„ A munkás szolidaritás ma is kötelességünk. 56 választ ad arra, hogy miért élünk úgy, ahogy élünk. Minden nap mélyre kell ásni az időben, hogy a múlt a magyar munkásoknak megmutassa a jövőt!”
(Rácz Sándor)
2013. április 30-án, 81. életévében elhunyt Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke. Rácz Sándort, a Munkástanácsok Országos Szövetsége Tiszteletbeli Elnökét saját hallottjának tekinti.
Rácz Sándor egy igazi munkásember és igazi forradalmár volt, akit egész életében a forradalom lángja éltetett. Élete utolsó napjáig aktív volt, rengeteg tervvel, még a halálos ágyán is a “Parázsló szándék” című könyv 3. részének megírását tervezgette.
1956. november 16-án a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökévé választották. A tanács 48 órás sztrájkot hirdetett Kádár János ellen, Nagy Imre szabadon bocsátását követelve. December 11-12-én, a második 48 órás sztrájk során a NBKMT követelte a letartóztatott munkástanács-elnökök szabadon bocsátását, és tiltakozott a 131 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz ellen. December 11-én Kádár János a Parlamentbe hívta tárgyalni, ahol letartóztatták.
1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Büntetését különböző fogházakban töltötte, olyan társakkal együtt, mint Bibó István, Mécs Imre, Nagy László vagy Faddi Otmár. 1960-ban a Kisfogházban raboskodott, 1963-ban, külföldi politikai nyomásra, amnesztiával szabadult.
1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak. 1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén is felszólalt.