1

RERUM NOVARUM (Új dolgaink)

A Munkástanácsok Országos Szövetsége, Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász, Barankovics Alapítvány ünnepi megemlékezést tartott Pécsett a tavaly állított emléktáblánál, a pécsi Janus Pannonius utca 4-es szám alatt. XIII. Leó pápa 1231 éve írt enciklikája, a Rerum Novarum tiszteletére. A megemlékezésen beszédet mondott Besenczi Zsolt Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász igazgató, Dr. Őri László Baranya Megyei Önkormányzat elnöke, Perényi József a Munkástanácsok Országos Szövetsége – Szövetségi Tanácsának elnöke, Dohány Zoltán plébános. A megemlékezés előtt megkoszorúzták a Rérum Novárum emléktáblát.

A rendezvény mottója XII. Leo pápa által kiadott enciklika következő sorai voltak:

…….világosan látjuk, s ebben mindenki egyetért, hogy a legszegényebb sorsú embereken sürgősen és alkalmas módon segíteni kell, mert az emberiség nagy része méltánytalanul szomorú és nyomorult viszonyok között tengődik.”

Rerum Novarum

XIII. Leo pápa 1891. május 15. 

A XIX. század közepén a nagy ipari forradalom hatására, óriási ember tömeg zsúfolódott össze a fejlődésnek indult nagy, ipari központokban. Ezen embereket a kényszer, a saját és a családjuk megélhetésének reménye vitte a gyárakba, üzemekbe. Ahol az embertelen kizsákmányolás, az egészségtelen, a munka biztonságának nyomait sem biztosító munkahelyek várták Őket.

És akkor az élet egyéb területéről, például a megélhetésről, a lakhatásról még nem is beszéltünk.

A munkások az elégedetlenségük kinyilvánítására különböző egyleteket, munkásmozgalmi szervezeteket hoztak létre.

Ugyan akkor, munkások jogos elégedetlenségét kihasználva, különböző politikai mozgalmak, a szabadság és egyenlőség jelszavával érvelve politikai előnyt kovácsoltak maguknak. Gondolok itt a liberális-, a különböző baloldali-, és a kommunista politikai pártokra. Ezen politikai mozgalmak, hol tagadva, hol egyenesen hirdetve azt, egyház ellenesek voltak.

Gondoljunk csak az 1848-ban kiadott Kommunista Kiáltvány.

A keresztény politikai és a különböző szociális mozgalmak is látták, és tapasztalták a munkások katasztrofális szociális helyzetét. Felismerték, hogy a szociális helyzet ilyetén, már tovább már nem tartható állapotát. Ugyan akkor, az egyház ellen meg kezdődött az úgynevezett „kultúrharc”. Ezért a klérus támogatta és segítette a különböző keresztény munkásmozgalmi egyesületek, szakszervezetek létrehozását.

Ebből az időből meg kell említeni Wilhelm Emmanuel Keteller mainzi püspököt, aki már 1865-ben sürgette a keresztény szakszervezetek alakítását.

Történetünk szempontjából jelentős és fontos dátum 1877. február 6. Ezen a napon Luigi Pecci bíboros, Perugia püspöke, kiadja a „Kultúra és egyház” című körlevelét. Ezen, körlevélben többek között beszél: a bűnös uzsoráról, tisztességtelen nyereségről, a gyárosok túlkapásairól, túl hosszú munkaidőről, a nők és a gyerekek munkavégzéséről, a munkások testi és lelki igényeiről, vasár- és ünnepnapi munkavégzésről és nem utolsó sorban a munka tisztességéről. A körlevélben felszólítja a fejedelmeket és a kormányokat, hogy a törvényhozás, a közigazgatás és a bíráskodás által, védjék meg a munkásokat, a testi-lelki kizsákmányolástól. Sokan azt mondják, nem nehéz felismerni benne a későbbi Rerum Novarum előíratat.

Miért fontos adat ez?

Azért mert Pecci bíboros-püspököt, a nevezett körlevél kiadását követő egy év múlva, vagyis 1878-ban február 20-án, a bíborosi konklávé pápának választotta. A bíboros püspök a megválasztását követően XIII. Leó nevet veszi fel, tehát Ő lett az a pápa akire több becenevet is akasztottak: többek között munkás pápa, szociális pápa néven is emlegették.

De még néhány fontos gondolat az előzményekről!

A munkások szociális helyzetének tarthatatlan állapota és az előbb említett keresztény mozgalmak hatására 1884-ben, a svájci katolicizmus fellegvárában Freiburgban megalakult a Freiburgi Unió. Hivatalos nevén ” Nemzetközi Katolikus Társadalomtudományi és Közgazdasági Egyesület”. Amelynek tagja volt a magyar Eszterházy Miklós Móric gróf is.

Az egyesület tagjai évekig tartó munkásságuk során társadalomtudományi és gazdasági tanulmányokat készítettek a szociális kérdés megoldására. XIII. Leó pápával többször találkoztak, aki nagy figyelemmel és örömmel fogadta a tevékenységüket.

1888-ban emlékiratot terjesztettek a pápa elé, amelyben a szociális kérdés katolikus szellemű megoldásának útját tárta fel, azzal a kéréssel, hogy körlevél formájában szóljon a kérdésről. A tervezetük a következő kérdések filozófiai és teológiai tisztázását ajánlotta:

1.) az ember és a munka; 2.) a magántulajdon és annak használata; 3.) az állam szerepe a gazdasági és társadalmi életben; 4.) nemzetközi együttműködés a munkabér, a közerkölcs, a termelés kérdésében.

Három évvel a Freiburgi Unió emlékiratát követően 1891. május 15-én XIII. Leó pápa közzétette a Rerum Novarum (Az új dolgaink) kezdetű enciklikáját.

A pápa nagyon jól ismerte, tudta és megértette a XIX. század végének társadalmi, gazdasági, politikai, és szociális problémáit. Azt is tudta, hogy az egyházon belül többen is ellenzik a téma körlevélben való közlését. Mivel a pápai megnyilatkozás, amelyik először és teljes egészében foglalkozik a munkával, a munkásokkal és a közjó fogalmával, a klérus elé is tükröt tart. Így, a történelmi távlatból bátran elmondhatjuk, hogy ritkán vált ki pápa szava olyan visszhangot mint a Rerum Novarum megjelenése váltott ki.

A jelentős viták ellenére és dacára ez lett az a pápai körlevél, amely megalapozta az egyház szociális tanításait és a keresztény szellemiségű szakszervezetek, egyesületek és pártok legitimitását és jövőjét.

A keresztény emberek megértették, hogy az evangélium szellemében megnyilvánuló egyház segítséget ad a világ dolgainak értelmezéséhez és megértéséhez. Segít eligazodni a társadalmi, politikai kérdésekben.

Az enciklika leggyakrabban idézett gondolatai:

  • Az emberi természeten alapuló magántulajdon védelme.
  • A fizikai munka értékének elismerése és védelme.
  • A kommunisták által hirdetett fegyveres osztályharc elutasítása.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Rerum Novarum az evangélium üzenetéből kiindulva választ adott a kor sürgető kérdéseire. Rámutatott az egyház társadalomban betöltött helyére, szerepére és feladataira. Ezen belül is elsősorban a szegények, az elesettek, a kiszolgáltatottak érdekeinek védelmére.

Fontos megemlíteni, hogy az enciklika megjelenésének szinte minden nagyobb évfordulójára, a Pápák körlevélben emlékeztek meg. Ezen körlevelek közül fontos megemlíteni:

  • 1931-ben XI. Piusz pápa által kiadott, Qadragesimo anno
  • 1941-ben XII. Piusz pápa nem ad ki enciklikát az ötven éves évfordulóra, hanem összesen 19 úgynevezett karácsonyi rádióbeszédben fordul a világhoz,
  • 1961-ben XXIII. János pápa által kiadott, Mater et magisztra,
  • 1981-ben II. János Pál által kiadott, Laborem exercens,
  • 1991-ben II. János Pál által kiadott, Centézimus annus

kezdető enciklikákat, amelyek az adott társadalmi és politikai viszonyok között emlékezik meg a Rerum Novárumra. Ugyan akkor tovább gondolja, és tovább értelmezi annak az útmutatásait.

Meghatározó kinyilatkozásnak tartom Centezimus annus záró gondolatát miszerint „Az egyház útja, az ember útja”. Az ember alatt nem az elvont embert érti, hanem a valóságos, a történelemben élő embert értette.

Úgy gondolom egy röpke pillanatra be kell tekintünk az enciklika magyarországi történetébe is.

De mielőtt bármit is mondanék, sajnos ki kell jelentenem, 1945 után hazánkban a Rerum Novárum nem létezett. Azért nem létezett, mert nem lehetett róla beszélni! Érvényesült a proletárdiktatúra azon elmélete, hogy amiről nem beszélünk az nincs is!

Tehát Magyarországon közel ötven évig a körlevél kómában volt.

Nem akarta a hatalom, hogy a baloldali szociális maszlagnak olyan ellenfele legyen, amelyik a valóságos emberi életre, és az emberi természetre épül.

A Rerum Novarum Magyarországi történetéből elsőként meg kell említeni Prohászka Ottokárt, aki papként és majd püspökként is, nagy empátiával tekintett az elesettekre, a munkásokra. Nem csoda, hogy még az enciklika kiadása évében, mint az Esztergomi Szeminárium spirituálisa, megjelentette a „XIII. Leó pápa beszédei és levelei” című kiadványát, amely kivonatos formában már tartalmazta a Rerum Novarum gondolatait.

Meg kell még említeni Vass József székesfehérvári egyházmegyés papot, akit 1920-ban, mint Néppárti képviselőt előbb közélelmezési-, majd népjóléti miniszterré választanak. A Rerum novarum szellemében jelentős energiát fektetett a szociális kérdések javításába. Sokat tett például: hadirokkantak, vagonlakók, morbusz hungaricusnak nevezett TBC-ek betegek ellátásáért, árvaházak kialakításáért. Ezen kívül nevéhez fűződik a „Lex Vass”-nak nevezett egységes beteg- és nyugdíj biztosítási rendszer OTI kialakítása.

A II. világháború kirobbanásáig a magyar kormányok nagymértékben hagyatkoztak az egyház szociális tanítására, útmutatására. Sajnos a háborús évek a proletárdiktatúra feledtette ezen, tanokat.

A Rerum Novarum kiadásának száz éves évfordulójára, 1991-ben a Kereszténydemokrata Néppárt modern fordításban, újból megjelentette az enciklikát. Ajánlva minden politikusnak, közéleti embernek, szomorú, hogy az illetékesek közül kevesen olvassák, kevesen tanulmányozzák ezt a máig érvényes útmutatást.

Azt is el kell mondani, hogy a 2012. évi I. törvény (munka törvénykönyve) elfogadásakor a KDNP képviselői nem gondoltak, vagy talán nem is akartak az egyház társadalmi tanításainak alapművére.

Perényi József

Munkástanácsok, Szövetségi Tanács elnök

elnök




Elkerülhetetlenné vált a tizenöt százalékos béremelés

A TISZTES MEGÉLHETÉSHEZ LEGALÁBB BRUTTÓ 306 EZER FORINTOS BÉR SZÜKSÉGES

Átlagosan legalább 13-15 százalékos béremelésre lenne szükség 2022-ben a versenyszférában az árak emelkedése miatt. Ez a mérték várhatóan még nem vezetne magasabb inflációhoz a Munkástanácsok Országos Szövetsége szerint.

Az infláció csökkentéséhez és a bérek reálértékének megtartásához, további emeléséhez szükséges intézkedésekről kezdeményeznek tárgyalást a munkáltatókkal és az újonnan felálló kormánnyal a szakszervezetek. Az érdekképviseletek olyan javaslatokat tennének, amelyek megakadályoznák, hogy a lakosság jövedelmi helyzete romoljon, a legkisebb jövedelemből élők megélhetése pedig ne kerüljön veszélybe, figyelembe véve az adott ágazat és munkáltató pénzügyi helyzetét.

Fontos, hogy a magas infláció és a globális nehézségek okozta gazdasági problémák ellenére is megőrizzük a bérek reálértékét, a termelékenység javulásából származó többletnyereségből pedig a munkavállalók is részesedjenek, vagyis a cégek béremelésre is fordítsanak eredményükből 

– mondta a Magyar Nemzetnek Palkovics Imre. A Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke szerint a mostani és az év végéig minden bizonnyal hasonlóan magas infláció és az idei évre várt 4,5 százalékos gazdasági növekedés figyelembevételével legalább 13-15 százalékos átlagos béremelés lenne elfogadható a versenyszférában. 

Palkovics Imre a Munkástanácsok átfogó elemzésére hivatkozva kérdésünkre kiemelte, eddig sem a gyorsuló béremelkedés emelte az inflációt, és a továbbiakban sem várható inflációs spirál. A meghatározó ágazatok többségében 2021 második fél évében a bruttó profitnál és a termelékenységnél jellemzően kisebb mértékben nőtt a bértömeg, vagyis a ténylegesen kifizetett bér. 

További bérmegállapodások jöhetnek

A korábban elfogadott béremelési terveket is átszabhatja a vártnál jóval magasabb infláció.

A Munkástanácsok azzal számol, a jövőben sem várható, hogy a keresetek emelése tovább gyorsítaná az árak emelkedését. Palkovics Imre szerint egyrészt ott, ahol az érdekképviseletek évközi bértárgyalásokat kezdeményeztek a reálbérek megőrzésére, annak ellentételezésére irányulnak a törekvések. Másrészt jellemző, hogy tömeges érdekérvényesítés helyett a béremelési igényt ma a munkavállalók inkább egyénileg képesek sikerre vinni azokban az ágazatokban, ahol súlyosabb problémákat okoz a munkaerőhiány.

Palkovics Imre ugyanakkor arra figyelmeztetett: fontos lenne megvizsgálni, hogy mi áll a kiugróan gyors hazai élelmiszerár-emelkedés mögött. A 9,5 százalékos áprilisi infláción belül jóval jelentősebben, 15,6 százalékkal emelkedett az élelmiszerek ára, és ez a folyamat az előző hónapokban is jellemző volt. 

Magyarországon a környező országokhoz és az európai átlaghoz képest jóval jelentősebb volt az élelmiszerek drágulása a fogyasztói kosáron belül, így elsősorban az alacsonyabb keresetűek magasabbnak érzékelik az inflációt. Ezt részben kompenzálja az államilag támogatott rezsicsökkentés. 

Az alacsony béren foglalkoztatottaknál így fontos a megélhetéshez szükséges jövedelem megőrzése, jövedelmi helyzetük javítása.

Az alacsonyabb jövedelműek további bérrendezésére is szükség van, mivel a tisztes megélhetéshez ma a Munkástanácsok számításai szerint egy vidéki, egyszemélyes háztartást fenntartó munkavállalónak legalább bruttó 306 ezer forintos alapbért kellene keresnie, vagyis legalább nettó 203,5 ezer forintot – jelezte a szakszervezeti vezető. 

Több pénzből vásárolhatnak a családok tavasszal

A kiskereskedelmi forgalom volumenének számottevő bővülése visszaigazolja az inflációt meghaladó béremelkedést és a jövedelmi helyzet javulását.

A tisztes megélhetés azt jelenti, hogy a legalapvetőbb szükségletek mellett olyan kiadások is beleférnek a havi jövedelembe, mint a lakásbérlés, havi egyszeri kikapcsolódás, hetente egy kávézás vagy sörözés, a havi sportolási lehetőség, a saját gépkocsi fenntartása vagy annak hiányában a tömegközlekedés használata. 

Palkovics Imre hozzátette: az infláció ellentételezésére és a tisztes megélhetéshez tehát tovább kell emelni a minimálbért és a garantált bérminimumot, de a kormányzat szerepe más téren is nélkülözhetetlen.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)




Évtizedek óta nem látott hatások Magyarországon – Újabb harc indul a magasabb bérekért

Évente a legtöbb esetben egyszer szokták emelni a bért a vállalatok. Idén azonban elszállt az infláció, és a munkaerőhiányos környezetben a dolgozók ezt igyekeznek kihasználni. Ez nem csoda: az idei bértárgyalások még 3-4%-os inflációs prognózissal indultak, ma már 10%-os infláció valószínűsíthető. Akinek a béremelésénél gyorsabban emelkednek az árak, azok most újabb emelést igyekezhetnek kiharcolni. Az idei év második felében rendhagyó módon újra tárgyalóasztalhoz ülhetnek a cégvezetők és a szakszervezetek vezetői a meglódult fogyasztói árak miatt. A szakszervezetek vállalják, hogy a kormány és a munkaadók képviselőivel is tárgyaljanak az infláció csökkentéséről.

Az idei évre vonatkozó bértárgyalásokat hivatalosan 3,4 százalékos inflációs várakozással kezdték el, még tavaly év végén. Azóta azonban nemcsak az energiaárak ugrottak meg, hanem ezzel párhuzamosan az élelmiszerárak is. Mészáros Melinda, a Liga Szakszervezetek elnöke azt mondta, hogy a pár hónappal korábbi 3,4 százalékos inflációs várakozás mellett még jól nézett ki, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum 20 százalékos emelésében tudott megállapodni egymással a munkáltatói és a munkavállalói oldal, illetve a kormány.

„Ezután a cégeknél 8 és 20 százalék közötti fizetésemeléseket értünk el erre az évre. Nagy volt a szórás. Átlagban azért a 12-13-15 százalékos béremelési megállapodások összejöttek. A béren kívüli juttatásokat is emelték a cégek. Még a márciusig-áprilisig elhúzódó bértárgyalásokon is sikerült kétszámjegyű megállapodást kiharcolnunk” – jellemezte a helyzetet Mészáros Melinda. A Liga Szakszervezetek elnöke szerint ott lehet majd probléma, ahol májussal indult az üzleti év, a gazdasági kilátások ugyanis romlanak. Itt nagyon nehéz lesz jó megállapodásokat kötni.

„Felmerült az év közbeni egyeztetés is, de most még nem tartunk ott, hogy tárgyalóasztalhoz üljünk a partnereinkkel. Az országos szintű egyeztetéshez szükség lesz a kormányra is, márpedig az új kabinet megalakulása legkorábban májusra várható” – részletezte a további kihívásokat Mészáros Melinda. Az érdekvédelmi testület vezetője megjegyezte, hogy ők is érzékelik, hogy már most jelentős a drágulás.

Az infláció gyorsulása által keltett elégedetlenség a munkavállalók körében annál nagyobb, minél kisebb jövedelmi tartalékkal rendelkezik az adott személy, illetve családja a megélhetési költségek drágulásának fedezéséhez

– fogalmazta meg aggályaikat Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke és Lajtai György közgazdász, szakszervezeti szakértő. Készítettek egy átfogó anyagot az áremelkedés elmúlt pár hónapban tapasztalt gyorsulásáról. Eszerint az infláció gyorsulása Magyarországon lényeges módon tér el a régióbeli országokétól, legyen szó akár az euróövezethez tartozó Ausztriáról, akár az euróövezeten kívüli Csehországról, vagy éppen Lengyelországról.

 

A MAGYAR INFLÁCIÓ GYORSULÁSÁNAK LEGINKÁBB EGYEDI SAJÁTOSSÁGA, HOGY AZ ÉLELMISZEREK DRÁGULÁSA KIEMELKEDŐ MÉRTÉKBEN JÁRUL HOZZÁ AZ ÁREMELKEDÉSI ÜTEM NÖVEKEDÉSÉHEZ.

Amíg Ausztriában a márciusban 7 százalékhoz közelítő fogyasztói árindex emelkedéséhez mindössze 10 százalékos arányban járult hozzá az élelmiszerek áremelkedése, addig Magyarországon a 8,5 százalékos fogyasztói árindexben több mint ennek háromszorosa, 35 százalékos volt az élelmiszerek áremelkedésének hozzájárulása. A fogyasztói kosárban pedig az alacsonyabb jövedelműeknél nagyobb a súlya az élelmiszernek, vagyis őket jobban sújtja ez a hatás.

Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke és Lajtai György közgazdász, szakszervezeti szakértő a Portfolio-nak elküldött elemzésükben azt is megemlítették, hogy a másik végletet magyar szempontból az energiaárak inflációs hatása képezi. Amíg nálunk az energiafelhasználás (legyen szó akár a háztartások fűtéséről, világításáról, vagy az üzemanyagok áráról) mindössze 10 százalékos arányban járul hozzá a fogyasztói árak növekedéséhez, addig Ausztriában ez a hatás 43 százalék, Lengyelországban 42 százalék, de Csehországban is 32 százalék.

MIKÖZBEN TEHÁT AZ ENERGIA OLDALON AZ ÁLLAMI ÁRSZABÁLYOZÁS (A REZSI-ÉS ÜZEMANYAG ÁRBEFAGYASZTÁS RÉVÉN) HATÉKONYAN FÉKEZI AZ INFLÁCIÓS HATÁST, AZ ÉLELMISZER OLDALON NÁLUNK A LEGGYORSABB AZ ÁREMELKEDÉS.

A szakszervezeti szakértők szerint az energia árak növekedésének fékezése jelenleg két szereplő rovására történik: az egyik a költségvetés (rezsicsökkentés), a másik az üzemanyagelosztó rendszer (a benzinkút hálózatok jövedelmezőségét megcsapoló árbefagyasztást). Kérdés, hogy a két érintett szereplő meddig képes finanszírozni ezt. Az energiaárak piaci árakhoz történő igazítása vagy akárcsak közelítése, becslések szerint akár 2,5 százalékponttal is feljebb tolhatja az infláció mértékét.

Bonyolítja a helyzetet, hogy bár az alacsony keresetűek inflációsérzete magasabb lehet a hivatalos fogyasztói árindexnél, de sok család még nehezen méri fel, hogy mennyi a reális jövedelme. Az év végi 13-14. havi fizetések hatása az első negyedévben még éreztette a hatását, mint ahogy a gyermekesek számára nyújtott egyszeri személyi jövedelemadóvisszatérítés és például a belügyi dolgozóknak nyújtott hathavi „fegyverpénz” is.

SZAKSZERVEZETI VEZETŐK SZERINT EGYSZERRE TÖBB OLYAN GAZDASÁGI HATÁS ÉRVÉNYESÜL MOST, AMIRE ÉVTIZEDEK ÓTA NEM VOLT PÉLDA.

Párhuzamosan van jelen a munkaerőhiány, a koronavírus-járvány által előidézett beszállítói láncakadozás, az orosz-ukrán háború által okozott alapanyaghiány és piaci kiesés, illetve a nagyon magas infláció. Egyes nagy cégek teljesítőképessége is veszélybe kerülhet, amire jó példa a Tungsram, ahol komolyabb létszámcsökkentés zajlik. A bértárgyalásokon a szakszervezeti vezetőknek azzal is törődniük kell majd, hogy az egyes vállalatoknak volt-e kitettségük a keleti, az orosz-ukrán piacra, és hogy ezeknek a vállalatoknak sikerült-e új vevőkört találniuk.

Most még van reálbéremelkedés, de ha például megszűnik az ársapka az üzemanyagoknál és az alapvető élelmiszereknél, akkor magasabb ütemű infláció várható

– adott egy másik nézőpontot az újabb bértárgyalások nehézségeivel kapcsolatban Mészáros Melinda. Kiemelte:

EKKOR VÁRHATÓ AZ, HOGY MINDENKÉPPEN ÚJRA TÁRGYALÓASZTALHOZ KELL ÜLJÜNK A CÉGVEZETŐKKEL, DE AZ OROSZ-UKRÁN HÁBORÚ HATÁSAI MIATT FIGYELNÜNK KELL A CÉGEK TEHERBÍRÓKÉPESSÉGÉRE IS.

Meddig elég a béremelkedés a plusz költségekre?

Egy tavaly ősszel készült számítás szerint a szerény, de azért tisztes megélhetés (garzonlakás bérlete, havi egyszeri mozilátogatás, heti egyszeri sörözés/kávézás a barátokkal, saját gépkocsi hiányában a tömegközlekedés használata, sportolási lehetőségként a havi fitnesz bérlet megvásárlása) havi költsége 306 ezer forintos bruttó alapbért igényelne. A szakszervezeti vezetők szerint a gyermekesek esetében a családi adókedvezmény sem képes teljes mértékben ellensúlyozni a gyermekneveléssel járó többletköltségeket. Palkovics Imre és Lajtai György szerint a 20 százalékkal megemelt minimálbérek kapcsán azzal is tisztában kell lenni, hogy ennek a szintnek a környékén kereső munkavállalóknál a valós nettó béremelkedés lényegesen elmarad ettől a mértéktől, mivel a kötelező minimálbéremelés egy része vagy akár egésze sok esetben az eddig adó- és járulék megkerülő módon juttatott bérek kifehérítéséhez járul hozzá. 

Béroldali inflációs nyomás a legfrissebb elérhető adatok, vagyis a tavalyi év második fele alapján nem látható a nemzetgazdaság egészében. A termelékenység szinte mindenhol nagyobb mértékben nőtt, mint a bérekre kiadott összeg, a kifizetett bérek növekedési üteme két kisebb foglalkoztató ágazatban, a szállításban és az infokommunikációs szektorban haladta meg tavaly a hozzáadott értékkel mért teljesítmény növekedését. Ez szakértők szerint fokozódó munkaerőhiányra utalhat az ágazatokban.

HA KÉT SZÁMJEGYŰ LESZ AZ INFLÁCIÓ, AZ A LEGKISEBB BÉRŰEKNÉL A TISZTES MEGÉLHETÉST FENYEGETI, AZ ÁTLAGKERESETŰEK KÖRÉBEN PEDIG A BÉREK REÁLÉRTÉKÉNEK CSÖKKENÉSÉT IDÉZI ELŐ.

A szakszervezetek érdekes módon úgy látják, hogy a munkavállalók béremelési igénye a leghatékonyabban ma nem a kollektív, hanem az egyéni érdekérvényesítés útján, a munkaerőhiányos helyzet kihasználásával, a munkahelyváltással vagy az ezzel való fenyegetéssel érhető el. Az egyéni béralkuban aztán már lehet persze szerepe az illető munkavállaló jövőbeli inflációs várakozásainak és az ehhez igazított béremelési igényének.

A MUNKÁSTANÁCSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE SZERINT A SZAKSZERVEZETEK KÉSZEK ARRA, HOGY A KORMÁNY ÉS A MUNKAADÓK KÉPVISELŐIVEL KONSTRUKTÍV TÁRGYALÁSOKAT FOLYTASSANAK AZ INFLÁCIÓ CSÖKKENTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEKRŐL.

Vállalják, hogy a bérigények megfogalmazásánál figyelembe veszik az adott gazdasági ágazat, még inkább az adott munkáltató pénzügyi-jövedelmi helyzetét és nem terjesztenek elő a cég működőképességét veszélyeztető béremelési igényeket. Továbbra sem mondanak le azonban arról, hogy a reálbérek megőrzésére törekedjenek, és arról sem, hogy a termelékenység javulásából származó többlet nyereségből a munkavállalók is részesedjenek. 

Címlapkép: Getty Images

A teljes cikk itt olvasható: Évtizedek óta nem látott hatások Magyarországon – Újabb harc indul a magasabb bérekért – Portfolio.hu




Május 16. Rérum Novarum megemlékezés Pécsett

Meghívó-2022 rerum novarum




A szakszervezet képviseleti jogosultságának feltételei egy friss Kúriai döntés fényében

 A Kúria a BH2022.53. számú döntésében a konzultációs jog érvényesülésével összefüggésben azt vizsgálta, hogy milyen jogi feltételek szükségesek ahhoz, hogy a szakszervezet munkahelyi szinten a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) XXI. fejezetében foglalt jogait gyakorolni tudja. Személyes érintettségünk okán – a korrekt esetismertetés jegyében – előzetesen megjegyezzük, hogy az alábbiakban olvasható összegzésnél helyenként személyes (szubjektív) megjegyzéseinkkel is kiegészül a döntés – vázlatos – bemutatása.

A kérelmező (Magyar Mozgóképkészítők Szakszervezete) 2017. november 22-én tartotta meg alakuló ülését, amelyen elfogadták az Alapszabályát, megválasztották a tisztségviselőket. A szakszervezet alapszabálya tartalmazza, hogy „tagjai a magyar televíziózással és filmkészítéssel, vagy más területen mozgóképkészítéssel és annak kiegészítő feladataival foglalkozó személyek, akik a szervezet céljaival és értékeivel egyetértenek és támogatják azt”.[2] A mozgókép-alkotás, a film-, video-, televízióműsor-gyártás területe kifejezetten érintett a feketefoglalkoztatással összefüggő jogsértésekkel, különösen a színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás problémájával, amely jogellenes „gyakorlatnak” a megváltoztatását tűzte ki célként a szakszervezet, akinek tagjainak zöme polgári jogi szerződésekkel (megbízási és vállalkozási jogviszonyokban) van foglalkoztatva. A szakszervezet az Mt.-ben foglalt kollektív jogok gyakorlásához azt a sajátos utat választotta, hogy egyes munkajogviszonyban álló tagjait a szakszervezet tisztségviselőivé választotta, azzal, hogy az érdekképviselet ügyvezető szervének (elnökségének) körébe emelte őket, biztosítva a jogszabály által támasztott (alábbiakban olvasható) követelményeket. Ezen szervezkedési modell munkajogi „próbáját” adta a tárgyalt jogeset.

 A kérelmező szakszervezet 2019. január 9-én bemutatkozó levelet küldött a kérelmezettnek (az egyik országos, földfelszíni, kereskedelmi televízióadónak), melyben személyes találkozót kért, erre azonban a kérelmezett gazdasági társaság nem válaszolt. A kérelmező ezt követően levelével jelezte a kérelmezettnek, hogy képviseletre jogosult szakszervezetnek minősül, és egyúttal a munkaügyi kapcsolatokkal összefüggő kérdések rendezése érdekében konzultációt kért. A szakszervezet e jogosultságát az Mt. 270. § (2) bekezdés b) pontjában rögzítetteknek megfelelően kívánta alátámasztani, azzal, hogy választott tisztségviselővel rendelkezik a munkáltatónál.

A kérelmezett erre a megkeresésre sem válaszolt. A kérelmező 2019 végén újabb levélben megerősítette a képviseletre történő jogosultságát, mellyel egyidejűleg megnevezte védett tisztségviselőjét és a felsőbb szakszervezeti szervet, a kérelmezett azonban erre a levélre sem reagált.

A kérelmező 2020. elején ismét megkereste a kérelmezettet, utalva arra, hogy a szakszervezet negligálása miatt további lépésekre fog kényszerülni. A kérelmezett 2020. február 14-én kelt válaszába elsődlegesen azt kifogásolta, hogy a kérelmező nem igazolta képviseleti jogosultságát. A kérelmező a 2020. november 10-én kelt levelével ismételten megkereste a kérelmezettet, hivatkozva az Mt. 272. § (4) bekezdésére, mely szerint a szakszervezet a munkáltatótól a munkavállalók munkaviszonyával összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban tájékoztatást kérhet. A kérelmező erre tekintettel élt az adatigénylés jogával, mellyel kapcsolatban 2020. november 30-i határidőt határozott meg. Kérése ahhoz kapcsolódott, hogy a szakszervezet felkészülten tudjon javaslatokat tenni az éves bérfejlesztések mértékére. Előadta, hogy az adatok birtokában a szakszervezet az Mt. 272. § (5) bekezdése alapján konzultációt fog kezdeményezni. A kérelmezett ezen megkeresésre sem válaszolt. A kérelmező ezt követően már konkrét időpontokat megjelölve kezdeményezte a bértárgyalások, és az ehhez kapcsolódó konzultáció lefolytatását, ugyanakkor a kérelmezett továbbra sem reagált a megkeresésekre és a szükséges tájékoztatást sem küldte meg a tárgyalások elkezdéséhez. A lassan két éve húzódó levelezést követően a szakszervezet végül bírósághoz fordult.

Dr. Gyurta Tibor Roland

 A Fővárosi Törvényszék végzésével[3] megállapította, hogy a munkáltató megsértette a szakszervezet tájékoztatási kötelezettségét. Nem találta megalapozottnak a szakszervezet képviseleti jogosultsága hiányára alapított érvelést sem. Az Alapszabály, illetve a jegyzőkönyv minden kétséget kizáróan igazolta, hogy a kérelmező a kérelmezettnél képviselttel rendelkező szakszervezet az egyik kérelmezettnél foglalkoztatott munkavállaló elnökségi tagságára figyelemmel. Rámutatott arra, hogy a szakszervezet attól függetlenül is jogosult volt tájékoztatást kérni, hogy ezen jogosultságát előzetesen megfelelően igazolta-e vagy sem. A Törvényszék kifejtette, hogy az Mt. 6. § (2) bekezdésében rögzített együttműködési kötelezettség elvéből következően abban az esetben is reagálni kell a szakszervezet megkeresésére, ha az abban foglalt tájékoztatást valamilyen okból a munkáltató nem kívánja megadni. Önmagában az, hogy a munkáltató egyáltalán nem válaszolt a tájékoztatáskérésre, megalapozza a jogsértés megállapítását. Ilyen esetben a bíróság a tájékoztatásra irányuló kérelem érdemi vizsgálata nélkül állapítja meg, hogy a munkáltató nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének. A kérelmezett fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla végzésében[4] az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kifejtette, hogy a becsatolt Alapszabály szerint az érintett munkavállaló elnökségi tag, gazdasági alelnök, így szakszervezeti tisztségviselőnek tekintendő, valamint a kérelmezettnél munkaviszonyban álló személy.

A jogerős végzés ellen a kérelmezett terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül és a kérelmező kérelmét utasítsa el. A Kúria osztotta a munkáltató azon érvelését, hogy az alapszabálynak értelmezhető rendelkezést kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a szakszervezet céljainak megvalósítása érdekében az egyes érintett munkáltatóknál ki az a személy, aki bármilyen nyilatkozatot tehet. A szakszervezet alapszabálya ilyen rendelkezést nem tartalmaz, csak azt, hogy a képviseletre az elnök jogosult. A tisztségviselői minőség önmagában nem alapozza meg a képviseletre jogosult szervezeti minőséget, ahhoz ugyanis az kell, hogy a tisztségviselő legyen a munkáltatóval szemben képviseletre jogosult személy. A bértárgyalásokra vonatkozó kezdeményezés sem értelmezhető így egy olyan szakszervezettel szemben, amelynek az Mt. a bérek megállapítására vonatkozóan semmilyen jogkört nem biztosít.

Az Mt. 270. § (2) bekezdés b) pontjának az a feltétele, hogy az alapszabály szerint a munkáltató képviseletére jogosultság szabályozott legyen, egyaránt vonatkozik a munkáltatónál működő szakszervezeti szervre, illetve a szakszervezet munkáltatónál munkaviszonyban álló tisztségviselőjére is. Önmagában az a körülmény, hogy egy szakszervezet a munkáltató egyik munkavállalóját – egyébként jogszerűen – tisztségviselővé választotta és tisztségviselői mivoltát az Alapszabályban meghatározta, külön alapszabályi képviseleti felhatalmazás (ilyen szabályozás) hiányában az érintett tisztségviselő nem minősül képviseltre jogosult tisztségviselőnek, illetve a szakszervezet képviseletre jogosult szakszervezetnek az adott munkáltatónál. Ugyanez vonatkozik a munkáltatónál működő szakszervezeti szervezetre is, amelynek az adott munkáltatónál fennálló képviseletére vonatkozó jogosultságához szintén a szakszervezet alapszabályának felhatalmazására van szükség.

A Kúria döntése nézetünk szerint eltérő értelmezésekre biztosít lehetőséget. Az „vitán felül áll”, hogy a szakszervezet számára biztosított jogok a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet illetik meg, azonban a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet fogalma a gyakorlatban különböző értelmezésre adott lehetőséget. Az Mt. 270. § (2) bekezdés b) pontja értelmében ugyanis az a szakszervezet minősül a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek, amelyik alapszabálya szerint a munkáltatónál képviseletére jogosult szervet működtet, vagy tisztségviselővel rendelkezik. Az Mt. itt a szakszervezeti tisztségviselő fogalmát is használja, azonban nem határozza meg egyértelműen annak fogalmát. A szakszervezeti tisztségviselő fogalmának rendkívül fontos jelentősége van a munkajogi szabályozás területén,[5] ugyanakkor a fogalomnak nincs tételes jogi definíciója.

A tisztségviselők ¾ az általánosan elfogadott értelmezés szerint ¾ a szakszervezet azon tagjai, akik a szakszervezet életében kulcsfontosságú feladatokat töltenek be és akiket a szakszervezet alapszabálya szerint, az abban jelölt megbízatásra megválasztottak.[6] Megjegyzem ugyanakkor, hogy a tisztségviselői minőséghez még tagsági jogviszony sem szükséges.  A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: Ptk.) a vezető tisztségviselői megbízás keretében lehetővé teszi, hogy az alapszabály felhatalmazása alapján a vezető tisztségviselők legfeljebb egyharmada az egyesület tagjain kívüli személyekből is megválasztható legyen. A munkáltatónak az érdekképviselet autonómiájából és függetlenségéből fakadó – a tisztségviselő személyére vonatkozó – döntését tudomásul kell vennie, abba nincs beavatkozási, befolyásolási lehetősége[7] és a megválasztás szabályszerűségének bizonyítását sem kérheti. A tisztségviselő ugyanakkor – a közkeletű téves értelmezéssel szemben – nem feltétlenül azonos a szakszervezet ügyvezető szervében tisztséget betöltő személyekkel (például elnökségi tagokkal), vagy – amennyiben létezik – a felügyelő bizottságának tagjaival. A polgári jogi képviselet fogalma is eltérő tartalommal bír. A szakszervezetek nevében (természetüknél fogva) a létesítő okiratában (alapszabályában) feljogosított személy tehet jognyilatkozatot. Törvényes képviselő lehet a vezető tisztségviselő[8] vagy ha a jogi személy létesítő okirata vagy szervezetére és működésére vonatkozó belső szabályzata a jogi személy szervezetén belül képviseleti joggal járó tisztséget határoz meg, akkor e tisztség betöltője a jogi személy önálló képviselője [szervezeti képviselő].[9]

Dr. Szabó Imre Szilárd

 Tisztségviselésre ennél tágabb körben is lehetőséget lehet biztosítani, azonban az alapszabálynak (mint legfőbb statútumnak) megfelelően tartalmaznia kell, hogy mi módon (például az alapszervezeti struktúra felsorolásával) válik jogosulttá az adott munkáltatóval munkaviszonyban álló személy, hogy védett tisztségviselőként kerüljön megjelölésre, vagy „rajta keresztül” feleljen meg – az addig kollektív jogok gyakorlására nem képes – érdekképviselet a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezeti jogi státusz biztosításának, az Mt. [tisztségviselővel rendelkezik][10] fordulata alapján. Ez a kérdés rendszerint felmerül a szakszervezet alapszervezetében tisztséget vállaló személyek esetében, amit a szakszervezeti zsargon „titkár” vagy éppen „bizalmi” kifejezéssel illet.  

 A Kúria ismertetett döntése az egyik – szűkebb – jogértelmezés szerint csak az alapszervezet esetében teszi szükségesnek a munkáltatónál való képviseleti jogosultságáról az alapszabályban történő rendelkezést, a másik – tágabb – értelmezés szerint mind az alapszervezet, mind a tisztségviselő esetén szükséges erre az alapszabályban kitérni.

A Kúria az utóbbi álláspontot osztotta, és a hivatkozott döntése alapján véleményünk szerint a következő megállapítások tehetők:

  1. Mind az alapszervezet, mind a tisztségviselő esetében az alapszabályban kell rendelkezni a munkáltatónál való képviseletre jogosultságról, azaz

– az alapszabályban fel kell tüntetni, hogy az egyes munkáltatóknál alapszervezetet hoz létre és működtet, vagy

– az alapszabályban kell meghatározni, hogy a szakszervezet a munkáltatónál a képviseletére jogosult tisztségviselővel rendelkezik.

  1. Önmagában az alapszervezet létrehozása, vagy a tisztségviselő megválasztása nem elegendő, hanem az alapszabálynak a munkáltatónál való képviseletre felhatalmazást, illetve vonatkozó szabályozást kell tartalmaznia.
  2. Ennek alapján az alapszabályban nevesíthető a konkrét munkáltató, amelynél az alapszervezet, vagy a tisztségviselő működik, de ez nem kötelező. Mindez nem is életszerű egy több munkáltatónál működő szakszervezet esetében, tekintve, hogy minden egyes új munkáltatónál történő szakszervezeti megjelenés az alapszabályok módosítását és az ezzel összefüggő hosszadalmas változásbejegyzési eljárást eredményezné, ami az érdekképviseletek működésének adminisztratív módon történő gátlását jelentené.

Ugyanakkor a munkáltatók működési területét, az alapszervezet és a tisztségviselő létrehozásának, illetőleg megválasztásának módját, valamint azt, hogy a munkáltatónál a tisztségviselő milyen képviseleti felhatalmazással rendelkezik (rendezve annak terjedelmét és egyéb részletes szabályait), az alapszabálynak szükséges tartalmaznia.

Forrás: szakszervezetek.hu

 

[1] A többi jogesetről részletesen a Munkajog folyóirat 2022/2. számában (Szabó Imre Szilárd: Friss jogesetek a kollektív munkajog területéről, megjelenés alatt).

[2] http://mmksz.hu/wp-content/uploads/2018/04/alapszably.pdf%20

[3] 11.Mpk.75.062/2021/6.

[4] 1.Mpkf.35.032/2021/4.

[5] Lásd: Mt. 232. §, 270. § (2) b), 273. §, 294. § (1) e).

[6] Gyulavári Tamás (szerk).: Munkajog. ELTE Eötvös Kiadó, 2016. p. 443.

[7] EBH 2007, 1631.; EBH 2004, 1147.

[8] Ptk. 3:29.

[9] Ptk. 3:30.

[10] Mt. 270. § (2) bek.




Május 1-jén demonstrációt tartott az UGL Brüsszelben

Az olasz UGL szakszervezet május 1-jén demonstrációt tartott az Európai Bizottság épülete előtt Brüsszelben. A rendezvényen a Munkástanácsok Országos Szövetségének delegációja is részt vett. A két órás rendezvényen számtalan szakszervezeti vezető szólalt fel, akik a különböző nemzetgazdasági ágazatokban dolgozókat képviselték és mondták el a legfontosabb tapasztalataikat a jelenlegi nehéz gazdasági és politikai helyzetben.

Francesco Paolo Capone, az UGL főtitkára beszédében a következőképpen fogalmazott:

“Ma mi vagyunk az avantgárdok, az előőrs, akik képesek vagyunk előbb látni a dolgokat, mint sokan mások. Mi egy előőrs vagyunk. Eljön az az idő, hogy a többi szakszervezet is ugyanerre a térre érkezik, hogy megünnepeljék velünk együtt május elsejét. Ma egy egészen különleges pillanatot élünk meg: Európában, két évnyi járvány után, amely mindenki számára “háborúnak” tűnt, valódi háborút élünk át.

A konfliktusnak olyan következményei vannak, amelyek túlmutatnak magán a konfliktuson: hihetetlen gazdasági károkat okoz az energiaellátásban és sok más területen, ami negatívan érinti a munkavállalókat, a családokat és a vállalkozásokat.

Az UGL szakszervezet tagjaiként felelősséggel tartozunk azért, amit mi és szakszervezeti tagjaink mindennap tesznek, vagyis a munkavállalók jogainak védelméért. Tetteink nem csak helyes tettek, hanem azon túl a lét horizontja felé mutat, mert más világot akarunk és új világért küzdünk.

Elődjeink elfelejtették a régi értékeket. Talán azért felejtették el, mert igazán soha nem értették meg a lényegét. A mi feladatunk az, hogy rendkívüli, konföderatív szervezet legyünk, és ezt a konföderációt senkinek nincs joga megkérdőjelezni. Ez a szervezetünk, amely uniót hoz létre, politikát csinál, ötleteket és projekteket épít. Szervezetünk egy nagy nemzeti közösség, amelyet mi építettünk, és mindazoknak köszönhetjük, akik most itt, vagy innen távol küzdenek az eszméinkért. Éljen az UGL!”

Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke is felszólalt a rendezvényen. Teljes beszéde az alábbiakban olvasható:

Kedves Barátaim!

Május elseje van, és azért jöttünk ma ide Európa fővárosába, Brüsszelbe az UGL hívására, hogy emlékezzünk közösen a munkásokra, akik hosszú évszázados küzdelem során kivívták a mai munkások jogait, valamint, hogy szóljunk a munkavállalókat érintő mai gondokról.

A helyszín pedig azért Brüsszel, mert az életünk és munkánk, jelenünk és jövőnk kereteit meghatározó döntések itt születnek. Szakszervezetként pedig közös a felelősségünk, hogy milyen lesz ez a jövő, milyen lesz közös Európánk.

Egyelőre nem túl kedvezőek Európa jövőbeli kilátásai. Erősen idősödik a népesség, a meghatározó döntéshozók, a kormányok és a munkáltatók pedig nem elég innovatívak, ellenben gyakran önelégültek, fölényeskedőek. Ehhez még jött a világjárvány, ami miatt életünk szokásos keretei szétestek, sokan munkájukat és sajnos életüket is veszítették közülünk.

Mindemellett legnagyobb gondot a már Európában elfeledettnek hitt borzalmak hordozója, a háború megjelenése hozta mindennapi félelmeink és kiszámíthatatlan jövőnk miatti aggodalmaink forrásaként.

Sokat hallunk az európai vezetőktől arról, hogy a túl magas szintű szociális ellátórendszerrel van a probléma, de szerintünk nem ezzel, hanem a gazdaság versenyképességével vannak gondok. Még a legerősebb európai gazdaságot, Németországot is fenyegeti az energiaválság. Ma már az európai energiaárak kétszer olyan magasak, mint például az USA-ban.

Gondoljunk bele mi következeik azután, ha felmondatják velünk az Oroszországgal meglévő energiaszállítási szerződéseket. Az európai gazdaságra súlyos visszaesés vár, a munkavállalók kilátásai pedig ismét a reálbérek és a munkahelyek elvesztése.

Az Európai Unió egy ember alkotta politikai képződmény, amelyet azért hoztak létre, hogy megvédjék országaik gazdasági és katonai érdekeit. Azért hozták létre, hogy válaszoljanak arra a politikai tényre, hogy a II. világháború után Európa egyik felét az amerikaiak, a másik felét pedig a szovjetek foglalták el. Azért alkották meg az Európai Uniót, hogy ne vesszen el a remény, hogy egyszer Európa sorsáról ismét az európaiak dönthetnek majd. Kimondhatjuk, hogy ettől ismét csak távolodunk.

Ezért közösen ítéljük el az Ukrajnával szembeni agressziót és követeljük a békét

Brüsszelt ma azok irányítják, akik az integrációt nem eszköznek, hanem célnak, öncélnak tekintik. Ezért felül akarnak írni minden nemzeti érdeket és hagyományos értéket. Ezért van az, hogy politikai ellenfeleink az európai kultúra alapját képező természetes közösségek meggyengítésére törekednek. Célkeresztben a nemzet, a régiók, a keresztény és zsidó egyházak, a családok.

Kedves Barátaim!

A történelem most megadja a lehetőséget. Megkezdődött a vita az EU jövőéről, végre nyíltan beszélhetünk a bajokról, mindenről, ami sérelmes és bántja a tagállamok polgárait, azon belül a munkavállalóit és különösen minket, hagyományos értékeket valló munkavállalókat.

Kaptunk egy lehetőséget. Legyen elegendő szellemi és politikai bátorságunk, és lássuk be, hogy az idők megváltoztak. Harminc évvel ezelőtt azt hittük, Európa a jövőnk, ma már látjuk, mi vagyunk Európa jövője. Merjünk demokraták és szabadságharcosok lenni itt Brüsszelben is, mert csak ebből születhet meg az új európai reneszánsz!

Éljen május elseje!

Isten áldja meg Európát és adjon nekünk békét.

Palkovics Imre

 




További bérmegállapodások jöhetnek

Napokon belül tárgyalóasztalhoz ül a kormány a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal, mivel az orosz–ukrán háború és a vártnál magasabb infláció miatt új intézkedésekre lehet szükség – értesült a Magyar Nemzet. A versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumának napirendjén a fogyasztói árak emelkedése mellett az újabb bérrendezések is szóba kerülhetnek.

– A szomszédunkban dúló orosz–ukrán háború és a korábbi, négy-öt százalékos várakozásokat messze meghaladó, bőven nyolc százalék feletti infláció új helyzetet teremtett. Ezért már a jövő héten elkezdődnek az egyeztetések a kormány, a szakszervezetek és a versenyszféra munkáltatói között. A munkavállalókat, a családokat és a gazdasági szereplőket érintő káros következmények tompítása érdekében új lépésekre van szükség. 

Újra kell gondolni a korábbi bérmegállapodásokat, de akár újabb bérintézkedések is napirendre kerülhetnek a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumának (VKF) ülésén

– mondta a Magyar Nemzetnek Palkovics Imre. A Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke kiemelte, a szakszervezetek olyan intézkedéseket tartanak szükségesnek, amelyek megvédik a keresetek reálértékét.

A szakszervezeti vezető felidézte, hogy tavaly ősszel, a jelentős, húsz százalékot megközelítő minimálbér- és garantált bérminimum-emelésről szóló bérmegállapodás aláírásakor még mindenki legfeljebb négy-öt százalékos inflációval számolt. Ezeket a várakozásokat már a tavalyi év utolsó hónapjában is meghaladta a tényleges inflációs adat és a következő hónapokban is a fogyasztói árak emelkedése. 

A folyamatok jelentős többletkiadást jelentenek a munkavállalóknak, különösen azoknak, akik idén eddig kimaradtak a bérfejlesztésekből, vagy a bruttó keresetük nem emelkedett legalább nyolc-kilenc százalékkal. 

Palkovics Imre példaként említette az állami közszolgáltató vállalatok és a szakszervezetek között tavaly nyáron létrejött bérmegállapodást.

A többéves egyezség értelmében jövőre átlagosan öt százalékkal nőne az érintett munkavállalók alapbére. Ma már szinte biztosra vehető, hogy az infláció ennél jóval nagyobb lesz, ezért nemcsak a versenyszférában, de az állami fenntartású vállalatoknál is szükségessé vált az újabb bérrendezés, vagy a korábbi megállapodások felülvizsgálata. A Munkástanácsok elnöke kérdésünkre hozzátette: a jövőheti ülésen egyelőre nem várható, hogy konkrét intézkedésekről tárgyaljanak a szociális partnerek, a munkavállalók reálkereset-csökkenésének elkerülése ugyanakkor ebben a bizonytalan helyzetben kritikus fontosságú.

Korábban írtuk: a vállalkozásoknak mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk a várakozásokat jelentősen meghaladó, és az elemzők szerint tartósan nyolc-kilenc százalék közelében maradó infláció miatt. Több ágazatában régóta béremelési kényszerrel szembesülnek a foglalkoztatók. Elsősorban a munkaerőhiány miatt verseny folyik a képzett munkavállalókért. Ezt a versenyt azok a gazdasági szereplők nyerik, amelyek a versenytársakhoz képest magasabb fizetést kínálnak.

Forrás: Magyar Nemzet




Munkabalesetek Áldozatainak emléknapja

A Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Baranya Megyei Kormányhivatal 2022. április 28-án a Munkabalesetek Áldozatainak emléknapja alkalmából megkoszorúzta a Baranya Megyei Kormányhivatal előtt elhelyezett emléktáblát.  

Megemlékezésen részt vett és beszédet mondott Perényi József a Munkástanácsok Baranya megyei elnöke, Szövetségi tanácselnök, Czukor János, a Baranya Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi Osztályának munkavédelmi felügyelője, Dr. Tibold Antal, a Pécsi Tudományegyetem Foglalkozásegészségügyi Központ vezető főorvosa. A emléktáblát megszentelte Dohány Zoltán plébános.

 




Köszöntjük a munkásokat május 1-jén!

A Munkástanácsok Országos Szövetsége üdvözli május elsejét, a munka ünnepét, és a munkásokat!

Az ünnep eredete több mint 200 éves, az ipari társadalmak létrejöttével egy időben alakult ki. A chicagói véres események véráldozatát ünnepeljük ezen a napon, de mi, keresztény értékrendű szakszervezetek Munkás Szent Józsefre is ezen a napon emlékezünk. Nem mást ünneplünk, mint a munkát és a munkát végző embert, aki megélhetésének alapját a saját verejtékével keresi meg. Ma már politikai és társadalmi szinten is elfogadják mind itthon, mind Európában ezt az ünnepet, és május elseje ismét erősebben kötődik az ünnep valós eredetéhez.

Labor Day, 1911. (Photo by Chicago History Museum/Getty Images)

Munkás Szent József




Zéró tolerancia a halálos balesetekre

Az alábbi Kiáltvány a Liga Szakszervezetek honlapján jelent meg.

2022. április 28-án a Balesetben elhunyt vagy megsérült munkavállalók nemzetközi emléknapján Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség Kiáltványt fogalmazott meg, és olyan európai és nemzeti szintű kezdeményezéseket támogat, amelyek 2030-ra a zéró munkahelyi halálozást céloznak meg.

Kiáltvány

Az emberek azért járnak dolgozni, hogy megélhetést biztosítsanak maguknak, családjuknak és szeretteiknek. Az Európai Unióban minden munkanapon tizenkét dolgozó ember nem tér haza a munkából, mert a munkahelyén meghalt. Munkájuk megélhetésük biztosítása helyett halálukat okozta, családjaikat érzelmileg, pénzügyileg és sok más egyéb szempontból szenvedésre ítélve.

Ma, a Munkavállalók Nemzetközi Emléknapján – amikor a munkahelyen elhunytakra vagy megsérültekre emlékezünk – arra kérjük az Európai Uniót, a tagállamok kormányait és a munkáltatókat, hogy vessenek véget a munkahelyi haláleseteknek!  Követeljük a munkahelyi balesetben elhunytak számának nullára való csökkentését! A munkahelyi halálozás megszüntetése nem utópia. A halálos munkahelyi balesetek száma csökkenő tendenciát mutat, és a halálos balesetek felszámolása elérhető.

De miközben a halálos balesetek száma csökken, a foglalkozási megbetegedések száma növekszik. Évente mintegy 100 000 munkavállaló hal meg munkahelyi rákban, ami a veszélyes anyagoknak való kitettségnek köszönhető. A hosszú munkaidő és a munkahelyi pszichológiai nyomás szívbetegséget, agyvérzést, depressziót és öngyilkosságot okoz. A rossz testtartás, az ismétlődő mozgás és a nehéz súlyok emelése hátfájást és más mozgásszervi rendellenességeket okoz, amelyek viszont depressziót és munkaképtelenséget okoznak.

Az egészség és biztonság szempontjából új kihívást jelentenek az éghajlatváltozásból eredő szélsőséges időjárási és hőmérsékleti viszonyok, valamint a hagyományos munkavégzéstől eltérő új munkaformák, például a gyorsan növekvő otthoni munkavégzés és a platformmunka. A COVID megmutatta, hogy a munkahely a fertőzések egyik fő forrása, sok ezer munkavállaló halálához vezetett, és a jövőbeni járványokra jobban fel kell készülnünk a munkahelyeken és máshol egyaránt.

Az EU jelenlegi egészségügyi és biztonsági stratégiája szerint “minden erőfeszítést meg kell tenni a munkával összefüggő halálesetek lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében, összhangban a munkával összefüggő halálesetek nullára redukálásának tervével”. Ezt rendben találjuk, de a benne ígért intézkedések nem fogják elérni a halálesetek nullára való csökkentését.

Felszólítjuk az Európai Uniót, a tagállamok kormányait és a munkáltatókat, hogy valóban kötelezzék el magukat, és tegyék meg a szükséges lépéseket a munkahelyi halálozás nullára való csökkentésének érdekében! Európának sokkal többet kell tennie, hogy “tegyen a dolgokért”, mint hogy “beszéljen a szavakról”.

Ez összehangolt, közös erőfeszítéseket követel a következők érdekében:

  • A munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzése; a veszélyes, többek között rákkeltő anyagoknak való kitettség megszüntetése és világjárványra való felkészülés.
  • A munkavállalók fizikai és mentális egészségét tegyük a munkaszervezés és a munkahelyek kialakításának kiindulópontjává.

Ehhez uniós, nemzeti, ágazati és vállalati szintű fellépésre lesz szükség, jogalkotási és egyéb kezdeményezésekkel a szakszervezetek és a munkáltatók bevonásával: beleértve a fokozott oktatást, képzést, nyomon követést, megelőzést, védelmet, jelentéstételt, ellenőrzést, végrehajtást és szankciókat.

Elvárjuk és követeljük, hogy a következő Európai Bizottság és az Európai Parlament 2024-től kezdve ilyen intézkedéseket hozzon! Zéró halálesetet 2030-ig!

Forrás: liganet.hu

https://www.liganet.hu/11188-zero-tolerancia-a-halalos-balesetekre.html