Ipar. 4.0 — Magyar és nemzetközi perspektívák címmel tartott workshopot az iREL projekt keretein belül a Munkástanácsok Országos Szövetsége együttműködésben a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE ÁJK) Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékével és a Göttingeni Egyetemmel 2022. január 10-én. A projekt koordinátora az olasz Marco Biagi Foundation, University of Modena and Reggio Emilia.

A konferencia a digitális átalakulást nemzetközi munkajogi, munkaügyi kapcsolati kontextusban vizsgálta. 

A workshopon személyes és online részvételre is volt lehetőség, amelyen bolgár, dán, észt, magyar, olasz, lengyel kutatók és szakszervezeti tagok, egyetemi hallgatók vettek részt.

Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnöke megnyitójában kiemelte: izgalmas kérdéseket vesz napirendre a nemzeti kutatási konzorcium. Tanulmányaik alapján megismerhetjük, hogy mi a különbség a 4. ipari forradalom és az Ipar 4.0 között, merre tart a digitalizáció, mint az új gazdaság alapja. A projektben, így a workshopon is a platform munkának, a távmunkának és az ipar 4.0-nak a kihívásait vizsgálták a résztvevők. Az ipar4.0 jelentősen átalakítja a termelést, és mindez hatással lesz a foglalkoztatásra, az oktatásra, a jövedelemelosztásra, a kereskedelemre és a környezetre. Elvált egymástól a termelékenység és a bérek növekedésének üteme. A robotsűrűség évi 15%-os növekedésével 20-40 év múlva információs feldolgozó géppé válik a társadalom. A társadalompolitikának fel kell készülnie erre a folyamatra elsősorban foglalkoztatáspolitikai eszközökkel, hogy ne alakuljon ki hiszterézis vagyis reakciókésedelem, ami a munkaerőpiac eltérő be- és kiáramlási dinamikájából fakad.

Konferenciánk minden előadása tartalmaz egy közös gondolatot: felismerni összefüggéseket, megérteni a mozgatóerőket és megoldásokat keresni és találni a dilemmákra, amelyek akkor is itt vannak közöttünk, ha nem veszünk róluk tudomást. Sokszínű, sokféle megközelítés, mint ahogyan a világunk is.

Palkovics Imre köszönetet mondott a projekt létrejöttéért, a konferencia megrendezését lehetővé tevő EU-s támogatásért, amely által nem csak a jogterületek, hanem a munkavállalók oldaláról is megvizsgálhattuk ezt a fontos társadalmi folyamatot. Köszönetet mondott az előadóknak, közreműködő munkatársaknak, a tanulmányok szerzőinek és az együttműködő intézményeknek.

Makó Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutató Intézet professzor emirátusa „A munkavégzés kreativitása és az automatizációs kockázatok” címmel tartott előadást. Makó Csaba kifejtette: optimizmussal tölti el, hogy munkavállalói érdekvédelmi szervezetek kíváncsiak a nemzetközi tapasztalatokra a digitalizáció területén. Az automatizáció, digitalizáció és a mesterséges intelligencia milyen hatást gyakorol a munkavégzésre? Önmagában a technológia se nem jó, se nem rossz, a használói határozzák meg a technológia eredményességét.

Milyen mértékben veszélyeztetettek a munkahelyek a technológiai változások következtében? A hatások differenciáltan jelentkeznek. Az egyik legfontosabb megfigyelés, hogy ez egy generikus technológia, tehát minden munkavégzési formát érint valamilyen mértékben és valamilyen formában. Megszűnnek, ugyanakkor létrejönnek új munkahelyek és ez felkínál új lehetőségeket is. A döntéshozók emiatt jelentős mértékben képesek befolyásolni a folyamatot.

Makó Csaba kifejtette: felmérést végeztünk az Eurofounddal, hogy az Európai Unió 28 országa mennyire hatékonyan tud alkalmazkodni a digitalizációhoz a munkavégzés tekintetében. Kutatásunk kulcskérdése az volt, hogy mennyire kreatív a munkavégzés, illetve mekkora autonómiája van a munkavállalónak a munkavégzésben mind a feladatok sorrendjének meghatározásában, mind a munkamódszerek megválasztásában. Ez azért kulcskérdés, mert ezek azok a kompetenciák, amelyek alkalmassá teszik a munkavállalókat, a cégeket és az egész társadalmat az ipar4.0-hoz való alkalmazkodáshoz, vagyis ez a siker záloga: kreativitás és autonómia.

Az EU 15-ön belül az élenjárók a kreatív munkavégzésben az észak-európai, skandináv országok. Ők toronymagasan felülmúlják a többi országot. A kontinentális országokban is magasabb a kreatív munkavégzés aránya, de a 2009-es válság hatására negatív irányba mozdult a tendencia. Az automatizáció negatív hatásainak legnagyobb mértékben kitett munkahelyek aránya a mediterrán országokban a legnagyobbak az EU 15-ök között. A posztszocialista országok közül Szlovénia kiemelkedik. A szlovén kormány képviselői rendszeresen részt vesznek a technológiai változásokkal foglalkozó konferenciákon, a szlovén társadalmat tudatosan készítik fel a változásokra, és a kreatív munkavégzés aránya magasabb volt az európai átlagnál, ellentétben a visegrádi országokkal.

Nagyon fontos lenne egy egységes vélekedés kialakítása a társadalomban a digitalizáció által végbemenő változásról. A média és a filmek negatív képet vetítenek a robotizációról, aminek a hatása nem előnyös. A skandináv példa jól tükrözi, hogy a mesterséges intelligenciához való alkalmazkodás feltétele a készségek kialakítása mellett a pozitív lehetőségek ismertetése.

Nagy Ádám iparági stratégiákért és szabályozásért felelős helyettes államtitkár „Ipar 4.0 Magyarországon” címmel tartott előadást. Kiemelte: kettős hatás érvényesül: a gazdasági és a társadalmi hatás szorosan összefügg. Az új vívmányok egyrészről lehetőségeket, másrészről kihívást jelentenek mindannyiunk számára. A mesterséges intelligencia olyan algoritmikus rendszerek összessége, amelyek önmagukat képesek tanítani, javítani, emberi hozzáadott érték nélkül képesek funkcionálni. A mesterséges intelligencia, mint technológia radikálisan átalakítja a munkapiacot. 2011-21 között minden magára valamit adó vállalkozás elkezdte felmérni, megismerni azokat a lehetőségeket, amelyek számukra a mesterséges intelligencia által adódnak. Ahhoz, hogy a vállalatok versenyképesek maradjanak, megváltozott, új kompetenciákra van szükség. Sokan az élőmunka kiváltásától félnek.

Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy Magyarország a digitalizációs fejlesztések terén is az Európai Unió élvonalába kerüljön. A magyar gazdaság versenyképességének záloga a gyártástechnológia és a kutatásfejlesztés. Jelenleg Magyarország a vállalati digitalizáció fokában 15-20%-on van, tehát minden 5-6. vállalat rendelkezik megfelelő digitalizációs szinttel, amiből van hova fejlődni. Az államtitkár fontosnak tartja felnőttképzési rendszer fejlesztését is, ami hátrányban van az ipar diktálta igényekhez képest. Kulcseleme ennek az, hogy mérhető, big data alapú pályakövetési rendszert építsünk. Mindez kevesebb adminisztrációval, munkaerőpiaci kereslet orientált módon történjen, többen vegyenek részt benne és kimenetel vezérelt elvárási rendszer legyen mögötte. 2021-ben átalakult a felnőttképzés rendszere, ennek a hatása folyamatos és fokozatos.

Kozma Zsolt, a Fém- és Gépipari Munkástanácsok Szövetsége elnöke arról beszélt, hogy az Ipar 4.0 a fém- és gépgyártás területén csak részben érvényesül. Vannak olyan feladatkörök, ahol találkoznak a kollégák a robotizációval, a magasabb képzettséggel rendelkezőknek nyílik lehetőségük ezen a téren a szakmai fejlődésre, viszont az alacsonyabban képzett kollégák esetében egyelőre nem jellemző, hogy van lehetőségük ilyen jellegű képzéseken részt venni. A szakszervezeteket és érdekképviseleteket, üzemi tanácsokat nem vonják be a fejlesztési folyamatokba. Jelen pillanatban nem érzékelhető, hogy kevesebb munkaerőre lenne szükség a robotizáció miatt, sőt, munkavállaló hiány van.

A projekt kutatói, Kun Attila, Szabó Imre Szilárd, Rácz-Antal Ildikó, iREL-kutatók az Ipar 4.0. munkajogi kontextusáról számoltak be.

Rácz-Antal Ildikó elmondta, hogy megvizsgálták a jelenlegi kormányzati programokat, amelyek a digitalizáció által végbemenő változásokra reagálnak. A kormányzati szinten létrehozott programok elsősorban termelési, technológiai szempontból kezelik a kérdést. A digitális munkaerő program egy középtávú program, amely az informatikushiányra próbál megoldásokat felvázolni. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a szigorú munkajogi értelemben vett fókuszpont hiányzik. Arról nem folyik vita, hogy a változó munkajogi körülményeket hogyan lehetne jogszabályi szinten biztosítani. Másik kritika, hogy a szociális párbeszéd teljes mértékben kimaradt a programok megalkotásából.

Dr. Kun Attila kifejtette, hogy meglátása szerint nem a munkajog újraalkotása a megfelelő válasz az ipar4.0 munkajogi kihívásaira. Sokkal inkább az az alapkérdés, hogy a meglévő munkajogi jogintézmények hogyan tudják megvédeni a munkavállalókat a digitalizáció által átrendeződő foglalkoztatási környezetben. A meglévő munkajogi jogintézmények alkalmazkodóképességét kellene garantálni. 

Felértékelődtek a pszicho-szociális kockázatok és a munkaegészségügyi kihívások az ipar4.0-ban. Magyarországon a munkajogi kártérítés magánjogi alapokon nyugszik, és peres úton érvényesíthető. Ez teljes mértékben diszfunkcionális. A munkavállaló nem, vagy csak nagyon nehezen tud peresíteni ilyen típusú igényeket. A jövő munkajogának az ipar4.0 tekintetében bizonyosan el kellene indulni egy biztosítási logika irányban, amely automatikusan nagyobb hatékonysággal tudná ezeket az új kockázatokat kezelni.

A másik fontos téma a munkáltató utasítási köre. A munkáltatói utasítások körének nagy része az „okos gyárakban” algoritmizálva van (gondoljunk pl. az Amazonra), és ez nagyon komoly munkajogi kihívásokat vet föl: a magyar munkajogban a munkáltatói utasításnak számos dolognak kell megfelelni, olyan generálklauzuláknak, mint a joggal való visszaélés tilalma, az egyenlő bánásmód követelménye, a méltányos mérlegelés szabálya. Ezeket az algoritmizált döntéshozatal nem tudja kezelni. Az ebből adódó potenciális jogvitákra bizonyosan sokkal jobban fel kell készülnie a magyar munkajogi szabályozásnak.

Kifejezetten hardcore munkajogi kérdéskör az információs és konzultációs jogok óriási jelentősége, hiszen az Ipar4.0 tulajdonképpen vállalati, vagyis munkáltatói döntésekről szól. A munkajog alapvető kihívása az kell, hogy legyen, hogy hogyan lehet a munkáltatói döntéseket humanizálni. Ehhez szükség lenne az érdekvédelmi szervezetek bevonására. Sajnos Magyarországon kiábrándító és siralmas a helyzet ebben a tekintetben.

Dr. Rüdiger Krause, a Georg-August-University Göttingeni egyetem professzora az „Ipar 4.0 kihívásait a német munkajogban mutatta be. Davide Dazzi, Senior Researcher, az Ires Emila- Eomagna és a Open Corporation kutatás koordinátor pedig az olasz helyzetről tartott előadást, Dr Izabela Florczak, Adiunktus, a Lodzi Egyetem munkajogi tanszékének munkatársa pedig a lengyel perspektíváról beszélt.