Nívós szakmai rendezvényre került sor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A konferencia „témáját” a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Munkajogi Tanszéke a Friedrich Ebert Stiftung Budapesti Irodája támogatásával 2022. szeptember és 2023. június között folytatott két kutatása adta, a kollektív szerződéses lefedettség és a munkaügyi perek csökkenése témájában. A rendezvény célja (amelyen elsősorban jogtudósok és munkaügyi bírók adtak elő) a két kutatás eredményeinek bemutatása volt. A zárótanulmányok elérhetőek IDE és IDEkattintva. Az eseményen előadott dr. Szabó Imre Szilárd, a Munkástanácsok ügyvezető alelnöke is (a kollektív munkajogi kutatás szakmai lektora), amelynek kivonata az alábbiakban olvasható, az összes előadás pedig elérhető itt: https://budapest.fes.de/hu/rendezvenyek-reszlet/munkajog-az-empirikus-kutatasok-tuekreben

Hogyan lehetne több (és hangsúlyosan jobb) kollektív szerződés?

  • Aktualitást ad az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2041 irányelve (2022. október 19.) az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről, így az Európai Unió jogi aktusainak való megfelelés.
  • Cselekvési tervet kell a kormánynak készítenie a kollektív szerződések lefedettségének növelése érdekében (80%-os érték: illuzórikus/teljességgel megvalósíthatatlan, de igazából nem is cél, hanem egyfajta referencia-küszöb)
  • Önmagában „több” kollektív szerződésről beszélni tévút, az a lényeg, hogy mennyi valódi normatartalmú kollektív szerződés van jelen a gazdaságban.
  • Több és jobb kollektív szerződés kell – ez kvantitatív és kvalitatív kérdés is egyben („papagájklauzulákat” [törvényt ismétlő] tartalmazó kollektív szerződés az pusztán technikailag nevezhető érdemi kollektív szerződésnek).

Következtetések a felvezetéshez:

  • A szakszervezetek ahol tudnak és akarnak, ott van lehetőség kollektív szerződéseket kötni. Nem a magánmunkajog (Mt.) képezi a (fő) problémát. 
  • A sztrájkjog (gyakorlásával) kapcsolatban is hasonló a helyzet (ld. közlekedés)
  • A probléma elsősorban a munkaügyi kapcsolatok működése/struktúrájaterületén jelentkezik (az érdekegyeztetés devalválódása)
  • A közszféra szabályozása vegytisztán politikai kérdéssé vált (nem jogpolitika, főleg nem jogdogmatika)

Hogyan lehetne érdemi növekedés? Szerinte ezeket szakpolitikai összefüggésben kell vizsgálni.

  • Kiindulópont: nem munkajogi, hanem(foglalkoztatás)politikai
  • Annak ellenére, hogy a költségvetés bevételeinek továbbra is nagy hányada származik a munkavállalók és a munkaadók befizetéseiből, teljesen hiányzik (illetve elhalt) az ezek feletti bármilyen (autonóm) irányítás és / vagy kontroll
  • Miközben az ezekből képzett (részben ágazati) alapok (lásd szakképzési, rehabilitációs, társadalombiztosítás, munkaerő-piaci stb.) felhasználása sok európai országban tripartit felügyelettel működik a szakszervezetek és a munkáltatók bevonásával. 

Elszigetelt (kiemelkedő) példák: 

  • Svédország, Norvégia: társadalombiztosítás, munkanélküli-ellátások, felnőttképzés, szakképzés (…) – intézményesített szakszervezeti részvétellel
  • Ghent-rendszer (Belgium, Dánia, Finnország) – állami támogatással működő önkéntes biztosítási szisztémák
  • Izrael (a 90-es években): egészségbiztosítás szinte csak a szakszervezeti tagoknak
  • Ausztria: „korporáció” (jó értelemben). Eredménye: szinte mindenki (98%) kollektív szerződés hatálya alatt dolgozik. Kötelező AK (munkáskamarai) tagság.
  • Izland: „closed-shop” rendszer „áttörése”, ún. „Priority clauses” (elsőbbségi klauzulák) alkalmazása. Eredménye: mindenki szakszervezeti tag (kvázi „kötelező”).

Hazai korábbi példák

1948-1990 (meghaladott, rossz minta, felesleges bármilyen szempontból rá hivatkozni)

1990-1994: vitális ötletek az átmenet éveiben:

  • Munkavállalói Résztulajdonosi Program(MRP) – 1992. évi XLIV. törvény
  • Társadalombiztosítási Önkormányzatok(ehhez tapadó TB önkormányzati választások – láthatóság, legitimáció a szakszervezetek részére, 1993)
  • Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, 1992 – szociális üdültetésben történő (intézményes) részvétel

Azóta: közpolitikai leépülés 

Állandó kísérlet az intézményes szerepre: legalacsonyabb munkabérek megállapítása (ezzel kapcsolatos közjogi viták, a makroszintű szociális partnerek vétójogának kérdése)

Mostani „realitások” a jogalkotásban

  • Átfogó kollektív munkajogi felülvizsgálat(számos jogtechnikai kérdést szükséges lenne rendezni, pl. kollektív szerződéskötési képességgel (ld. az AB döntése), vagy a tételes szakszervezeti/üzemi tanácsi jogok gyakorlásával összefüggésben)
  • Szakszervezetek polgári jogi jogállásával kapcsolatos kérdések (eljárásjogi gyakorlat)
  • „Kiegészítő” eszközök vizsgálata (foglalkoztatás-felügyeleti hatósági eszközök vizsgálata, alternatív vitarendezés (AVR) szerepének átgondolása (kollektív alku propagálása – jelenleg teljesen hiányzik)

A kiterjesztés lehetősége (tágabb hatályú kollektív szerződések)

  • Csak érdekalapon működik (ami jelenleg tételesen szinte nulla)
  • Érdeket teremthet: Az Mt. eltérési lehetőségeinek felülvizsgálata (szűkebb és tágabb hatály kérdésköre, pl. az egyenlőtlen munkaidő-beosztás kapcsán) 
  • Ilyen lehet a garantált bérminimum átalakítása/kivezetése
  • Szükséges szereplők munkaadói oldalról: Kamara (?) – „osztrák modell”, egyre inkább teret nyernek az ilyen elképzelések (nem csak a szakirodalomban)
  • A „kiterjesztés” jogintézményének alapos felülvizsgálata (az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvény teljeskörű átgondolása), jelenleg teljesíthetetlenek a jogi feltételek a kiterjesztéshez a munkáltató oldalról (vö.: 50%-os szabály)