Dr. Szabó Imre Szilárd beszámolója

A Munkástanácsok Országos Szövetsége sikeresen megszervezte a „Szabályozási lehetőségek a kis- és középvállalkozások számára” című nemzetközi szemináriumát, amely az Európai Munkavállalói Kérdések Központja (EZA) támogatásával valósult meg június 3-4. között. Az eseményen közel 40 fő vett részt; hazai vendégeink mellett, a szakszervezeti mozgalom és a munkavállalói képzések területén aktív partnereink részéről Ausztriából, Romániából, Ciprusról, Csehországból, Portugáliából, Albániából és Szlovákiából. A szeminárium célja elsősorban az volt, hogy szakmai párbeszédet indítson a mikro-, kis- és középvállalkozások szabályozási környezetéről, különös tekintettel a munkavállalói jogok védelmére, a kollektív érdekérvényesítés lehetőségeire, valamint a szociális párbeszéd erősítésére. A résztvevők esettanulmányokon, nemzeti gyakorlatokon és közös kihívásokon keresztül vitatták meg azokat a megoldásokat, amelyek elősegíthetik a méltányos és fenntartható munkahelyi viszonyok kialakítását a szektorban, amelyben a szakszervezetek nélkülözhetetlen szereplők. 

Palkovics Imre köszöntőjében kiemelte, hogy a Munkástanácsok az elmúlt három évtized munkájával bekapcsolódott a nemzetközi munkaügyi kapcsolatok meghatározó struktúráinak működésébe – mozgalmi és intézményi szinteken egyaránt. A szövetség aktívan részt vesz az az európai szakszervezeti struktúrákban és az Európai Unió Szociális Párbeszéd rendszerében. Tagsági és baráti kapcsolatot ápol a keresztény-szociális értékrendet képviselő nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európai Munkavállalói Kérdések Központjával (EZA), amelynek megköszönte támogatását. Hangsúlyozta a kis- és középvállalkozások gazdasági és társadalmi jelentőségét, valamint a szabályozás felelősségét a munkavállalók védelmében. Felhívta a figyelmet arra, hogy stabil és igazságos szabályozási környezetre van szükség, amely egyszerre védi a munkavállalók jogait és támogatja a vállalkozások működését. Kitért a közös európai kihívásokra is – így a digitalizációra, a zöld átállásra és a munka-magánélet egyensúlyára –, amelyek megoldását „csak párbeszéddel és együttműködéssel lehet elérni”.

Alexander Jansa, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) részéről, több mint másfél órás előadásában átfogó képet adott arról, hogy Ausztriában a munkaügyi kapcsolatok rendszere példa értékűen stabil és jól működő, amelynek alapját a társadalmi párbeszéden nyugvó gazdasági és szociális partnerség képezi. Ebben a „hárompólusú modellben” kiemelkedő szerepet játszik a szakszervezetek, az üzemi tanácsok és a munkáskamarák közötti szoros együttműködés. Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség egységes, de belső (politikai szempontokat is megjelenítő) pluralizmusa – különféle frakciókkal, köztük az FCG (Fraktion Christlicher Gewerkschafterinnen) keresztényszociális irányzatával – biztosítja a tagság széles körének képviseletét. Az ÖGB központi szerepet játszik a kollektív szerződések rendszerében, amelyek hatósugara az osztrák munkavállalók közel 100%-ára kiterjed (Európában ez gyakorlatilag a legmagasabb arányt jelenti), melynek köszönhetően az országban jogszabályban rögzített minimálbér sincs, hiszen az ágazati tarifamegállapodások rögzítik – az Európában legmagasabb összegek között lévő – legalacsonyabb ágazati minimumbértételeket.

A kollektív alku rendszerét a szereplők ágazati szinten működtetik, így biztosítva az egységes munkafeltételeket az ország egész területén. Ezeket kiegészítve az üzemi tanácsok jogilag erős participációs intézmények (számos együttdöntési jogkörrel, érintve például a munkavállalók értékelésére szolgáló rendszerek bevezetését is), amelyek vállalati szinten garantálják a munkavállalók érdekképviseletét, közel 50 ezer képviselővel. Ezek az intézmények 5 fős foglalkoztatotti létszám felett hozhatóak létre. „Kiegészítve” mindezt a munkáskamarák (harmadik pillérként) kötelező tagságon alapulnak, így minden munkavállaló számára (az ún. „szabad foglalkozásúak” és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak kivételével) biztosított a hozzáférés szakmai tanácsadáshoz, jogi és fogyasztóvédelmi tanácsadáshoz és érdekvédelmi fórumhoz. E három szereplő szinergiája elősegíti a munkahelyi békét, a szociális biztonságot és a gazdasági versenyképességet. Erre jó példa a jogi képviselet (munkaügyi perben), amelyet viszont alapvetően a szakszervezet biztosít. Az intézményesített párbeszéd gyakorlata konfliktuskezelés helyett konszenzuskeresésre épül, amely az osztrák szociális partnerség egyik legnagyobb erőssége. A keresztényszociális FCG frakció különösen a szociális igazságosság, a családbarát politika és a közjó értékei mentén fejti ki hatását az ÖGB-n belül.

Alexander Jansa előadásában kiemelte, hogy az osztrák modell sikerének kulcsa a bizalom, a kiszámíthatóság és az erős intézményi és politikai háttér, ezért a kkv-k okozta kihívásokat is megfelelően tudják kezelni. A szakszervezeti szervezettség kiemelkedő (1,2 millió fő, közel 30%-os arányt képezve az összes munkavállalóhoz viszonyítva), különösen az állami és ipari szektorban, ami hozzájárul az érdekképviselet erejéhez, amely anyagilag is stabil a keresetek 1%-ában meghatározott tagdíjaknak köszönhetően. A tripartit mechanizmus révén a munkaadók, a munkavállalók és az állam együtt alakítják a munka világát érintő jogszabályokat és irányelveket. Előadásában beszélt a munkáltatók kollektív munkajogi szervezeti kereteiről is, többek között az úgynevezett Gazdasági Kamara (Wirtschaftskammer Österreich, WKÖ) szerepéről. Az osztrák vállalkozások számára kötelező a WKÖ-tagság (kivétel ez alól a mezőgazdaság és „szabad foglalkozásúak” pl. orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek – nekik saját kamaráik vannak), így ez a szervezet átfogóan képviseli az osztrák munkáltatók érdekeit. A WKÖ a szociális partnerség egyik fő szereplője, és rendszeresen egyeztet a munkavállalói oldallal (ÖGB, Arbeiterkammer), valamint a kormánnyal, míg számos ágazatban a WKÖ munkáltatói oldalként vesz részt a kollektív szerződések megkötésében az ÖGB szakszervezeteivel. Mindez összességében eredményez stabil, kiegyensúlyozott és együttműködésen alapuló munkaügyi rendszert, amelyet egyebekben számos támadás (politikai befolyásolási igénnyel) ér bizonyos pártok és akár az Európai Unió részéről is.

Az előadás végén szó esett a munkavállalóhoz hasonló jogállási személyek kollektív munkajogi helyzetéről is. E személyi kör – meglehetősen bonyolult – tételes jogi meghatározásának lényeges tartalma az, hogy olyan személyekről van szó, akik gazdaságilag függő helyzetben vannak, a munkavállalóhoz hasonlóan szociális védelemre szorulnak, tevékenységüket megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján végzik, személyesen teljesítenek és túlnyomórészt egy meghatározott személy számára végeznek munkát vagy munkajövedelmüknek átlagosan legalább fele ettől az egy személytől származik. Az osztrák szabályozás elviekben megnyitja azt a lehetőséget, hogy e személyek érdekképviseletei kollektív szerződést kössenek a megbízói, megrendelői oldal érdekképviseleteivel, de ez Ausztriában sem minden ellentmondástól mentes, különösen a futárok esetében.

Dr. Bankó Zoltán (habilitált egyetemi docens) előadásában kis- és középvállalkozások foglalkoztatási gyakorlatát segítő digitális megoldásokat mutatta be, annak elvi kérdéseit és gyakorlati megvalósítását. Az előadás részletesen áttekintette a Wolters Kluwer és a Pécsi Tudományegyetem között megvalósult kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos kutatás és digitális tartalomfejlesztés eredményeit. Ennek elsődleges célja, hogy foglalkoztatási, munkajogi és versenyjogi “okos” iratok, valamint innovatív mechanizmusok kifejlesztése történjen meg a kis- és középvállalkozások számára, a munkahelyi adatvédelem és versenyjogi megfelelés megvalósulásának elősegítse a fejlesztés szintén kiemelt célja. Emellett könnyen és hatékonyan alkalmazható automatizált szerződéskötési folyamatok, iratminták, munkajogi compliance audit, belső szabályzattár megvalósítása szerepel a bemutatott eredmények között. Továbbá olyan digitális megoldások bemutatására kerül sor a megvalósult tartalomfejlesztés példáján keresztül, amelyeknek célja a jogszabályok, szabályzatok elemzése, iratminták, magyarázatok és szakértői megoldások kidolgozása.

Dr. Szabó Imre Szilárd (ügyvezető alelnök, ügyvéd) előadásában a kollektív munkajog érvényesülésének kihívásairól beszélt a kis- és középvállalkozási (kkv) szektorban. Rámutatott, hogy az egykori szocialista országos döntő többségében – így Magyarországon is – a kollektív szerződések és a munkaügyi kapcsolatok rendszere alapvetően (nagy)vállalati szintű. A szakszervezetekre vonatkozó „kihívásokat” történetileg is meghatározza az alapvetően vállalati szinten szerveződő szakszervezeti mozgalom struktúrája. Az ágazati megállapodások és közigazgatási úton történő „kiterjesztés” kifejezetten ritka, a szakszervezeti jelenlét pedig annál alacsonyabb, minél inkább csökken az adott munkáltatónál foglalkoztatottak száma. A 10 fő alatti munkavállalói létszámmal bíró vállalkozások esetében már alig tapintható mértékű, kijelenthető, hogy az „szociális párbeszédtől mentes”. Ennek oka többek között például a családi vállalkozások sajátos dinamikája, a bonyolult szabályozási környezet (amely egy nagyvállalkozás logikájából indul ki), valamint a szakszervezetek érdektelensége, motiválatlansága. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a munkajogi lehetőség bár korlátozott mértékben, de adott a kollektív szerződések megkötésére, akár több munkáltató együttműködésével is (amelyre sajátos példa a közúti áruszállítás ágazata), de ezt a logikát elsősorban a munkáltatói érdekek határozzák meg. A kkv szektort érintő munkaügyi jogsértéseket (hatósági beszámolókat) elemezve a tudatlanságot és a tájékozatlanságot helyezte fókuszba, amely álláspontja szerint nagyban betudható annak, hogy nincsenek olyan ingyenesen (akár a kamara, akár az állam által biztosított) elérhető lehetőségek, amelyek érdemben elősegítik a vállalkozások jogszabályi megfelelését. Erre kiváló példa volt az előző előadásban bemutatott, egyszerűen kezelhető szoftver.

Előadása végén hangsúlyozta, hogy a kkv-k világában elsősorban a célzott jogi tanácsadás, a hálózatépítés (különösen az online térben) és akár a foglalkozás-felügyeleti hatóságokkal való szoros együttműködésben megvalósuló ellenőrzési tevékenység, végül a legalacsonyabb munkabérek szabályozásának tisztességes kialakítása a fő feladat, hiszen nem lehet lemondani a munkavállalók döntő többségét (70%-át) foglalkoztató munkáltatói körről.

Krisán László, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének társelnöke szerint a magyar kis- és középvállalkozások (kkv-k) versenyképességének javítása komplex és összehangolt intézkedéseket igényel. Előadásában kiemelte, hogy a VOSZ fontos partnere a Munkástanácsok és örömmel működnek együtt az utóbbi időszakban a lehető legtöbb értelmes és vitális kérdésben, hiszen eltérőek az érdekek, de a cél számos szempontból közös. Kiemelte, hogy valóban nehéz helyzetben vannak a szakszervezetek a kkv szektorban, hiszen az nem a hagyományos nyomásgyakorlásra alkalmas eszközök terepe az előtte szóló előadásban elmondottak okán is. A kkv szektor megerősítése véleménye szerint elsősorban tőkeerejük bővítésén, exportképességük fokozásán és a technológiai fejlesztések ösztönzésén múlik. Kiemelte, hogy stabil, kiszámítható üzleti és szabályozási környezetre, valamint célzott pénzügyi támogatásokra van szükség. Fontosnak tartja a digitalizáció, az automatizáció és a robotizáció elterjesztését, valamint a humán tőkébe történő befektetést, amely magában foglalja a szakképzés, a felnőttképzés és az egyetemi együttműködések megerősítését. Szakmai álláspontja szerint csak akkor válhatnak a magyar kkv-k valódi gazdasági motorokká, ha az állam, az oktatási rendszer és az üzleti szféra együttműködésével sikerül olyan tudásalapú, innovatív gazdasági környezetet teremteni, amely hosszú távon biztosítja a termelékenység növekedését és a fenntartható fejlődést.

Zai Zoltán, a Munkástanácsok közgazdásza előadásában bemutatta a magyarországi piacgazdaság kialakulásának kezdeteit jellemző időszakot, a már ezt megelőző vállalkozási törekvéseket és áttekintette a rendszerváltozás után megváltozó szabályozási háttér korábbi szakaszait. Bemutatta a magyarországi kisvállalkozások nemzetgazdaságon belül betöltött szerepét, súlyát, számos indikátoron keresztül (vállalkozások száma, foglalkoztatás, hozzáadott érték) és szót ejtett arról is, hogy a különböző technológiai innovációkból fakadó ugrásszerű hatékonyságjavulás és termelékenység növekedés milyen feltételek fennállása mentén tudja emelni a teljes társadalom jólétét kitérve arra, hogy ebben milyen szerepet játszanak a kisvállalkozások és a szakszervezetek.

Dr. Ferencz Jácint tanszékvezető egyetemi docens, előadásában kiemelte, hogy a kis- és középvállalkozások foglalkoztatáshoz való hozzájárulása a legjelentősebb a különböző méretű cégeken belül, és a kkv-szektor több munkalehetőséget generál, mint a nagyvállalatok. A probléma forrása onnan ered, hogy ha ugyanazok a szabályok alkalmazandók a kisvállalkozásokra, mint a nagyobb, akár több ezer főt foglalkoztató, tőkeerős multinacionális munkáltatókra, akkor a szabályozás nem veszi figyelembe a kisvállalkozások foglalkoztatási igényeit és képességeit. Ugyanakkor, ha mentesítjük a kisvállalkozásokat a munkajog által meghatározott bizonyos kötelezettségek teljesítése alól, akkor az ott foglalkoztatott munkavállalók kerülnek rosszabb helyzetbe azon munkavállalókhoz képest, akik egy nagyobb vállalkozásnál kaptak munkát. Ez utóbbi megoldás viszont a kisvállalkozások munkavállalóinak alapvető munkavállalói jogait, különös tekintettel az egyenlő bánásmódhoz fűződő jogot sértheti, így az ő helyzetüket rontja a munkaerőpiac egyéb szereplőihez képest.

A kisvállalkozások mentesítése a munkajog és a munkajogilag releváns szabályok alkalmazása alól, vagy pusztán a gyakorlatban a kikényszerítés elmaradása látszólag csekély pozitív gazdasági hatással jár együtt, ugyanakkor a munkavállalók jogi helyzetét, munkavégzési körülményeit, szociális biztonságát jelentős mértékben negatív irányba befolyásolja. A differenciált szabályozásra jó gyakorlatként Lengyelország munkaügyi ellenőrzési gyakorlata, illetve Olaszország kkv-szervezettsége hozható fel. A lengyel „első ellenőrzés” a kkv-k esetén kifejezetten edukatív jellegű, nem szankció-központú, kifejezetten a munkajogi megfelelőséget hivatott előmozdítani. A Confapi (Confederazione Italiana Piccola e Media Industria Privata, Olasz Kis- és Középvállalkozások Szövetsége a Magánszektorban) fő célkitűzései és feladatai között szerepel, hogy védje és előmozdítsa az olasz kkv-k valódi értékeit. Emellett országos kollektív szerződéseket köt a feldolgozóipar, szállítási, szolgáltatói és ipari ágazatban működő kkv-k számára. Mintegy nyolcvanháromezer – több mint nyolcszázezer alkalmazottat foglalkoztató – cég alkalmazza a Confapi által aláírt kollektív szerződéseket, azaz az e foglalkoztatóknál dolgozó munkavállalók is részesülnek a kollektív szerződések előnyeiből.

Dr. Lentner Csaba közgazdász professzor rögzítette, hogy a magyar kis- és középvállalkozások (kkv-k) versenyképességi kihívásai összetettek, amelyek strukturális, pénzügyi, humánerőforrás- és szabályozási szinteken egyaránt jelentkeznek. Ahhoz, hogy a kkv-szektor valóban a nemzetgazdaság gerincévé váljon, olyan átfogó gazdaságpolitikai megközelítés szükséges, amely nem csupán a vállalkozások számának növelésére, hanem méretgazdaságosságuk, tőkeerejük, exportképességük és innovációs potenciáljuk megerősítésére is fókuszál. Fontos kiemelni, hogy a magyar gazdaság a 2010 és 2019 közötti időszakban – a Covid-válságot megelőzően – kiemelkedően sikeres és dinamikusan növekvő pályát futott be, amely stabil pénzügyi alapokat, beruházásösztönzést és foglalkoztatásbővülést eredményezett. Ezt az eredményes fejlődési ívet a pandémia és az azt követő globális és regionális (orosz-ukrán háború) gazdasági kihívások törték meg, így most elengedhetetlen a versenyképességi feltételek újradefiniálása.

A fenntartható növekedés záloga a tudás, a digitalizáció és a pénzügyi stabilitás hármasában rejlik. Ennek keretében különös jelentőséggel bír a tudásalapú gazdaság kiépítése, amely csak akkor válhat realitássá, ha a munkavállalók képzési szintje, szakmai felkészültsége és digitális kompetenciái folyamatosan fejlődnek. A magas hozzáadott értéket előállító vállalkozások versenyképessége szorosan összefügg a rendelkezésre álló humán erőforrás minőségével. A célzott állami ösztönzők – különösen a kedvezményes hitelprogramok, mint a Széchenyi Kártya – kiemelt szerepet játszanak a vállalkozások fejlesztési kapacitásának fenntartásában. Ugyanakkor nélkülözhetetlen a köz- és felsőoktatási rendszer munkaerőpiaci igényekhez való igazítása, valamint a kiszámítható, vállalkozásbarát szabályozási környezet megteremtése. A magyar gazdaság hosszú távú versenyképessége és fenntartható fejlődése azon múlik, hogy a kkv-k képesek-e bekapcsolódni a globális értékláncokba, fokozni termelékenységüket, és érdemben hozzájárulni a nemzeti jövedelem, a foglalkoztatás és a pénzügyi egyensúly erősítéséhez.