Plantek Lászlóné temetésére
Ottilía a rendszerváltozáskor kapcsolódott be az újkori munkástanácsok -1956-os hősök példáját követő-újraalakításába.
Első lépésként megalakította a Nógrád Megyei Munkástanácsok Szövetségét, amelyen keresztül csatlakozott a Munkástanácsok Országos Szövetségéhez, aminek váratlan haláláig aktív, megkerülhetetlen és meghatározó tagja volt. Szenvedélyesen elkötelezett szószólója volt a munkásemberek azon körének, akik munkájuk mellett nem tudták megfogalmazni és hangoztatni kiszolgáltatottságukat, gondjaikat, sok esetben megaláztatásaikat. Röviden a szegény emberek, a gyengék érdekképviselőjének nehéz sorsát vállalva küzdött.
Sokszor volt részese maga is a megaláztatásnak, gúnyos szájhúzogató értetlenkedésnek felvetései miatt, amelyeket soha nem a maga érdekében fogalmazott meg, hanem azok helyett, akik hangját csak rajta keresztül lehetett hallani.
Nem ismert félelmet, tekintélyt, ami miatt elhallgatta volna igazát, felháborodását a kiszolgáltatottak védelmében. Szókimondó igazságérzettől fűtött, bátor véleményét hangoztatta ahol tehette, a munkástanácsok fórumain küzdőtársai között, városa, Salgótarján elöljárói előtt, vagy a kormány képviselőinek jelenlétében, hozzájuk intézve.
Így folytatott sziszifuszinak bizonyult harcot a salgótarjáni üveggyár munkásaiért, a környék munkanélküli seregeiért, a város -magukról megfelejtkező- vezetőinek visszaélései ellen, a fiatalok kilátástalansága ellen és az éhező gyermekek jogaiért.
A Munkástanácsokban szerették rendíthetetlen jelleméért, kitartásáért, a mások számára veszettnek tűnő ügyekben történt küzdelmeiért. A fiatalok csak Plantek Maminak becézték szeretetteljesen. Mindenki Ottilíája volt. Az ő egyedi és megismételhetetlen lényének eltűnésével már soha nem lesz az a Munkástanácsok ami volt.
Munkás érdekképviseletünk lelkiségének egy nélkülözhetetlen része tűnik el örökre vele.
Palkovics Imre
Ottilía kezéből kicsavarta a szimbolikus kardot a halál, amelyet a vesztesek oldalán forgatott egész életében
Elment Plantekné!
Plantekné Ottilía. Aki fogalom volt, és marad a Munkástanácsokban. Aki egy volt a kiszolgáltatott emberekért folyó küzdelemmel, aki maga is kiszolgáltatott volt a kis- és nagyhatalmú embereknek, és az őáltaluk alakított életviszonyoknak.
Ottilía szimbóluma volt a Munkástanácsok alapító tagjai jellemző vonásainak, szenvedélyesen elkötelezett az ügyünk mellett, mentes minden fondorlattól. Nem volt naprakészen tájékozott a világ ügyeiben, de csalhatatlan igazságérzékkel megvert. Szikrázott az igazság, amit kimondott, de mint tudjuk, a kimondott igazság veszett üggyé válik nyilvánosságra kerülése pillanatában. Sok veszett ügy terhelte Ottilía lelkét, de nem adta fel. Fogcsikorgatva, betegségekkel küzdve, de mindig ott volt, ahol szükség volt rá. A Munkástanácsok hálás Neked, Ottilía az áldozatért, amit hoztál. Hiányozni fogsz nekünk. Nyugodj békében, Rajtad nem múlott.
Palkovics Imre
