INTERJÚ Palkovics Imre a munkaerőpiacról és a Munka Törvénykönyvéről
Veszprém – A munkavállalók helyzete nem könnyű ma hazánkban, még mindig sok a munkanélküli ahhoz képest is, hogy az utóbbi időszakban nagyon kedvező változások következtek be, így a munkáltató válogathat közülük. Többek között erről is beszélt Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnöke a lapunknak adott interjújában.
Egyéves hálózatfejlesztési munkát értékeltek Veszprémben a Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) vezetői.
Ekkor beszélgettünk Palkovics Imrével, a szervezet elnökével.
– Milyennek ítéli meg a munkavállalók helyzetét ma hazánkban?
– A korábbi évek 15 százalékos munkanélküliségi rátája ma már nyolc százalék körülire apadt, ami örvendetes.
Ugyanakkor ez még mindig azt jelenti, hogy munkaerőből túlkínálat van a piacon, a munkáltató pedig szabadon és alacsony áron tud válogatni közülük. Ebből fakadóan a munkavállalók helyzete továbbra sem könnyű. A gazdasági válság miatt anyagilag is rosszabb helyzetbe kerültek. Az új Munka Törvénykönyvéről (Mt.) mi a véleménye? Ez a válságot követően a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele szándékával született, csak sajnos a munkavállalók rovására megbillent a korábbi egyensúly, ebből fakadóan a munkavállalók gazdaságilag, szociálisan és a jogilag tekintve is rosszabb helyzetbe kerültek. A célt, amit el kívánt érni a gazdaságpolitika, támogatni lehet, de maga az eszköz erre alkalmatlan.
– Mire gondol?
– A pótlékokat túlmunkákra, általában veszélyes környezetre fizetik. Az Mt. tervezett módosítása nyomán látszott, hogy ennek a számítási módja kedvezőtlen lesz a munkavállalók számára. Hiába harcoltunk, csökkentek a pótlékok, ezt mindenképpen vissza kell állítani. Ne csapják be a munkavállalókat, ne csökkenjen a jövedelmük, különösen akkor, amikor extra teljesítményt nyújtanak, túlmunkát végeznek. Az új Munka Törvénykönyve azt is rögzíti, hogy a munkavállaló a munkaidőn túl nem tehet, nem mondhat bármit a munkáltatójával kapcsolatban, mert azért bírságot szabhatnak ki rá. Ráadásul olyan módon, hogy annak még az eljárási szabályát sem rögzítik!
Szerintem így a munkavállaló mintegy alattvalójává válik a munkaadóknak. Ezen is változtatni kell. Ha a munkavállalót magánemberként emberi méltóságában, a szólásszabadságában korlátozzák, ettől nem nő a munkahelyek száma, nem indul be a gazdasági növekedés; vagy ha mégis, akkor egész fura társadalom jön ki ebből…
– Mit tud ilyen sajátos helyzetben tenni egy szakszervezet?
– A hálózatfejlesztési projektünk keretében felmértük a munkavállalók helyzetét, ezt az állapotot közvetítjük a döntéshozók, a törvényhozás felé. Szeretnénk meggyőzni a politikát arról, hogy az eredeti szándékait más eszközökkel is el tudja érni. A megtermelt jövedelemből tisztességes osztozkodást tegyünk lehetővé a munkavállalók számára, beleszólást kérünk a megtermelt jövedelmek elosztásába, ugyanakkor szeretnénk megőrizni alapvető jogainkat, mint például az emberi méltóság, a szociális biztonság, a munkához való jog, továbbá a szólásszabadság.
– A politika meghallja a szavukat?
– Pillanatnyilag a munkáltatói érdekeket hallják meg nyitottabb füllel. A politika azt gondolja, a gazdaság talpra állításának, a versenyképesség beindításának egyetlen letéteményese van: a vállalkozói szféra. Mi azt mondjuk, a gazdaság szereplői között ott vannak a munkavállalók, ők működtetik a befektetett tőkét, nélkülük, elégedettségük, méltóságuk, emberi szabadságjoguk megőrzése nélkül nem lehet előre menni.
Rövid távon hozhat eredményt a kiszolgáltatott helyzetű munkavállalói réteg, de nem öncél a gazdaság működtetése, nem öncél a profittermelés, hanem egy elégedett társadalom létrehozása a cél, ezért a politikának egy kicsit nyitnia kell a munkavállalók igényei és problémái irányába is. Elérhető célokat tűzünk ki magunk elé, így megyünk előre. Melyek ezek? Ilyen például, hogy a minimálbér érje el a létminimum összegét. Reálértékben már elég rendesen növekedett a minimálbér, de még mindig alatta van az egy főre eső létminimumnak.
– Herendről indult az országos pályafutása a 90-es évek elején. Figyeli-e a porcelánmanufaktúra tevékenységét, teljesítményét?
– Természetesen. Még mindig működik az a tagszervezet, amit annak idején velem együtt alakítottunk. Nagy örömmel és boldogsággal gondolok vissza az akkori időkre, ami akkor nem túl egyszerűnek tűnő világ volt, de a mai bonyolult helyzethez képest paradicsomi állapot. A dolgozók érdekében olyan eredmények születtek itt, ami mintaszerű lehetne az egész társadalomban: tulajdont, normális munkafeltételeket, nyilvánvaló megélhetést biztosító munkát szeretnénk a munkavállalóknak.
A luxusipar nagy válságon ment keresztül, de akiknek Herenden megmaradt a munkájuk, azok méltó emberi környezetben élhetik munkás hétköznapjaikat.
Céljaink egyike, hogy a minimálbér érje el a létminimum összegét
KA: Palkovics Imre szerint a politika pillanatnyilag a munkáltatói érdekeket hallja meg nyitottabb füllel.
Forrás: Napló – 2014. 06. 26. (6. oldal) Tremmer Tamás tremmer.tamas@naplo.plt.hu