Időskori foglalkoztatottság

Ötven év felettiek a munkaerőpiacon, KSH kiadvány

Megjelent: 2013. május

A KSH érdekes tanulmányt jelentetett meg az idősebb korúak foglalkoztatási arányairól és az időskorú munkavállalás lehetőségeiről, motívumairól. A témakör a Munkástanácsok kongresszusi programjában is szerepel, ezért is érdemes a tanulmány főbb következtetéseit megismerni.

Az utóbbi évtizedben (2002-2012 között) bár az 50 éven felüliek munkakeresési hajlandósága nőtt, de a 60 éven felüli korosztály továbbfoglalkoztatása – a korhatár emelés ellenére – minimális mértékű. A nyugdíjkorhatáron túli munkavégzés jelenleg döntően nyugdíj melletti foglalkoztatást jelent.
A nyugdíjba vonulás okai között jelentős súllyal szerepel a megromlott egészségi állapot, nem- csak a rokkant, de az öregségi nyugdíjban részesülőknél is.

Az egyre idősebb, de a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt még el nem ért állásvesztők – éppen életkoruk miatt – az átlagosnál jóval nehezebben, vagy egyáltalán nem tudnak újra munkához jutni.
A nyugdíj mellett dolgozók az átlagosnál nagyobb arányban részmunkaidősök, amit az esetek közel kétharmadában a teljes munkaidős állás hiányával indokoltak. A munkavégzés fő motivációja a jövedelemszerzés volt.
A nyugdíjazottak jóval nagyobb hányada nyilatkozott úgy, hogy szeretett volna tovább dolgozni, mint ahányan közülük a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatár után ténylegesen dolgoz-nak. Többségük azonban nem a későbbi nyugdíjba vonulásra, hanem nyugdíj melletti foglalkoztatásra gondol. Ezt a megoldást részben a személyi jövedelemadó szabályok teszik előnyössé, de a nyugdíj mielőbbi megállapítását ösztönzi a jelenlegi szabályok megváltoztatásától való félelem is.
Az öregségi nyugdíj mellett foglalkoztatottak többsége az átlagosnál képzettebb, 35% diplo- mával, további 27%-uk szakirányú középiskolai végzettséggel rendelkezett, míg a rokkant- nyugdíjasok kétharmada az érettségiig sem jutott el.

Az idősebb generációk benntartása a munkaerőpiacon csökkenti ugyan a nyugdíjalapokra ne- hezedő pénzügyi nyomást, viszont a gazdasági stagnálás körülményei között jelentős mérték- ben gátolhatja a ﬁatalok munkához jutását.

A részletek

Ötven év felettiek a munkaerőpiacon

Az 1980-as évek végéig a nyugdíjkorhatár relatíve alacsony volt (55 év a nőknél és 60 év a férﬁ aknál), de – az akkori munkaerőmérleg adatok szerint – közel félmillióra tehető azok száma, akik nyugdíjuk folyósítása mellett még dolgoztak. A nyugdíj mellett dolgozókkal együtt az 50 év feletti korosztály 1980-as évekbeli munkaerő-piaci részvétele már egyáltalán nem tekinthető elhanyagolhatónak.

Az 1990-es évek elején a gazdasági-társadalmi struktúra átalakulása ezt a helyzetet gyökeresen megváltoztatta. A foglalkoztatási ráta drámaian csökkent, miközben – a még nagyobb arányú munkanélküliség elkerülése érdekében – az oktatás és a társadalmi ellátórendszer kapui szélesre tárultak. A nyugdíjasok közé jelentős számban kerültek be olyanok is, akiknél a nyugdíjba vonulás elsődlegesen szociális motivációjú volt. A munkaerőpiac szűkülésével a nyugdíj melletti foglalkoztatás viszont a korábbi töredékére zsugorodott.

2010-ben a népesség korösszetételének változása miatt a nyugdíjkorhatár 62 évről egységesen 65 évre változott, a korábbi korhatáremelésre jellemzőnél lényegesen rövidebb átmeneti időszak mellett. A növekedés a nők esetében volt jelentősebb, ugyanis az ő nyugdíjkorhatáruk 7, míg a férﬁaké „csak” 2 évvel nőtt.

2011-ben kormányzati szinten megfogalmazták azt a célt is, hogy mindenki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárig dolgozzon, ezért a korbetöltés előtti nyugdíjba vonulás lehetőségét korlátozó intézkedések léptek életbe. Egyidejűleg egy, ezzel éppen ellentétes hatású, szabályozás lehetővé tette a nők számára, hogy 40 év szolgálati idő megléte esetén kérjék a nyugdíjazásukat. Azt, hogy az idősebb korosztályok foglkoztatásának növelése (pontosabban nyugdíjba vonulásának minél későbbi időpontra történő kitolása) miért éppen most vált sürgetővé, a demográﬁ ai trend indokolja. A nyugdíjalap legfőbb beﬁzetőjének számító 25–54 évesek létszáma folyamatosan csökken, míg az 55 éven felülieké nő. Mivel a 65 évesnél idősebbekre koruk, egészségi állapotuk miatt a munkaerőpiac nem igen számíthat, ezért a cél az 55–64 éves korosztály foglalkoztathatóságának további növelése, összekapcsolva azzal, hogy az ennél ﬁ atalabbak közül a lehető legkevesebben vegyenek csak igénybe nyugdíjat vagy nyugdíjszerű ellátást. Az utóbbi két évtized intézkedései lényegében e kettős célt szolgálták. Jóllehet a munkaerő-piaci kilépésre jellemző átlagéletkor ennek következtében, ha nem is túl nagy ütemben, de folyamatosan nő, az egyes korcsoportok aktivitási mutatói igen erőteljesen különböznek, és ebben az utóbbi egy évtizedben sem volt igazán lényeges változás.

2012-ben az 55–59 éves férﬁ ak 7,6, az ilyen korú nők 17,5%-a magát öregségi nyugdíjasnak minősítő inaktív volt. A rokkantnyugdíjasok aránya 18% körüli. Feltételezhető, hogy a rokkantosítás, legalábbis az esetek egy részében – jóllehet a minősítés feltételei jóval szigorúbbak, mint akárcsak egy évtizeddel korábban voltak – a kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetből való menekülést jelenti. A tíz évvel korábbihoz képest relatíve magas, 5,1%-os az 55-59 éves korcsoportban a munkanélküliek aránya. Nekik – éppen életkoruk miatt – ez a státus jellemzően már inkább csak a nyugdíjas lét előtti parkoló pályát jelent. A férﬁak között arányaiban több a munkanélküli, mint a nők között, akik még 2012-ben is – az átmeneti szabályoknak köszönhetően – a férﬁakra jellemzőnél alacsonyabb életkorban kérhették nyugdíjazásukat. Így – beleértve e korosztálynak azt a közel 4%-át is, akik a nyugdíj mellett dolgoztak – az ilyen korú férﬁ ak 63, a nőknek viszont csak 51%- a volt foglalkoztatott (a nyugdíjuk mellett dolgozók nélkül 59, illetve 46% a foglalkoztatási ráta). Ez még mindig alacsony, jóllehet 2002-höz képest jelentős, mintegy 16 százalékpontos volt a javulás. Mivel a korcsoportba tartozók abszolút száma is nőtt, 2012-ben 180 ezerrel több 55–59 éves foglalkoztatott volt, mint egy évtizeddel korábban, miközben a nyugdíjuk folyósítása mellett dolgozók létszáma lényegében változatlan maradt.

A 60–64 éves korcsoport foglalkoztatási rátája 9,6-ről 13,9%-ra nőtt 2002 és 2012 között, de a csekély számú foglalkoztatott között mindkét vizsgált évben többségben voltak a nyugdíj mellett dolgozók. Mivel a nők még 2012-ben is 60 éves koruk előtt vonulhattak nyugdíjba, így érthető, hogy mindössze 13 ezer nő dolgozott úgy, hogy közben nyugdíjban

nem részesült.

A 60–64 éves korosztály munkaerő-piaci aktivitása tehát jelentéktelen, ugyanakkor ez az a korcsoport, amelyre – legalábbis elvileg – a nyugdíjba vonulást szabályozó rendelkezések a közeli jövőben leginkább hatással lehetnek. A demográﬁ ai folyamatok eredményeként a korcsoport lélekszáma az elkövetkező évtizedben folyamatosan magas marad. Mivel a nő többlet e korcsoportban már elég jelentős (de ez a jellemző már az 55–59 éves korcsoportra is), a nőkre vonatkozó intézkedések erőteljesebben befolyásolják a 60–64 évesek munkaerőpiaci jelenlétét. Ez egyben növeli a nyugdíjasok jövőbeni létszámának becslésével kapcsolatos bizonytalanságot is, hiszen nem ismeretes, hogy a nők közül hányan tudnak és akarnak élni a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás lehetőségével. A 60–64 évesek közül a „valódi” (tehát nem a nyugdíj mellett) foglalkoztatottak aránya jelenleg mindössze 6,2%, munkanélküli lényegében nincs, 90%-uk nyugdíjban részesül, míg csaknem 3%-uk az egyéb (nyugdíjban valamilyen okból nem részesülő) inaktív. A nyugdíjasok döntő többsége 3 évnél is régebben volt utoljára foglalkoztatott, ami esetükben a munkavállalói készségek vég- leges elvesztését valószínűsíti.

Átmenet a munka világából a nyugdíjas évekbe

Az 50–69 éves korosztály Magyarországon 1,08 millió magánháztartásban élő férﬁt, illetve 1,36 millió nőt jelent. Öregségi nyugdíjban részesült közülük 904,9 ezer fő, 185 ezren pedig egészségkárosodás miatt kaptak ellátást. Ami kissé meglepő, 9 öregségi nyugdíjasból közel 4, a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál előbb vált ellátottá. A 385,3 ezer éintettből 197 ezren rokkantsági, 176,8 ezren korkedvezményes, illetve előrehozott nyugdíjban részesült, míg a bányászati, a művészeti és a szolgálati nyugdíjasok száma 10 ezer alatt volt.

A férﬁ ak és a nők megoszlása eléggé különböző aszerint, hogy hány éves korban váltak nyug- díjassá, és jól tükrözi az utóbbi két évtizedben bekövetkezett jogszabályváltozásokat. Ezt különö- sen jól szemlélteti a férﬁ akra jellemző nyugdíjba vonulási életkor sűrűség függvénye, aminek két csúcsa a korábbi és a jelenlegi nyugdíjba vonulási kornál, azaz a 60, illetve a 62 évnél van. A nők esetében kisebb csúcs 55, illetve az 57 évnél jelentkezik, emellett azonban a rájuk vonatkozó bo- nyolultabb szabályrendszer, a szélesebb korosztályi érintettség miatt több lokális maximum is van.

Az iskolai végzettség és a nyugdíjba vonulás között a szabályozás szintjén kevés kapcsolat van. Elvileg ugyan az alacsonyabb végzettségűek ﬁ atalabb korban kezdenek el dolgozni, így ha a le- dolgozott évek száma is szerepel a feltételek között (ami többnyire csak szükséges, de nem elég- séges feltétele a nyugdíjazásnak), alacsonyabb életkorban mehetnek nyugdíjba. Mivel a felsőokta- tásban töltött idő munkaviszonynak minősül (kivéve a nők 40 éves munkavégzés után igényelhető speciális nyugdíját), a közép- és felsőfokú végzettségűek a szolgálati idő kiszámításánál lényegé- ben azonos helyzetben vannak. Az öregségi nyugdíjban részesülők iskolázottság szerinti kormeg- oszlását így részben az befolyásolja, hogy a különböző végzettségi szinteken más és más a férﬁ -nő arány, ugyanakkor az is megﬁ gyelhető, hogy az alacsonyabb végzettségűek összességében korábban és életkorukat tekintve kevésbé koncentráltan mentek nyugdíjba, mint a magasabb végzettségűek.

A nyugdíjba vonulási döntés oka többnyire összetett, gyakran az érintett sem tudja egyértelműen megfogalmazni, mi is volt a legfontosabb motiváló tényező. A jelenleg nyugdíjban részesülő, keresőtevékenységet nem folytatók közül a legtöbben (a férﬁ ak 41,8, a nők 35,3%-a) az egészségi állapotukkal indokolták nyugdíjba vonulásukat. A magas arányt csak részben magyarázza az, hogy a válaszolók kb. egyötöde rokkantnyugdíjas volt – akiknél a nyugdíjazás eleve az egészségi állapot miatt következett be –, mivel még az öregségi nyugdíjasok 25%-a is ezt tekintette a nyugdíjba vonulás legfőbb okának. A férﬁak 31,8, a nők 34,6%-a jelölte meg a nyugdíjazáshoz szüksé ges szolgálati idő megszerzését, míg 5,3, illetve 5,6%-ukat munkájuk megszűnése kényszerítette a nyugdíjba vonulásra

A már nyugdíjban részesülők 29%-a nyilatkozott úgy a felvételben, hogy szeretett volna tovább dolgozni, ha lett volna erre lehetősége. A szándék erőssége leginkább a nyugdíj típusával függ össze, a rokkantnyugdíjasok 58%-a dolgozott volna tovább, így esetükben a nyugdíj inkább a munka hiányában elfogadott kényszerű kompromisszumnak tekinthető.

A nyugdíj mellett dolgozók Magyarországon is az átlagosnál nagyobb arányban részmunkaidősök, viszont az esetek közel kétharmadában ezt a teljes munkaidős állás hiányával indokolták. A munkavégzés fő motivációja a jövedelemszerzés volt, mindössze az érintettek 9,6%-a nyilatkozott úgy, hogy a nyugdíj melletti munkavállalásnak esetében nem voltak anyagi mozgatórugói. Egyedül a felsőfokú végzettségűeknél volt csak a nem anyagi okból dolgozó nyugdíjasok aránya átlag feletti, de körükben is csak 18,3%-ot ért el. A ma még dolgozó, vagy aktívan munkát kereső és öregségi nyugdíjban még nem részesülő 992 ezer 50–69 éves 41%-a szeretne nyugdíjasként dolgozni, azaz lényegesen többen, mint ahányuknak erre reális esélye van. Jóllehet nyugdíjba vonuláskor a nők átlagos életkora alacsonyabb a férﬁ akra jellemzőnél, és ez a különbség még jó ideig fenn is marad, a nők vélhetően háztartási és az unokák körüli teendőik miatt a férﬁ aknál jóval kisebb arányban szerettek volna a rájuk irányadó öregséginyugdíj-korhatár elérése után is dolgozni (45% volt a férﬁ akra és 37,9% a nőkre jellemző arány). Az iskolai végzettséggel együtt nő a munkavégzési hajlandóság is, az alapfokú végzettsé- gű foglalkoztatottak 37,7%-os arányát közel 9 százalékponttal múlja felül a felsőfokú végzettségű- eké. A továbbdolgozni kívánók négyötöde e szándékát anyagi okokkal magyarázta.

A nyugdíj mellett dolgozók főbb jellemzői

Azt biztosan állíthatjuk, hogy a gazdaság a foglalkoztatott nyugdíjasokból az 1980-as évekre jellemzőnek ma csak a töredékét igényli. 2012-ben éves átlagban mintegy 150 ezer olyan foglalkoztatott volt, aki öregségi nyugdíjban, rokkantsági vagy rehabilitációs járadékban, illetve más nyugdíjszerű (ideértve pl. az ideiglenes özvegyi nyugdíjat is) ellátásban részesült. A ténylegesen munkát végző nyugdíjasok száma ugyanakkor lényegesen elmarad attól, mint ahány nyugdíjas – jellemzően anyagi megfontolásból – szeretne dolgozni.

Az elmúlt években a foglalkoztatott nyugdíjasok száma nőtt, s összetételében is változott. 2012- ben 94,6 ezren öregségi, 48,8 ezren rokkantnyugdíjban részesültek, szemben a 2010. évi 81,9, illetve 51,5 ezerrel. A két csoport – az öregségi és a rokkantnyugdíjasoké – életkor és iskolai végzettség szerint jelentősen eltért egymástól. Az öregségi nyugdíjasok csoportjába tartozók 80%-a 60 éves és idősebb volt, a rokkantsági nyugdíjasok többsége viszont munkavállalási korú, akik alacsony összegű ellátásukat kiegészítendő dolgoztak. Az öregségi nyugdíj mellett foglalkoztatottak többsége az átlagosnál kvaliﬁkáltabb, 35% diplomával, további 27%-uk szakirányú közép- iskolai végzettséggel rendelkezett, míg a rokkantnyugdíjasok kétharmada még az érettségiig sem jutott el. A foglalkoztatott nyugdíjasokon belül az öregségi nyugdíjasok aránynövekedése az átlagéletkor és a képzettségi szint emelkedését egyaránt eredményezte. A nyugdíj melletti foglalkoztatásra nagyfokú stabilitás a jellemző. A foglalkoztatott öregségi nyugdíjasok közel 92, a rokkantnyugdíjasok 86%-a egy évvel korábban is foglalkoztatott volt, előbbi csoportban 88, utóbbiban 81% azok aránya, akik már legalább egy évet jelenlegi munkáltatójuknál (illetve munkájukban) töltöttek. Az öregségi nyugdíjasok esetében a vállalkozók aránya jóval magasabb a foglalkoztatottak teljes körére jellemzőnél, ugyanis az önálló tevékenység feladása még idősebb korban is jóval nehezebb, mint megválni az alkalmazótól (??? adózási előnyök állnak inkébb a háttérben lgy) . A rokkantnyugdíjasok foglalkozási viszony szerinti megoszlása viszont lényegében a foglalkoztatottak teljes köréhez hasonló. Az öregségi és a rokkantnyugdíjasok körében egyaránt magas a részmunkaidősök, illetve a rendhagyó munkarendben dolgozók aránya, jelezve azt, hogy az esetek nagy részében ez más, vagy legalább máshogy szerveződő tevékeny- ség, mint a nyugdíjazás előtti volt.

Az ötven éven felüli korosztály jövőbeni munkaerőpiaci jelenlétét az öregségi nyugdíjba vonulásra vonatkozó szabályok, illetve az idő előtti kilépés lehetőségei határozzák meg, és ezek szigorítása egyértelműen e korosztály foglalkoztatottságának növekedése irányába mutatnak. Számolni kell azzal is. hogy növekszik azok száma, akik szakadozott életpályájuk (vagy a fekete foglalkoztatás magas előfordulási aránya lgy) miatt nyugdíjjogosultságot nem szereznek, vagy csak igen alacsony összegű ellátásra számíthatnak, s így idős korukban is kénytelenek dolgozni. A nyugdíjkorhatáron túli munkavégzés jelenleg döntően nyugdíj melletti foglalkoztatást jelent. Ezt a megoldást nemcsak a személyi jövedelemadó szabályok teszik előnyössé, de a nyugdíj mielőbbi megállapítását ösztönzi a jelenlegi szabályok megváltoztatásától való félelem.

A tanulmány felelős szerkesztője: Lakatos Judit dr.

Fogalmak

Amunkaerő-felmérés a vizsgált népességet a vonatkozási héten végzett tevékenységük alapján a következő két főcsoportba sorolja: – gazdaságilag aktívak és – gazdaságilag nem aktívak (inaktívak). A gazdaságilag aktív kategória (rendelkezésre álló munkaerő) magában foglalja mindazon személyeket, akik a megfigyelés hetében a munkaerőpiacon foglalkoztatottként vagy munkanélküliként jelen vannak.

Foglalkoztatottnak tekintendő az, aki a vonatkozási héten1, (a hetet hétfőtől vasárnapig szá- mítva) legalább 1 óra, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy munkájától csak átmeneti- leg, meghatározott okból (pl. szabadság, betegség stb.) volt távol. Jövedelmet biztosító munkának számít minden olyan tevékenység, amely pénzjövedelmet eredményez, vagy természetbeni juttatást biztosít, ideértve azt is – amelyet egy később realizálható jövedelem érdekében végzett az érintett. Ugyancsak idetartozik – segítő családtagként – a háztartáshoz tartozó gazdaság, vállalkozás jövedelmének növelése érdekében végzett munka. A felvétel nem tekinti jövedelmet biztosító munkának az önként, ingyenesen más háztartásnak, vagy intézménynek nyújtott bármilyen segítséget (társadalmi munka, ún. kalá- kamunka stb.), a saját ház vagy lakás építése, felújítása, javítása céljából, illetve a tanulmányhoz kötött szakmai gyakorlat keretében végzett munkát (még akkor sem, ha azért jár valamilyen díjazás), valamint a háztartásban a ház körül végzett munkát, beleértve a kerti munkákat is. A háztáji gazdaságban végzett munka csak akkor tekinthető jövedelemszerzőnek, ha annak eredménye piacra és nem saját fogyasztásra kerül.

Munkanélkülinek tekintendő az a személy, akire a következő kritériumok egyidejűleg teljesülnek: – az adott héten nem dolgozott (s nincs olyan munkája, amelytől átmenetileg tá- vol volt), – aktívan keresett munkát a kikérdezést megelőző négy hét folyamán, – rendelkezésre áll, azaz két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást.

Aktív munkakeresésnek tekintendő, ha valaki állami vagy magán-munkaközvetítőn keresztül érdeklődött állás után, közvetlenül keresett meg munkáltatókat, hirdetést olvasott, adott fel, hirdetésre válaszolt, rokonoknál, ismerősöknél érdeklődött, tesztet írt, vizsgát tett, vagy meg- hallgatáson volt, illetve vállalkozásának elindításával kapcsolatos ügyeit intézte.

Gazdaságilag nem aktívak azok, akik a vonatkozási héten nem dolgoztak, illetve nem volt rendszeres, jövedelmet biztosító munkájuk és nem is kerestek munkát, vagy kerestek, de nem tudtak volna munkába állni. Idetartoznak – többek között – a passzív munkanélküliek, akik szeretnének ugyan munkát, de kedvezőtlennek ítélve elhelyezkedési esélyeiket, meg sem kísérlik az álláskeresést.

Foglalkoztatási arány: a foglalkoztatottaknak a megfelelő korcsoportba tartozó népességhez viszonyított aránya;

Munkanélküliségi ráta: a munkanélkülieknek a megfelelő korcsoportba tartozó gazdaságilag aktív népességen belüli aránya;

Aktivitási arány: a gazdaságilag aktívaknak a megfelelő korcsoportba tartozó népességhez viszonyított aránya.

Ötven év felettiek a munkaerőpiacon, KSH kiadvány

Oszd meg ezt a cikket, ha tetszett!