Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke 1933 március 17-én szüleltett Hódmezővásárhelyen. Születése napjának 90. évfordulóját Izsákon ünnepelt a Rácz Család, a barátok és harcostársak. A Munkástanácsok Országos Szövetségét Ladán Éva, Sastinszky László és Idrányi Flóra képviselték.

Rácz Sándor egy igazi munkásember és igazi forradalmár volt, akit egész életében a forradalom lángja éltetett. Élete utolsó napjáig aktív volt, rengeteg tervvel, még a halálos ágyán is a “Parázsló szándék” című könyv 3. részének megírását tervezgette.

1956. november 16-án a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökévé választották. A tanács 48 órás sztrájkot hirdetett Kádár János ellen, Nagy Imre szabadon bocsátását követelve. December 11-12-én, a második 48 órás sztrájk során a NBKMT követelte a letartóztatott munkástanács-elnökök szabadon bocsátását, és tiltakozott a 131 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz ellen. December 11-én Kádár János a Parlamentbe hívta tárgyalni, ahol letartóztatták.

1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Büntetését különböző fogházakban töltötte, olyan társakkal együtt, mint Bibó István, Mécs Imre, Nagy László vagy Faddi Otmár. 1960-ban a Kisfogházban raboskodott, 1963-ban, külföldi politikai nyomásra, amnesztiával szabadult.

1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak. 1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén is felszólalt.

“A munkás szolidaritás ma is kötelességünk. 56 választ ad arra, hogy miért élünk úgy, ahogy élünk. Minden nap mélyre kell ásni az időben, hogy a múlt a magyar munkásoknak megmutassa a jövőt!”

Rácz Sándor gondolatai a Munkástanácsok Országos Szövetségének mottója.

Palkovics Imre így emlékezett a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökére az évforduló alkalmából:

Kedves Anikó, Tisztelt Család, Tisztelt Megemlékezők!

Rácz Sándor, Sanyi Bácsi a nemzet és minden idők magyar munkásainak gyermeke és egyben védelmezője. Kilencven éves lenne, de Ő az a kisfiú marad örökre, akit este a nagyanyja vár haza a napszámból, az a fiatal, akit beszippant a kommunizmus gyári munkásainak kíméletlen sorsa, aki puszta kézzel szállt szembe a szörnyeteggel, és akit huszonötödik születésnapján életfogytiglani börtönre ítél a gonosz.

Halál hírét a csíksomlyói búcsún hallottam és azt gondoltam, hogy Az csak testben hal meg, akinek nevét a csíksomlyói búcsú miséjén visszhangozzák Székelyföld gyönyörű hegyei, ahol a misét celebráló Püspök hangja az égbe árad, és ahol az Ég leszáll a többszázezres, ünneplőbe öltözött lelkű gyülekezetre, amikor elhangzik, hogy Rácz Sándor a Nemzet Halottja! Nem vagyunk méltók, hogy küzdelmei, dicsősége utódainak szerepében tetszelegjünk.

Ő Tanítónk volt!

Tanítónk: bátorságból, emberi tisztességből, hűségből, a munkának és a munkásembernek járó tisztelet megköveteléséből, a nemzet tragédiáit okozó tények hátterének kíméletlen kutatásából és néven nevezéséből, a kiszolgáltatottak védelméből, egymás iránti felelősség tudatból, haza és nemzetszeretetből.

Büszke vagyok arra, hogy kezét szoríthattam, és az utolsó napokon is megejtően tiszta szemeibe nézhettem. Utolsó intelmedet megfogadjuk. Nem engedjük a magyarságot kiforgatni az igazából, és nem tétovázunk leleplezni a hazugságot.

Születésének kilencvenedik napja alkalmából az Úr kísérje és támogassa küzdelmeit, melyet meggyőződésem, hogy ma is vív szeretteiért, értünk az égben rendületlenül.

Isten éltesse mindnyájukat.

Palkovics Imre

A Rácz Sándorról készült film, melyeből részleteket mutattak be a megemlékezésen, Epilógus – in memoriam Rácz Sándor címmel, ITT nézhető meg.