Április 28-án nem feledkezünk meg azokról, akik munkájuk végzése közben szenvedtek balesetet, életüket vesztették vagy egészségükben maradandó károsodást szenvedtek.
A megemlékezés hagyománya több évtizedre nyúlik vissza: eredetileg kanadai favágók indították útjára ezt a nemes szokást, akik a tél végén, a kemény munka befejezésekor fejet hajtottak elveszített társaik emléke előtt. Ezt a kezdeményezést később a kanadai közalkalmazotti szakszervezetek karolták fel, majd országos, sőt nemzetközi mozgalommá vált: 1989-től Kanada hivatalos gyásznappá nyilvánította április 28-át, 1996-tól pedig az ENSZ és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) támogatásával a munkabalesetek áldozatainak nemzetközi emléknapja lett.
Hazánkban 2001-ben a Mecseki Munkástanácsok Szövetsége szervezte meg az első megemlékezést Pécsett, amely azóta hagyománnyá vált, évről évre közösen hajtunk fejet az áldozatok előtt. A központi megemlékezések mellett 2008-tól koszorúzásra is sor kerül Vasason, a bányászhagyományok ápolóinak közreműködésével.
A Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Kereszténydemokrata Néppárt kezdeményezésére a magyar kormány 2012-ben hivatalosan is elismerte a megemlékezés jelentőségét, és 1299/2012. (VIII. 13.) számú határozatával április 28-át a munkabalesetben elhunyt, valamint megrokkant munkavállalók emléknapjává nyilvánította.
Ezen a napon tisztelettel és főhajtással emlékezünk meg mindazokról, akik életüket vagy egészségüket áldozták munkájuk során.