image_pdfimage_print

A munkahelyi légkör milyensége vitathatatlanul hatással van a termelékenységre, a hatékonyságra. Egyes felmérések szerint az inspiratív munkahelyi közérzet és az anyagi javadalmazás szinte egyenértékű megtartó tényező. Tapasztalható, hogy minden vezető a jó munkahelyi légkör súlyáról, hatásáról mennyire megindítóan beszél, értekezik, szónokol. A szándék őszinteségét folyton ne kérdőjelezzük meg! Azonban a munkahelyi vezető azzal tisztában van-e, hogy a jó munkahelyi légkör megteremtésének érdekében a legtöbbet ő és vezető társai tehetnek. A gyakorlatban erről azonban gyakran megfeledkeznek. Persze a képlet összetettebb, miután ebben a helyzetben komoly szerepük van a munkavállalóknak és az érdekképviseleteknek is.

Ne vigyük ki a problémát „házon kívülre” – hangzik a munkáltatói felhívás. Tény: a problémát ott kell orvosolni, ahol felmerül, tehát alapvetően „házon belül”. Csakhogy, mi van akkor, ha a munkáltató egyáltalán nem kíváncsi a munkavállalók, vagy azok képviselőinek véleményére. Ilyenkor jön a nyilvánosság. A pusztába kiáltott szóként kezelt vélemény előhívja a nyilvánosság eszközét. (Persze különbséget kell tennünk külső és belső nyilvánosság között.) Félreértés ne essék, nem baj, ha a munkavállaló szereti a munkahelyét és ezt szavakba is önti, csakhogy amikor élet- és munkakörülményeit érzékenyen érintő problémákkal szembesül, akkor kevésbé képes önfeledten lelkesedni.

A Volánbusz Zrt.-nél felemás a helyzet. A munkahelymegőrzés szándéka -ebben a koronavírus okozta helyzetben is- kitapintható volt, és a bérfejlesztés viszonylag normálisan megvalósult.  Ugyanakkor komoly kérdéseket vet fel a Kollektív Szerződés, és a munkaügyi kapcsolatok kultúrája is hagy kívánni valót maga után, annak ellenére, hogy történnek konstruktív konzultációk is. A járatleállítások, a menetrendi változások, a piacnyitás előszele, a küszöbön álló MÁV-VOLÁN integráció nem hagyja érintetlenül a belső viszonyokat. Ezek tudatában kell megélni  mindennapjainkat munkahelyünkön.

Horváth László
társelnök
KDSZSZ