Írta: Dr. Szabó Imre Szilárd

XIII. Leó pápasága idején (1878–1903) az ipari forradalom következményeként jelentősen megváltozott az európai gazdaság és társadalom szerkezete. Munkások tömegei éltek nyomorúságos körülmények között, gyakran emberhez méltatlan munkafeltételek mellett. A kollektív munkavégzés uralkodóvá válásának következtében sokmilliós tagsággal rendelkező hatalmas érdekvédelmi mozgalmak jöttek létre, melyeket nem lehetett tartósan figyelmen kívül hagyni. Az egyház korábbi visszafogott álláspontját meghaladva XIII. Leó felismerte, hogy a katolikus tanításnak választ kell adnia az új társadalmi kihívásokra. Ennek legfontosabb dokumentuma az 1891-ben kiadott Rerum novarum (az új „ügyeink”/dolgok) kezdetű körlevél volt, amely megalapozta a modern katolikus társadalmi tanítást. Központi témájaként a “munkáskérdés” szerepelt.

Az enciklika világosan kijelentette, hogy a munkások nem tekinthetők pusztán termelőeszközöknek, hanem méltósággal bíró személyek, akiknek joguk van a tisztességes bérhez, a pihenéshez és a családi élethez. XIII. Leó elutasította a szocializmus osztályharcra épülő eszméjét, ugyanakkor bírálta azt a haszonéhségű „vadkapitalizmust” is, amely kizsákmányolja a gyenge munkásokat. A pápa szerint a társadalom alapja a természetes rend, amelyben a különböző társadalmi osztályok együttműködése és kölcsönös tisztelete szükséges a közjó előmozdításához, amelyben az állam közbelépése elengedhetetlen annak érdekében, hogy kimentse az elesetteket. Továbbá felismerte, hogy a pénz szerepe jelentősen megváltozott a gazdaságtörténetben. Már nemcsak a kézzelfogható javak kölcsönösen elfogadott csereeszköze volt, hanem adott esetben tőke is, és mint ilyen, a befektetés alapja. Ez fontos lépés volt a pápa részéről, mivel a katolikus gondolkodók nézetei nem redukálódhattak a modern gazdaság kritikájára, minőségi ugrást kellett tenniük a közgazdaságtan mélyebb megértéséhez.

A Rerum novarum talán „legforradalmibb” megállapítása az volt, hogy a munkásoknak joguk van szakszervezetekbe tömörülni. A pápa ezzel hivatalosan is elismerte az érdekvédelem szükségességét, egy olyan időszakban, amikor sok országban a szakszervezeteket a jog eszközeivel még tiltották (pönalizálták) vagy elnyomták.

Noha a magántársulások az államon belül élnek, annak mintegy részei valamennyien, az államnak még sincsen természetéből adódó egyetemleges joga arra, hogy társulások létét megakadályozza (…) mert az állam is és a magántársaságok is ugyanabból a jogelvből jönnek létre, abból tudniillik, hogy az emberek természettől fogva társaslények.

XIII. Leó ugyanakkor egyértelmű különbséget tett a keresztény értékeken alapuló szakszervezetek és a céljukat tekintve forradalmi vagy marxista mozgalmak között. Az általa támogatott személyegyesülések célja nem a társadalmi rend felforgatása, hanem a munkások erkölcsi és anyagi felemelése volt, sürgette ezért az önálló, keresztény alapokon nyugvó szervezetek megszervezését.

(…) Ilyen körülmények között a keresztény munkásoknak két lehetőség között kell választaniuk: vagy belépnek olyan társulásokba, amelyek – félő – veszélyeztetik vallásos meggyőződésüket, vagy pedig saját társulásokat alapítanak önnön soraikból, s az erőket azzal a céllal egyesítik, hogy bátorságosan védhessék meg magukat amazok jogtalan és tűrhetetlen elnyomása ellen. Lehet-e kétséges azok előtt, akik az ember legfőbb javát nem óhajtják kitenni a végveszélynek, hogy az utóbbi megoldást kell választani? (…)

Az enciklika komoly visszhangot váltott ki Európa-szerte. A keresztényszociális mozgalmak és szakszervezetek fontos szerepet játszottak a 20. század folyamán a munkavállalók érdekeinek védelmében és a társadalmi párbeszéd előmozdításában. Németországban katolikus szakszervezetek és munkásszövetségek jöttek létre Franz Hitze és Wilhelm Emmanuel von Ketteler mainzi püspök szellemi nyomdokain (még a Rerum novarum megjelenése előtt, 1869. június 25-én, tízezer összegyűlt munkás előtt tartott programadó beszédét az offenbachi Miasszonyunk mezején a keresztény munkásmozgalom Magna Chartájaként szokás emlegetni). Ezek az egyesületek igyekeztek a keresztény tanítás és a munkavédelem elveit összehangolni. Franciaországban a „Le Sillon” mozgalom fiatal katolikusokat szervezett meg a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelemben. Jelentős hatást gyakorolt az olasz szakszervezeti mozgalmak fejlődésére, különösen a keresztényszociális irányzat megerősödésére, amelyet ma is képvisel két, milliós taglétszámú országos szövetség (CISL, UGL). Hazánkban is létrejöttek katolikus munkásegyletek és keresztényszocialista szervezetek, amelyek a munkáskérdést a keresztény tanítás szellemében kívánták kezelni. Ugyanakkor, míg a nemzetközi méretű baloldali, szociáldemokrata vagy kommunista irányú szakszervezetekről számos könyv és tanulmány látott magyar nyelven is napvilágot, addig a keresztény szindikalizmusról még idegen nyelven is nehezen érhető el szakirodalom, noha mozgalmi befolyása igen jelentőssé vált a XX. század elején Magyarországon is. A rendszerváltást követően a Munkástanácsok Országos Szövetsége vállalta fel deklaráltan, hogy működésének elvi/eszmei alapját képezi a szociális körlevél. Így csatlakozott a közel 30 milliós taglétszámmal bíró Munka Világszövetségéhez (WCL), amely a keresztényszociális tanok alapján álló szakszervezeti mozgalom nemzetközi szervezetként működött (116 országból voltak tagszervezetei). A szervezet 2006-ban egyesült a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségével. Ennek célja az volt, hogy az érdekképviseleti mozgalmat egységesebbé, erősebbé és hatékonyabbá tegyék, különösen a globalizációval és a munkavállalók jogait érintő kihívásokkal szemben. 

Bár később egyes irányzatokat az egyház visszafogottabb megközelítésre intett, a Rerum novarum hatása hosszú távon megmaradt, és utat nyitott az egyházi részvétel előtt a társadalmi kérdésekben.

XIII. Leó örökségét későbbi pápák is továbbvitték. XI. Piusz Quadragesimo Anno (1931) című enciklikájában elődje gondolataira építve, és a katolikus szociáletika részévé tette a társadalmi szolidaritás, a szubszidiaritás és a közjó eszméjét. A Centesimus Annus II. János Pál pápa 1991-ben kiadott enciklikája, amely a Rerum novarum századik évfordulójára készült, és a katolikus társadalmi tanítás aktualizálását tűzte ki célul a kommunizmus bukása és a globalizálódó piacgazdaság fényében. Az enciklika megerősíti az emberi méltóság, a munka elsődlegessége, a szolidaritás és a szubszidiaritás elveit, miközben kritikusan elemzi a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom etikai vonatkozásait.

A Rerum novarum tehát nem csupán egyházi dokumentum, hanem mérföldkő a modern társadalomfejlődés történetében is. XIII. Leó felismerte, hogy az egyháznak aktívan jelen kell lennie a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelemben, egyfajta erkölcsi iránytűként a közjó szolgálatában.

Budapest, 2025. május 9.

Források

  • XIII. Leó: Rerum Novarum. In: Az egyház társadalmi tanítása. Dokumentumok, Szent István Társulat, Budapest
  • Reinhard Marx: A tőke: védőbeszéd az emberért. Szent István Társulat, Budapest
  • Catholic Social Thought and Work – A Faith That Does Justice: https://faith-justice.org/catholic-social-thought-and-work/
  • The Dignity and Rights of Workers – California Catholic Conference: https://cacatholic.org/teachings/catholic-social-teaching/dignity-and-rights-workers/
  • Catholic Teachings on the Rights of Workers – Seton Hall University: https://online.shu.edu/micah-business-economics/catholic-teachings-on-the-rights-of-workers.html
  • Gergely Jenő: A keresztény szindikalizmus története a XIX-XX. században a Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége; MTA-ELTE Pártok, Pártrendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport, Budapest
  • Szabó Imre Szilárd. A szakszervezet jogállása a magyar munkajogban, Novissima Kiadó
  • Ujházi Lóránd – Jancsó András: From the Labor Question to the Murderous Economy: Catholic Approach to Economic Policy. Religions 2025.