image_pdfimage_print

A ráta életre hívásának célja bemutatni, hogy egy átlagjövedelemmel vagy az alatt kereső átlagos életvitelt folytató munkavállalót milyen mértékben érinti az infláció. A KSH meghatározás szerint az általuk publikált a fogyasztóiár-index a háztartások (lakosság) által a saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező átlagos árváltozását méri. Részben módszertani, részben technikai okokból bizonyos vásárlások, pl. ingatlan vagy egyes szolgáltatások (természetbeni juttatások), nem szerepelnek a fogyasztóiár-indexben. A fogyasztóiár-index jelzi az infláció, a „pénzromlás” mértékét. Így ennek mértéke alapvetően befolyásolja a munkavállaló által elkölthető jövedelmet, pénzének valós értékét. Ennek az alternatív inflációs rátának kiemelt célja, hogy reálisabb képet adjon a Munkástanácsok által képviselt munkavállalókat érő inflációs folyamatokról, a bértárgyalások során pedig segítséget jelentsen tagjainknak. A MOSZ munkavállalói inflációs ráta jelentősebb mértékben eltérhet a KSH által mért általános inflációs rátától. Ennek oka, hogy ez egyes társadalmi csoportok fogyasztási szokásai eltérőek, ezért az inflációs rátát alkotó főcsoportok súlyozása is korrekciót igényel.

A MOSZ által számított inflációs ráta alapvetően a KSH statisztikáiból kerül számításra. Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen megválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján történik. Az inflációs ráta számításánál a KSH összesen hét főcsoportot vesz alapul, ezek a következők: élelmiszerek; szeszes italok, dohányáruk; ruházkodási cikkek; tartós fogyasztási cikkek; háztartási energia; egyéb cikkek, üzemanyagok; szolgáltatások.

Az egyes főcsoportok súlyozása saját felmérésen, becslésen alapul.

 

A táblázat alapján a Munkástanácsok által számított inflációs ráta 2019 egészében 4,1% volt, szemben a KSH által számított 3,4%-kal.