Háromnapos bértárgyalás-felkészítő képzést tartott a Munkástanácsok Fém-Gép Ágazata Balatonföldváron, a Munkástanácsok Oktatási Központjában. A képzést követően Kozma Zsolttal, a Fém-Gép Ágazat elnökével beszélgettünk.

2022-ben 10 bértárgyalás zajlott le sikeresen a Munkástanácsok Országos Szövetsége Fém- és Gépipari Ágazatának szakszervezetei és munkáltatójuk között. A 10 tárgyalás mindegyikén részt vett Kozma Zsolt. Az ágazat alá tartozó szervezetek jelen vannak a miskolci Robert Bosch Energy & Body System Kft-nél, a maklári Boschnál, a hatvani Bosch-nál, a Thyssenkrupp Kft.-nél, Jászfényszarun, a Lear Corporation Hungary Kft. gödöllői és győri telephelyén, Veszprémben a Kuhne & Nagel Kft.-nél, az ABDT autópari bérraktárosoknál, a miskolci SEGA Kft-nél, a ZF Hungaria Kft-nél Egerben és a szentgotthárdi Opelnél.

Most kik vettek részt a háromnapos rendezvényen?

Miskolcról, Egerből, Hatvanból jöttek a kollegák, összesen 38-an voltunk, öt telephelyről.

Mi volt a program?

Az első napon Lajtai György egy bérfelkészítő képzést tartott nekünk. Fő téma a tisztes bér és az infláció bérekre gyakorolt hatása volt. Múlt héten kiküldtünk egy kérdőívet a kollégáknak, mindenki kitöltötte és most közösen értékeltük ki.

Azt próbáltuk belőni, hogy a résztvevők mit tartanak tisztes bérnek, amiből meg lehet élni Magyarországon.

És sikerült?

Tegnap este volt egy komoly vita erről, mert mindenkinek más az igénye. Azt nagyon nehezen értik meg a munkavállalók, hogy egy nyolc általánossal rendelkező munkásnak nem lehetnek ugyanazok az elvárásai, mint egy magasan képzett szakembernek. Az a jellemző, hogy egy képzettséggel nem rendelkező munkavállaló is 4-5 százezer forintos telefont szeretne és 150 centis tévét. Ha ezt nem tudja megvenni, akkor a szakszervezet a hibás, hogy nem tud elég bért kiharcolni neki. Ezt helyre kell tenni az emberek fejében. Most a különböző telephelyekről képviselők voltak itt, akik ezt reálisan látják, és el tudják magyarázni a tagságnak, hogy ne legyenek irreális elvárásaik függetlenül attól, hogy most mekkora infláció van.

Nagyjából kiértékeltük az elmúlt fél év eseményeit telephelyenként. A jelenlévő cégek 80%-ánál volt bérkorrekció. Volt, akinek januártól, nyártól vagy szeptembertől. A probléma az, hogy ezt az év közben kiharcolt összeget a megállapodások értelmében 2023. január 1-jével elveszítjük, mivel a munkáltató csak december 31-ig adta meg. Ez rögtön, már kiinduláskor 5% bérveszteséget jelent.

Pontosan mit kell érteni bérkorrekció alatt?

A januári bérmegállapodást követően – a magas infláció miatt – új bértárgyalásra lett volna szükség. Év közben azonban nem lehet új megállapodást kötni, a munkáltató erre nem hajlandó, ezért folyamodtunk a bérkorrekcióhoz, amely átmenetileg korrigálja az infláció okozta bérveszteség egy részét.

Mire számítotok a jövő évben?

Az infláció tükrében 2023-ban biztos, hogy kétszámjegyű béremelésre lesz szükség. Én 15%-ra gondolok. Ebben az évben vesztettünk az elszabadult áremelkedés miatt. Sajnos én úgy látom pillanatnyilag, hogy nyerni jövőre sem tudunk. A cél az, hogy a reálbérek ne csökkenjenek. Reálbér növekedésről tehát egyáltalán nem merünk beszélni.

Úgy készülünk, hogy egyes cégeknél volumencsökkenés és létszámleépítés is lehet, hiszen a korábbi, pandémia okozta helyzetből már tudjuk, hogy a járműipar rögtön megérzi a válságot. Nem téveszthet meg minket, hogy a cégek egyelőre nem beszélnek volumencsökkenésről, hiszen előzőleg is hetek alatt robbant be a válság okozta visszaesés.

Mit tehettek még annak érdekén, hogy elérjétek a célotokat?

Ezt a felkészítőt október végén folytatjuk, amikor majd egyenként elemezzük a cégek pénzügyi helyzetét és ennek alapján tűzzük ki a célokat. Az már most látszik, hogy konfliktus nélkül nem fognak menni idén a bértárgyalások. Ilyenkor azzal a nehézséggel állunk szemben, hogy hiába hivatkozunk a 2022-es nyereségre, a cégeknek az a válasza, hogy 2023-ban teljesen más a helyzet. Hogy mennyire mérvadó az előző év, az nagy kérdés, de mi csak ebből tudunk kiindulni.

A munkavállalók tisztában vannak azzal, hogy az elmúlt 10 évben hatalmas nyereségre tettek szert a vállalatok. Látszik, látják, hogy folyamatosan fejlesztenek. Mi, munkavállalók, hónapról hónapra élünk. Most azt várjuk, hogy ne extraberuházásra szánja a pénzt a munkáltató, hanem fordítsa a munkavállalókra.

Az őszi minimálbér tárgyalások eredményét is izgatottan várjuk. Ez is nagy hatással lesz a jövő évi bérstartégiánkra, hiszen az egy iránytű számunkra, hogy a munkaadók és a kormány mennyire lesz bőkezű. Az infláció a legalacsonyabb jövedelműeket érinti a legjobban, ha az ő kezüket elengedi a kormány és a munkaadói oldal, akkor azért lesz egy felzúdulás munkahelyi szinten. Én úgy látom, hogy általában a munkavállalók nem az utcára vonulnak, hanem a munkahelyükön szeretnék megoldani a problémákat.

Külön kéréssel fordulunk a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma felé – amit tolmácsol az érdekünkben Palkovics Imre elnök úr –, hogy a SZÉP kártya 450 000 Ft-os keretösszegét – ami már négy éve 450 000 forint – emeljék feljebb. Ezt a munkaadók is támogatnák. Akkor lenne a vásárlóértéke a négy évvel ezelőtti, ha felemelnék 630 000 Ft-ra.

Mi volt a legérdekesebb tanulság az elmúlt három napban?

A szakszervezetek ereje a tömegbázisban van. Érvelni egy tárgyaláson úgy lehet a legjobban, ha erőt tudunk mutatni, például, ha az emberek kimennek az utcára. Ezt nehezen értik meg a kollégák. Azt mondják:

  • Intézd el, Kozma, te el tudod intézni! – De én nem tudom elintézni. Elmegyek, sírok, panaszkodom és a munkaadó megkérdezi:
  • Te, hány ember van felháborodva?
  • Hát öööööö, nincsenek, csak néhányan.

Erről beszéltünk nagyon sokat most a három nap alatt és esténként is.  

A munkavállalók nagy része közönyös. Ha panaszkodni kell, vagy kell egy like vagy dislike, az könnyen megy, de egy ügy mellé odaállni nehéz. A közöny globális társadalmi probléma. Az emberek sokat panaszkodnak, van véleményük:

  • „Szar a szakszervezet, szar a cég!
  • Mit teszel érte?
  • Semmit, nem érek rá! Azért van a szakszervezet, oldják meg!”

Ezzel kapcsolatban az emberek gondolkodását kellene megváltoztatni. Hiába teszünk ki szórólapot, ez nem elég. Személyes kommunikációra van szükség, hiteles emberekre, akik megválaszolják a szükséges kéréseket akár a munkahelyeken, a buszon, a büfében beszélgetés közben. Erre viszont forrást kell találni, hiszen erre platformok kellenek és szervezés, emberi kapacitás, mert ebben van az érték. Oktatásra, képzésre nem szabad sajnálni az erőforrást, mert ebben van a muníció. Amikor eljövünk például ide és olyan közegbe kerülünk, ami ad egy „löketet”, az viszi tovább a lendületet. Ez az érzés hiányzik, ezen dolgozunk, hogy visszajöjjön.