A 2025. december 15-ei „Hatósági eljárások – a munkavállalói érdekképviseletek szerepe és lehetőségei” konferencia kifejezetten gyakorlati fókuszú áttekintést adott arról, hogy a szakszervezetek és üzemi tanácsok milyen módon tudnak hatósági eszközökkel élni a munkavállalói jogok érvényesítése érdekében.
Megnyitó beszédében Zöld-Nagy Viktória és Palkovics Imre köszöntették a résztvevőket és az együttműködésre helyezték a hangsúlyt, a hatóságok és a szakszervezetek szempontjából. Kiemelésre került, hogy számos olyan ügy jelentkezett az elmúlt időszakban, amely indokolttá teszi az eszmecserét és a párbeszédet a felek között. Hangsúlyozták, hogy ezt a fajta együttműködést érdemes folytatni a jövőben is.
A nyitó előadás (Szabó Imre Szilárd) történeti és rendszerszintű keretben mutatta be a hatósági kontroll és a munkavállalói érdekképviseletek kapcsolatát, kiemelve, hogy a hazai jogérvényesítésben a jól előkészített bejelentések és a tudatos eljárási stratégia kifejezetten felértékelődik. Annak felismerése, tudatosítása lenne szükséges, hogy a markáns hatósági szerep nem gátolja, hanem támogathatja a tágabb gazdaság-fejlesztési, versenyképességi célokat és a munkaerőpiac teljesítményét. Indokolt az integrált szemlélet erősítése, azzal együtt, hogy jelen állás szerint nincs napirenden az önálló hatósági jogkör és egy hozzárendelt, egységes, karakteres szervezet újbóli felállítása.
A foglalkoztatás-felügyeleti blokk (Przetacznik László) a panasz és a közérdekű bejelentés gyakorlati útját, az eljárási határidőket, valamint az Ákr. szerinti iratbetekintés jelentőségét helyezte középpontba, és részletezte az ellenőrzések tipikus tárgyköreit (például jogviszony-létesítés, bejelentés, munka- és pihenőidő, munkaidő-nyilvántartás, munkabérek, stb.), részletesen kitérve az ún. „minimumkövetelményekre”. Az előadás a végrehajtás kérdéseit is érintette, kiemelve az adóhatósággal történő együttműködést. A résztvevők részéről elhangzott, hogy érdemes lenne a jogalkotónak átgondolni a kollektív szerződésben rögzített eltérések vizsgálatát is, mivel a hatályos szabályozás visszaélésekhez is vezethet.
A munkavédelmi részben Geisz József azt hangsúlyozta, hogy a munkavállalói érdekképviselet itt rendelkezik a legerősebb, nevesített kompetenciákkal (munkavédelmi képviselő-választás, képzés, jogosítványok), és külön kitért a munkabalesetek kivizsgálásába való bevonás, illetve a hatósági kapcsolattartás gyakorlati kérdéseire, a szankciórendszer szigorodásának bemutatása és a hivatalból induló egyes eljárások részletes bemutatása mellett. A munkavédelmi hatósági eljárások nagyon sokféle „belépési ponttal” indulhatnak: tipikusan hivatalból (tervszerű, cél- vagy akcióellenőrzésben), de ugyanígy munkabaleset, foglalkozási megbetegedés vagy fokozott expozíció kivizsgálása, illetve panasz/közérdekű bejelentés alapján is. Tanulságként elhangzott, hogy a választott munkavédelmi képviselőknek sokkal aktívabban meg kellene jelenniük a munkabalesetek kivizsgálásának folyamatában, élve a jogszabály adta lehetőségekkel.
Az adóügyi előadás (Csizmadi Etelka) a be nem jelentett foglalkoztatás és a bérhez kapcsolódó közterhek ellenőrzését, továbbá a NAV eszköztárát (például mulasztási bírság, nyilvánossági elemek, kockázatos minősítés) tekintette át. A „szolgáltató jellegű”, kisebb hibákat célzó lépések (adategyeztetési eljárás, támogató eljárás) és a nem jogkövető, csalárd magatartásokkal szembeni azonnali, szigorú fellépés (jogkövetési vizsgálat, adóellenőrzés) elkülönülése is témaként szerepelt. Külön hangsúlyt kapott a be nem jelentett foglalkoztatott Art. szerinti fogalma, illetve az, hogy a jogsértések tipikusan a bejelentés/bevallás elmaradásából és a járulékfizetés hiányából láthatók először a NAV adatvagyonában. A jogkövetkezmények között nemcsak a mulasztási bírság és az adóbírság merült fel, hanem a közzététel és a „kockázatos adózó” minősítés is, amelyek reputációs és üzleti szempontból is komoly nyomást jelentenek. A NAV–foglalkoztatás-felügyelet közötti információáramlás (adatátadás) miatt egy feltárás könnyen „átcsatornázódhat” más hatósági eljárásba is. Végül hasznos, kézzelfogható eszközként megjelent a NAV-Mobil „Foglalkoztatási adatok” funkciója is, amely a munkavállalói oldalon támogatja a bejelentés és a bér-/járulékadatok gyors ellenőrzését.
A társadalombiztosítási blokk (Takács Márta) a jogviszony-rendezési eljárás, a bizonyítás tipikus forrásai (munkaszerződés, bérjegyzék), a TB-kifizetőhelyi működés és a jogutód nélküli megszűnés kapcsán felmerülő kockázatok oldaláról foglalta össze a legfontosabb tanulságokat, a kettős biztosítás tilalmának tárgykörével zárva. A foglalkoztatói bejelentési–nyilvántartási–járulékmegállapítási/levonási–bevallási kötelezettségek megsértése nem „adminisztratív hiba”, hanem közvetlen ellátási jogosultság-vesztést eredményezhet. A bejelentés nélküli foglalkoztatásnál a munkavállaló eleshet a pénzbeli egészségbiztosítási ellátásoktól (pl. táppénz, CSED, GYED), baleseti ellátásoktól, sőt szolgálati időtől is (nyugdíj), és a hozzátartozói ellátások (özvegyi nyugdíj, árvaellátás) iránti igények is veszélybe kerülhetnek. Konkrét eszközként megjelent, hogy Ügyfélkapuval a bejelentett jogviszonyok és levont járulékok ellenőrizhetőek a magyarorszag.hu felületén, és ha a foglalkoztató mulaszt, a kormányhivatalnál jogviszony-rendezési eljárás kezdeményezhető, illetve a kifizetőhelyek szabálytalan működése is bejelenthető a kormányhivatalok egészségbiztosítási szervéhez, amely a szükséges eljárást lefolytatja.
Az esemény összegző üzenete az volt, hogy a szakszervezetek több hatósági csatornán (foglalkoztatás-felügyelet, munkavédelem, NAV, TB, valamint kapcsolódó eljárások) is fel tudnak lépni, de az eredményesség kulcsa a tényállás (jogsértés) precíz rögzítése és a tudatos eljárásjogi „menedzsment”.
Az összefoglalót készítette: Szabó Imre Szilárd
