A konferencián a részt vevők áttekintették a szervezet jövő évi szemináriumi programját és meghallgatták a Szolidaritás Szakszervezet beszámolóját a munkavállalók érdekvédelmének aktuális helyzetéről Lengyelországban.

A szemináriumi programok a jövő évben 5 nagy témacsoport köré szerveződnek:

  1. Az Európai Unión belüli munkaerő mobilitással és a munkaerő vándorlással összefüggő érdekvédelmi feladatok
  2. A szociális párbeszéd helyzete az Unió egyes tagországaiban
  3. A foglalkoztatás elősegítése a szakképzés javítása útján
  4. A szociális biztonság erősítése a társadalombiztosítási rendszerek megerősítésével
  5. A munkaidő-szabadidő közötti egyensúly kialakítása, a munka és a családi kötelezettségek összehangolása.

A konferencián a Munkástanácsokat képviselő magyar delegációnak két megtisztelő felkérést is tolmácsoltak:

  • 2014 novemberében Budapesten kerül megrendezésre az EZA 2014 évi közgyűlése, amelynek megrendezésére a MOSZ kapott felkérést.
  • A meghirdetett szemináriumi tematikák közül a Munkaerő mobilitás és munkaerő vándorlás címűt a MOSZ szakértője fogja koordinálni és ő készíti el a záró beszámolót is az 5 helyen (Budapest, Madrid, Loewen, Ljubljana, Trentó) megrendezésre kerülő szemináriumok közös tanulságairól.
  1. A rendezvény a jövő évi szemináriumi tematikák főbb kérdésköreiről tartott munkamegbeszélések beszámolóival kezdődött. A magyar koordinátor azt emelte ki a spanyol, olasz, szlovén és belga szakszervezeti tisztségviselők részvételével tartott megbeszélésből, hogy az Európai Uniót felkészületlenül érte a napjainkban tapasztalható tömeges munkaerő bevándorlás az Unió un. centrum országaiba: Németországba, Angliába, Hollandiába, Olaszországba és Svédországba.  A korábban nem tapasztalt tömegű Unión belüli vándorlást két tényező időbeli egybeesése is ösztönözte: a munkavállalási korlátok feloldása a 2004-ben taggá vált kelet-európai országok munkavállalói előtt, majd pedig a 2008-2009-es gazdasági – pénzügyi válság, amely mind Kelet-Európából, mind az a Mediterrán térségből újabb rohamot indított el a belső mobilitás terén. A felkészületlenség következményei több tényezőben is megnyilvánulnak:
  • Igen keveset tudunk a belső vándorlás statisztikai jellemzőiről, kiket (mely szakmákat, korosztályokat, foglalkozási ágakat, régiókat érint a küldő országokban), milyen elhelyezkedési lehetőségek, milyen munkaszerződési, bérezési, lakhatási feltételekkel adódnak a fogadó országokban, mi a hatása a tömeges kivándorlásnak az elhagyott országok gazdaságára, társadalombiztosítási rendszerére, demográfiai helyzetére, hogyan érinti e bevándorlás a fogadó országok munkaerőpiacát, szociális ellátórendszerét? Az biztos, hogy a feszültségek egyre éleződnek. Éppen az EZA konferencia előtt napon jelentette be Nagy Britannia miniszterelnöke, hogy erőteljes szigorításokat vezetnek be a már kint tartózkodó munkavállalók és munkát keresők szociális, lakhatási támogatásában és erősen korlátozzák a román és bolgár eredetű bevándorlást az országba. A brit nyilatkozatot a német kancellár és a francia elnök hasonló hangnemű megszólalásai megértéssel fogadták.
  • A növekvő mobilitási felszültségek megelőzése elengedhetetlenné teszi a folyamat átláthatóvá és szervezettebbé tételét. Jelenleg a kivándorlás részben személyes kapcsolatokon, részben sötét hátterű munkaerő közvetítő és munkaerő kölcsönző “vállalkozások” közreműködésével zajlik. Elengedhetetlen, hogy mind a kelet-európai kormányok, mind a szakszervezetek aktivizálják tevékenységüket a külföldi munkavállalást tervezők tájékoztatásában, kiadványok közzétételével és személyes, illetve internetes tanácsadó szolgáltatások megnyitásával.  Ugyancsak elengedhetetlen a kelet-európai és nyugat-európai szakszervezetek összefogása a folyamatok nyomon követése és a külföldre kijutott munkavállalók érdekvédelmének megszervezése céljából.
  • A külföldi munkavállalásnál arra kell törekedni, hogy az ne visszalépést jelentsen az otthon megszerzett szaktudás, szakismeret használatánál, hanem annak tovább fejlesztését eredményezze. Ez is a nagyobb tudatosságát követeli meg a külföldi munkavállalás szervezésében, amit a munkavállalói-munkáltatói érdekképviseletek szorosabb együttműködése is előmozdíthatna.  A Magyarországon megtelepedett multinacionális cégek kiemelt szerepet játszhatnának a szakmai fejlődést is eredményező külföldi munkavállalás megszervezésében és ezt követően a magyarországi újra elhelyezkedés elősegítésében. Az olasz partnerszervezet mutatott rá arra, hogy tapasztalataik szerint a külföldi munkavállalás során az olaszok nagyon sok vállalkozást indítanak el külföldön, amelyek az olasz s más országbeli kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok elősegítését is szolgálják. Ezt valószínűleg elősegíti, hogy az olasz üzleti környezet hosszú évtizedekre visszamenően kedvezett a kisvállalkozások alapításának és működésének, amit az ottani emberek a külföldi környezetben is hasznosítani tudnak. Ezt a lehetőséget a magyar emberek körében is tudatosítani kellene és a vállalkozás indítási támogatást a külföldi környezetben is segíteni indokolt, ha az az anyaországgal való gazdasági együttműködést is szolgálja.
  • A löweni katolikus egyetem kutatója hangsúlyozta a mobilitásban érintett országok társadalombiztosítási rendszereinek, szolgáltatásainak összehangolása iránti igény erősödését. Ma sem a betegellátásban, sem a segélyezésben, sem a munkanélküliségi támogatásokban, sem a családtámogatásokban és a nyugdíj szerző jogosultságokban nincs világos, áttekinthető, előre tervezhető  állapot az Unión belül. A helyzet tisztázása sürgető.

 A bevezetőben említett ország szemináriumok a fenti kérdéseket fogják taglalni és a témában járatos előadók segítségével körüljárni. A budapesti szeminárium tervezett időpontja 2014 május első fele.

          1.Az EZA konferencia igen tanulságos része volt Jadwiga Staniwska professzor asszony (Varsói Közgazdaságtudományi Egyetem) előadása a lengyel gazdaság és társadalom átalakulásáról a rendszerváltás óta eltelt időszakban. Az előadás a lengyel átalakulási folyamat alábbi feszültségeire mutatott rá:

    1. A lengyel ipar   a keleti piacok összeomlása és multinacionális tőke beáramlása következtében nagyrészt megsemmisült: 20 év alatt 4 millió főről 2,6 millió főre csökkent az iparban foglalkozattak létszáma, hasonló mértékben szorult vissza az ipari termelés részaránya a nemzeti össztermék előállításában. A lengyel nemzeti kézben levő iparból lényegében csak az energiatermelés és a katonai ipar maradt meg. A tőkebefektetések 70%-az a bankszektorba érkezett, a bankrendszer túlnyomó része külföldi kézbe került.
    2. A privatizáció átláthatatlan, informális csatornákon keresztül zajlott. A kormány és a Nemzeti Bank akkor vezetői valutaspekulációt folytattak, amely hónapok alatt  a nemzeti valuta leértékelődését és éves szinten 80%-os inflációt idézett elő. Ez a külföldi befektetőket a privatizáció során behozhatatlan versenyelőnybe hozta a hazaiakkal szemben. A politikai befolyással rendelkező tényezők pedig külföldi strómanokat felhasználva, vagy velük társulva vettek részt az állami vagyon lebontásában.
    3. A közszolgáltatásokat tömegével szervezték ki magánvállalkozásokba az egészségügyben és a tömegközlekedésben.
    4. A kötelező magánnyugdíj biztosítási rendszer bevezetése csak arra volt jó, hogy a magán befektetési alapok árfolyamát mesterségesen és átmenetileg feltornázza és kiváló spekulációs lehetőséget teremtsen a bennfentes információkkal rendelkező kevesek számára.
    5. Az európai uniós alapok felhasználásánál átláthatatlan közbeszerzési kiírások és döntések születnek, az ál versenyző ajánlatok közötti háttér megállapodásosokkal, egyeztetett ajánlat adásokkal.
    6. f.         A magas extraprofitot elérő cégek olyan veszteséges alvállalkozói hálózatokkal veszik körbe magukat, amelyek eltüntetik a nyereséget és zéró adófizetést eredményeznek a cégcsoport szintjén.
    7. A bérek aránya az előállított hozzáadott értéken belül 51%-ról 35%-ra csökkent, ami 16%-os zuhanást jelent, ez európai összevetésben példátlan mértékű kiszorulása a munkavállalóknak a megtermelt nemzeti jövedelemből.
    8. A munkavállalók 30%-át határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatják. Rohamosan nő a munkaviszonyból kényszervállalkozói jogviszonyba belekényszerülő munkavállalók száma, akiket csak így (azaz társadalombiztosítási befizetések nélkül) hajlandók a lengyelországi munkaadók foglalkoztatni.
    9. A munkavállalók növekvő kiszolgáltatottságát jelzi, hogy miközben 2012-ben a termelékenység 5,6%-kal nőtt, a bérek 5%-kal csökkentek. A minimálbér 400 EUR/hó (ami viszont meghaladja a magyarországi szintet). Megdöbbentő fejlemény, hogy miközben a munkáltatók is látják a béremelés igényét, a kormány megvétózza a minimálbér emelést.  Az alacsony bérek és nagyarányú társadalombiztosítási befizetések nélküli foglalkoztatás következtében a lengyelek millióinak kell a szegénységi küszöb alatti életkörülményekkel szembesülniük, ha nyugdíjba mennek, figyelmeztetett a közelmúltban a Lengyel Nemzeti bank elnöke.
    10. Az utóbbi 10 évben 2 millió lengyel vándorolt ki külföldre dolgozni, a melynek súlyos demográfiai következményei lesznek már a belátható jövőben. A munkaerő vándorlás legfőbb motívumai: az alacsony munkajövedelmek és rendkívüli kiszolgáltatottság a munkahelyeken, amit a Munkatörvénykönyv átírása szentesített. Az új Mt. szerint a munkáltató egyoldalúan akár 12 hónapos munkaerő keretet is alkalmazhat, azaz elegendő egy év elteltével elszámolnia munkavállalóval a túlmunkát és a ledolgozott munkaidővel arányos béreket illetően.

 A rendkívül kiábrándító áttekintést a Szolidaritás jelen levő elnöke, Piotr Duda azzal egészítette ki, hogy a 3 nagy szakszervezeti szövetség teljes egyetértésben úgy döntött kivonulnak az országos érdekegyeztetési fórumról és nem hajlandóan a továbbiakban asszisztálni a kormányzati és parlamenti diktátumoknak. Igen kemény feltételeket szabtak a az érdekegyeztetés folytatásához.  Csak akkor térnek vissza a tárgyaló asztalhoz, ha az érdekegyeztetés újjá szervezett fóruma jön létre, amelynek levezető elnöke a lengyel parlament (a Szejm) elnöke lesz. Ennek a fórumnak önálló költségvetéssel kell rendelkeznie, hogy saját adatgyűjtéseket és elemzéseket végezhessen. Azt is feltételül szabták, hogy a szociális partnerek  által egyetértésben meghozott jogszabályi kezdeményezéseket legyen kötelező a parlament elé terjeszteni vitára és szavazásra. 

Helyszín: Krakkó

A MOSZ részéről részt vettek: Németh Katalin nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatárs és Lajtai György közgazdasági szakértő

Időpont: 2013 november 28-30