Az Európai Bizottság javaslatot tett a kényszermunkával előállított termékek uniós piacon való betiltása érdekében, melyet az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGBSZ) véleményezett.
Az EGSZB a munkáltatók és a munkavállalók szervezetei, valamint a civil társadalom egyéb területei, így különösen a gazdasági és társadalmi élet és a kulturális területek reprezentatív szereplőit tömörítő szervezetek képviselőiből áll.
A Munkástanácsok Országos Szövetsége dr. Felszeghi Sárát és dr. Podruzsik Szilárdot delegálta az EGBSZ-be, akik folyamatosan részt vesznek a munkában. Az alábbiakban őket kérdezzük a kényszermunkával előállított termékek uniós piacon való betiltása kapcsán.
Röviden összefoglalva miről szól ez a javaslat és pontosan mi minősül kényszermunkának?
P.Sz
Az Európai Bizottság tavaly szeptemberben tett javaslatot arra, hogy az Európai Unió területén tiltsák be a kényszermunkával előállított termékeket. Ez kiterjedne az EU-n belüli hazai felhasználású és export, valamint az import termékekre.
A kényszermunka meghatározását a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization) 1930-ban elfogadott egyezménye rögzíti, amely szerint minden munka vagy szolgálat kényszermunka, amit a kötelezett személy nem szabad akaratából, büntetés terhe alatt kénytelen végezni (29. sz. Egyezmény 2. cikk)
F.S.
Külön kitér a javaslat a gyermekekkel végeztetett kényszermunkára és a mielőbbi eltörlésének felgyorsítására, illetve az EGSZB arra is rámutat, hogy a gyermekmunka minden más formája elleni küzdelem érdekében megfelelő uniós jogalkotási kezdeményezésre van szükség.
Felszeghi Sára orvosként és foglalkozás-egészségügyi szakértőként mennyire látja fontosnak és időszerűnek a javaslatot?
A kényszermunka ILO által elfogadott definícióján alapuló fogalommeghatározás „minden munkát vagy szolgálatot” magában foglal, így az itt említett területen munkát vállalókra is. Az EGSZB vélemény csak érintőlegesen tér ki a munkavállalókra „az áldozatok védelme és a megfelelő, hatékony jogorvoslatokhoz – például kártérítéshez – való hozzáférésük biztosítása” mondattal, és azok munkakörülményeire sem fogalmaz meg konkrét kritériumokat. De ennek ellenére nagyon fontosnak tartom, és kitűnő lehetőségnek, hogy ezzel az átvilágítással fel lehet/kell mérni a munkavállalókat érintő egészségkárosító kockázatokat, és intézkedéseket kell hozni az itt dolgozó munkavállalók egészségének védelmére, a foglalkozási megbetegedések és munkabalesetek megelőzésére.
Ugyanezt megkérdezem Podruzsik Szilárdtól. A saját területén, a közgazdaságtan szempontjából milyen jelentősége van a javaslatnak?
A rendelettervezettel kapcsolatban készítette el az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) a véleményét. A vélemény rámutat arra, hogy a javaslattal összefüggésben nem készült hatásvizsgálat, annak ellenére sem, hogy a rendelet új eljárásokat jelent majd és a kényszermunka elleni fellépéssel szembeni küzdelem mellett jelentős költségeket generál. Ilyen költség például egy lehetséges uniós ügynökség felállítása, uniós hálózat kialakítása, vagy egy olyan adatbázis létrehozása, amely szakszerű és olyan pontos kockázati mutatókon alapszik, mint például a termék és annak gyártója, vagy a termék összetevői. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a már sérült értékláncok helyzetét nem szabad súlyosbítani.
Milyen szerepük lehet ebben az ügyben a szociális partnereknek és nekünk, szakszervezeteknek?
P.SZ.
Fontos megjegyezni – ahogyan ezt a vélemény is kiemeli –, hogy az EU-n belüli és azon kívüli kizsákmányolásba kényszerített munkavállalók érdekeit nem veszi kellően figyelembe. Nagy jelentőségűnek tartom azonban, hogy a vélemény hangsúlyozza az üzleti környezetben érvényesülő emberi jogokat, a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot. Az EGSZB vélemény hangsúlyozza a szociális partnerek részvételét a munkában, az intézmény jogszabályi hátterének kialakításában, az intézményi szerepvállalásban.
F.S.
Az EGSZB fontosnak tartja és kéri is az Európai Bizottságot, hogy a hálózat valamennyi tevékenységébe vonja be a szervezett civil társadalmat, különösen a szociális partnereket. Továbbá hangsúlyt fektet arra is, hogy az átvilágítási eljárások kialakításának folyamatába (a kockázatok feltérképezése), az eljárások nyomon követésébe (végrehajtás) és a jogsértések bejelentésébe (riasztási mechanizmus) vonják be a munkavállalók képviselőit és a helyi szakszervezeteket – a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetséggel egyetemben. Úgy gondolom, itt nagy lehetőségei vannak a szakszervezeteknek a munkavállalók érdekképviseletére.
Milyen garanciákat lehet beépíteni, hogy működőképes legyen a rendszer?
P.SZ.
A hatékony végrehajtást az anyagi erőforrások biztosítása, a kellően részletes információk rendelkezésre állása, valamint a korlátozásmentes hozzáférés, a szociális partnerek adatszolgáltatása jelenti. Egységes iránymutatás kidolgozása és annak rendelethez csatolása elengedhetetlen a hatékony végrehajtást illetően. A nemzeti hatóságoknak a magas kockázatú régiókhoz, vállalkozásokhoz, ágazatokhoz köthető termékekre kell fókuszálni. Az üzleti titok védelmét az eljárás során biztosítani kell.
F.S.
A fentiekkel egyetértve, fontosnak tartom, hogy a Vélemény kerülje az olyan megfogalmazásokat, melyek az átvilágítás alól mentességet adhatnak bizonyos cégeknek (pl. „Az alacsony kockázatú régiókhoz, vállalkozásokhoz és/vagy ágazatokhoz köthető termékek esetében a gazdasági szereplők mentesülnek a kötelező átvilágítás alól…”), és egységes szempontrendszerrel és adatszolgáltatási kötelezettséggel biztosítsa az átláthatóságot. Minden esetben térjen ki a munkavállalók egészségvédelmére vonatkozó kritériumokra is, mert enélkül működésképtelen a modern munkavilága!
Mikor léphet hatályba a rendelet és mikortól lesz alkalmazható?
P.Sz., F.S.
Az Európai Parlament és az Európai Tanács jóváhagyását követően a rendelet hatályba léphet.
Gyapotszedő munkások egy teherautó platóján Türkmenisztánban
Fotó:EUROPRESS/AFP/Sputnik