A szerdai VKF videókonferencia ülésen további tisztázó tájékoztatást hallottunk a kormány részéről a korábban bejelentettekhez képest a bértámogatásról. A konkrét szabályozás a kormányrendeletben olvasható. Csak példaként elhangzott pontosítás: a bértámogatás az otthon végzett munka (home office) esetén is alkalmazható.

A munkáltatók további finomításokat kértek a gyakorlati alkalmazhatóság érdekében. Például: ne csak 50%-os leállásig lehessen igényelni a támogatást, hanem legalább 90%-ig, hasonlóan az osztrák mintához. Pesszimisták a munkáltatók az állami támogatás mértékét illetően is, azt szeretnék, ha nem a kieső munkaidőre járó bér, hanem a teljes bér 70%-át fizetné az állam.

Az egész egyeztetés hangulatára rányomta a bélyegét a hétvégén suttyomban végrehajtott Mt. módosítás a munkaidőkeret 24 hónapra történő felemeléséről egyoldalú munkáltatói intézkedés keretében.

A szakszervezeti oldal egyhangúlag elfogadhatatlannak tartja a módosítás eljárási és tartalmi részét is.

A legélesebben én keltem ki magamból. Elmondtam, hogy teljesen lejáratnak minket, szakszervezeteket a tagjaink és a közvélemény előtt azzal, hogy hetente kétszer is tárgyalnak velünk a VKF keretei között és egy szóval sem említik, hogy mire készülnek az Mt-t illetően.

Közöltem a kormány képviselőivel, hogy én a Munkástanácsok nevében kifejezetten megértő voltam az extra és békeidőben elfogadhatatlan munkajogi intézkedésekkel kapcsolatban, tudomásul véve a rendkívüli helyzetet. Soha nem támadtam a kormány intézkedéseit csak a politikai öncél kedvéért. Erről az erkölcsi talapzatról utasítom vissza, hogy csak biodíszletnek tekintenek minket. Mondják ki, hogy felszámolták a munkaügyi kapcsolatokat és a szakszervezetek létjogosultságát semmibe veszik. A szokatlan fellépésem után eltűnt a képernyőről a kormánydelegáció mintegy 10 percre. Bodó államtitkár úr restelkedésének adott hangot, de a döntés már megszületett. Kértük a döntés visszavonását.

A munkáltatók kifejtették, hogy ők nem kérték a módosítást. Hozzátették: a gyors felméréseik alapján nagyon kevés munkáltató fog élni a 24 hónapos munkaidőkerettel, mert komoly, nagy apparátust igényel a rendszer kiépítése és működtetése, amire csak a legnagyobb néhány nemzetközi társaság képes. Ezen körben pedig jól működő munkaügyi kapcsolatok keretében született kétoldalú megállapodásokban szabályozták eddig a munkaidőbeosztást a felek a sokat vitatott „rabszolgatörvény” adta keretek között, pontosan a munkavállalókkal fenntartani kívánt bizalmi légkör végett, amit most a kormány kéretlenül széttrollkodott.

Az új szabályozás sok hibája között talán az a legelfogadhatatlanabb, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a munkavállalók garanciális biztosítékait, semmibe veszi a tisztességes információhoz való jogukat, a munkaidejük nyilvántartásának követhetőségét a 24 hónap alatt.

A hazai munkáltatói érdekképviseletek kifejezett álláspontja az, hogy nincs szükségük erre az eszközre. Más munkáltatói szakértőket hallgatva, örülnek az ölükbe pottyant lehetőségnek, de van bennük annyi jó érzés, hogy megjegyzik a munkavállalók aránytalan kiszolgáltatottságát és a minimális garanciáik teljes hiányát.

Szakszervezetként követelnünk kell a módosítás visszavonását.

Felvetettem ismét, hogy a keresőképtelenség fogalommeghatározásnak kibővítését célzó javaslatunkra nem kaptunk eddig érdemi választ, mint ahogyan most sem.

A munkáltatók hosszasan fejtegették, hogy még milyen területeken várnának további állami támogatásokat, amelyek közül támogatható, hogy a járulékfizetési mentesség ne legyen szektorfüggő, mert nincs ágazat, amelyiket ne érintene a válság.

A VKF ülés következő időpontja jövő hétfő délelőtt, ahol miniszteri részvételre kerülhet sor.

2020.04.15.

Palkovics Imre

 

 

 

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd