Hosszú hetek keserves várakozással töltött időszaka után sem történt kifizetés a gyöngyösi és gyöngyöstarjáni gyárakban történő elbocsátásokat követően. A dolgozók elkeseredettek, „sokunknak kenyérre valója sincs” – ahogy az a tájékoztatásokban elhangzik.  

A munkáltató adós a májusi és júniusi kifizetésekkel, továbbá egész egyszerűen „adminisztratív módon” történt meg a dolgozók kijelentése és az esetleges végkielégítések, felmondási időre járó távolléti díjak is veszélyben vannak.  

A munkavállalók beszámolóik szerint felmondást továbbra sem kaptak. 

A kifosztott munkásokat segítjük a jogérvényesítésében. Ügyvédek bevonásával megtettük a bejelentéseket az illetékes hatóságok felé, és „stratégiai” munkaügyi perek elindításában vállalt segítséget a Munkástanácsok Országos Szövetsége és annak ágazati tagszervezete.  

„Péntekre újabb demonstrációt jelentettünk be a rendőrkapitányságon a gyöngyöstarjáni gyár elé, délelőtt 10 órára, ide várjuk az érintetteket és szívesen látnánk végre akár a munkáltató képviselőjét, de politikai döntéshozókat is az eseményen. Nem félórás megmozdulásra készülünk.” – mondta el Kozma Zsolt, a Munkástanácsok versenyszféráért felelős alelnöke. 

„Habár munkajogi szempontból önmagában a jogviszony kijelentése az illetékes hatóságnál nem szüntetné meg a munkaviszonyt, a munkáltató magatartása csak és kizárólag akként értelmezhető, hogy az érintettek jogviszonya egyoldalúan megszüntetésre került. Ezt az eljárást egyértelműen jogellenesnek tartjuk. Az pedig, hogy a jogosan járó munkabér sem került kifizetésre, a munkaviszonyból származó legalapvetőbb és legfőbb kötelezettség jelentős mértékű súlyos és szándékos megszegése.” – ismertette Szabó Imre Szilárd, a Munkástanácsok ügyvezető alelnöke, ügyvéd.  

A munkások bérének megrövidítése vagy visszatartása a Szentírás tanítása alapján az égbekiáltó bűnök körébe sorolandó. A legrosszabb esetben egy felszámolási eljárás során némi reményt ad a „Bérgarancia Alap” az érintettek számára, ugyanakkor az ahhoz vezető út is számos jogi útvesztővel és idővel jár.  

„Ebben az esetben, mint cseppben a tenger jelenik meg az a lehetetlen szabályozási helyzet, amelyben a szegényember szempontja szinte meg sem jelenik. A szomorú, hogy amint halad az idő, minden kegyetlenebbé válik az átlagember számára.” – fűzte hozzá Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke.