Covid-oltás: kérdések a kötelező fizetés nélküli szabadságról

Ez mit jelent pontosan?

Szabó Imre Szilárd: Az állam által fenntartott intézményekben – köznevelési intézmények, szakképző intézmények, felsőoktatási intézmények, kulturális intézmények, bentlakásos ellátást nyújtó szociális szolgáltatóknál és intézményekben, továbbá a gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi szolgáltatónál, intézményben, hálózatnál, illetve javítóintézetnél – és bizonyos szerveknél (- rendvédelmi feladatokat ellátó szervnél, honvédelem, kormányzati igazgatási szervek, közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény hatálya alá tartozó szervek, Nemzeti Adó- és Vámhivatal – dolgozók közül aki a rendelet hatálybalépése előtt nem vette fel a SARS-CoV-2 koronavírus elleni védőoltást, az ezt – egydózisú oltóanyag esetén a védőoltást, kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás első dózisát 2021. december 15-éig köteletes megtenni, ha a munkavégzés során ügyfelekkel rendszeresen találkozik, ha nem, akkor pedig 2022. január 31-éig – kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás második dózisát az oltóorvos által meghatározott időpontban kell „felvenni”. Azt már a munkáltató állapítja meg, hogy a foglalkoztatott melyik foglalkoztatotti körbe tartozik, és erről 2021. november 15. napjáig elektronikus vagy papír alapon tájékoztatja a foglalkoztatottat. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a védőoltás elmaradásának lehetséges jogkövetkezményeire is. Azok az információk, amelyek arról szólnak, hogy a köztulajdonban álló vállalatok által működtetett közszolgáltatások területén (Pl. MÁV, Posta, stb) is kötelező lenne az oltás, tévesek. Ez az egyes munkáltatók egyedi döntése lesz.

Mentesülhet valaki az állami-önkormányzati szerveknél egészségügyi okok miatt az oltás felvételének kötelezettsége alól?

Szabó Imre Szilárd: Az a foglalkoztatott mentesülhet, aki részére egészségügyi indokból ellenjavallt a védőoltás felvétele, és ezt orvosi szakvélemény is alátámasztja. A szakvéleményt a foglalkoztatott kezdeményezésére a munkáltatója szerint illetékes foglalkozásegészségügyi szolgálat szakorvosa, ennek hiányában a foglalkoztatott jogviszonyának keretében végzett tevékenységre való egészségi alkalmasságának elbírálására jogosult más orvos, ennek hiányában a foglalkoztatott háziorvosa adhatja ki.

És mi a helyzet a magánszférában?

Fodor T. Gábor: A magánszféra munkáltatói dönthetnek úgy, hogy „a munkavégzés feltételeként” állapítják meg a védőoltás meglétét, tehát lényegében dönthetnek úgy, hogy nincs munkára képes állapotban az, aki nem vette fel az oltást. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy természetesen egy ilyen döntésnek megfelelően alátámasztottnak kell lennie. Maga a rendelet is úgy fogalmaz, hogy ennek a döntésnek az egészség megóvása érdekében, a munkahely és a munkakör sajátosságainak figyelembe vételével kell megszületnie, de megjegyzem, hogy egyébként a munkajog általános magatartási elvei – rendeltetésszerű joggyakorlás, joggal való visszaélés tilalma – is előírják ezt. Ez lényegében azt jelenti, hogy hatásvizsgálatnak kell megelőznie a munkavállalók oltásra „kötelezését”.  

Szabó Imre Szilárd: Egy ilyen intézkedés csak akkor lehet jogszerű, ha a munkáltató megfelelő indokokkal tudja alátámasztani, hogy miért szükséges a munkavállalók oltottsága. Ez utóbbi pedig munkaegészségügyi, és nem jogi kérdés, tehát munkaegészségügyben jártas szakember bevonása ennek kapcsán elengedhetetlen és az adatvédelmi szabályok maradéktalan betartása is szükséges. Kiemelten fontosnak tartanám azt is, hogy a munkavállalói érdekképviseletekkel való konzultáció előzzön meg bármilyen ilyen irányú munkáltatói intézkedést, tehát elengedhetetlen, hogy a szakszervezetekkel, az üzemi tanácsokkal és a munkavédelmi képviselőkkel/bizottságokkal történő megvitatást követően születhessenek csak meg a döntések.

Milyen munkavállalói körre tűnik indokoltnak a munkáltatói kötelezés?

Fodor T. Gábor: Ahogy említettem, ez valójában nem jogi, hanem munkaegészségügyi kérdés. De józan ész alapján ugyanakkor kijelenthető, hogy a legtöbb munkakörben megfelelően megindokolható egy ilyen intézkedés. Legfeljebb a „magányosan” végezhető tevékenységekben, például távmunka, képzelhető el, hogy a munkavállalót nem fenyegeti a fertőzés veszélye. A munkáltató, ha másért nem de a kártérítési felelősségének csökkentése okán a legtöbb esetben kellő indokot tud hozni arra, hogy a rendelet szerinti kötelező intézkedést hozzon. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy ha a munkáltató az érdekmérlegelést nem végzi el, akkor bizonyosan jogellenesen jár el. Súlyos munkaegészségügyi indoka kell legyen annak, hogy a munkáltató ezzel a jogszabályi lehetőséggel éljen.

Tehet-e különbséget az egyes munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók között a munkáltató?

Fodor T. Gábor: Nemcsak hogy tehet, de kell is tennie, hiszen minden egyes munkakör kapcsán el kell végezni a hatásvizsgálatot. Nyilván teljesen más a kockázat egy munkáját egyedül végző személy, és egy egy légterű irodában dolgozó személy esetében.

Mi történik, ha a munkavállaló nem veszi fel az oltást határidőn belül?

Fodor T. Gábor: A jogalkotó ezen munkavállaló kötelezettségszegés jogkövetkezményeként egy meglehetősen furcsa, és számos jogértelmezési kérdést felvető megoldást választott. A rendelet alapján, ha a határidő eredménytelenül telt el, fizetés nélküli szabadságot rendelhet el, feltéve, hogy a munkavállaló nem mentesül egészségügyi okokból az oltás felvételének kötelezettsége alól. A jogalkotó a „rendelhet” és nem a „rendel” kifejezést használta, tehát a munkáltatónak nem kötelező a fizetés nélküli szabadságot elrendelnie. Kérdéses a jogszabály szövege alapján, hogy a munkáltatónak mennyi ideje áll rendelkezésre a fizetés nélküli szabadságot elrendelni, azaz elrendelheti-e azt több héttel vagy hónappal a határidő eredménytelen eltelte után? A jogalkotó erről a kérdésről hallgat, de véleményem szerint általában a munkajogi jogelvekbe ütköző magatartásnak fog minősülni a fizetés nélküli szabadság megkésett elrendelése, kivéve, ha erre a munkáltatónak megfelelő indoka van, pl. jelentősen nő a megbetegedések száma. Szintén jogi kérdéseket vethet fel, hogy a jogalkotó nem az oltás igazolásának elmulasztásához, hanem az oltás felvételének elmulasztásához köti a fenti jogkövetkezményt, tehát előfordulhatnak olyan esetek, hogy a munkáltató tudtán kívül a jogszabályi rendelkezésekkel szemben rendel el fizetés nélküli szabadságot, ha a munkavállaló az oltást felvette, de erről nem tájékoztatta a munkáltatóját. Utóbbi esetben egyébként álláspontom szerint a munkavállaló jár el jogellenesen, hiszen együttműködési kötelezettségét megszegi.

Mi a jogi helyzet a fizetés nélküli szabadság alatt?

Fodor T. Gábor: Ha a munkavállaló az oltást a fizetés nélküli szabadság ideje alatt felveszi, a munkáltató a fizetés nélküli szabadságot „haladéktalanul” megszünteti. Természetesen erre a jogi rendelkezésre is igaz, hogy átgondoltabb lett volna a munkáltató értesítéséhez, és nem az oltás felvételéhez kötni a jogkövetkezményt, azaz a fizetés nélküli szabadság megszüntetését, ez a rendelkezés ebben a formában jogvitákhoz vezethet. Amennyiben a munkavállaló az oltást nem veszi fel, tehát a fizetés nélküli szabadság fennmarad, ez nem jelenti azt, hogy mentesülne a munkaviszonyból származó kötelezettségeitől. Így pl. nem veszélyeztetheti a munkáltató jogos gazdasági érdekeit, pl. nem vállalhat munkát a konkurenciánál. Ha ezt megteszi, azt akár azonnali hatályú felmondással is szankcionálhatja a munkáltató. Általános elhelyezkedési tilalmat ugyanakkor nem írhat elő a munkáltató, hiszen ezzel a munkavállaló létfenntartását veszélyeztetné.

Mi történik, ha a fizetés nélküli szabadság tartalma az egy évet eléri?

Fodor T. Gábor: Ebben az esetben a munkáltató a munkaviszonyt „felmondással azonnali hatállyal megszüntetheti” a jogszabály szerint. Ez azonban egy – jogászi szemmel – nagyon pongyola megfogalmazás, sajnálatos, hogy egy ilyen fontos kérdést a jogalkotó ilyen zavaros jogszabályszöveggel szabályoz. A munkajogban a „felmondás” és az „azonnali hatályú felmondás” két elkülönülő jogintézmény, és a szöveg alapján nem világos, hogy a jogalkotó arra gondolt-e, hogy egy év elteltével a munkaviszony „azonnali hatályú felmondással” szüntethető meg, vagy pedig „felmondással”, amelyre „azonnali hatállyal” kerül sor. Ha az utóbbi, akkor az is kérdés, hogy ez mit jelent?

Szabó Imre Szilárd: Vegyük végig a lehetőségeket. Ha a jogalkotó „azonnali hatályú felmondásra” gondolt, akkor – a munka törvénykönyve előírásai alapján – az azonnali hatályú felmondásra az egy éves határidő eredménytelen elteltét követő 15 napon belül kerülhet sor, a közlést követően a munkaviszony megszűnik, végkielégítés fizetésére nem kerül sor. (Utóbbi kapcsán alkotmányossági kérdések felmerülhetnek – lásd az egészségügyi dolgozók kötelező oltásával kapcsolatban nagy nyilvánosságot kapott kérdéseket.) Ha a jogalkotó nem erre, hanem a „rendes” felmondásra gondolt, akkor kérdéses, hogy hogyan kell érteni az „azonnali hatállyal” fordulatot? Úgy esetleg, hogy a felmondásra az egy éves határidő elteltével bármikor sor kerülhet? Vagy mást ért ezalatt a jogalkotó? Mindenesetre az időszerűség törvényi követelményére itt is figyelemmel kell lenni, azaz az egy éves határidő elteltét követően ésszerű időn belül a munkaviszony megszüntetéséről intézkedni kell. Szintén érdekes és izgalmas kérdés, hogy az ilyen felmondás a munkavállaló magatartásával vagy a munkáltató működésével függ-e össze? Ha az utóbbi, akkor végkielégítés jár a munkavállalónak.

Fodor T. Gábor: Növeli zavarunkat a rendelet azon rendelkezése, mely szerint a „megszüntetés okát és jogkövetkezményeit haladéktalanul közölni kell” a munkavállalóval. A munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot természetesen a törvényi rendelkezések alapján közölni kell a munkavállalóval, sőt, maga a megszüntetés ezen aktussal következik be, így egyszerűen nem értjük, hogy mi szükség volt ennek külön kimondására.  Összességében komoly kritikával kell illetnünk a jogszabályszöveg minőségét – elvárható lenne, hogy a jogalkotó minőségi jogszabályszöveget alkosson egy milliós munkavállalói tömeget érintő témában. Szintén megjegyzendő, hogy reális forgatókönyvnek látszik, hogy a veszélyhelyzet véget ér addigra, amikorra a fent említett egy éves határidő eltelik. Ebben az esetben – mivel a fizetés néküli szabadságra lehetőséget adó jogszabály hatályát veszti – a munkavállalót újra aktív állományba kell helyezni. Adatvédelmileg érdekes kérdéseket vet fel a rendelet azon záró rendelkezése, amely alapján az oltottsággal kapcsolatos adatok legfeljebb a veszélyhelyzet megszűnéséig kezelhetőek. Kérdésként merül fel, hogy vajon a munkáltató hogyan igazolja a későbbiekben intézkedése jogszerűségét, ha az adatokat csak a veszélyhelyzet megszűnéséig kezelheti? Számos kérdés még tisztázásra szorul.

Forrás: HR portál