1

Pénzcentrum: Ezek a leginkább túlfizetett szakmák ma Magyarországon

A teljes cikk itt olvasható!

A társadalmi megbecsültség ritkán kifizetődő, ha szakmákról van szó: úgy tűnik a bérek nem állnak arányban azzal, hogy mennyire fontos egy ember munkája a közösség számára. A relatív kereset pedig kevéssé szempont abban, hogy milyen szakmákat tartunk alul- vagy túlfizetettnek. Van több olyan foglalkozás, amellyel még az országos átlagbért sem lehet megkeresni, mégis túlfizetettnek tartjuk, más szakmákban pedig dupláját, vagy tripláját lehet megkeresni az átlagnak, mégsem mondjuk rá, hogy túlfizetett. Utánajártunk, hogy a leginkább alufizetettnek és túlfizetettnek tartott szakmákban mennyit lehet keresni valójában.

A Pénzcentrum év elején elvégzett kutatásából kiderült, milyen szakmákat tartanak a felmérésben résztvevők alulfizetettnek, túlfizetettnek vagy megfelelő bérezésűnek. Az alulfizetett szakmák dobogóján az ápolók, szociális munkások és tanárok álltak, míg a bankárok, ügyvédek és marketing szakemberek a leginkább túlfizetettek a válaszadók szerint. A mérnök, könyvelő, fodrász, kozmetikus, manikűrös hivatás mutatkozott a válaszok szerint a leginkább megfelelő bérezésűnek. Viszont a KSH szerint egy könyvelő havi bruttó fizetése átlagosan 725 ezer forint. Egy fodrász ezzel szemben bruttó 248 ezer forintot, egy kozmetikus 230 ezer forintot keres. Egy ügyvéd nagyjából 371 ezer forintot keres átlagosan bruttóban, míg egy marketing- és PR-ügyintéző 480 ezret – mégis ugyanúgy túlfizetett szakmáknak tartjuk. Vagyis a túlfizetettség vagy alulfizetettség nem csak a relatív magas vagy alacsony bér függvénye, hanem hogy mennyire tartunk fontosnak egy szakmát.

Lapunk februári felméréséből az derült ki, hogy a tíz leginkább alulfizetettnek tartott szakma az ápoló; szociális munkás, gondozó; a tanár; óvodapedagógus; postás; közmunkás; bolti eladó; hulladékkezelő; a könyvtáros és a rendőr. Viszont ha megvizsgáljuk, mennyi az átlagos kereset ezekben a szakmákban, elég változatos képet kapunk.

Alulfizetettek-e az alulfizetettnek tartott szakmák?

A KSH legfrissebb adatközlése szerint 2020-ban egy segédápoló, műtőssegéd átlagosan havi 355 ezer forintot kap, egy ápoló, szakápoló már 448 ezer forintot, egy felsőfokú képzettséghez kapcsolódó feladatokat ellátó ápoló pedig már 567 ezer forintot bruttóban. (Ebben az átlagban valószínűleg benne van az 500 ezer forintos jutalom is, amelyet a koronavírus járvány alatt kaptak az egészségügyben dolgozók.)

Egy szociális segítő bruttó 285 ezer forintot visz haza havonta, egy szociális gondozó, szakgondozó 294 ezer forintot, egy szociális munkás és tanácsadó pedig 357 ezer forintot. Viszont például egy bolti eladó átlagosan 265 ezer forintot visz haza havonta. Mégis, a szociális munkás, gondozó szakmát a válaszadók 82,3 százaléka tartja alulfizetettnek, a bolti eladókat csak 52,5 százalékuk. A könyvtáros, informatikus könyvtáros szakma is csaknem ennyire alulfizetettnek tartott (50,1%), az átlagkereset tavaly 307 ezer forint volt bruttóban.

Az is tudható, hogy a közmunkások bére mindössze 85 ezer forint, ugyanúgy teljes munkaidőben, mégis csak 54,7% tartja ezt kevésnek. Viszont ha megnézzük, mennyire értékelték a válaszadók társadalmilag fontos “szakmának”: mindössze 17 százalék szerint az, 56 százalék szerint kevésbé, vagy egyáltalán nem fontos a munkájuk. Az ápolók munkáját viszont a válaszadók 95 százalékban inkább, vagy nagyon fontos szakmának tartják. 

Ugyanígy összefügg a túlfizetettnek ítélt szakmáknál, hogy társadalmilag fontosnak tartották-e a válaszadók a munkát, amit ennek a hivatásnak keretében végeznek. Az is kiderült a kutatásból, hogy a leginkább túlfizetettnek tartott szakmák közül sokról gondoltál a válaszadók, hogy egyben elismert szakmák is. 

Magas bérek = elismert szakmák ?

Mitől túlfizetett egy programozó, egy bankár, vagy egy ügyvéd? Mitől olyan elismert egy könyvelő, vagy marketing szakember? Ha a béreket nézzük, akkor egy pénzügyi elemző és befektetési tanácsadó átlagos havi bruttó fizetése 780 ezer forint, míg egy tőzsde- és pénzügyi ügynök, bróker átlagosan 1 millió 174 ezer forintot keres. Ehhez képest egy pénzügyi ügyintéző 417 ezer forintot visz haza. A bankárok viszont a felmérés szerint nem végeznek a többség szerint fontos munkát: 40 százalék érezte munkájukat inkább vagy nagyon fontosnak. Az elismertségi rangsorban viszont az ötödik helyet szerezték meg:

A szintén túlfizetettnek tartott ügyvédek átlagkeresete viszont 370 ezer forint bruttóban, ami messze elmarad a bankárokétól. Elismertségi rangsorban a harmadikak, viszont társadalmilag fontos munkát csak a válaszadók 59 százaléka szerint végeznek, még a buszvezetők és a hulladékkezelők (kukások) munkáját is többen tartották fontosnak. Ebből látszik, hogy azt a hivatást ítéljük inkább túlfizetettnek, amit nem érzünk fontosnak társadalmi szempontból, akkor is, ha a kereset nem magas, akár az átlag alatti. 

A helyi önkormányzat választott vezetője 518 ezer, a kinevezett vezető pedig 698 ezer forintot keres meg havi szinten bruttóban. Társadalmilag viszont az egyik legkevésbé fontosnak ítélt szakma, elismertség alapján viszont az első 10 között van. Az átlag feletti bérek tehát oda-vissza hatnak: elismertnek tartunk egy szakmát, ha az anyagi szempontból meg van becsülve, viszont az alulfizetett szakmákat jellemzően nem tartjuk kevésbé elismertnek. A társadalmi fontosság viszont leválik a bérekről: akkor lép be a képbe, ha egy szakmát túlfizetettnek ítélünk: itt az elismertség és fontosság között rendszerint nagy a különbség.

A lelkészek, papok, egyházi személyek, egyéb vallási tevékenységet folytatók foglalkozása hiába van egyébként nyilvántartva, a KSH nem közölte az átlagbéreket a többivel együtt. Ezért azt nem tudjuk megvizsgálni, hogy a keresetük alapján relatívan valóban túlfizetett szakmának számíthat-e. Pedig a papok bérével kapcsolatban volt a felmérés során a legtöbb válaszadó bizonytalan, 33,5 százalékuk az alul- vagy túlfizetettségi kérdésnél a nem tudom / nem válaszolok lehetőséget választotta.

Mi számít megfelelő bérnek?

Utolsó és legfrissebb adataink szerint 2021. január–júliusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 433 700 forint volt, a nettó átlagkereset kedvezmények nélkül 288 400, a kedvezményeket is figyelembe véve 297 100 forintot ért el. Hogyha az országos átlag bruttó 433 ezer forint körül van, sok olyan szakmát tartunk megfelelően fizetettnek, amelyek az átlag alatt maradnak, és más hivatásoknak jóval átlagon felüli bért ítélünk megfelelőnek.

A többség szerint megfelelő bért kap a mérnök, fodrász, kozmetikus, könyvelő, de a buszvezetők, újságírók, vagy bolti eladók bérét is több mint a válaszadók 40 százaléka tartotta megfelelőnek. Ezen a listán több olyan szakma is szerepel, amely a túlfizetett hivatások listáján is helyet kapott, mint pl. programozó, vagy a mesterember, szerelő. Miközben láthattunk, hogy egy fodrász átlagosan bruttó 248 ezer forintot, egy kozmetikus 230 ezer forintot keres havonta, eközben egy mérnök 523-965 ezer forintot is hazavisz egy hónapban. Egy bolti eladó átlagbére 265 ezer forint.

Természetesen még mérnök és mérnök közt is óriási a különbség és az sem mindegy, hogy kezdő vagy már tapasztalt munkatársról van-e szó. A KSH adatbázisában ugyanis korcsoport szerint is meg lehet nézni az átlagos bruttó béreket, illetve egyes szakmák esetében részletesebben foglalkoztatási ágak szerint. Az viszont a Pénzcentrum év eleji kutatásából kiderült, hogy nem egységes a megítélése a bérezésnek. Az átlagos bruttó bérek, és az alul- vagy túlfizetettség, elismertség megítélése azt is megerősítette, hogy ebben a kérdésben az egyik legfontosabb, hogy mely szakmákat tartjuk társadalmilag is hasznosnak. 

Nem a fizetés az egyedüli szempont

Azt, hogy ki milyen foglalkozást választ, nagyban meghatározza, milyen fizetésre számíthat, viszont a fizetés nem minden. Egyre több fiatal számára fontos az is, hogy a szakmája elismert legyen, hogy a munkája társadalmilag hasznos legyen, akkor érzi majd sikeresnek magát. A kutatás válaszadói a leginkább a mérnök, programozó, orvos, mesterember, ügyvéd, könyvelő szakmákat ajánlották. A tanár, ápoló, óvodapedagógus már kevésbé népszerű, de még mindig ajánlott hivatások – pedig sem bérben, csak elismertségben nem állnak az élen. Így az ajánlás hátterében csak a társadalmi szerep állhatott. 

Egy júliusban közölt kutatás szerint a magyar felnőttek 54 százaléka az első helyre rangsorolja az érdeklődési kört a pályaválasztásnál, a jövőbeni keresetet és a biztos megélhetést csupán kevesebb mint a negyedük tartja elsődleges szempontnak. Minden negyedik szülő műszaki vagy informatikai pályán indítaná el gyermekét, de a népszerű választások közé tartoznak a gazdaságtudományi és az orvostudományi területek is. Ugyanakkor a bölcsészettudomány vagy társadalomtudomány kevésbé közkedveltek: a megkérdezettek csupán 6 százaléka választana gyermekének ilyen pályát.

Az ápolás és betegellátás területe a 2021/2022-es felsőoktatási felvételi során különösen népszerű volt – bár a gazdálkodási és menedzsment, kereskedelem és marketing és a pszichológia megelőzte. Az is megfigyelhető, hogy nem feltétlenül olyan szakot választanak a jelentkezők, ahol magas kezdőfizetés várható. Az évekkel korábban, 2017/2018-ban végzettektől begyűjtött statisztikák alapján a legjobban azok a diákok járhattak anyagilag, akik informatikai szakokat választottak: az átlagos havi bruttó fizetés már egy pályakezdő esetében is több mint fél millió forint lehet. 

Forrás: Pénzcentrum
Címlapkép: Getty Images
 
 



Nemcsak az árak egyeztetése lehet kartell

A cégek akár úgy is versenyjogsértés gyanújába keveredhetnek, ha nem is kommunikálnak egymással – hangzott el a Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett online eseményen, melyen a Baker McKenzie nemzetközi ügyvédi iroda versenyjogi partnere, Dr. Horányi Márton tartott előadást. A vállalatok egyre szélesebb körben – a HR-től az árazó algoritmusokig – kell ügyeljenek a versenyszabályok betartására.

Korábban a versenyhatóságok jellemzően az értékesítési kartelleket, azaz az egyébként konkurens cégek eladási árainak összehangolását szankcionálták. A versenyjog ugyanakkor folyamatos változásban van, és egyre több olyan magatartás kerül a hatóságok célkeresztjébe, amelyek felvethetik a versenyjogsértés gyanúját.

„Az utóbbi időben előtérbe kerültek az atipikus kartellek, amikor a cégek nem közvetlenül játszanak össze a verseny torzítása érdekében, sőt, adott esetben még csak nem is kommunikálnak egymással – mondta el Dr. Horányi Márton. – A kartelljogi szabályokat a piacon egyébként nem versenyző vállalatok esetében is alkalmazzák, többek közt a munkavállalók bérének leszorítása ellen.”

Az úgynevezett hub&spoke kartell esetében a versenytársak harmadik félen keresztül hangolják össze áraikat. Ilyen lehet az az eset, amikor kereskedők egy közös beszállítón keresztül egyeztetnek. Nemzetközi szinten több tucatnyi hasonló ügy merült fel – ilyen például a játéknagykereskedő Hasbro esete, amikor két kiskereskedőjét (az Argost és a Littlewoodsot) győzte meg arról, hogy nem érdemes belemenni az agresszív árversenybe, vagy amikor a JJB sportbolthálózat panaszára a nagykereskedő Umbro elérte, hogy a másik kiskereskedő, a Sports Soccer visszatérjen a „korrekt eladási árhoz”.

A cégek akkor kerülhetik el, hogy versenyjogsértés gyanújába keveredjenek, ha betartanak néhány szabályt. Így a beszállítón keresztül ne osszanak meg bizalmas információkat versenytársaikkal, és ne is kérjenek a beszállítóktól a versenytársakra vonatkozóan ilyen információkat. A versenyhatóság gyanú esetén meg fogja vizsgálni, hogy a cég elhatárolódott-e egy hasonló információ megismerésétől. Ha egy versenytárs a piacon kialakult árszint alá áraz, akkor tilos a szállítót arra kérni, hogy „regulázza meg” a kereskedőt, és érje el a „túlzottan” alacsony árazás megszüntetését. Ugyancsak tilos a szállítót kilistázással fenyegetni, arra az esetre, ha nem „tesz rendet” a piacon.

Mindez fordított esetben is megvalósulhat, amikor a szállítók egyeztetnek anélkül, hogy közvetlenül beszélnének egymással. Ilyenkor a kereskedő a „hub”, aki információk – például árazás, áremelések, akciók mértékének – továbbításával segíti elő a szállítók üzleti magatartásának összehangolását.

Olyan egyoldalú magatartás – az árjelzés – esetén is megállapítható lehet a jogsértés, amikor a felek közt semmilyen kommunikáció nincs. Ilyenkor az valamely piaci szereplő egyoldalúan hoz nyilvánosságra versenyjogi szempontból érzékeny, jövőbeli árakra vagy áremelési szándékra vonatkozó információkat. A bejelentés történhet nyilvánosan is – például a sajtón keresztül, a céges honlapon vagy konferencián. A versenyhatóság több tényezőt vizsgál annak megállapítására, hogy ez a magatartás sérti-e a versenyt. Így mindenképp gyanús, ha az áremelés nem elhatározott, hanem csak szándék, és a bejelentéssel a cég csak „szondázza” a piacot, jelzést ad a konkurenseinek a hasonló lépésre. Ez megvalósulhat több, akár 10-20 szereplős piacon is, és ahol több vagy akár minden szereplő előre jelzi a tervezett áremelést. Ez történt néhány éve az Európai Bizottság által vizsgált ügyben, ahol tengeri konténer-szállítmányozó cégek (összesen 14-en) sorban jelentettek be hasonló mértékű áremeléseket. A Bizottság annak ellenére avatkozott be, hogy a cégek közti egyeztetés nem volt bizonyítható.

A HR területén is előfordulhat kartellezés, amikor a cégek fizetési plafonnal korlátozzák a hozzájuk jelentkezők munkabérét, vagy megállapodnak abban, hogy nem csábítják át egymástól a szakembereket. Ez az úgynevezett „no-poaching” kartell az Egyesült Államokban már akár büntetőjogi következménnyel járhat. Itt a cégeknek a gyártott termékek tekintetében nem kell versenytársi viszonyban lenniük a jogsértéshez, hiszen ugyanazért a munkaerőért versenyezhet egymással például egy informatikai és egy vegyipari cég is.

Magyarországon még nincsen kifejezetten erre vonatkozó iránymutatás, de a no-poaching és HR kartellek világszerte a versenyhatóságok fókuszában vannak. Ez azt jelenti, hogy a HR vezetőknek itthon is figyelni kell: a hasonló megállapodások, illetve a bérekre vonatkozó információcsere itthon is sértheti a versenyt.

A technológiai fejlődés is okoz változást a kartelljogi trendekben: a hatóságok vizsgálni fogják az algoritmus alapú ármeghatározás problémáit is. Ezzel önmagában nincs versenyjogi probléma, de az algoritmus alkalmazása aggályos lehet, ha annak segítségével valósítják meg a kartellt, vagy ha úgy alkotják meg az algoritmusokat, hogy azok “önmaguk” dönthessenek a versenytársakkal való összehangolt árazás mellett. Az árazó algoritmusokat ezért már úgy kell programozni, hogy az maga kizárja a kartellezést, mint az algoritmus által választható stratégiát (compliance by design).

Szerző: Trademagazin editorDátum: 2020. 12. 17. 11:19




A minimálbér megállapodáson túl konszenzus született az ezt lehetővé tevő kormányzati lépésekről, adócsökkentésekről is

A minimálbér 200 ezer forintra, a garantált bérminimum 260 ezer forintra emelkedik januártól. A Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke fontos eredménynek tartja a megállapodást, és esélyt lát további átlagkereset-növelésre is.

A minimálbér és a garantált bérminimum összegszerű megállapodásán túl konszenzus született az ezt lehetővé tevő kormányzati lépésekről, adócsökkentésekről is – összegezett az InfoRádiónak Palkovics Imre.

A Munkástanácsok elnöke közölte: a szakszervezetek a szociális hozzájárulási adó csökkentése miatt vizsgálják, hogy a szociális jóléti alapokba befizetett pénzek egy bizonyos szint alá ne csökkenhessenek, mert az az ellátottság biztonságát veszélyeztetné, igaz, amikor a gazdaság nő, fellendülőben van, alacsonyabb összegből is több bevétele származhat az alapoknak, ha többen dolgoznak és magasabb a keresetük.

A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán felvetődött a helyi iparűzési adó (hipa) esetében, hogy az önkormányzati cégek munkavállalóinak a bére növelhető-e annak tükrében, hogy az önkormányzatok bevételei csökkennek – fűzte hozzá Palkovics Imre. A Pénzügyminisztérium magyarázatában egyértelmű, ha meg is csapolják az alapokat, a gazdaság növekedésével az egyensúly itt is megmarad.

A Munkástanácsok elnöke a versenyszféra jövő évi bérajánlásaival kapcsolatban megjegyezte, bár a gazdaság dinamikusan fejlődik, és a munkaerő-kereslet miatt a piac húzza fel a béreket,az alacsony keresetűeknek is fontos a biztonság, ezért kiváltképp lényeges, hogy ilyen mértékű lehet a minimálbér emelkedése.

Inforádió élő adás - Kattintson ide, hallgassa most!

Palkovics Imre egyetértett azzal, hogy az infláció nagyon fontos tényező a bérek szinten tartásában, ezért a bérajánlásban is az fogalmazódott meg, hogy reálbér-növekedés valósuljon meg a nemzetgazdaságban jövőre is, ami inflációt meghaladó mértékű emelést feltételez. Azzal kapcsolatban, hogy a vállalkozások hogyan tudják kitermelni a béreket, emlékeztetett, hogy az adócsökkentéseknek köszönhetően

600 milliárd forint marad náluk, és a minimálbérre fordítandó összegek ennek töredékét teszik csupán ki, tehát megvan a fedezet.

Fontos érv volt az is a szakszervezetek részéről – folytatta a szakember –, hogy sok vállalkozás csak úgy tud fennmaradni Magyarországon, hogy éhbéren tartja a munkavállalóit. „Ez jelenti számukra a versenyképességet, ami viszont az ország versenyképességét húzza le” – magyarázta Palkovics Imre, aki szerint azoknak a cégeknek, amelyek nem tudják a létminimum szintjén eltartani a munkavállalóikat, körül kell nézniük, hogy helyes tevékenységet, helyes keretek között végeznek-e. Vagyis a piaci szintű bérnövekedés magában hordoz egy tisztulási folyamatot is – tette hozzá.

Nyitókép: pondsaksit/Getty Imige
Forrás: Infostart



Megszületett az alku a minimálbérről, véglegesítés alatt a megállapodás

Kossuth Rádió: Jó reggelt Magyarország !- Téma a minimálbér emelés

 Orbán Viktor a minimálbér emeléséről 07:42:00-től beszél, Palkovics Imre pedig pedig 8:37:30-tól hallható:

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2021-11-05_06-00-00&enddate=2021-11-05_09-10-00&ch=mr1

ITM: megszületett az alku a minimálbérről, véglegesítés alatt a megállapodás

Jelentős előrehaladást ért el a jövő évi bérmegállapodás részleteinek kidolgozásában a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma 2021. november 3-án, Budapesten; a felek a legfőbb pontokban kompromisszumra jutottak, a minimálbér tehát 200 ezer forintra, a garantált bérminimum 260 ezer forintra emelkedik januártól – tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) szerdán az MTI-t.

A közlemény szerint a gazdasági növekedés eredményeiből még nagyobb mértékben részesülhetnek a magyar családok, a lépéssel a kötelező legkisebb kereset 2022-től felülmúlja az átlagbér 2010-es szintjét. A foglalkoztatók megfelelő ellentételezését éves szinten több mint 660 milliárd forint összértékű adócsökkentés szolgálhatja, a megtakarítást a hazai vállalkozások bérfejlesztésre fordíthatják.

Az elmúlt évtized elejéhez képest jóval több mint kétszeresére nőtt a minimálbér és a szakmunkás minimálbér összege. A munkahelyeket és a fizetéseket a vírusválságban is sikerült megvédeni, a magyar gazdaság a legjobban teljesítők közé tartozik Európában. Jelentős az igény a legkisebb keresetek további növelésére, a nemzeti konzultáció válaszadóinak 94 százaléka támogatta a minimálbér 200 ezer forintra emelésének tervét – írta az ITM.

A megállapodás-tervezet szerint a kormány a mindenkori termelékenység, versenyképesség és gazdasági növekedés függvényében, a költségvetés teherbíró-képességére tekintettel folytatja az élőmunka közterheinek visszaszorítását.

A felek ajánlásként fogalmaznák meg, hogy a versenyszférában is tovább emelkedjen a bérek reálértéke 2022-ben. Minden vállalkozást üzleti, pénzügyi és bérpiaci helyzetének megfelelő reálbéremelésre ösztönöznek azzal, hogy az adócsökkentésekből származó megtakarításokat erre fordítsák.

A szociális partnerek a napokban véglegesítik a megállapodás-tervezetet. A jövő évi bérmegállapodást november közepéig aláírhatják – áll az ITM közleményében.
 

MTI




Magyarságtudat, Halhatatlanok napi megemlékezés, 1956. nov. 4. jelentősége

Ferkó Dániel először Fodor-Lengyel Zoltánnal, Madridban élő magyar képzőművésszel beszélgetett a magyarságtudatról, a hazaszeretetről, és 1956 történései közvetett hatásait is szóba hozták. Majd élőben kapcsoltuk Szalai Szilárd riporterünket, aki a PestiSrácok és a Pesti TV Halhatatlanok napi megemlékezéséről jelentkezett be. Ezután Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke volt a Pesti riporter vendége, akivel körüljártuk a november 4-e utáni ’56-os ellenállás témáját, illetve érintettük a Munkástanácsok sztrájkjait és a sortüzeket is. A műsor harmadik részében Keleti Arthurkibertitok jövőkutató, az Informatikai Biztonság Napjának alapítója a kibertámadásokról és a kibervédelem szerepéről osztott meg nagyon fontos és hasznos információkat. Mindehhez egy kedves nézőnk is hozzászólt. 

Palkovics Imrével készített riport 22:00-tól kezdődik ide kattintva:




1956 november 4-én megkezdődött a megtorlás – a spontán létrejött munkástanácsok szerepe ez után lett meghatározó

A szovjet csapatok november 4-ei bevonulását követően a főváros és az ország több pontján még napokig tartották magukat az ellenállók. A vidéki ellenállás november 6-án omlott össze az óriási túlerővel szemben – a Szovjetunió 16 hadosztállyal és 2000 harckocsival szállta meg Magyarországot -, a fővárosban a legtovább, november 11-éig a csepeli szabadságharcosok tartották magukat.

Habár már 7-én visszaérkezett Budapestre, ezen a napon, november 11-én mondta el Kádár János korábbi államminiszter a szovjet csapatok bevonulása utáni első rádióbeszédét, amelyben bejelentette, hogy a felkelést leverték. Szintén ekkor mentette fel formálisan a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Imre-kormányt és választotta meg a Kádár-kormányt. A jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imre nem mondott le a kormányfői tisztségről, november 22-én a büntetlenség ígéretével kicsalták a menedékből és átmenetileg Romániába internálták.

Mivel a szovjet beavatkozásnak eleinte nem volt része a határok lezárása, ezért november közepéig, végéig nyitva állt a magyar lakosság előtt a nyugati határ. Ezekben a hetekben nagyjából 200 ezren távoztak az országból, túlnyomórészt a zöldhatáron át. Közülük 1957 nyaráig a Kádár-kormány amnesztiáját elfogadva, amelynek keretében mentesülhettek a tiltott határátlépés büntetőjogi következményei alól, 11 ezren tértek haza.

A munkástanácsok és más forradalmi szervek december elejéig folytatták a politikai sztrájkot. A forradalom kitörésének egy hónapos évfordulóján, november 23-án „néma tüntetést” tartottak Budapesten: 12 és 13 óra között senki nem tartózkodott az utcákon. December elején több városban, Budapesten, Salgótarjánban és Miskolcon is tüntetéseket tartottak, a demonstrációkra a hatalom sortűzzel felelt. Az MSZMP ekkorra már ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket. Bevezették a rögtönítélő bíráskodást és letartóztatták a munkástanácsok vezetőit. Hamarosan statáriumot hirdettek és megkezdődött a megtorlás időszaka.

Október 23-a és január 16-a között több mint 2600-an hunytak el a harcokban és csaknem 20 ezren sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, míg 51-en eltűntek. A forradalomban való részvételért több száz embert végeztek ki. Köztük Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót. Emellett a megtorlás részeként ezreket ítéltek börtönbüntetésre vagy internálásra.

A spontán létrejött munkástanácsok szerepe 1956. november 4-e után lett meghatározó

Az 1956-os forradalom résztvevőiről, harcosairól, áldozatairól mai napig nem ismer pontos adatokat a közvélemény – holott szakkiadványokban, statisztikákban számos újdonságot találhatunk. 

A résztvevőkről először a Nyugat-Európába emigrált baloldali írók, szociológusok írtak. Szerintük a forradalomban meghatározó szerepet játszott a baloldali reformértelmiség Nagy Imre vezetésével. 

Velük szemben először Pongrátz Gergely lépett fel „Corvin köz 1956” című könyvében. Szerinte a forradalom fő mozgatói a „pesti srácok” voltak.

Az első változatot a mai napig a szocialisták képviselik, míg a „pesti srácok” története lényegében a történészek és a társadalom nagy része által elfogadott. Az a véleményem, hogy mindkét irányzat vitatható, mert nem ők voltak meghatározók a forradalomban. Nagy Imre és reformmozgalma a pártban és az államapparátusban elszigetelt volt a sztalinistákkal szemben, a „pesti srácok” viszont csak a Corvin közben és a Szabó bácsi Széna téri csoportjában voltak meghatározók. Budán és Pesten azonban számos felkelőcsoport volt, ahol „reformkommunisták” vagy „pesti srácok” csak elvétve találhatók (kivétel pl. a Tűzoltó utcai csoport). S akkor most nem szóltunk még a vidéki ellenállási centrumokról (pl. Mecsek, Veszprém, Dunaújváros, Tatabánya).

Nincs hitelesen feldolgozva a fegyveres ellenállás leverése utáni ellenállás, amelyet a munkástanácsok képviseltek, s a vezetőik elleni kegyetlen megtorlás. Próbáljuk legalább vázlatosan felderíteni a munkások részvételét a harcokban, a hónapokig tartó ellenállásban s a munkások elleni kegyetlen megtorlásban.

A statisztikai adatok szerint a forradalom azonosítható részvevői közül munkás 46,3 százalék, de szakértők szerint ide számíthatók az ipari tanulók is (öt százalék). Ennek ellenére 1956-os történelmünkben nem kutatták részletesen a munkások – különösen a munkástanácsok – szerepét a forradalomban és a megtorlás során. 

Ezért nagyon csekély számú a rendelkezésre álló forrás, Rácz Sándor munkásvezető visszaemlékezése (Parázsló szándék) és Bill Lenox marxista történész könyve (Magyarország 1956). Utóbbi bővebben szól a munkástanácsokról, viszont Nyugat-Európában s hazánkban is perifériára került, főleg azért, mert azt bizonyítja, hogy a forradalom nem a reformista értelmiség mozgalma volt, hanem a „munkások, parasztok és fiatalok” tömegforradalma.

Mindkét műnek érthető hiányossága, hogy források hiányában csak 1956 decemberéig tudják követni a munkástanácsok történetét, holott ellenállásuk még több hónapig tartott, s a munkások elleni megtorlás csak 1957-ben kezdődött, amiről egyiküknek sincsenek ismeretei. 

Leslie Bain szerint (1960) „az újabb kori történelemben nem volt olyan esemény, amelyről annyit hazudtak volna, amelyet ennyire elutasítottak és beszennyeztek volna, mint a magyar forradalmat”.

A rendszerváltozás után javult a helyzet, de továbbra is a fehér foltok közé tartozik a munkástanácsok szerepe, működése és a munkások elleni megtorlás.

Már 1956. október 23-án a rádiónál zajló tüntetésre teherautóval érkeznek a csepeliek, s nyilván a kezdődő harcokban is részt vesznek; erre következtethetünk a munkásáldozatok számából is. Szintén októberre kezdenek spontán alakulni a munkástanácsok, amelyeknek szerepe novemberben – a fegyveres ellenállás brutális leverése után – lesz meghatározó. Kahler Frigyes ezt joggal nevezi „a forradalom új szakaszának, melyet a társadalom döntő többsége támogat”. Valóban, az egész országban, a munkahelyeken nagy számban jöttek létre a szervezeteik, amelyek továbbvitték a forradalom fő követeléseit: többpártrendszer, szovjet csapatok kivonása, Nagy Imre kormányra kerülése, munkás-önigazgatás. Fő eszközeik a decemberi nagy sztrájkok, tüntetések voltak.

A Kádár-kormány még novemberben meg akart állapodni a munkástanácsokkal. Ennek egyik jele a tárgyalások mellett egy 1956. november 22-i rendelet, amely törvényesítette működésüket, általuk korántsem elfogadható módon. Ezt az időszakot nevezte Kádár János a kettős hatalom korának.

Mivel megegyezés nem jött létre, ezért jelentette ki Marosán György december elején Rácz Sándornak: „Holnaptól kezdve lövünk!” Ezt követték a salgótarjáni, majd decemberi sortüzek, egészen a január 11-i csepeli kíméletlen fellépésig. A halálos áldozatok számát ma sem tudjuk pontosan, de több százra tehető, és jelentős részük munkás volt.

A munkástanácsok ettől nem törtek meg; tovább folytatódtak a helyi sztrájkok követelések. Ezért alkották meg az 1957. évi 4. tvr.-et, a gyorsított eljárásról, amely nem sokban különbözött az 1956. decemberi statáriális rendelettől. Ez vonatkozott a sztrájkra (közérdekű üzem megzavarása – ide tartozott minden, száz főt meghaladó dolgozót foglalkoztató üzem). Ennek alapján halálbüntetést vagy 5–15 évig terjedő szabadságvesztést lehetett kiszabni. 

Ekkor indultak meg tömegesen az egyes üzemekben működő munkástanácsi vezetők elleni perek, amelyekről nagyon keveset tudunk, de több per ügyszámát ismerjük, ezekben két halálos ítéletet és számos súlyos börtönbüntetést szabtak ki.

A munkások ellenállása csak lassan csökkent, jogilag csak azt 1957. évi 63. tvr. szüntette meg a munkástanácsokat 1957 őszén, ezzel egyidejűleg megszűnt a gyorsított eljárás. Ebből látszik, hogy ez az eljárás alapvetően a munkások ellenállását kívánta megtörni. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy sok embert a karhatalmisták agyonvertek, agyonlőttek „jogon kívül”. Tulipán Éva százötven ilyen esetet derített fel. Ismert Hadady Rudolf és Hargitay Lajos esete, őket 1956 decemberében lőtték az Ipolyba. Rácz Sándor könyvében beszámol négy munkásvezető társáról, akik autóval indultak Nyugat felé, de soha többet nem hallott róluk.

Bár a kivégzettek számáról a mai napig nincs biztos szám, a biztosan azonosított 229 áldozat 23 százaléka volt munkás, 34 százaléka paraszt – osztályellenség csak 7,3 százalék Kahler Frigyes közlése szerint. Ezenkívül 23 761 forradalmi elítélésről tudunk, itt a foglalkozást nem ismerjük, de az adatokból feltételezhetjük, hogy itt is többségben voltak a fizikai dolgozók. Ha ehhez hozzávesszük a harcok áldozatainak és résztvevőinek foglalkozását, láthatjuk, hogy mindkét csoportban meghatározó a munkásság száma.

Nem kívánom kisebbíteni a „pesti srácok” érdemeit – akik túlnyomórészt a főváros belső kerületeiben harcoltak – sem a „reformellenzék” szerepét. Bár sorsuk többször tragikus, részvételük a forradalomban és a megtorlásban, a csaknem egyéves ellenállásban és harcban erősen kisebbségi. 

Így 1956 a munkásság és a parasztság forradalma és ellenállása volt. Nagy kérdés, hogy miért nem hallottunk erről, közel harminc évig? Miért nem ismerjük pontosan a munkások és a munkástanácsok elleni 1957-es megtorlást?

A munkástanácsok ellenállásának ismeretében megkockáztatható az állítás, hogy az 1956-os forradalom nem a fegyveres ellenállás leverésével ért véget, hanem a munkástanácsok 1957. őszi megszüntetésével s a munkások elleni megtorlással. (Sajnos erről a tragikus időszakról csak Mészáros Márta nagy hatású, Napló gyermekeimnek című filmjéből kaphatunk képet.)

Valószínűsíthető, ahogy a „munkás-paraszt” hatalomnak lehetetlen volt, úgy mai „utódainak” is lehetetlen a forradalom és a megtorlás tényeit beismerni!

Forrás: infostart.hu,

Jobbágyi Gábor: 1956 ​és a megtorlás fekete könyve




Covid-oltás: kérdések a kötelező fizetés nélküli szabadságról

Vonjunk be az oltás kötelezővé tételének mérlegelésekor munkaegészségügyi szakembert és konzultáljunk a munkavállalók képviselőivel – javasolják az általunk megkérdezett munkajogászok annak kapcsán, hogy a kormány lehetővé tette a versenyszféra munkaadóinak a munkvégzés Covid-oltáshoz kötését. A legtöbb munkakörben megfelelően megindokolható egy ilyen intézkedés, ám ha nincs hatásvizsgálat, biztosan jogellenes a döntés. Munkakörre bontva kell kockázatértékelést végezni.

Ez mit jelent pontosan?

Szabó Imre Szilárd: Az állam által fenntartott intézményekben – köznevelési intézmények, szakképző intézmények, felsőoktatási intézmények, kulturális intézmények, bentlakásos ellátást nyújtó szociális szolgáltatóknál és intézményekben, továbbá a gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi szolgáltatónál, intézményben, hálózatnál, illetve javítóintézetnél – és bizonyos szerveknél (- rendvédelmi feladatokat ellátó szervnél, honvédelem, kormányzati igazgatási szervek, közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény hatálya alá tartozó szervek, Nemzeti Adó- és Vámhivatal – dolgozók közül aki a rendelet hatálybalépése előtt nem vette fel a SARS-CoV-2 koronavírus elleni védőoltást, az ezt – egydózisú oltóanyag esetén a védőoltást, kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás első dózisát 2021. december 15-éig köteletes megtenni, ha a munkavégzés során ügyfelekkel rendszeresen találkozik, ha nem, akkor pedig 2022. január 31-éig – kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás második dózisát az oltóorvos által meghatározott időpontban kell „felvenni”. Azt már a munkáltató állapítja meg, hogy a foglalkoztatott melyik foglalkoztatotti körbe tartozik, és erről 2021. november 15. napjáig elektronikus vagy papír alapon tájékoztatja a foglalkoztatottat. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a védőoltás elmaradásának lehetséges jogkövetkezményeire is. Azok az információk, amelyek arról szólnak, hogy a köztulajdonban álló vállalatok által működtetett közszolgáltatások területén (Pl. MÁV, Posta, stb) is kötelező lenne az oltás, tévesek. Ez az egyes munkáltatók egyedi döntése lesz.

Mentesülhet valaki az állami-önkormányzati szerveknél egészségügyi okok miatt az oltás felvételének kötelezettsége alól?

Szabó Imre Szilárd: Az a foglalkoztatott mentesülhet, aki részére egészségügyi indokból ellenjavallt a védőoltás felvétele, és ezt orvosi szakvélemény is alátámasztja. A szakvéleményt a foglalkoztatott kezdeményezésére a munkáltatója szerint illetékes foglalkozásegészségügyi szolgálat szakorvosa, ennek hiányában a foglalkoztatott jogviszonyának keretében végzett tevékenységre való egészségi alkalmasságának elbírálására jogosult más orvos, ennek hiányában a foglalkoztatott háziorvosa adhatja ki.

És mi a helyzet a magánszférában?

Fodor T. Gábor: A magánszféra munkáltatói dönthetnek úgy, hogy „a munkavégzés feltételeként” állapítják meg a védőoltás meglétét, tehát lényegében dönthetnek úgy, hogy nincs munkára képes állapotban az, aki nem vette fel az oltást. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy természetesen egy ilyen döntésnek megfelelően alátámasztottnak kell lennie. Maga a rendelet is úgy fogalmaz, hogy ennek a döntésnek az egészség megóvása érdekében, a munkahely és a munkakör sajátosságainak figyelembe vételével kell megszületnie, de megjegyzem, hogy egyébként a munkajog általános magatartási elvei – rendeltetésszerű joggyakorlás, joggal való visszaélés tilalma – is előírják ezt. Ez lényegében azt jelenti, hogy hatásvizsgálatnak kell megelőznie a munkavállalók oltásra „kötelezését”.  

Szabó Imre Szilárd: Egy ilyen intézkedés csak akkor lehet jogszerű, ha a munkáltató megfelelő indokokkal tudja alátámasztani, hogy miért szükséges a munkavállalók oltottsága. Ez utóbbi pedig munkaegészségügyi, és nem jogi kérdés, tehát munkaegészségügyben jártas szakember bevonása ennek kapcsán elengedhetetlen és az adatvédelmi szabályok maradéktalan betartása is szükséges. Kiemelten fontosnak tartanám azt is, hogy a munkavállalói érdekképviseletekkel való konzultáció előzzön meg bármilyen ilyen irányú munkáltatói intézkedést, tehát elengedhetetlen, hogy a szakszervezetekkel, az üzemi tanácsokkal és a munkavédelmi képviselőkkel/bizottságokkal történő megvitatást követően születhessenek csak meg a döntések.

Milyen munkavállalói körre tűnik indokoltnak a munkáltatói kötelezés?

Fodor T. Gábor: Ahogy említettem, ez valójában nem jogi, hanem munkaegészségügyi kérdés. De józan ész alapján ugyanakkor kijelenthető, hogy a legtöbb munkakörben megfelelően megindokolható egy ilyen intézkedés. Legfeljebb a „magányosan” végezhető tevékenységekben, például távmunka, képzelhető el, hogy a munkavállalót nem fenyegeti a fertőzés veszélye. A munkáltató, ha másért nem de a kártérítési felelősségének csökkentése okán a legtöbb esetben kellő indokot tud hozni arra, hogy a rendelet szerinti kötelező intézkedést hozzon. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy ha a munkáltató az érdekmérlegelést nem végzi el, akkor bizonyosan jogellenesen jár el. Súlyos munkaegészségügyi indoka kell legyen annak, hogy a munkáltató ezzel a jogszabályi lehetőséggel éljen.

Tehet-e különbséget az egyes munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók között a munkáltató?

Fodor T. Gábor: Nemcsak hogy tehet, de kell is tennie, hiszen minden egyes munkakör kapcsán el kell végezni a hatásvizsgálatot. Nyilván teljesen más a kockázat egy munkáját egyedül végző személy, és egy egy légterű irodában dolgozó személy esetében.

Mi történik, ha a munkavállaló nem veszi fel az oltást határidőn belül?

Fodor T. Gábor: A jogalkotó ezen munkavállaló kötelezettségszegés jogkövetkezményeként egy meglehetősen furcsa, és számos jogértelmezési kérdést felvető megoldást választott. A rendelet alapján, ha a határidő eredménytelenül telt el, fizetés nélküli szabadságot rendelhet el, feltéve, hogy a munkavállaló nem mentesül egészségügyi okokból az oltás felvételének kötelezettsége alól. A jogalkotó a „rendelhet” és nem a „rendel” kifejezést használta, tehát a munkáltatónak nem kötelező a fizetés nélküli szabadságot elrendelnie. Kérdéses a jogszabály szövege alapján, hogy a munkáltatónak mennyi ideje áll rendelkezésre a fizetés nélküli szabadságot elrendelni, azaz elrendelheti-e azt több héttel vagy hónappal a határidő eredménytelen eltelte után? A jogalkotó erről a kérdésről hallgat, de véleményem szerint általában a munkajogi jogelvekbe ütköző magatartásnak fog minősülni a fizetés nélküli szabadság megkésett elrendelése, kivéve, ha erre a munkáltatónak megfelelő indoka van, pl. jelentősen nő a megbetegedések száma. Szintén jogi kérdéseket vethet fel, hogy a jogalkotó nem az oltás igazolásának elmulasztásához, hanem az oltás felvételének elmulasztásához köti a fenti jogkövetkezményt, tehát előfordulhatnak olyan esetek, hogy a munkáltató tudtán kívül a jogszabályi rendelkezésekkel szemben rendel el fizetés nélküli szabadságot, ha a munkavállaló az oltást felvette, de erről nem tájékoztatta a munkáltatóját. Utóbbi esetben egyébként álláspontom szerint a munkavállaló jár el jogellenesen, hiszen együttműködési kötelezettségét megszegi.

Mi a jogi helyzet a fizetés nélküli szabadság alatt?

Fodor T. Gábor: Ha a munkavállaló az oltást a fizetés nélküli szabadság ideje alatt felveszi, a munkáltató a fizetés nélküli szabadságot „haladéktalanul” megszünteti. Természetesen erre a jogi rendelkezésre is igaz, hogy átgondoltabb lett volna a munkáltató értesítéséhez, és nem az oltás felvételéhez kötni a jogkövetkezményt, azaz a fizetés nélküli szabadság megszüntetését, ez a rendelkezés ebben a formában jogvitákhoz vezethet. Amennyiben a munkavállaló az oltást nem veszi fel, tehát a fizetés nélküli szabadság fennmarad, ez nem jelenti azt, hogy mentesülne a munkaviszonyból származó kötelezettségeitől. Így pl. nem veszélyeztetheti a munkáltató jogos gazdasági érdekeit, pl. nem vállalhat munkát a konkurenciánál. Ha ezt megteszi, azt akár azonnali hatályú felmondással is szankcionálhatja a munkáltató. Általános elhelyezkedési tilalmat ugyanakkor nem írhat elő a munkáltató, hiszen ezzel a munkavállaló létfenntartását veszélyeztetné.

Mi történik, ha a fizetés nélküli szabadság tartalma az egy évet eléri?

Fodor T. Gábor: Ebben az esetben a munkáltató a munkaviszonyt „felmondással azonnali hatállyal megszüntetheti” a jogszabály szerint. Ez azonban egy – jogászi szemmel – nagyon pongyola megfogalmazás, sajnálatos, hogy egy ilyen fontos kérdést a jogalkotó ilyen zavaros jogszabályszöveggel szabályoz. A munkajogban a „felmondás” és az „azonnali hatályú felmondás” két elkülönülő jogintézmény, és a szöveg alapján nem világos, hogy a jogalkotó arra gondolt-e, hogy egy év elteltével a munkaviszony „azonnali hatályú felmondással” szüntethető meg, vagy pedig „felmondással”, amelyre „azonnali hatállyal” kerül sor. Ha az utóbbi, akkor az is kérdés, hogy ez mit jelent?

Szabó Imre Szilárd: Vegyük végig a lehetőségeket. Ha a jogalkotó „azonnali hatályú felmondásra” gondolt, akkor – a munka törvénykönyve előírásai alapján – az azonnali hatályú felmondásra az egy éves határidő eredménytelen elteltét követő 15 napon belül kerülhet sor, a közlést követően a munkaviszony megszűnik, végkielégítés fizetésére nem kerül sor. (Utóbbi kapcsán alkotmányossági kérdések felmerülhetnek – lásd az egészségügyi dolgozók kötelező oltásával kapcsolatban nagy nyilvánosságot kapott kérdéseket.) Ha a jogalkotó nem erre, hanem a „rendes” felmondásra gondolt, akkor kérdéses, hogy hogyan kell érteni az „azonnali hatállyal” fordulatot? Úgy esetleg, hogy a felmondásra az egy éves határidő elteltével bármikor sor kerülhet? Vagy mást ért ezalatt a jogalkotó? Mindenesetre az időszerűség törvényi követelményére itt is figyelemmel kell lenni, azaz az egy éves határidő elteltét követően ésszerű időn belül a munkaviszony megszüntetéséről intézkedni kell. Szintén érdekes és izgalmas kérdés, hogy az ilyen felmondás a munkavállaló magatartásával vagy a munkáltató működésével függ-e össze? Ha az utóbbi, akkor végkielégítés jár a munkavállalónak.

Fodor T. Gábor: Növeli zavarunkat a rendelet azon rendelkezése, mely szerint a „megszüntetés okát és jogkövetkezményeit haladéktalanul közölni kell” a munkavállalóval. A munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot természetesen a törvényi rendelkezések alapján közölni kell a munkavállalóval, sőt, maga a megszüntetés ezen aktussal következik be, így egyszerűen nem értjük, hogy mi szükség volt ennek külön kimondására.  Összességében komoly kritikával kell illetnünk a jogszabályszöveg minőségét – elvárható lenne, hogy a jogalkotó minőségi jogszabályszöveget alkosson egy milliós munkavállalói tömeget érintő témában. Szintén megjegyzendő, hogy reális forgatókönyvnek látszik, hogy a veszélyhelyzet véget ér addigra, amikorra a fent említett egy éves határidő eltelik. Ebben az esetben – mivel a fizetés néküli szabadságra lehetőséget adó jogszabály hatályát veszti – a munkavállalót újra aktív állományba kell helyezni. Adatvédelmileg érdekes kérdéseket vet fel a rendelet azon záró rendelkezése, amely alapján az oltottsággal kapcsolatos adatok legfeljebb a veszélyhelyzet megszűnéséig kezelhetőek. Kérdésként merül fel, hogy vajon a munkáltató hogyan igazolja a későbbiekben intézkedése jogszerűségét, ha az adatokat csak a veszélyhelyzet megszűnéséig kezelheti? Számos kérdés még tisztázásra szorul.

Forrás: HR portál




Az FRSZ nem tartja szerencsésnek a koronavírus elleni oltás kötelezővé tételét

Pongó Géza főtitkár- több médiának adott interjúban – elmondta, hogy az FRSZ nem tartja szerencsésnek a csütörtökön bejelentett döntést, különösen olyan időszakban, amikor létszámhiánnyal küzd a rendőrség, leginkább a végrehajtó állománynál. Felhívta a figyelmet arra, hogy az oltás kötelezővé tételével a kormányzat kaput nyit azok előtt, akik eddig is szerettek volna leszerelni, de a veszélyhelyzet miatt ezt nem tehették meg. Főleg a rendőrkapitányságok járőrszolgálatai, közrendvédelmi munkatársai körében van hiány, és ha ezek a kollégák még többen elhagyják a pályát, az még nagyobb problémát okozhat – mondta el főtitkárunk.

 

 

A Magyar Hangnak adott interjúban az FRSZ főtitkára kiemelte, hogy a leszerelések számának várható emelkedését is számba kell vennie a Belügyminisztériumnak a döntés végrehajtásánál. Ha tíz embert érint, abba nem fog beleremegni a rendőrség. De ha százasával, vagy ezresével kell ezért a rendőröknek leszerelniük, az humánpolitikai problémákat fog okozni – tette hozzá a főtitkár.

A BM sajtónak adott tájékoztatása szerint a rendőrség átoltottsága jelenleg 68,9 százalékos (HVG).

Külön szabály rendelkezik az állami és önkormányzati dolgozók kötelező oltásáról – emeli ki az mfor.hu

A rendszeresen ügyfelekkel találkozóknak december 15-éig, a többieknek január 31-éig kell beoltatniuk magukat, hacsak nincs orvosi papírjuk a mentességről, különben mehetnek fizetés nélküli szabadságra és végső soron el is bocsáthatják őket.

A koronavírus elleni védőoltásnak az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak által
történő kötelező igénybevételének szabályait az 599/2021. (X. 28.) Korm. rendelet határozza meg. A kormányrendelet hatálya – sok más intézmény mellett – a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény hatálya alá tartozó szerveknél, azaz az összes rendvédelmi szervnél foglalkoztatott személyre kiterjed.

Aki a fenti intézményekben dolgozók közül e rendelet hatálybalépése előtt nem vette fel a SARS-CoV-2 koronavírus elleni védőoltást, az ezt:

  • egydózisú oltóanyag esetén a védőoltást, kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás első dózisát 2021. december 15-éig köteles megtenni, ha a munkavégzés során ügyfelekkel rendszeresen találkozik,
  • ha nem, akkor pedig 2022. január 31-éig,
  • kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás második dózisát az oltóorvos által meghatározott időpontban kell beadatni.

A munkáltatóknak 2021. november 15-éig kell értesíteniük elektronikus úton (jelesül email-ben) vagy papíralapon azokat, akiket oltásra köteleznek.

Csak annak nem kell beadatnia a védőoltást, akinek ezt egészségügyi indokból nem javasolják és ezt orvosi szakvélemény is alátámasztja.

Aki december 15-éig, illetve január 31-éig nem adatja be az oltást, pedig köteles lenne arra, azt a munkáltató felhívja, hogy a védőoltást a felhívástól számított 15 napon belül ezt tegye meg, vagy igazolja a mentességét.

Ha ennek a felszólításnak sem tesz eleget a foglalkoztatott, akkor a munkáltató fizetés nélküli vagy illetmény nélküli szabadságra küldheti. Végső soron pedig felmentéssel, illetve felmondással azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyát, ha a fizetés nélküli szabadság elrendelésétől számítva egy év eltelt, és a foglalkoztatott a védőoltás felvételét nem igazolta és orvosi szakvéleményt sem mutatott be arról, hogy azt ő nem köteles beadatni. Amennyiben azonban a fizetés nélküli szabadság alatt a dolgozó beoltatja magát és ezt igazolja a hivatalos dokumentumokkal (védettségi igazolvány, uniós Covid-igazolvány), akkor őt haladéktalanul vissza kell helyezni.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint kötelező oltás miatt sokan fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz. Erről az ATV-nek adott interjúban beszélt a társaság jogásza.

A TASZ egyébként saját honlapján egy részletes tájékoztatót is közzétett, melyben végigveszik, hogy a szabályok mit jelentenek pontosan a munkavállalókra és a munkáltatókra nézve. (Ezt az írást külön is ajánljuk tagjaink figyelmébe.)

A HVG arra hívta fel a figyelmet, hogy az új szabályoknak az Alkotmánybíróság miniszteri bejelentés előtt egy héttel nyilvánosságra hozott határozata ágyazott meg, amely kimondta: általában véve különbséget lehet tenni az oltottak és az oltatlanok között.

Az Alkotmánybíróság Juhász Miklós vezette tanácsa ugyanis egyhangúlag kimondta: nem jelent Alaptörvény-ellenes korlátozást, ha a be nem oltott emberek bizonyos helyekre nem mehetnek, bizonyos eseményeken nem vehetnek részt, bizonyos jogaikat nem gyakorolhatják. A döntésből az következett, hogy a munkahelyeken is különbséget lehet köztük tenni.




Vélemény a tűzoltók kötelező védőoltásáról

Aki akarta már felvette az oltást. Akik nem, azoknak olyan betegsége van, vagy nem bíznak az oltás hatékonyságában és félnek az egészségügyi kockázattól, akár évekkel később is, vagy már igazoltan is átestek a betegségen, vagy kivárnak, amíg engedélyezik az intranazális, vagy tablettás vakcinát.

Számos országban kötelező az oltás, de van alternatív lehetőség, mint a teszt, vagy igazolás, hogy átesett a fertőzésen.

A pandémia kezdete óta rengeteg ésszerűtlen és ellentmondásos intézkedés született, amikben egy közös nevező volt: soha nem a tűzoltók védelme volt a cél, mert ezekben az esetekben sem kérték ki az érintettek véleményét. Elenyésző számban került sor tesztelésre, ha olyan káresetnél kellett beavatkozni, ahol COVID-os érintett volt, de vírusos kolléga esetén sem tesztelték az állományt, miután 24 órát leszolgáltak együtt. Sorolhatnánk számtalan ilyen példát. Például miért nem kötelező a kullancs elleni oltás, vagy a hepatits-b oltás?

Ki dönti el melyik védőoltást veszi fel a TŰZOLTÓ? Amennyiben kivált nála bármilyen „mellékhatást”, rövid, vagy hosszú távon, ki vállalja értre a felelősséget?

Információnk szerint az állomány 70%-a van beoltva, és halkan mondjuk, hogy ha a maradék 30% mégsem lesz hajlandó oltakozni, akkor térdre, imára, mert a 24-48 nem lesz tartható! Valamint aki le akart szerelni, annak ez most egy menekülési útvonal!

Nemrég az Alkotmánybíróság panaszt is fogadott be az egészségügyi dolgozók kötelező oltásával kapcsolatban:

https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/az-alkotmanybirosag-megkezdte-a-vedettsegi-igazolvannyal-kapcsolatos-alkotmanyjogi-panaszok-erdemi-vizsgalatat

Véleményünk szerint, ha idáig nem volt szükség a tűzoltók ésszerű védelmére szolgálatban és beavatkozások alatt, akkor a kötelező védőoltás bevezetése is várathat magára.

Ha észrevételeink süket fülekre találnak, akkor az oltatlan kollégáknak az alábbi lehetőségei vannak:

  • felveszi az oltást
  • elmegy max. 1 év fizetés nélküli szabadságra
  • megszűnik a szolgálati jogviszonya és pereskedik a végkielégítésért

Javaslatunk, hogy első körben a 10 nap pótszabadságban részesült, járvány ellen védekező polgárvédelmis, nyugdíjas határőr, rendőr, főtűzoltó katasztrófavédők kapjanak vakcinát, hiszen fontos munkát végeznek.

Egyben ismét jeleznénk, hogy a tűzoltók bére továbbra sem éri el a garantált bérminimumot és az illetményfejlesztés, munkaidő probléma, szolgálati nyugdíj, stb., korábban ígért és jól csengő, de valójában nem létező életpálya továbbra is megoldásra vár.

HTFSZ elnöksége.




Visegrádi négyek „V4” plusz szakszervezeti találkozó

Véget ért a HTFSZ rendezésében a tűzoltó V4 „plusz” találkozó, amit a pandémia miatt az idei évben tartottunk.

2021 10 21.-én, a délelőtti órákban érkeztek a Cseh, Szlovák, Lengyel és a pluszként emlegetett Horvát kollégák, akiket a budapesti irodánkban fogadtunk. Szakszervezetünket Salamon Lajos elnök, Farkas Mariann gazdasági alelnök, Andics Gábor általános alelnök, Deák Péter szervezeti alelnök, Pap László területi alelnök és Breznai Sándor elnökségi tag képviselt. A vendégeinket svédasztalos hidegtálak várták, amiket az elnökség hölgy tagjai és az elnökség feleségei készítettek számukra. Amikor már mind együtt voltunk Salamon Lajos elnök köszöntötte a megjelent delegációkat, tetszését fejezte ki, hogy mindenki el tudott jönni, majd megnyitotta a találkozót és felvázolta a programokat. Ezt követően együtt átsétáltunk a Benczúr hotelba, ahol elfoglalták a szállásukat.

Rövid pihenő után a csapat a kis földalattival együtt elment a parlamenthez, ahol a parlamenti őrség részéről már vártak bennünket. Kaptunk egy rövid tájékoztatást az épületről és ezután egy személyes idegenvezetést az épületben, ahol megnézhettük természetesen az itt őrzött koronázási ékszereket is. Ezután visszamentünk a szállodába, ahol vacsora után kötetlen baráti beszélgetések zajlottak.

2021 10 22.-én 10 órakor kezdődött a szakmai része a találkozónak, amit Salamon Lajos elnök úr megnyitója után Dobson Tibor dandártábornok, a Magyar Rendvédelmi Kar és a Magyar Tűzoltó Szövetség elnöke következett, aki beszámolót tartott a tűzvédelemről és azon belül az önkéntes tűzoltók szerepéről, felvázolta a szövetség életét, szükségességét akár nemzetközi szinten is, majd bemutatta az MRK munkásságát.

 A következő vendég Kucsera Miklós az FVBSZOSZ főtitkára volt, aki a szakszervezetükről ejtett pár szót és kérte, hogy a szünetben a külföldi börtönőr kollégával (mivel a horvát küldöttség egyik tagja a börtönőröket képviseli a horvát szakszervezetben) hagy cseréljenek információt nemzetközi szinten a helyi sajátosságokat, lehetőségeket figyelembe véve.

Magyar részről Salamon Lajos elnök tartott beszámolót a bérekről, az illetmény és pótlékrendszerről, a jelenleg Magyarországon a szolgálati nyugdíj helyett alkalmazott rendelkezési állományról, valamint az uniós pénzek felhasználásáról. Ezt követően Andics Gábor általános alelnök, aki a szociális gondoskodás, a segélyezés, valamint a lakáscélú munkáltatói kölcsönrendszerről tartott beszámolót, amiben kitért a forráshiányra, beszámolt a támogatások prioritás szerinti sorrendjéről és a támogatások összegeinek elosztásáról, kihangsúlyozta, hogy a beígért forrás-emelés hiányában nekik kell eldönteni ki és mennyit kap.

Az eddig elhangzottakat egy ebéddel emésztettük meg, amit aztán a Lengyel kollégák beszámolója követett. Elsőként Damjan Kochon alelnök, majd Lesek Blaszczyk külföldi kapcsolatokért felelős alelnök számolt be arról, hogy az általuk Lengyelországban bemutatott védőruhák már szolgálatba is álltak, kitértek az egyéni védőfelszerelésekre, amik nekik köszönhetően már csak a szakszervezettel egyeztetve kerülnek beszerzésre. Kihangsúlyozta, elérték azt, hogy a bértárgyalásokon is ott legyenek és érveik meghallgatásra találjanak. Lukasz Latawski alelnök ismertette a lengyel bérrendszert, a pótlékrendszert, amiben külön kitért a motivációs pótlékra, amivel a rendszerben maradó idősödő kollégát bírják rá a maradásra. Külön említésre került a pénzbeli hozzájárulások sora, a jutalmazás, túlóra, 13. havi fizetés és a ruhapénz. Ezután jött a szociális rész, ahol a lakhatási támogatás és a segélyezés rendszere lett vázolva, külön kitértek arra, hogy náluk minden tűzoltó egyenrangú, mindenki kezel szivattyút és mindenki vezethet tűzoltóautót, az első három év folyamatos kiképzéseinek köszönhetően.

15 órakor megérkezett Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, aki bemutatta a MOSZ életét és külön kihangsúlyozta a kiváló együttműködést szakszervezetünkkel.

A cseh delegáció beszámolója 15.45-kor kezdődött, és Jirí Jílek elnök elmondta, hogy sikerült a bértáblában az összegek módosítása, ami nem százalékos alapon történt, így nem nőtt a bérolló. Az állam az illetményrendszertől függetlenül azonos összeget emelt mindenkinek. Folyamatosan tárgyalnak a bérekről, de 2021-ben nem sikerült béremelést kiharcolni, de az állam adókat csökkentett így vonulós szinten 7 % -kal többet vihet haza a tűzoltó. Szó volt a létszámadatokról, a tagok arányáról, a bér és pótlékrendszerről, valamint a nyugdíjrendszerről és külön kitértek a rekreációs szabadságra, amit pluszként kapnak a tűzoltók (2 hét).

Ezt követte Petr Jahelka alelnök beszámolója, aki vázolta az általuk üzemeltetett önsegélyező csoportot, az összegeket, valamint a segélyezhető tételek listáját, mindemellett szó volt a szolgáltatásként tartott telefon flottáról, valamint a biztosításról.

16.40-kor kezdődött a Szlovák delegáltak beszámolói, amiben Peter Sagát elnök a jelenleg folyó bértárgyalásokról beszélt, ahol ők 13% emelést szeretnének elérni. Peter Krizansky alelnök részéről elhangzott a nyugdíjrendszerrel összefüggő lehetőségek, az államilag fenntartott segélyező alap működése, ami régiónként működik és 50-50 %-ban van a szakszervezet és a munkáltató által delegált tagja.

A Horvát delegáltak Stjepan Gamelic alelnök, Zvonomir Loncaric alelnök és Iva Bolanca jogi alelnök beszámoltak a szakszervezet tűzoltó tagozatáról, ahol a 2600 fő hivatásosból 900 kolléga tag. Érdekesség, hogy a fizetés itt két részből áll, egyiket az állam, másikat a város adja. Nagyvárosban annyit keres egy kezdő tűzoltó, mint kisebb helyen 3 éve szolgálatot ellátó társa. Hallgatva a beszámolót olyan érzés lett úrrá rajtam, mintha visszamentem volna a múltba, mikor még önkormányzati szinten működött a tűzoltóság. A szorzórendszer miatt működik a korkedvezményes nyugdíj, amihez még lelépési pénz is jár. A szolgálati beosztás viszont más, mert 12-48-24-48-as váltásos rendszerben dolgoznak. A béreknél említésre került az állami garanciával történő évi 0,5 százalékos béremelés. Szó volt a segélyezési rendszerükről, a jutalmazásról és a pótlékrendszerről.

Uniós támogatás témakörben mindenki ugyanarról számolt be, miszerint ezekből a forrásokból autót, felszerelést vásárolnak és laktanyákat építenek, illetve újítanak fel.

A beszámolók 18 órakor értek véget, amit a vacsora követett és kötetlen beszélgetés.

2021 10 23.-án a reggeli után 10 órakor indulva az alapítványi, illetve két másik kisbusszal szabadidős városnézős program következett, ami a Citadella, a vár, a halászbástya és az Mátyás templom túravezető általi bemutatásából ált össze. Ezt egy késő délutáni kiadós ebéd, majd szabadidős tevékenység követett.  Este a vacsora után ismét összegyűltünk a HTFSZ tárgyalótermében, ahol Salamon Lajos elnök megköszönte mindenkinek a részvételt és bezárta a találkozót. Ezt egy tartalmas kötetlen beszélgetés követte, ami belenyúlt az éjszakába. Itt a szlovák kollégák jelezték, hogy jövőre természetesen ők is megrendezik ezt a találkozót, mivel ők következnek az évek alatt kialakult sorrend szerint.

2021 10 24.-én reggeli után búcsút vettünk a külföldi kollégáktól és elkísértük őket egy bevásárló központba, ahol ajándékokat szerettek volna vásárolni a szeretteik részére. Innen önállóan indult haza minden delegáció, reméljük épségben hazaérkezett mindenki.

Pap László Területi Alelnök.