Zökkenőmentesen és a jelenlegi feltételek mellett egyelőre tovább zajlik az RTL Magyarország különféle műsorain az utómunka – tudta meg a Media1.hu a munkakörülményeik miatt hétfőn munkabeszüntetéssel és utcai demonstrációval tiltakozó vágók jogi képviselőitől csütörtök reggel.

A vágók es a gyártó cégek között a jövő évi együttműködésekről megkezdődtek a tárgyalások – közölték a tárgyaláson jelen levő vágók jogi képviseletét ellátó Gyurta Tibor és Szabó Imre Szilárd ügyvédek. Szavaik alapján úgy tűnik, jó irányba indultak el a folyamatok, a tiltakozás egyelőre megtette a hatását, bíznak a megegyezésben.

Mint ismert, a vágásban résztvevő szakemberek egy része „munkabeszüntetésbe” kezdett hétfő reggel, mivel elégedetlenek a munkafeltételekkel. A lap úgy tudja, hogy öt-hat gyártócég munkatársai is részt vettek a hétfői tiltakozásokban és mintegy 40 fő tiltakozott, ami rendszerszintű problémákra utal, ráadásul néhány hónappal korábban belsős RTL-esek is írtak leveleket jobb munkakörülményeket követelve. Utcai demonstrációt is tartottak a televízió XXII. kerületi székháza előtti területen, „béremelést” és helyzetük rendezését kérve. Virágokkal érkeztek, hogy ezzel is kifejezzék megegyezési szándékukat a médiavállalattal. A rendőrségi bejelentést Rónay Ferenc, a Magyar Mozgóképkészítők Szakszervezetének (MMKSZ) elnöke tette.

Az RTL Magyarország a tiltakozó-akciót követően azt kommunikálta a lap érdeklődésére, hogy a vágók nem az ő alkalmazottjai, hanem az RTL gyártópartnereinek stábjához tartoznak.

„A külső gyártók által foglalkoztatott vágók és műszaki szakemberek minőségi munkája fontos az RTL Magyarország számára, ugyanakkor az RTL csak áttételes kapcsolatban áll velük, így ezen szakemberek foglalkoztatásával kapcsolatban a külsős produkciós cégek tudnak érdemi választ adni” – közölte a televíziós társaság.

Az eset szakszervezeti és munkajogi szempontból is rendkívüli tanulságos, amit Szabó Imre Szilárd a Munkástanácsok ügyvezető alelnöke, ügyvéd összegez az alábbiakban

„A jelenség arra is rávilágít, hogy a hazai jogi szabályozás nem tud érdemben mit kezdeni az egyik kereskedelmi csatornánál történtekhez hasonló nyomásgyakorló akciókkal és munkaerőpiaci jelenségekkel.

Nem zárulhat ugyanis a tiltakozás kollektív munkajogi szempontból „értelmezhető” megállapodással, tekintve, hogy a szakszervezet által kötött kollektív szerződés nem vonatkozhat polgári jogi jogviszonyban foglalkoztatottakra, ugyanis az a munka törvénykönyve alapján kizárólag a munkaviszonyból származó vagy az ezzel kapcsolatos jogot vagy kötelezettséget szabályozhat.

A nem munkaviszonyban álló személyek, az önfoglalkoztatók és az informális gazdaságban (nem mindig meghatározható, hogy milyen keretek között) alkalmazottak a hagyományos szakszervezeti logikán kívül esnek.

Azt is fontos kiemelni, hogy az önfoglalkoztatók szervezkedési szabadságát (és még inkább kollektív alkuhoz való jogát) a versenyjog értelemszerűen korlátozhatja bizonyos mértékben. Ez – az egyébként nem csak a médiaiparban jelentős nagyságú – munkát végző réteg, jellemzően polgári jogi (tipikusan vállalkozási, megbízási) szerződés alapján kerül foglalkoztatásra a különböző gazdasági társaságoknál, de

ugyanolyan – gazdaságilag függő – helyzetben van, mint a (jogi értelemben vett) munkavállaló, éppen ezért hasonló szociális és munkajogi védelmi szükséglete áll fenn.

A munkavállalói érdekképviseletek – itthon is – a mindenkori gazdasági és társadalmi körülményeknek megfelelően más és más szerveződési formákkal kísérleteznek, amelyre kiváló példa a médiaipar és itt ne csak a 2023-as hollywoodi sztrájksorozatra gondoljunk. Megjelennek az innovatív, nyitott, hálózat-jellegű szervezkedési logikát képviselő szakszervezetek és egyéb alternatív jellegű, rugalmas érdekképviseleti struktúrák, az ilyen jelenségeket gyakran nevezik a munkajogi szakirodalomban „alternatív” szakszervezeti tevékenységnek. Világszerte elmondható, hogy a szakszervezetek saját érdekükben is (hiszen egyre több ilyen személy van) egyre inkább felvállalják a munkavállalói érdekképviseletek minden gazdaságilag függő munkavállaló és az önfoglalkoztatók érdekeinek védelmét és a jogi szabályozás is követi ezt a jelenséget. 

Hazánkban is szükség lenne olyan munkajogi szabályozásra, amely megnyitja azt a lehetőséget, hogy az ilyen személyek érdekképviseletei kollektív szerződést köthessenek a megbízói, megrendelői oldallal.

Ilyen megállapodások – csak a környező országokat vizsgálva – léteznek például Ausztriában és Németországban is. A sztrájkhoz való jog megítélése (annak alapjogként történő „biztosítása”) viszont Európa-szerte vitatott.

Megemlítendő az is, hogy a kérdésben lassan kirajzolódik az Európai Unió álláspontja. A 2022-ben közzétett EU Bizottsági Iránymutatás (az uniós versenyjognak az egyéni önfoglalkoztatók munkafeltételeire vonatkozó kollektív megállapodásokra történő alkalmazásáról) – bizonyos esetekben – biztosítani kívánja az önfoglalkoztatók versenyjogi szabályok alóli mentesülését és a kollektív alkuhoz való jogát. Az Iránymutatás – egyelőre – semmilyen kötelező erővel nem bír a tagállamok jogalkotására vonatkozóan. A „munkavállalóhoz hasonló helyzet” értelmezésében viszont fontos támpontokat ad. Eszerint három esetkörben jelenhet meg ez a „hasonló helyzet”: (1) gazdaságilag függő helyzetben lévő önfoglalkoztatóknál, (2) olyan önfoglalkoztatók esetében, akik a munkavállalókkal „párhuzamosan” dolgoznak (3) és a digitális platformokon keresztül dolgozó önfoglalkoztatók körében.”

Budapest, 2023. október 20.