"A rendszerváltozás előtt nem voltam semmilyen szervezetnek a tagja, nem éreztem a súlyát a szakszervezetnek se, és ebben nem is nagyon tévedtem. Azt láttam, hogy a munkahelyen az volt a szakszervezeti titkár, akit a pártvezetésből kijelöltek erre a feladatra, aminek ő próbált megfelelni. A lengyel Szolidaritás azonban példát adott arra, hogy milyen szakszervezetre van szükség. Számomra az igazi szakszervezeti vezetői példa ma is Lech Walesa, akivel volt szerencsém személyesen is találkozni. Az egykori SZOT helyébe lépő új szakszervezeti struktúrában nagyon komoly kihívásnak tekintettem az érdekvédői munkát, és úgy érzem, az elmúlt 18 évben soha nem voltam szerepzavarban, soha nem tévesztettem el, hogy kiket képviseletek, a bérből és fizetésből élő munkavállalókat, akik bizalmat szavaztak nekem."