Hosszabb távon pedig – mint korábban beszámoltunk róla – az is felmerült, hogy megszűnjön a garantált bérminimum. Ennek helyét a szakszervezeti szövetségek álláspontja szerint ágazati megállapodásoknak kellene átvenniük. A minimálbér emelésének további háttere, hogy a vonatkozó uniós irányelv szerint 2027-re a minimálbért fel kell zárkóztatniuk a tagállamoknak.
„[Az irányelv] a minimálbérrel szemben bizonyos kritériumokat határoz meg, amely szerint a minimálbér akkor tekinthető megfelelőnek, ha méltányos az országon belüli béreloszláshoz képest, és tisztességes életszínvonalat biztosít. Ugyanakkor a tagállamok önállóságára, de egyben felelősségére is utal azzal, hogy kimondja: a jogszabályban meghatározott minimálbérek megfelelőségét az egyes tagállamok határozzák meg és értékelik a nemzeti társadalmi-gazdasági feltételeik (…) fényében, figyelembe véve a vásárlóerőt, a termelékenység szintjét és alakulását, továbbá a bérek szintjét, azok eloszlását és növekedését”
– idézte lapunknak az irányelv tartalmát Dr. Szabó Imre Szilárd a VKF-en résztvevő Munkástanácsok szakszervezeti szövetség ügyvezető alelnöke. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) – amely szintén a VKF résztvevője –, álláspontja a kérdésben igen közel áll a Munkástanácsokhoz. Közleményükből az derül ki, hogy álláspontjuk szerint
„a minimálbérnek a mediánbér 60%-ára történő felzárkóztatását és a szaktudás fokozott elismerésének fenntartását együttesen elérendő célnak kell tekinteni.”
Szabó azt is elmondta lapunknak, hogy a szakszervezetek ágazati megállapodásokkal kapcsolatos javaslata nem arról szól, hogy csak úgy ki kellene dobni a garantált bérminimumot, mert úgyis utoléri a minimálbér szintje – hozzátéve, hogy nemzetközi szinten egyébként szinte egyedi, hogy kétféle minimálbér legyen egy gazdaságban.
A cél ezzel szemben az lenne, hogy az egyes ágazatokban – mint a feldolgozóipar, a közlekedés, stb. területén – rögzítse munkaviszonyra vonatkozó szabály a szakmai bérminimumokat.
„Jobban járnának a munkavállalók, ha például ágazati megállapodásokban lennének rögzítve, hogy mik azok a munkakörök, amikhez középfokú végzettség, szakképzettség szükséges”
– mondta el a szakszervezeti vezető. Ez azért lenne fontos, mert tisztább helyzetet jelenthetne, a jelenlegi, garantált bérminimum-szabályozás ugyanis rengeteg vitás helyzetet eredményez.
Sokszor nem egyértelműen megállapítható és számos jogvitának volt a tárgya, hogy egyes munkakörök (és a hozzájuk kapcsolódó képzettségek) megkövetelik-e a garantált bérminimum megfizetését, az ágazati megállapodások rendszere e tekintetben is precízebben szabályozhatna.
A bérek tekintetében hozzátette,
„a piaci dinamikák és a szakszervezetek és munkáltatók között kötött megállapodások logikája szerint ez a rendszer ágazatonként magasabb béreket jelentene, mint a központilag meghatározott garantált bérminimum.”
Szabó Imre Szilárd szerint ezt számos más ország példája bizonyítja, és ágazati megállapodások esetében a dolgozói érdekképviseletek alkupozíciója is erősebb a nemzetközi tapasztalatok alapján. Bár a jelenlegi törvényi szabályozás nem segíti elő az ágazati bérmegállapodások megkötését, fóruma lehetnének a „tetszhalott állapotban lévő” Ágazati Párbeszéd Bizottságok. Az itt kötött megállapodásokat a szakszervezeti vezető szerint a kormánynak ki kellene terjesztenie az adott ágazat egészére. Ezzel ugyanis kötelezné az adott ágazatban működő cégeket, hogy tartsák magukat a szakszervezetekkel kötött bérminimum-megállapodásokhoz. Jelenleg azonban a jogszabály lehetetlen feltételeket támaszt, hogy egy ilyen modell életszerűen működjön, ezért módosításokat javasolnak.
A MASZSZ a Munkástanácsokhoz hasonlóan felhívja a figyelmet arra, hogy az ágazati szerződések kereteit meg kell teremteni, és ennek megtörténtéig „a valamennyi ágazara kiterjedő, stabilan jól működő ágazati bértarifát is magában foglaló ágazati kollektív szerződési rendszer kiépüléséig a Magyar Szakszervezeti Szövetség az egységes országos garantált bérminimum megszüntetését nem támogatja.”
Dr. Szabó Imre Szilárd a Munkástanácsoktól pedig arra hívta fel a figyelmünket, hogy
„Külön kihívást okoz, hogy az európai szociális párbeszéd az európai és nemzeti szintek közötti szoros kapcsolattól, valamint az ágazatok közötti és ágazati szintektől függ, mely Magyarországon – kevés kivételtől eltekintve – nem tudott kiépülni érdemben az elmúlt harminc évben sem.
Nem alakult ki tehát egységes ágazati érdekképviseleti struktúra sem a munkaadói, sem a szakszervezeti oldalon, pláne nem intézményesült olyan mértékben, hogy az megfelelő alapul szolgálna annak kiteljesedéséhez. Különösen a munkáltatói partnerek tényleges befolyása és érdekeltsége volt vitatható; az Ágazati Párbeszéd Bizottságoknál ez kifejezetten jól megfigyelhető a megállapodások hiánya, illetve magának az érdemi működésnek az elégtelensége kapcsán is. Ugyanakkor a magyar gazdaság duális jellege is megnehezítette az ágazati érdekegyeztetési rendszer kialakulását. Nincs igazán gazdasági érdek az ágazati struktúrák kialakításában, kijelenthető, hogy jelenleg sem a multinacionális cégek, sem a – munkavállalók 70%-át foglalkoztató – hazai kis- és középvállalkozási kör nem volt eddig igazán érdekelt ebben. Ezen változtathatna első lépésként a garantált bérminimum átalakítása.”
Kérdésünkre azt is kifejtette, hogy nálunk jelenleg nagyon messze van egy németországihoz vagy osztrákhoz hasonló munkajogi szabályozás, ahol ágazati kollektív szerződések szabályozzák a dolgozók helyzetét.
„A hatályos munka törvénykönyve azonban épp ezzel ellentétes irányba mutat. Munkáltatói szinten önmagában is extrém módon rugalmas – ez azt jelenti, hogy a munkáltató szinte szabad kezet kap például a munkaidőkeret egyoldalú meghatározásában.
Amennyiben viszont csak két hónap lehetne kollektív szerződés nélkül az egyoldalúan meghatározható munkaidőkeret maximuma, ami egy vállalati kollektív szerződéses megállapodás alapján is három hónap időtartamban lenne megállapítható és csak egy esetleges ágazati kollektív szerződéssel lehetne kitolni ennél hosszabb időtartamban, akkor a munkáltatók sokkal inkább érdekeltek lennének a szakszervezetekkel való megállapodásban – ez pedig a szakszervezeteknek is sokkal erősebb alkupozíciót biztosíthatna. Minél több lényeges kérdés szabályozását lenne érdemes akár kizárólagosan ágazati kollektív szerződésben lehetővé tenni. Amíg a munka törvénykönyve egyoldalúan is nagyon rugalmas, addig a munkáltatók nem érdekeltek a megállapodásban”
– sommázta a szakszervezeti vezető. Amíg helyi szinten, egy-egy gyárban meg tudnak állapodni a munkáltatók a – jó esetben létező – helyi szakszervezettel, nem lesznek érdekeltek az ágazati megállapodásokban, amiből viszont valamennyi, az adott ágazatban dolgozó munkavállaló profitálhatna.
„Az a tény, hogy a szocialista kollektív szerződések jellemzően nem foglalkoztak bérkérdésekkel, és hogy a béreket központilag az állam határozta meg, hosszú ideig hatással volt a posztszocialista országok, így Magyarország bérmegállapítási mechanizmusaira. Míg ezekben az országokban a szocialista korszakban hosszú és terhes volt a központosított, adminisztratív bérmegállapítás és bérellenőrzés története, a jelenlegi hazai kollektív szerződéses gyakorlat a másik végletet tükrözi: jellemzően még decentralizáltabb, kiegyensúlyozatlanabb bérmegállapítási struktúrával rendelkeznek, mint a legtöbb nyugat-európai EU-tagállam”
– helyezte történelmi keretbe a magyarországi szabályozást a Munkástanácsok alelnöke.
A MASZSZ javaslatai szerint a munkáltatókat további ösztönzőkkel lehetne az ágazati bérmegállapodások felé terelni:
„Az érdekeltség megteremtése érdekében szükségesnek tartjuk és egyben javasoljuk, hogy az ágazati megállapodásban részes munkáltatók
- élvezzenek előnyt a közbeszerzések terén;
- élvezzenek előnyt az európai uniós, illetve egyéb pályázatok terén;
- részesüljenek adókedvezményben,
valamint a kormány csak olyan cégekkel kössön stratégiai megállapodást, amelyek vállalják az ágazati megállapodásokhoz történő csatlakozást”
– írják közleményükben. Arra is kitérnek, hogy a szövetség szerint a bérminimumon túlmutatónak kell lenniük az ágazati megállapodásoknak.
„Az ágazati megállapodások növelése nem korlátozódhat pusztán a bérmegállapításra. Az ágazati kollektív szerződésnek a foglalkoztatási feltételek teljes spektrumára ki kell terjednie. Az irányelvben foglalt cselekvési tervnek csak olyan terv feleltethető meg, amely az ilyen szerződésekkel történő lefedettség növelésére irányul.
Éppen ezért álláspontunk szerint Magyarország cselekvési tervének a fentebb említetteken kívül ki kell terjednie az olyan kérdésekre is, mint a munkáltatói információszolgáltatás megerősítése a szakszervezetek felé, hatékony fellépés a szervezkedés-ellenes munkáltatókkal szemben, illetve a munkaügyi hatósági fellépés megerősítése”
– fogalmaz a MASZSZ.
Noha a VKF értelemszerűen nem érinti a közszféra dolgozóit, dr. Szabó Imre Szilárd, a Munkástanácsok ügyvezető alelnöke lapunknak elmondta, az ő esetükben egy adott területtől, képzettségtől és egyéb változóktól függő, például a mindenkori minimálbérhez viszonyított szorzó helyettesíthetné a garantált bérminimumot. Érdemes megjegyezni, hogy egyébként a pedagógusok eredeti – és jelenlegi – követelései között is hasonló rendszer kialakítása szerepel.
Ez a Mérce cikke, a Mérce hétmillió forintot gyűjt a fennmaradásáért!
