November 1-jén indul a Munkaügyi Tanácsadó és Vitarendező Szolgálat. A szolgáltatás céljáról és működéséről beszélgettünk Dr. Kun Attilával, Dr. Szabó Imre Szilárddal és Dr. Takács Gáborral.
Mi a Szolgálat célja, milyen szempontok jelentek meg az előkészítés során?
TG: A Munkaügyi Tanácsadó és Vitarendező Szolgálat elsődleges célja, hogy hozzájáruljon a kollektív munkaügyi kapcsolatok működéséhez hazánkban. Egyik feladata, hogy segítse a kollektív érdekviták szereplőit abban, hogy kölcsönösen előnyös megállapodásokat tudjanak kötni egymással, figyelembe véve és tiszteletben tartva a másik fél érdekeit. Másik, újításnak tekinthető célja, hogy még a viták kialakítása előtt támogassa a felek kommunikációját, tanácsokat adjon, és segítse a közös álláspont kialakítását.
KA: Az volt a cél, hogy a Szolgálat „kapui” a lehető legszélesebbre legyenek tárva mind a potenciális felek, ügytípusok és szolgáltatási típusok tekintetében. Utóbbi körben a tanácsadási funkciót látjuk különösen hangsúlyosnak és életszerűnek. Az is megfogalmazódott, hogy a Szolgálat a lehető legközelebb legyen a potenciális felekhez (ezt szolgálja a regionális szerveződés, a helyi jelenlét, a szervezeti vezetők aktív – a potenciális ügyeket is bevonzani hivatott – szerepe stb.). Ugyancsak fontos a minél könnyebb hozzáférhetőség és a teljes átláthatóság. Előbbit szolgálja majd például a Szolgálat elektronikus, on-line felülete és a gyors reakcióképesség.
A pragmatikus célok mellett természetesen van egy nagyon fontos távlati ambíciója is a Szolgálatnak: végső soron a munkaügyi kapcsolatok hazai kultúrájának a fejlesztése a vágyak netovábbja. Természetesen ebben az intézményes befolyásolás szerepe csekély és mindez nem lehet mesterséges, de e közösséget kovácsoló szakmai elköteleződés nélkül vajmi keveset érne egy ilyen típusú Szolgálat.
Dr. Kun Attila
Milyen együttműködés keretében valósul meg a Szolgálat elindítása?
SZI: A Szolgálat a kevésbé fejlett régiók területén a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program 5.3.3.-15 kódszámú Projekt keretében létrehozott szolgáltatás – ebben a konstrukcióban valósul meg a „Jogpontok” néven ismertté vált individuális, ingyenes jogsegélyszolgálat is.
A megvalósításban a kis- és közepes vállalkozások munkáltatói érdekképviseletei: a Magyar Iparszövetség (OKISZ), az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ), az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ-COOP), valamint a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ), míg szakszervezeti oldalról a Munkástanácsok Országos Szövetsége és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés működnek együtt. A Közép-Magyarország régió tekintetében a projektben közreműködő, nem konzorciumi partnerként a Nemzetgazdasági Minisztérium Munkaerőpiacért és Képzésért Felelős Államtitkársága jár el.
A működés kialakítása során milyen szempontok merültek fel a konzorcium részéről?
SZI: Elsősorban mi is értékeltük a munkaügyi kapcsolatok hazai fejlődéstörténetét, különös tekintettel az alternatív vitarendezési megoldások mechanizmusára. Átgondoltuk, hogy miben lenne szükséges változtatni, milyen olyan valós munkaerő-piaci igényekre tud reflektálni a Szolgálat, hogy az valóban hatékony és előremutató legyen. A Szolgálat kialakítása során kiemelt szempontnak tartottuk a munkajoggal foglalkozó akadémiai műhelyek lehető legszélesebb körének bevonását. Ez megjelent a Szolgálat felállításának előkészítő munkájánál, a szervezeti vezetők személyi kiválasztásánál és – kicsit előre tekintve – a működés során a szakmai, tartalmi megjelenés igényességében is; a Szolgálat tagjainak kiválasztási procedúrája pedig garantálja a jogászi professzionalizmust. Hozzátenném még, hogy a felek befolyásától független szakértelmet a konzorcium megfelelő összetétele is biztosítja, hiszen munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek összefogásával valósul meg. Bízunk benne, hogy a felálló Szolgálat elfogadottsága ezen a körön túl is biztosítva lesz a szociális partnerek részéről, ez ugyanis fontos garancia a megfelelő működésre.
Dr. Szabó Imre Szilárd
Kiknek szól elsősorban a Szolgálat működése?
TG: A Szolgálat a kollektív munkaügyi vitás helyzetek feloldására, és azok kialakulásának megelőzésére jött létre. Ebből következően a kollektív munkaügyi kapcsolatok szereplői, különösen a szakszervezetek, üzemi tanácsok és munkáltatók tudják igénybe venni a közreműködését. A cél, hogy minél szélesebb kör tudjon fordulni a Szolgálathoz kollektív érdekeket érintő kérdésekben, és ne csak a „hagyományosnak” mondható szereplőknek szóljon a Szolgálat működése. A nagyvállalatok mellett a KKV szektor, a versenyszféra mellett a tág értelemben vett közszféra munkáltatói és munkavállalói számára is elérhető a Szolgálat. Az egyéni vitás kérdések rendezése viszont nem tartozik a hatáskörébe.
A hatályos munkajogi környezetben mi lehet a létjogosultsága a Szolgálatnak?
KA: Álláspontunk szerint a magyar munkajog hatályos szerkezetében kiemelt létjogosultsága és nagyfokú hiánypótló szerepe van egy megújult, modern, a valós helyzetre reflektáló munkaügyi tanácsadói és vitarendezési szolgálat működtetésének a kollektív munkaügyi érdekviták terén. A munka törvénykönyve (2012. évi I. törvény) gyakorlatilag „megágyaz” a Szolgálatnak. Maga a törvény szinte „vázlatosan” rendezi e kérdéseket, a törvényjavaslat indokolása pedig úgy fogalmazott, hogy az Mt. a kollektív munkaügyi viták szabályozásában a felek autonómiájának növelését tartja szem előtt és jelentősen szűkíti a jogalkotói beavatkozást. Ebbe az „űrbe” léphet be a Szolgálat, mint önkéntes, alternatív eszköz. Továbbá fontos célja volt az új kódexnek, hogy „megállapodásra neveljen”, azaz különösképpen fokozza a kollektív alku aktivitását. Így a kollektív szerződés jogi mozgástere rendkívüli módon kiszélesedett az Mt.-ben, de ez automatikusan nyilvánvalóan nem tudott, nem tudhat innovatív, vitális alku-kultúrát teremteni. Szándékaink szerint a Szolgálat jelentős támogató szerepet játszhat a kollektív alkuk vitalizálásában, szakértői „terelgetésében”. Ezzel hozzájárulhat a kollektív szerződések számának (lefedettség) és minőségének növeléséhez. Azt is meg kell jegyezni, hogy az új kódexben nagy jelentőséget kaptak a generál-klauzulák, nyitott jellegű, széles értelmezési tartományt engedő normák (pl. általában elvárhatóság, méltányos mérlegelés, stb.). E szabályok mozgásterei mentén bizonyosan sok olyan érdekkonfliktus keletkezhet kollektív szinten is, ahol a mindennapokban jól jöhet a szakértő jellegű, külső segítség.
Mi motiválhatja különösen a feleket a Szolgálat igénybevételére?
KA: Ez egy rendkívül összetett kérdés. A témában háttér-tanulmány is készült a projekt előkészítő fázisában, mely letölthető a Szolgálat honlapjáról. Az is bizonyos, hogy éppen az a következő évek egyik legnagyobb kihívása, hogy miként lehet ösztönözni a potenciális „(ügy)feleket” ennek az ingyenes, hozzáférhető, szakértői Szolgálatnak a használatára, hiszen ennek kultúrája hazánkban jórészt kialakulatlan (amit a korábbi, hasonló MKDSZ csekély ügyforgalma is jelzett). Rövidre fogva talán annyi emelhető ki, hogy határozottan tudatosítani lenne szükséges, hogy mind a vitális, agilis, modern érdekképviseleti (pl. szakszervezeti) imázs, mind a – napjaink munkaerő-hiánnyal küzdő munkaerő-piaci helyzetében különösen felértékelődő – felelős munkáltatói ’brand’ szerves része kellene, hogy legyen a hatékony, proaktív, partneri alapú vitafeloldásra való készség és képesség. Ennek propagálása mindannyiunk érdeke és felelőssége.
Kik alkotják a szolgálatot, kikkel találkozhat az ügyfél?
TG: A Szolgálat rendszerének, működtetésének kialakításában nagy hangsúlyt kapott az elméleti, elvi alapok helyes meghatározása, így ott inkább a tudományos élet képviselői kaptak szerepet; ők a szakmai háttér folyamatos biztosítása érdekében végigkísérik majd a Szolgálat működését.
A Szolgálat tagjainak kiválasztása során ugyanakkor már elsődleges szempont volt, hogy olyan szakemberekkel találkozhasson az ügyfél, akik ismerik a kollektív érdekegyeztetések rendszerét, akiknek minél nagyobb gyakorlati tapasztalatuk is van a területen, és akiket a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek is támogattak. A tagok így elsősorban olyan szakemberek lettek, akik többsége maga is egyetemi oktató, tisztában vannak a munkajogon belül is sajátos szabályozási háttérrel, és jelentős számban megtalálhatók közöttük a gyakorlatban is dolgozó jogászok.
Dr. Takács Gábor
KA: A felállt névjegyzék személyi összetétele a szakmai – munkajogászi – hozzáértésre és függetlenségre is garancia kíván lenni. A Szolgálat tagjainak jelentős része – nemzetközi példákkal is összhangban – kötődik az ország munkajogi tudományos műhelyeihez, garantálva ezzel az alapvetően pártatlan alapállást a munka világában.
A Szolgálat tagjaként jogászok járhatnak el. Ki vehet még részt az egyes eljárásokban?
SZI: A kialakítás alatt lévő úgynevezett szakértői lista az adott ügyben esetleg szükséges speciális (különösen informatikai, mérnöki, munkavédelmi, orvosi, pénzügyi-számviteli, stb.) háttértudást biztosítja a Szolgálat eljáró tagjainak számára. Így ha eljárásban olyan jelentős tény vagy egyéb körülmény merül fel, melynek megállapításához vagy megítéléséhez az eljáró tag nem rendelkezik szaktudással, az elektronikus felület felhasználásával szakértőt rendelhet ki. Emellett egy tanácsadó kör is rendelkezésre áll, elsősorban a kommunikációs nehézségek feloldásának érdekében, itt komoly gyakorlati tapasztalattal bíró, nem jogászi végzettségű személyek (pl. mediátorok, pszichológusok, kommunikációs szakemberek) bevonását tervezzük a Szolgálatba.
A munkaügyi konfliktusok ugyan sokrétűek, de a hazai környezetben a kollektív érdekviták nem tömegesek, vagy legalábbis sokszor látensek. Milyen összefüggés van a közvélemény által jobban ismert munkajogi jogviták és a kissé elvontabbnak tűnő kollektív érdekviták között?
KA: Ismeretes, hogy az elmúlt években jelentősen csökkent a munkaügyi perek, azaz a kifejezett jogviták száma. Ebben az Mt. hatása is tetten érhető, különösképpen a jogellenes munkáltatói munkaviszony megszüntetés szankciórendszerének átalakítása – röviden: „enyhítése” – terén. A perek számának csökkenése viszont közel sem feltétlenül jelenti a létező munkaügyi konfliktusok volumenének csökkenését. Valószínűleg alappal feltételezhetjük, hogy napjainkban rengeteg konfliktus „beszorul” a munkahelyekre, búvópatakként mosva alá a békés munkahelyi viszonyokat, végső soron sokszor „erőpolitikával” lezárva. Nyilván közvetett az összefüggés, de e konfliktusok (pl. „el nem indított” jogviták) egy része érdekvitaként is megjelenhet, kibontakozhat, ahol már a Szolgálatnak is lehet szerepe. Másfelől látni kell, hogy számos határterület, széles szürke zóna van a munkaügyi jogviták és érdekviták között. Így – kis kreativitással – számos valós vitás helyzet fogalmazható meg olyan érdekvitaként is, ahol a felek a költségesebb, hosszabb, konfliktusosabb bírói út – vagy éppen a passzív „beletörődés” – helyett ráléphetnének az olcsóbb, gyorsabb, békésebb alternatív vitarendezés útjára a Szolgálat segítségével. De a Szolgálat semmiképpen nem a bírói út konkurenciája, sokkal inkább annak kiegészítője.
forrás:munkajog.hu