A kommunizmus áldozataira való emlékezés napját Magyarországon az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata rendelte el. A 58/2000. (VI. 16.) számú döntés értelmében minden év február 25-én tiszteletünket rójuk le azok előtt, akik a kommunista diktatúra kegyetlenségének estek áldozatul. A kezdeményezést Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő terjesztette elő, és azóta ez a nap hivatalos megemlékezésként él tovább.
Kovács Béla esete – A kommunista elnyomás szimbólumafebruár 25-én a szovjet hatóságok letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akit a Szovjetunióba hurcoltak. Nyolc évet töltött fogságban, először a Gulágon, majd az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. Az ő esete világosan megmutatta, hogyan kezdték el a kommunista hatalom birtokosai módszeresen eltávolítani azokat, akik nem illeszkedtek be a rendszerükbe. Kovács Béla története a kommunista diktatúra egyik legismertebb példájává vált, amely rávilágít arra a jogtiprásra és emberi szenvedésre, amely közel fél évszázadon át meghatározta a kelet-közép-európai országok életét.
A kommunizmus áldozatainak számaA “Kommunizmus fekete könyve” című mű becslések és levéltári kutatások alapján világszerte mintegy 100 millió áldozatot tulajdonít a kommunista diktatúráknak. Kelet-Közép-Európában az éhínségek, a kényszermunkatáborok, az erőszakos elhurcolások és a kivégzések következtében az áldozatok száma eléri az egymilliót.
Nem csupán azok tartoznak ide, akik életüket vesztették, hanem mindazok is, akiket bebörtönöztek, vallattak, kínoztak vagy megbélyegeztek. Számos áldozatot származása, vallási hovatartozása vagy politikai nézetei miatt üldöztek, miközben emberek millióitól vették el a szabad cselekvés és a választás jogát. Testi és lelki megnyomorításuk a kommunista rendszer egyik legszégyenteljesebb öröksége.
A kommunista ideológia és annak valóságaA kommunizmus gazdasági elmélete szerint a vagyonközösség az alap, és ennek érdekében megszünteti a magántulajdont. Alapelvének megfelelően mindenki képességei és szükségletei szerint részesedne a közös javakból. Azonban a valóságban ezek az eszmék nem valósultak meg: a szocialista rendszerekben az állam teljes ellenőrzést gyakorolt a társadalom felett, miközben az elnyomás és a gazdasági kudarcok sorozata kísérte a kommunista uralmat.
Több mint harminc évvel a rendszerváltás után is érzékelhető a kommunizmus árnyéka a mindennapjainkban, és egyes politikai törekvések ma is hajlamosak idealizálni ezt az ideológiát, figyelmen kívül hagyva annak történelmi kudarcait.
Gondolatok és idézetek a kommunizmusrólTöbb neves gondolkodó és író fogalmazta meg véleményét a kommunista rendszerrel kapcsolatban.ű
Márai Sándor így írt róla:
„Senki nem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, ki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt!”
Indro Montanelli olasz történész és író pedig így fogalmazott:
„A baloldaliak annyira szeretik a szegényeket, hogy a hatalomra jutásuk után megsokszorozzák a létszámukat.”
Alexander Szolzsenyicin, Nobel-díjas orosz író pedig a következőképpen vélekedett:
„A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb ember típust nem produkál a történelem.”
A kommunista ideológia történelmi megítéléseMár a XIX. század végén is sok gondolkodó felismerte a kommunista eszmék életképtelenségét. Eötvös József, egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter így fogalmazott:
„Senki sem lehet nálamnál inkább meggyőződve a szocialista és kommunista elvek kivihetetlenségéről!”
A történelem igazolta ezen gondolkodók álláspontját: a kommunista rendszerek mindenhol elnyomáshoz, gazdasági összeomláshoz és társadalmi szenvedéshez vezettek.
A kommunizmus áldozataira való emlékezés nem csupán történelmi kötelességünk, hanem erkölcsi felelősségünk is. Ahhoz, hogy ne ismétlődjenek meg a múlt hibái, fontos, hogy emlékezzünk és tanuljunk belőle.
Zárásként idézzük Lovász Pál “Betelt” című versét, amely a szenvedésen túlmutatva a szabadság és az igazság erejét hirdeti:
Hol, merről harsant föl a riadó?Aláztatásunk korsója betelt:orosz korbács és áruló kezekverték, állatként űzték népemet.S a költők száján szó fogant: „Elég!”Szeged, Pécs ifjúsága zengetőhegyfalként kelt föl: s gátakat sepert,áradt s vitt, vitt az újszülött erő.
Emlékezzünk tisztelettel és tanuljunk a múltból, hogy a jövő szabadabb és igazságosabb lehessen!
Perényi József