A megállapodás körülményeiről röviden:
Az eltelt hónapok során négy hivatalos ülést tartottak a felek a VKF keretei között a jövő évi bérek kérdésében. Az eredmény ismert: a szakszervezetek közös javaslatára, amit a Munkástanácsok fogalmazott meg (a Liga 38%-kal indított kétéves javaslattal, a MASZSZ önálló indítványt nem tett) a munkaadók 5-5-5%-os ajánlata mentén nem mozdultak az álláspontok hónapokig. Végül a munkaadók tettek egy nem hivatalos és nyilvánosság előtt nem is vállalt ajánlatot 8-8-8%-os mértékre, két éves időtartamra. Ezt megfontolás tárgyává tette a szakszervezeti oldal, de nem fogadta el.
Fő érv az elutasításban az volt, hogy fennáll a lehetősége, hogy a kormány magasabb összegben gondolkodik (ahogyan 2016 év végén meg is tette, a garantált bérminimum 25, illetve azt követő 12 százalékos emelésével, meghaladva pl. a MASZSZ által korábban az szja csökkentéssel együtt megfogalmazott hároméves, 9-9-9 százalékos növekedésre vonatkozó követelését). Tegyük hozzá, hogy példátlan volt a kormányzati hozzáállás (hallgatás), amivel nem könnyítette meg a tárgyaló felek helyzetét, vagyis a szakszervezetekét semmiképpen sem, az alábbiak miatt:
Az ötödik VKF-ben zajló hivatalos tárgyalás keretében a 2018. év utolsó napján tettek kísérletet a felek az egyezség megkötésére. Mint tudni való, amennyiben nem jár sikerrel a megállapodás, úgy a kormány egymaga dönti el és hirdeti ki a 2019-es minimálbér és garantált bérminimum összegét. A tárgyaláson kiderült, hogy a kormány azt sem tartja lehetetlen megoldásnak, hogy a munkaadók és a szakszervezetek egyezségének hiányában a 2018-ban hatályos minimálbérek mennek tovább, mert ugyan a kormánynak joga van a minimálbér meghatározására, de olyan jogi kötelezettsége nincs, hogy meg is kell emelnie minden évben. Ez volt az egyik fontos mérlegelendő kérdés a szakszervezeti oldalon.
Vállaljuk-e annak ódiumát, hogy nem emelkednek a legkisebb munkabérek 2019-ben?
A másik és ugyanilyen súllyal ránk nehezedő kérdés, hogy szabad-e bármi áron engednünk a kétszámjegyű követelésből?
Két szakszervezet úgy döntött, hogy mivel két évre kötjük a megállapodást, és azonos mértékű éves emelésekről van szó, a 2020-as évben a nemzeti és világgazdasági folyamatok tükrében nem sok esélye lenne 8%-os emelésnek, így a 2019-es évben ugyan nem lesz 10%-os mértékű emelés (amit a MASZSZ is elfogadott volna velünk együtt), de a két év átlagában a 2018-as bázishoz viszonyítva 17%-os emelés a körülmények mérlegelésével felelős döntés.
Nem beszélve azokról a szakszervezeti véleményekről, amelyek végig jelen voltak, de elnyomtuk őket, mégpedig, hogy a „magas” minimálbérek miatt elviselhetetlenül összetorlódtak a bérek sok munkahelyen, vagy a magas kötelezően fizetendő minimálbérek a vállalatok rendelkezésére álló bértömeg nagy részét elviszik, és nem marad forrás a régi szakemberek megbecsülésére. A kisvállalkozások jajveszékeléséről nem is beszélve, ami a 8%-os emelés mellett sem szűnt meg, sőt, új erőre kapott.
Az országos bérajánlás: a szintén 8%-os mérték nemzetgazdasági átlagszám, ami lehet 16%, és adott helyen lehet 0% is. Azt remélem, hogy azok a szakszervezetek, akik nem vállalták a felelősséget, amelyek a fent taglalt kérdések eldöntéséből fakadnak, mindenhol kétszámjegyű bérmegállapodást fognak elérni, mivel őket ez a nélkülük létrejött megállapodás az általuk elképzelt bér elérésében semmilyen módon nem akadályozza.
A Munkástanácsok a versenyszférában és a KVKF-ben érdekelt munkavállalók érdekében kétszámjegyű megállapodásokra törekszik a minimálbérek feletti bérkategóriákban.
A Munkástanácsok elnökeként az adott körülmények között jó és a kompromisszumokkal együtt vállalható megállapodásnak tartom a 2018. december 31-én a VKF tagok túlnyomó többsége által megkötött megállapodást.
Azt a helyzetet megítélni már nem a mi dolgunk, hogy a tárgyalásokon Kordás László elnök úr kifejtette, hogy az ő személyes álláspontja is az elfogadás mellett lenne, de nem teheti, mert más mandátumot kapott.
Világosan látjuk a folyamatot, hogy a MASZSZ vezetésében eluralkodott az ellenzéki politikai pártokkal szoros együttműködés igénye és így jól jön minden indok a konfliktus fenntartásához, ami alkalmasnak tűnik a kormánybuktatáshoz. Székely Tamás alelnök úrnak, Meleg János elnökségi tagnak és az őket támogatóknak a jogát mindehhez elismerjük, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy itt a munkavállalói érdek ürügyül szolgál egy a magyarországi munkavállalók érdeke elleni politikai játszmában.
Budapest, 2018.01.03.
Palkovics Imre