A Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetségének (FBVSZOSZ) főtitkárával, Kucsera Miklóssal beszélgettünk, aki december elsejétől a Belügyi Érdekegyeztető Tanács (BÉT) munkavállalói oldal döntése alapján a BÉT elnöki posztját is betölti.

Mekkora szervezet az FBVSZOSZ, hány tagot képviseltek?

Huszonnyolc tagszervezet alkotja a szövetségünket. A tagszervezeteknek 3 fős vezetősége van, illetve ügyvivői testülete. A fontos döntéseket ez a 3 fős testület hozza meg. A vezetőség havonta, az ügyvivői testület negyedévente ülésezik. Az üléseken részt vesz az összes tisztségviselő. A szervezet működését a tagszervezetek által befizetett tagdíj, valamint az OKÉT projekt forrásai biztosítják.  

Hogyan zajlik a napi munkád az érdekvédelem területén?

Nagyon sokat járom (járjuk) az országot, átlag heti 2-3 BV. intézetbe, intézménybe látogatok el.

A tisztségviselőink napi szinten tájékoztatást adnak és kapnak, tisztában vagyunk a szervezet működésével és közös célunk, hogy minél többen dolgozzanak, minél több juttatás és jobb munkafeltételek valósuljanak meg.

A rendvédelemben nehezíti az érdekvédelmet, hogy többféle foglalkoztatási csoport van.

A büntetés-végrehajtás területén három foglalkoztatási csoport érdekeit képviseljük: ezek a csoportok pillanatnyilag három különböző jogállásban dolgoznak: a hivatásosok, a rendvédelmi igazgatási alkalmazottak és a munkavállalók.

Mik a legégetőbb problémák a büntetés-végrehajtás területén?

Mint a többi rendvédelmi szakterületen, a munkaerőhiány nagyon sarkalatos probléma, sajnos az elmúlt évben is nagy volt az elvándorlás, és még mindig nem érkezik annyi dolgozó, mint amennyi elmegy. Ennek eredménye, hogy a túlmunka mértéke, vagyis az egy hónapban ledolgozott munkaórák száma megnövekedett. Ez bizonyos szempontból jó a munkavállalóknak, mert a keletkezett túlmunka miatt a jövedelmek magasabbak, de hosszútávon ez fárasztó és kiégési problémákat okozhat.

Mindemellett a 2022. év tekintetében az anyagi megbecsülés nőtt, volt egy hat havi kifizetés (ez a fegyverpénznek nevezett hat havi juttatás), továbbá elég sok embert érintett az általános adó-visszatérítés is. Volt még egy 11%-os kiegészítő juttatásemelés és most ősszel volt egy átlagban 200%-os hivatásos pótlékemelés, amely bruttó átlag 116 ezer forintot jelent.

A munkafeltételek fejlesztésének területén is sokat sikerült elérnünk. Az elmúlt 3 évben közel kétmilliárd forintot költött a Bv. a munkakörülmények javítására, a technikai fejlesztésekre a személyi állomány biztonságos munkavégzése érdekében.

Elsőként az elvándorlást nevezted meg, mint fő problémát, ennek ellenére a felsorolt eredmények inkább rövidtávú megoldásnak tűnnek.

Az elmúlt egy-másfél évben a juttatások és az emelések megállították az elvándorlást, visszahúzó erőt azonban ezek nem jelentettek. Sajnos ez a pálya még mindig nem vonzó, nem kínál olyan perspektívát egy huszonévesnek, hogy hosszú távon gondolkozzon benne. A mai fiatalok ezt a területet nem tekintik hivatásnak, hanem egy olyan munkahelynek, akárcsak a többit. A 30-as korosztályban sem látható komoly csatlakozási szándék.

Azt látjuk, hogy a Belügyminisztérium sok tekintetben ad-hoc helyzetet próbál orvosolni és az éppen meglévő állományt próbálja stabilizálni, annak hangulatát, illetve munkamorálját próbálja javítani. Ezek tehát nem olyan intézkedések, amelyek vonzóvá tennék ezt a pályát hosszú távon. Fokozatosan elvették azokat a jogosultságokat, amelyek megillették a szférában dolgozókat. Most a „szolgálati nyugdíjat” nem is akarom kiemelni, mert az egy szitokszó, de gyakorlatilag ez a pálya jelenleg ugyanazokat a feltételeket nyújtja, mint más civil foglalkoztató, tehát nincs semmiféle kedvezmény, előny.

Korábban a 2012-ig tartó korkedvezményes nyugdíj tette vonzóvá a pályát. Mindemellett azt gondolom, hogy egy huszonévesnek nem ennek a visszaállítása lenne a legnagyobb húzóerő, hanem a bér és a kiszámíthatóság. Amúgy ahhoz, hogy szóba jöhessen egyáltalán a korkedvezményes nyugdíj, 8-10 évnek kell eltelnie a pályán. Ezzel azt akarom mondani, hogy a korkedvezményes nyugdíj elsősorban a pályán maradást segítené.

Ha a korkedvezményes nyugdíj „szitokszó”, akkor milyen megoldást látnál arra, hogy hosszú távon a pályán maradjanak a dolgozók?

A rendvédelmi területen 2008-tól az illetményalap 38.650 Ft. Mindent ebből számolnak, ezt szorzókkal emelik, ebből számolják a fizetést, a szociális segélyt, a fogpótlás, a szemüveg-költségtérítés összegét. Mondjuk egy most érettségizett fiatal kezdő őrmester illetménye alig több, mint a garantált bérminimum. A ledolgozott évek után (10 év után) 5 évente emelkedik a szolgálati idő pótlék, tehát mindent a 38.650 forintból számolnak és ez már nagyon régóta nem változik. A honvédségnél már felemelték 44.600 forintra, ide szeretnénk felzárkózni.

Azt gondoljuk, hogy az illetményalapot a garantált bérminimumhoz vagy az infláció mértékéhez kötve kellene emelni. Sajnos ez nem mostani probléma, ezt már nevezhetjük több évtizedes elmaradásnak.

A másik foglalkoztatási csoportban, a munkavállalók körében vannak bértárgyalások?

10 gazdasági társaság van a Bv. szervezet működtetésében. Ezek az alkalmazottak többségben vidéken dolgoznak, többnyire a minimálbér, illetve garantált bérminimum környékén. A cégek eredményétől függően van lehetőség plusz juttatást adni nekik. A foglalkoztatók ugyan civil cégek, de a Bv. Országos Parancsnoka gyakorolja a tulajdonosi jogköröket. A plusz juttatások mértéke sem térhet el attól, mint amennyit a hivatásosok kapnak. Ami az MT-ben jár, egyéb juttatás a minimálbérhez és a garantált bérminimumhoz, ezekhez viszonyítva kapják, illetve a feladat súlyához igazítják.

Nem okoz feszültséget a különböző foglalkoztatási formában dolgozók között a különböző bérezés?

Több a hivatásos, de gyakran egy irodában dolgoznak más foglalkoztatási formában dolgozóval, akik eltérő juttatásban részesültek. A tendencia az, hogy mindenki legyen hivatásos, a szakzsargonban ezt úgy mondjuk, hogy „öltözzenek be”. Tehát a munkáltató azt javasolja az alkalmazottaknak, hogy „nem tudok több pénzt adni, de legyél hivatásos!”. Sokan nem akarnak élni ezzel a lehetőséggel. 55 éves korig be lehet öltözni, de van, aki nem akar. A COVID válság kis mértékben javított az állomány feltöltöttségén. Álláspontunk szerint új életpályamodell megalkotása lenne a valódi megoldás, hosszútávon ezért küzdünk. A 2015-ben megalkotott életpályamodell csak átmeneti sikert hozott, az elején jól működött, de most már nem. Olyan gyors mértékben változik a gazdaság, valamint az egyéb társadalmi rendszerek, hogy azokat a 2015-ös program már nem tudja követni.

Pillanatnyilag sajnos csak olyan javaslatokat vár tőlünk a Belügyminisztérium, amelyek nem igényelnek forrásokat. Bizonyos szakterületeken megfelelne a home office, de az itt használt informatikai rendszereket nem lehet otthon használni, ahhoz, hogy ezek otthon is használhatóak legyenek, megint csak forrásra lenne szükség.

A négy napos munkahét bevezetése is nehezen kivitelezhető, mert az állami rendszer rugalmatlan, óriási szemléletváltásra lenne szükség. Forrás nélkül csak a szabadságnövelés vagy a munkaidő módosítása lehet a megoldás. Ahhoz, hogy valamit fejlesszél, ahhoz beruházásra van szükség.

Mindemelett most úgy érzékeljük, hogy változott a Belügyminisztérium érdekvédelemhez való viszonyulása pozitív irányban. Érdemi módon működni kezdtek az érdekegyeztető fórumok rendszerei. Számunkra és az általunk képviselt állomány számára ez az, ami igazán fontos.