottak, de már nincs az a megbecsültsége, mint a rendszerváltás előtt„
“a dolgozók nem mindig tudják értékelni, hogy akár több napos tárgyalás áll mögöttük.”
“itt van szerepe annak, hogy a vezetőknek nagy felkészültsége legyen”
“Kissigner mondta, hogy a követelésekkel túlzásokba kell esni, mert akkor van honnan visszalépni,”
Ennek ellenére többen pozitív eredményekről számolnak be, olyan ügyekről és előnyökről, amelyeket a szervezetük harcolt ki a tagság érdekében
“sok fegyelmi ügy volt, a 95 százalékát sikerült a dolgozóknak megvédeni. Után szájról szájra ment.”
A megbecsültség kérdését volt, aki azonnal a kézzelfogható előnyök sorolására késztetett, ami egy furcsa reakció e kérdésre. A MAKASZ szervezete hamar témává vált így, amennyiben rajtuk keresztül, illetve a MAKASZ révén lehet elérni konkrét, kézzelfogható előnyöket, amelyek révén a munkavállalók anyagilag is érdekeltté tehetők a tagságban
“a befizetett tagdíj összegének többszörösét visszakapja az ember, nekem ezen keresztül van Internet előfizetésem, öt forinttal olcsóbban tankolok, újság-előfizetés, hatalmas mennyiség, amit azon felül (kapnak), hogy védjük a munkavállalókat, azon felül tudjuk biztosítani”
“egy érdekes kérdés, a pedagógusok is benne voltak a MAKASZ-ban, de kiléptek, a többség döntött”
Érzékelhető volt egyfajta zavar is. Magán a beszélgetésen való részvvételt sokakban az motivált, hogy így esetlege találkozhat más vezetőkkel, akiknek szintén megismerheti gondjait, ügyeit, esetleg kapcsolatot tud kiépíteni velük. A jelenlévők között valaki viszont egészen érdekes gyanút fogalmazott meg az összejövetel vélt célját illetően: Ő azt gondolta, hogy a kutatásunk valójában egy leplezett felmérése annak, hogy mennyire van sztrájkhangulat, mekkora támogatottsága lehetne egy esetleges sztrájkfelhívásnak. Érdekes, hogy ezt a gyanút nem teljesen nyíltan, inkább köntörfalazva fogalmazta meg, és a gyanúját cáfoló állításunkat is kétkedve fogadta. Ez az – alapvetően az elemzésből elvileg kihagyható – tény mindenesetre elgondolkodtató akár a témát illetően is. Hiszen igen nagy bizalmatlanságot tükröz a kutatásokkal szemben, alapvetően a háttérben mindenképpen valamiféle szándékot vélt felfedezni. Jellemző, hogy ugyanő csak vonakodva jelentette ki, hogy szervezete nem a Munkástanácsokhoz tartozik, így – mondjuk így – ellenérdekű fél. Ez a fajta gyanakvás – úgy érezzük – magát a szakszervezetek viszonyát is érintheti, azt a tényt, hog a szakszervezetek politizálnak, hogy nincsenek egyértelműen szakmai, sokkal inkább politikai döntések, amelyek hátrányáról a későbbiekben is szólunk.
„Én úgy érzem, hogy tudom, hogy miről lesz szó, én sejtem,
hogy fel kellene mérni, hogy milyen sztrájkhajlandóság van,”
Civilek véleménye a szakszervezetekről
A civil szféra képviselőinek gondolatai némi meglepetéssel szolgáltak a szakszervezeteket illetően. A beszélgetés résztvevői nagyrészt úgy gondolják, hogy nincsen semmiféle átfedés a szakszervezetek illetve a civil szervezetek tevékenységi területeiben. Másrészt az is látszott, hogy a többséget meglepte, hogy a szakszervezetek alapvetően a befolyt tagdíjbevételekből fedezik saját fenntartásukat.
Eltűnnek a szakszervezetek?
A szakszervezet a nevében van, régebben, namost ilyen fajta szakszervezetek szerintem nincsenek. A pedagógus szakszervezet szerintem létezik, valahol,
Egy civil fogja magát és ráspecializálódik egy témára.
Húsz évvel ezelőtti terminológia, hogy szakszervezet.
Mondok egy óriási különbséget, a civilek megszállott emberek, akik ingyenesen dolgoznak egy ügyért, a szakszervezetek, a vezetőik olyan emberek, akik pénzért tevékenykednek a saját megélhetésükért.
Ki fizeti a révészt? Ki fizeti meg a munkatársat, annyit nem lehet pályázni, hogy az bejöjjön.
– Szakszervezet? hogy tűnne el. Én azt mondom, hogy épp fordítva, egyre jobban előtérbe kerül. Én inkább azt látom, hogy az alatt a negyven év alatt, amikor kötelező volt a szakszervezetekbe belépni, egy egész entitás korcsosult. bár nekem ebben konkrét tapasztalatom nincsen, de egészen máshogy működtek Magyarországon, mint a nyugati államokban.
Én látok hasonlóságot a kétfajta szervezet között, egyfajta öntudatos állampolgári viselkedést,
Szakszervezetiek rámennek a pénzre
Ott gyakorlatilag a munkavállalók érdekeit képviselik.
A szakszervezetek háza 1980-as évek elején épült a szakszervezetek számára, 1992-ban elveszti funkcióját. Ez azt jelenti, hogy a szakszervezetek nem tartottak igényt rá. A civil szervezetek veszik át a domináló szerepét nekik.
Itt tulajdonosváltás volt, a multik pedig nem veszik szívesen a működésüket.
Most, amikor elbocsátások vannak, mindenki fél, még abba sem lép bele, amibe szeretne.
Én 2001-ben összehoztam egy megbeszélést, a vezetőjét meghívtam, hoyg jöjjön el a közgyűlésünkre, Hát addig nem jutottunk el, hogy eljöjjön a közgyűlésünkre, na én ezáltal be is fejeztem a kapcsolatot.
Mi lenne, ha állat lenne?
szakszerv: Farkas, civil: munkakutya
Legyen róka. A róka legalább ravasz.
Júlia
ami élősködik
Az emberek mentalitása individualizálódott. Ha ezekre a bárgyú műsorokon nevelkedik.
József
Nyúl a szakszervezet, bár kicsit eltúloztam, meghúzza magát, ha arról van szó, fejére koppintanak. Pl a Suzuki gyárban mi történt, nincs szakszervezet! Ilyen, ha megengedhető Magyarországon, nem tudom, hogy van-e ott szakszervezet, szerintem nincs, ez akkora szégyen. Ha ott van egy szakszervezet, bárki, 3 ember mondta, hogy sztrájkolunk az 1200 közül.
civilek munkakutya,
Mi lenne ha állat lenne a sajátja?
Betty
Tigris, a Veszprémben működők közül az egyik legősibb, 1952 óta létezik. Védelmezi azokat a szervezeteket, amelyek újraélednek,
Éva
Ikarosz, repülni akarnak
Tagok-e az emberek manapság
civil vélemények:
„Újságíró szakszervezetek. Jó szakszervezetekre nagyon szükség van. Az ilyen régi szakszervezetek, mint a vasas meg vegyész, azok azért szűntek meg, mert megszűnt a cég. Maga a munkavállaló sem igényli, nem is tudja felmérni az igényeit, ha tájékozottabb lenne, akkor tenné. Kollektív szerződés, elbocsátásoknál, kevés végkielégítést kap, stb.”
810 bejegyzett civil szervezet, cégszerűen működik 150, legaktívabb 30. megyében 4200 van.
„Nincs hitele a szakszervezeteknek. Ennyire nem, ez kicsit durva. Könnyű egy vasutas szakszervezetnek, mert könnyű az érdekérvényesítő képessége. Egy egészségügyé szintén, mert attól pánikba esik az ország.”
„Most látom, hogy a munkanélkülire jönnek sokan, csak onnan látom, hogy baj van, nem tudnak semmit tenni a szakszervezetek. Ott lóg a kard a feje felett, hogy ők is mennek. Most már nem védi semmi a szakszervezetet.
Most például egy kutatóintézetnél elküldték a vezető titkárnőjét, most a raktárost tették meg a helyére, mondták neki, hogy két lehetősége van, vagy elvállalja, vagy mehet. Akkor jönnek hozzám az ügyfelek, amikor már nagyon nagy baj van.
Én is feltettem a kérdést, hogy van-e szakszervezet, és mondták, hogy odafordultak, de mondták, hogy próbálja máshogy elintézni. Nekem szomorú tapasztalatom van, ha kikapcsolja, elmondom. Én megütöttem a bokámat ilyennel”.
Nagyon sokan tagok, automatikusan, mert ez szokás. Ha a munkahelyen 99 százalék tag, akkor a csoportszellem elég jellemző, oda megyek, ahova többség húz. A másik jellemző, a tömeges kilépés, mert nem kapott semmit a pénzéért.
Mi a szakszervezetek útja
„Igazából az emberek félnek, még a mai napig az van, hogy egy érdekképviselet, ha jól működik, – nem azt mondom, hogy nem kell adni karácsonyi csomagot, meg üdülési csekket, amit lehet mindent, persze, de – az a fontos, hogy szakmailag felkészültek legyenek, naprakészek legyenek. Amikor leül vele az ember, ahhoz, hogy elfogadják, látnia kell a cégvezetőnek, hogy van mögötte tartalom, tudás.
Én úgy mentem oda dolgozni, mint gépbeállító, lakatos, dolgoztam közel keleten, Németországban, az hogy eljutottam idáig, az hosszú munka
a közvetlen főnökeimnek alacsonyabb volt az iskolai végzettsége. Beosztottamból lett a főnököm, tudtam, hogy ez konfliktushoz fog vezetni, ez is közrejátszott abban, hogy szakszervezeti vezető lettem.” Tibor
nagyon sok helyen tapasztalat, hogy a munkáltató ellenségesen értékeli a szakszervezeteket, helyett hogy megfelelő partnert látna benne, persze attól is függ, hogy az adott szakszervezeti vezető hogyan áll hozzá.
A nők is igyekeznek karrierlehetőséget keresni és ebből kifolyólag az otthoni szerepük is megváltozott.
Ha ők nyitnának a civilek felé jobban, akkor jobban tudnának kapcsolódni
Információszolgáltatással meg lehetne nyitni, hogy a szakszervezetek adnának infókat a civileknek.
Milyen területei vannak a munkának,
„Amiért nagyon harcolunk a vasárnapi nyitva tartás ellen és a szocializmusból örökölt leltárfelelősség ellen.”
Természetesen a bérharc és a foglalkoztatás-politika a legfontosabb, de
el kellett telni néhány évnek ahhoz, hogy elfogadják, hogy egyre többet foglalkozzunk a szakmával. Nem vagyunk pedagógiai intézet, de mégis, a hétvégén az agresszió az iskolában témával foglalkoznak
Egyszer kiszámoltuk, hogy a tagok milyen százalékban kapják vissza
kap jogsegélyszolgálatot, és Makasznak is tagja voltunk és voltak egyedi szerződéskötések, kedvezményes tarifák, Vodafone, Ők keresték a telefonosokat., országos jogász, ezer forintból 2-300 ft, amibe belekerül, a többit kedvezmény formájában visszakapja
Ez egy bővülő profil?
Ez egy szükséges profil, Ha valaki úgy számol, hogy mit kap vissza, és ha a szolgáltatásokban többet kap vissza, akkor bevállalja. A magyar kamarákért szövetséghez tartozott a pedagógusok szakszervezete is, több sáz, több ezer kedvezmény van felsorolva (honlapon), mióta a makasszal felmondta a kapcsolatot, azóta saját maga keresi a kapcsolatokat.
Tibor
Ők a munkástanácsok része, logikus, hogy egyre több tagszervezetre törekszenek a nagyok
Jogsegélyszolgálat a régióban, ki akartuk építeni,
Volt olyan hogy informatikai eszközök beszerzése, építőipari cég 5-30 százalék kedvezményt adott, megállapodás, kártya, aminek cserébe ők hirdették őket.
Én felismertem annak a lehetőségét, hogy ne csak a szakszervezeti munkába ássa bele magát. A munkavédelem, sokan alulértékelik, holott az egy nagyon komoly terület. Én úgy gondolom, hogy ha egy szakszervezet felvértezi magát munkavédelem tekintetében, pl a munkavédelmi bizottságnak az elnöke is voltam. Pl ami ott volt tíz éve szakszervezet, az ezt nem mérte fel, pedig ez nagyon fontos.
Kell-e lépniük a szakszervezeteknek?
A szakszervezet akkor fog tudni életben maradni, ha azért a bizonyos egy százalékért sokkal több szolgáltatást fog nyújtani
Túlnyomórészt a tagdíjból tartják el magukat.
Úgy érzem, hogy bővülnek, mert bővülni is kell (tevékenységben).
Rugalmasnak kell lenni, fel kell venni a ritmust, nyitni kell, mi már megpróbáltunk már képzésekkel foglalkozni, elindultunk a képzés irányába. Nem elég, hogy a adok karácsonykor csomagot.
A legnagyobb gondjuk nem az, hogy 2 százalékot emelnek-e, hanem hogy el tudják-e végezni a dolgukat (tanárok). Az egyik az anyagilag teszi érdekeltté a tagot (a szolgáltatások), a másik pedig a szakmájában teszi érdekeltté a tagot, mert úgy van, hogy minél több a tag, annál erősebb a szervezet.
Én úgy gondolom, hogy ha el lehet érni annyi kedvezmény, ami eléri a tagdíj összegét, akkor nincs indoka annak, hogy miért ne adná oda a tagdíjat a szervezetnek, nyilvánvalóan még jól is jár. Túl sok energiát a szervezetnek nem szabad erre fordítani, De el kell érnie, hogy legalább a tagdíj mértéke legalább visszajöjjön.
százalékot kell, hogy kitegyenek az üzleti szolgáltatások.
Bővíteni mindenképpen érdemes, mert nagyban függ a tagság erejétől. Akkor lehet támogatást, segély…
…egy szakszervezet kicsit hasonlóképpen működik, mint egy egy cég, lehet hogy furcsán hangzik, de igenis reklámozni kell magukat. Fontos, hogy lássák, hogy folyamatosan ott vagyunk. Az már régen elmúlt, ami volt a nyolcvanas években, hogy azt mondták, blépsz a szakszervezetbe? Nem. Na jó, akkor is bent vagy.
Az egyszerű ember is hasznosságra törekszik, logikus, hogy elvárják az emberek, hogy ne csak az egy százalékot levonják, hanem sokkal többet kapjanak vissza.
75 százalékot kell, hogy kitegyenek az üzleti szolgáltatások.
egy átlag munkavállaló úgy gondolja, hogy be van oda betonozva, feleslegesnek érze azt az egy s. Kimondottan azzal, hogy én jogsegélyt nyújtok, azzal nem fogható meg az adott munkavállaló.
Képzések mennyire fontosak?
nem tűnik annak, a válaszok alapján
a tanár inkább csak a szakszervezeti vezetők képzéséről beszélt
Tíz ember ingyenes informatikai képzést biztosítottunk. Miután ezek a munkavállalók jártak a képzésre, eltelt egy hónap, és megrohantak minket.
Civil és szakszervezet, mennyire egy pálya
Szakszervezet és civil szervezet két külön dolog. A civil szervezetek általában egy konkrét dologra koncentrálnak. A szakszervezeteknek ennél tágabb dolgai lennének. A szakszervezeteknek a kormányzatot is befolyásolniuk kell. Ezt egyetlen civil szervezet sem tudja megtenni, de meg tudja tenni a hat konföderáció.
Valószínűleg előrébb lennénk, ha ez is le lenne tisztulva a konföderációk). Lenne, mondjuk egy közszolgálati, egy közüzemi és mondjuk egy versenyszférás konföderáció. Ők talán jobban megtalálnák egymással a hangot.
Én úgy gondolom, hogy civil szervezet rengeteg van, mindegyikkel értelmesen kapcsolatot tartani nem lehet (a szakszervezeteknek).
Nem vészesen alacsonya a szervezettség, 40-50 % körüli. Francia olasz ban 12 százalékos, ezzel a szerevezettséggel is milliókat tudnak az utcára vinni.
Szerintem nem egy terület, de közelíteni kellene felé. Lehetne több lehetőség, itt van pl. a polgármester választás, az én szervezetem
Különböző forrásokat együtt lehetne megszerezni. Vannak olyan területek a szociális hálóban, amelyeket az önkormányzatok nem tudnak lefedni, ott van lehetőség. Egy szakszervezet miért ne nyithatna, ez szociális területen, miért ne vethetné meg a lábát.
Volt egy pályázaton nyert képzés, projektmenedzsment és ott találkozott sok másik civil szervezet képviselőjével és ez nagyon jó volt, elkezdtek kialakulni kapcsolatok, rálátott, hogy ők mivel foglalkoznak.
Én fontosnak találom, hogy nem elég csak a munkahelyen lenni! Tovább kell lépni – Tibor
A politikai kivonása
Én még egy meglátásom van, eddigi tapasztalatom alapján, bizonyos szakszervezetek egyes politikai pártoknak teljesen elkötelezettek. Bizonyos szakszervezeti vezető be is ülnek a választásoknál a pártokba.
– Ez is alátámasztja azt, hogy a civilek nem mennek rá a pénzre, míg a szakszervezetiek igen.
A szakszervezeteknek, mint szervezeteknek sokkal jobb társadalmi szerepe lehetne. Ezt is nyilvánvalóvá kellene tenni, hogy minden tisztességes szakszervezet ellenzékben van, akárki van kormányon. Tony Blair a szakszervezetekhez ment el mielőtt belépett volna a háborúba Irak ellen – Ferenc
Legyen az jobboldal, vagy baloldal, ez logikus, hogy a szakszervezet egy ellenérdekű fél.
Kéne keresni azokat a lehetőségeket, sokkal mélyebben kellene gyökerezni, hogy súlyunk legyen, hogy tényleg, amikor egy ilyen tárgyalás van, akkor ne lehessen egyszerűen shhhhh (suhint) lesöpörni az asztalról.
Például Németországban, amikor meghallják a szakszervezet nevét, akkor megijednek, Magyarországon ez nem így van. Fontos lenne a szolidaritás.
Hogyan erősíthetik magukat: ne pártpolitikát sugározzon!, hanem valóban munkajellegű érdekképviseltet. – civil
Mindnyájan tudjuk, hogy melyik szakszervezet melyik párthoz orientálódik. Sejtjük.
Azt tegyék egyértelművé, hogy ők igenis a munkavállalók érdekeit képviselik.
A kettő külön sínen kell, hogy menjen.
Lehetséges jövőalternatívák a szakszervezetiek szerint
Karitatív
Ferenc
idősgondozást nem zárom ki,
ha a szakszervezetek együtt, a konföderációk együtt tartanának fenn ilyen irodákat, mint a huméncentrum, akár megye, vagy annál kisebb szinten, azt támogatnám. Az, hogy fenntartson egyet a munkástanácsok, egyet a -… annak nincs értelme. Egy közös megyei szolgáltató centrumnak lenne értelme.
Én egyetln közös épületet tudok elképzelni, és akkor ott lehetne egy esélyegyenlőségi munkatérs, egy humáncentrumos,
Segélyezés
Tibor
Idősgondozás, kismamák nehezen tudnak visszakerülni piacra, azoknak a képzése,
Mi egy humán centrumban gondolkodtunk, az adott tagunknak van fia, akkor bejöhetne oda, sokan nem tudják, hogyan kell egy önéletrajzot megírni. A munkaügyi központtal szorosabb kötelékben,
Az esélyegyenlőséggel kapcsolatosan lehetne valamit, mert hazánban ez a kérdés még nagyon gyerekcipőben jár.
Lehetséges jövőalternatívák a civilek szerint
Karitatív
Saját szervezeti hagyományok
Na hát ilyenekből szállt ki a Herendi gyár, bölcsődéje óvodája már csak az önkormányzatnak lett. Azok teljesen önkormányzati munkakezdéshez igazodnak, ami ugye nem azonos a munkáséval.
Akár milyen közösségi kis fórumokra, vagy minek hívják ezeket, vállalat által fenntartott szabadidős körök.
Üzemegészségügy
A hagyományőrzés, lehetne egy olyan, amit régen csináltak, de most kimentek civil szervezetekbe, azt esetleg lehetne, bár ez főként a régi nagy szakmákra vonatkozhat.
Munkahelyi bölcsődék óvodák, amelyek igazodtak a munkakezdéshez és végzéshez.
Idősgondozás
Bányászmúzeumot pl. ők működtetik. A cégnél a szakszervezeteknek kellene ezeket működtetni.
Segélyezés
Karitatív tevékenység, tehát a szakszervezet saját tagjainak nyújtott karitatív tevékenység. Ez teljesen eltűnt, a mikuláscsomag az nem elegendő.
Képzések: egy fogyasztóvédelmi, vagy öntudatos vásárló képzés, ami olyan dolgokat tudna mondani, amik nem jutnak el egy sima munkavállalóhoz.
Érdekképviselet, ha tényleg biztosítana jogászt, ha munkahelyi vitákat csírájáéban fojtaná el, akkor kevesebb kerülne a bíróságokhoz.
Szabadidő-szervezés
pedagógus
A személyes érdekképviselet.
Kifejezetten minden céghez egy munkajogász kellene – ott kezdődik minden
Éva
újságíró
A szakmai normatívák betartatása. A tapasztalt újságírókat lecserélik pályakezdőkre, a cég könnyebben ki tudja fizetni a pályakezdőket.
Szakmai minimumok meghatározása pl.
Ezek, amiket most mi megfogalmaztunk, az alapvetően a munkáltató érdeke
politikamentesség ez az egész tevékenységüket meghatározza
József
vegyész
A vidéki vegyipari vállalatok szakszervei felvehetnék a kapcsolatot a nagyvárosi szervekkel, mert tanulhatnának tőlük.
Atomerőműnél nagyon erős a szakszervezet. Jó, ők monopolhelyzetben vannak, a fiatal pályakezdők, technikusok azonanl belépnek.
Mivel tudja vonzani? azzal, hogy erős?
– Erős, Meg ha bármi kéréssel hozzá fordul, abban a pillanatban az illetékes szakszervezeti ügyintéző mondja, hogy hány nap múlva kapja a választ, kihez fordulhat, szóval visszajelzáést kap. A fiatalok belépnek, ez egy pozitív dolog.
karitatív tevékenység
Judit
orvos
Az összefogásuk, egy nyájba terelgetésük, hogy ne ilyen egyénileg végezzék a kis munkájukat, hanem hogy tudják hogy tartoznak valahová
Nagyon kiszolgáltatottak.
Szakmai minimumok meghatározása pl. minőségi mutatók meghatározása
Gondoltam itt a céhekre, amelyek meghatározták, hogy milyen minimumfeltételek voltak.
karitatív tevékenység
minőségi meghatározók
Összefoglalás
Ha össze akarjuk foglalni a fókuszcsoportos beszélgetések legfontosabb tapasztalatait, akkor a következőket mondhatjuk el:
Igazán az együttműködésre kevés hajlandóság mutatkozik. Még egy közepes nagyságú városban is inkább egymás mellett léteznek e szervezetek.
A korábbi kutatásunk eredményként kialakult helyzetben (2006, akciókutatás) is azzal találkoztunk, hogy a inkább személyes kapcsolatok és motivációk lehetségesek, de gyakran inkább egymás mellett élésről, a másik tiszteletéről van szó és nem az együttműködés rögös útjáról. Inkább mindenki a másikat akarná a saját térfelére vonzani, mintsem új formákat találni.
Kétségtelen, hogy két szorosabb együttműködés lehetséges a két szféra között. Az egyik a politikai egymásra találás. Ebben a közös ideológiai értékek és pártszimpátiák a meghatározóak és ez egyben a közös cselekvés útját is kijelölik, nevezetesen a politikai cselekvés útját. Mi most nem erről akartunk vizsgálódni.
A másik lehetőség a helyi politikai élet befolyásolása, de ez is inkább a külön elérhető célokért – mindenki kapjon valamennyi pénzt, ezért érdemes közösen fellépni, de a közös cselekvés szűkös marad egyéb területen.
Végső soron jó példa erre az a most már évtizedes tapasztalat, amely a Kolping Szövetséggel meglévő nem-kapcsolatunkat jelzi. A Kolping egy munkásokat támogató karitatív szervezet, amely az egyház mellett működik, de attól mágis elkülönülten. Széles szolgáltató hálózatot épített ki, elsősorban Németországban a szakképzéstől az üdültetésig. Korán megjelent Magyarországon is, de kapcsolatunk nincs vele, csak a politikán keresztül. Pedig mi is keresztény szervezet vagyunk. Közös pontunk a politika, de más együttműködés nincs velük. Sőt, kifejezett averzióik vannak a szakszervezetekkel szemben, amit mi sem tudtunk áttörni.
Nevezhetjük, tehát ezt az egész magyar civil/szakszervezet viszonyrendszert egyfajta „kolping típusúnak” is. De ezzel azt a látszatot keltenénk, hogy ez igaz az egész Kolping mozgalomra. Ezt nem hisszük és nem is tudjuk.
Két éves kutakodásunk jelentős eredményre nem vezetett. Nem sikerült új mozgalmi formákat kialakítani.
Erre utalt már 2005-ös vizsgálatunk is, ahol az egyes embereket kérdezve találtuk azt a választ, hogy az ő életükben is uralkodó az egy önkéntes szervezeten belüli kizárólagos munka, ha egyáltalán tesznek ilyesmit. Ez nem a putnami kívánatos állapot a gazdag civil életről és a demokráciáról. Mindez megerősíti azt az uniós vizsgálódást, amely a Magyarországot és annak társadalmát, a társadalmi tőkéjével együtt az uniós társadalmak végén találta. Látható, ebből a fókuszcsoportos vizsgálódásból is, hogy szándékok vannak és nekibuzdulások is, de eredmény kevés.[1]
[1] Itt felhasználtuk a novemberi budapesti telefonos lekérdezés eredményeit is!
2007.
Dr. Pásztor Miklós