A Munkástanácsok Országos Szövetsége idén is méltóképpen kíván tisztelegni a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakjai, Rácz Sándor és Bali Sándor emléke előtt.
Hagyományainkhoz hűen holnap, október 23-án (csütörtökön) 10 órakor találkozunk a Fiumei úti sírkert főbejáratánál, ahonnan közösen vonulunk a 29/3-as parcellához, hogy koszorút helyezzünk el Rácz Sándor sírjánál.
Ezt követően 11 órakor a Podmaniczky utca 64. szám alatti helyszínen Bali Sándor emléktáblájánál rójuk le tiszteletünket.
Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke az alábbi beszédet Bali Sándor emléktáblájánál mondja el, tisztelegve mindazok előtt, akik életükkel, bátorságukkal és helytállásukkal írták be nevüket a magyar történelembe.
Palkovics Imre megemlékező levele – Bali Sándor emléktáblájánál
Kedves Barátaim!
Emlékezzünk 1956 forradalmának és szabadságharcának évfordulójára és a dicső történelmi események hőseire. Azokra a hősökre, akik az Úr hívásának engedve félretették hétköznapi józan megfontolásaikat, fortélyos félelmeiket, mindent elsöprő bátorsággal álltak élére az eseményeknek, és nőttek túl addigi önmagukon.
Ilyen emberek voltak a forradalom gerincét adó fiatal munkások, ipari tanulók, akik fegyverrel a kezükben küzdöttek az egyetemisták és a munkástanácsok követeléseiért, a magyar nép követeléseiért. Közülük is kiemelem Rácz Sándort és Bali Sándort, akinek emléktábláját rendszeresen megkoszorúzzuk. Mindnyájan azzal a hazug hatalommal szálltak szembe, amely magát a munkások hatalmának nevezte. Ugyanakkor ez a hatalom nem félt jobban semmitől, mint a munkások igazi hatalmától: az ’56-os munkástanácsoktól.
Azoktól a munkástanácsoktól, amelyek legtovább őrizték a forradalom lángját, amelyek a forradalom eltiprása után megakadályozták, hogy Kádárék érvényesíthessék a szovjet tankok segítségével szerzett hatalmukat. A munkástanácsok alkura kényszerítették a brutális rezsimet, amely csak a kommunista hatalomra mindig is jellemző fondorlattal, csalással és gyilkosságokkal tudta félreállítani a forradalom szándékainak érvényesítésére leginkább képes erőt. A munkástanácsok forradalomban játszott szerepe elvitathatatlan.
Tény, hogy Magyarországon a forradalmárok, szabadságharcosok túlnyomó többségét a munkások képezték. Világtörténelmi jelentőségük abban fogható meg, hogy leleplezték a szovjet birodalom kommunista ideológiájának hazugságait a világ közvéleménye előtt. 1956-ban a magyar munkások hívták fel a világ proletárjainak figyelmét, hogy tévúton járnak, ha a Szovjetunió híveiként a hazug kommunista ideológiát követve akarják a szociálisan igazságos társadalmat felépíteni.
Mégis, egyre kevesebbet hallunk a hivatalos megemlékezések alkalmával arról is, hogy a munkástanácsok egyáltalán léteztek. Isten adjon nyugalmat ezért a hősöknek, akik akkor az életüket és szabadságukat áldozták. Sajnos azok közül is egyre többen hagynak itt bennünket, akik túlélték a küzdelmeket, Kádár vérengzését és az 1990-től kezdődő mellőzöttséget.
Ezért vegyül némi szomorúság is ünneplésünkbe, mert a személyes alakítói az ’56-os munkástanácsoknak már oly mértékben távoztak közülünk, hogy a megmaradtakkal egy maroknyian vagyunk csupán.
Kedves Barátaim!
A Remény mégis eleven szívünkben, mert az 1956-os forradalom és hőseinek helytállása biztosította, hogy megmaradhassunk – hogy a magyarság ma újra szabad, erősödő és emelkedő nemzet lehessen. A forradalom hőseinek a megőrzött és megőrzésre átadott értékeikért pedig köszönetet mondunk.
A feladat adott; ha néha el is csüggedünk a kapott pofonoktól, meg is szédülünk, de abbéli hitünket nem adjuk föl, hogy jó ügyet szolgálunk. 1956 szelleme kötelez bennünket.
Köszönet a hősöknek!
Palkovics Imre
elnök
Munkástanácsok Országos Szövetsége
Együtt és külön – tagszervezeteinkkel
A Munkástanácsok közössége nemcsak közösen, hanem tagszervezeteink révén külön-külön is megemlékezik az 1956-os eseményekről.
Szakszervezeteink saját közösségeikben, rendezvényeiken és üzeneteikben idézik fel az 56-os munkástanácsok bátorságát, szolidaritását és példamutatását.
A tagszervezetek köszöntői és megemlékezései itt olvashatók: