A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ebben az évben június 3-14-e között tartotta meg éves rendes nemzetközi munkaügyi konferenciáját, amelyen ebben az ében az ILO 187 tagállama közül 168 vett részt. Az ILO tripartit felépítésének és működésének megfelelően minden résztevő ország háromoldalú küldöttséget kell, hogy delegáljon a konferenciára. A kormányok képviselői mellett az adott ország munkáltatói és munkavállalói képviselői is jelen vannak és a kormányokkal azonos jogokkal vehetnek részt a konferencia munkájában.
Magyarországot is tripartit delegáció képviselte a Konferencián. A kormányküldöttek, valamint a munkáltatói és munkavállalói küldött mellett az egyes szakbizottságokba a kormány mellett a munkáltatók és a munkavállalók delegáltak szakértőket. A munkavállalói küldött ebben az évben – a munkavállalói oldalon több mint húsz éve elfogadott rotáció alapján – Pallagi Gyula, a MASZSZ alelnöke volt, aki a plenáris ülésen mondta el a munkavállalói oldal közösen elfogadott beszédét az ILO Főigazgatójának jelentéséhez kötődően. A munkavállalói képviselő mellett minden szakbizottságban is részt vettek a magyar munkavállalók képviselői, köztük a Munkástanácsok Országos Szövetségének két szakértője, dr. Szabó Imre Szilárd ügyvezető alelnök (Gondozási gazdaság szakbizottság) és dr. Czuglerné dr. Ivány Judit nemzetközi jogi igazgató, a Nemzeti ILO Tanács alelnöke (Applikációs Bizottság).
A konferencia plenáris ülésén ebben az évben is az ILO Főigazgatójának Jelentését vitatták meg, amelynek témája „A Társadalmi Szerződés Megújítása Felé” volt. A plenáris ülés mellett a konferencia további fontos és aktuális témákat vitatott meg több szakmai bizottságban. A konferencia állandó szakmai bizottsága az ún. Applikációs Bizottság, amelyben a tripartit résztvevők az egyes országok által ratifikált ILO egyezmények végrehajtását tárgyalják meg. Ebben az évben egy ún. normaalkotó bizottság kezdte meg „Biológia kockázatok a munkakörnyezetben” témájú új ILO standard megalkotását. A témát a következő évben folytatja majd a bizottság, amelynek célja, hogy erről a fontos és a COVID 19 járvány óta rendkívül aktuális kérdést a jövőben az azt ratifikáló államok számára jogilag kötelező nemzetközi normák (ILO egyezmény és ajánlás) szabályozzák. Tovább két szakbizottságban került sor az „Alapvető elvek és jogok a munkában”, valamint a „Tisztességes munka a gondozási gazdaságban” témák megvitatására, abból a célból, hogy az ILO olyan egységes globális elveket fogadjon el, amelyeket az ILO minden tagállamában követnek, alkalmaznak a gyakorlatban.
A konferencia zárónapján került sor a már hagyománnyá vált magasszintű külön egynapos konferencia megtartására is, amelynek témája ebben az évben a „Globális Koalíció a Társadalmi Igazságosságért” volt. A magas szintű konferencián számos miniszterelnök és miniszter, továbbá nemzetközi szervezetek vezetői is részt vesznek és mondják el álláspontjukat a megvitatandó témáról.
A konferencia keretében került sor az ILO Irányító Testülete kormányzati, munkáltató és munkavállaló rendes és helyettes tagjainak három évenként történő megválasztására. Ebben az évben a kormányzati oldalon Magyarországot helyettes tagként beválasztották a testületbe. Az Irányító testület fő feladata, hogy az ILO Konferenciák közötti időszakban előkészítse, szervezze és irányítsa az ILO működését.
Mindezek mellett a Konferencia elfogadta négy, már időszerűtlenné vált régi ILO egyezmény hatályon kívül helyezését is.
Főigazgatói Jelentés a „A Társadalmi Szerződés Megújításáról”
A főigazgatói jelentésben meghatározott téma az ILO tevékenységének a következő évében, éveiben elérendő legfőbb irányát, célját és az ennek megvalósításához kapcsolódó legfőbb feladatait jelöli ki. A Jelentést – vita után és a javasolt esetleges módosításokkal – a konferencia fogadja el. A megújult társadalmi szerződés szükségességének gondolatát a konferencia is alapvető fontosságúnak tartotta és ezért elfogadta.
A Jelentés hangsúlyozza, hogy a társadalmi szerződés megújítására a jelenlegi nemzeti és nemzetközi kormányzásba vetett bizalom világszerte tapasztalható csökkenése miatt van szükség, amelyet a jelentős mértékű geopolitikai instabilitás, a világ számos pontján folyó háborúk, a burjánzó és mélyülő politikai széttagoltság, polarizálódás, valamint a szociális kohézió csökkenése idézett elő. Az emberek nagy része úgy érzi, hogy mára felborult az a valaha fennállt egyensúly, amely a felelősség és a hasznok kollektív elosztásán, s az egyes szereplők közötti szolidaritáson alapult, s a jólét csak keveseknek jut már. A társadalmi szerződés megújításával ezen kell változtatni, felemelve a legelesettebb csoportokat, köztük a nőket, s el kell érni azt, hogy a társadalmak senkit se hagyjanak „hátra”. Szociális igazságosságra van szükség, mert csak ez vezethet az egyetemes békéhez. E cél elérésének fő eszközei: a hatalmon lévők elszámoltatása, a befogadás, az elfogadás, mások megértése, valamint a gazdasági, társadalmi és pénzügyi politikák közötti koherencia megteremtése. Fontos még az emberekbe, a jogaikba és képességeik növelésébe való befektetés, a foglalkoztatás biztonságának megteremtése, idősebb korban a kockázatokkal és jövedelemvesztséggel szembeni védelem megteremtése. Mindezen célok eléréséhez pedig a legfőbb eszköz a szociális párbeszéd, a kormányok, a munkáltatók és a munkavállalók közötti folyamatos, érdemi párbeszéd, egymás meghallgatása, egymás érdekeinek kölcsönös megismerése és elismerése, érvényesítése.
A szakbizottságok munkája
- Applikációs Bizottság
A konferencia Applikációs Bizottságának munkája három területen zajlik. Megvitatja a Bizottság, hogy az előző évben az egyes országok/kormányok hogyan hajtották végre az általuk ratifikált egyezményeket, s teljesítették-e az e vizsgálat alapján képező felülvizsgálati eljárás előírásait (pl. eleget tettek-e az éve jelentéstételi kötelezettségüknek). Emellett megtárgyalja a Bizottság egy – egy jelentős ILO egyezménnyel kapcsolatban az évek során felhalmozódott jogalkalmazási, értelmezési tapasztalatokat. Ebben az évben a bizottság a munkaügyi igazgatásra vonatkozó ILO egyezmény (150. sz.) és ajánlás (158. sz.) ILO egyezmény végrehajtásával kapcsolatos gyakorlatot és tagállami tapasztalatokat vizsgálta meg. A bizottság következtetése az volt, hogy a munkaügyi igazgatásnak minden országban ki kell terjednie az új munkaügyi formákra is, sőt még az informális munkákra is. A munkaügyi igazgatás struktúrájának pedig mindenképpen olyannak kell lennie, hogy az átlátható legyen minden érintett számára, gyors és hatékony legyen, s biztosítsa a könnyű hozzáférést mindenki számára.
Harmadik és egyben legfontosabb feladata az ILO egyezmények alkalmazása során az egyes országokban feltárt legsúlyosabb esetek kiválasztása és nyilvános bemutatása, az ILO tagállamainak képviselői előtt történő megvitatása, a jogsértő kormányok „számon kérése”, s az ügyben globális tripartit konklúzió elfogadása, amelynek a következő évben vagy években való teljesítését a Bizottság a továbbiakban is vizsgálni fogja mindaddig, amig az érintett kormányok nem hozzák meg azokat a szükséges intézkedéseket (pl. jogszabály módosítása), amelyek biztosítják a vizsgálat ILO egyezmény és a tagállam joga és/vagy joggyakorlatának összhangba kerülését. A konferencia időtartamához igazodóan általában 24-25 esetet tud megvizsgálni a Bizottság. A vizsgálandó ügyeket a tagállamoknak a ratifikált egyezmények végrehajtásáról szóló éves jelentését értékelő, független szakemberekből álló Szakértői Bizottság jelentéséből az Applikációs Bizottság munkáltatói és munkavállalói csoportja közösen választja ki
A nyilvános vitára kiválasztott esetek között – ahogy általában minden évben – a legnagyobb arányt az ún. alapvető jogokat (pl. szerezkedési szabadság, diszkrimináció tilalma, kényszermunka tilalma, gyermekmunka legrosszabb formáinak tilalma, valamint a munkavállalók egészségét, életét védő, biztosító fundamentális egyezmények) súlyosan sértő esetek képviselik (pl. szakszervezeti tisztségviselők letartóztatása, bebörtönzése egy belorusz ügyben). A szervezkedési szabadság megsértésével kapcsolatos ügyeknek ebben az évben különös hangsúlyt adott az a körülmény, hogy az e jogokra vonatkozó két ILO egyezményt (87. sz. és 98 sz.) 75 éve fogadták el. Ezekben az esetekben az érintett kormányok általában arra hivatkoztak, hogy nem közvetlenül a tisztségviselői munka miatt került sor a hatósági intézkedésre velük szemen, hanem ún. „köztörvényes” bűncselekmények miatt vd alapján. Sok tanulsággal szolgált a spanyol munkáltatók által sérelmezett helyzet, amely az ILO 144. sz. egyezményét érintetette. Állításuk szerint a spanyol kormány nem vont be egyes kis-és középvállalkozókat tömörítő munkáltatói szervezeteket az országos szintű érdekegyeztetésbe. A Bizottság megállapította, hogy a kormány által az egyes munkáltatói / munkavállalói szervezetek számára írásban megküldött kormányzati jelentés/álláspont nem elégíti ki az egyezményben előírt érdekegyeztetés fogamát, mivel az csak a három érintett fél (munkáltatók, munkavállalók, kormány) képviselőinek együttes személyes jelenlétével valósítható meg. Néhány kormány politikai indíttatásúnak tartotta az ILO részéről az ő ügyével való foglalkozást, amelyet nem fogadott el azzal, hogy ez nem az ILO hatásköre. Az Applikációs Bizottság történetében először ragaszkodott egy kormány (Belorusz) ahhoz, hogy a Bizottság a döntését a bizottság rendes tagjainak kifejezett szavazásával hozza meg. A Bizottság a döntést végül szavazással is elfogadta. (A gyakorlat szerint, ha a bizottság levezető elnöke szerint felolvasott döntést senki nem vitatja, akkor azt úgy tekintik, hogy a döntést a bizottság konszenzussal elfogadta. A belorusz ügyben azonban több kormány nem fogadta el a kihirdetett döntést így a konszenzus nem valósult meg.)
A Bizottság ebben az évben nem vizsgált olyan ügyeket, amelyekben a munkavállalók sztrájkhoz valló jogának megsértése volt az ügy tárgya, mivel a munkáltatói és a munkavállalói oldal – a munkáltatók kérésére – megegyezett abban, hogy a sztrájkjog értelmezésével kapcsolatos nemzetközi bírósági döntés meghozataláig felfüggeszti ezeknek az ügyeknek a nyilvános bizottsági megtárgyalását, hogy ezzel se befolyásolja a meghozandó bírósági döntést. (A munkáltatói oldal 2012 óta vitatja, hogy a sztrájkjog része lenne az ILO 87. sz., a szervezkedési szabadságról szóló egyezményének, míg a munkavállalók és eddig az egyezmények végrehajtását vizsgáló független szakértői bizottság töretlen gyakorlata szerint is ez a jog – az erre való kifejezett szöveges utalás nélkül is – része a szervezkedési szabadság jogának. A felmerült értelmezési vitában az ILO alapokmánya szerint a Nemzetközi Bíróságnak van jogköre döntést hozni. A vita lezárására ezért az ILO a kérdést, eldöntésre, a Nemzetközi Bíróságnak megküldte.)
- Normaalkotó Bizottság – a biológiai kockázatokról
Normaalkotó Bizottság első évben tárgyalta a munkával összefüggő biológiai kockázatokra vonatkozó nemzetközi egyezmény és ajánlás tervezett tartalmát, szövegét. A háromoldalú vita során komoly vitákat váltott ki az egyes szakmai fogalmak pontos, mindenki számára elfogadható és a gyakorlat során is értelmezhető meghatározása. A munkavállalói oldal szeretné minél szélesebben meghatározni a biológiai és a kockázat körét, míg a munkáltatók a szűkebb fogalomért harcolnak. Kormányzati oldalról is felvetődött az a kérdés, hogy az egyezmény hatásköre és ehhez kötődően a biológiai kockázat köre csak a munkahelyekre terjedjen ki, vagy szabályozza-e az egyezmény azt is, hogy a kockázat milyen hatással van a környezetre (pl. lakóhelyi környezet).
A javaslat ezt követően külön kíván foglalkozni azzal, hogy a biológiai kockázatok és azok hatásai elleni megelőzés és a bekövetkezett károk enyhítése, elhárítása körében milyen feladat hárul, milyen elvárások fogalmazhatóak meg az egyes szereplők: az állam, a munkáltató és a munkavállaló esetében, azaz ki mire legyen köteles.
A szakbizottság által elfogadott szöveg jelenleg még csak egy tervezet, amelyet most újból megvitathatnak és véleményezhetnek az egyes tagállamok és a tagállami szociális partnerek. Az így keletkező vélemények figyelembevételével fogja elkészíteni az új normaszöveg tervezetét az ILO, amelyet a következő évben a konferencia normaalkotó bizottsága fog újból megtárgyalni és véglegesíteni. A normaalkotó szakbizottság által kialakított szöveget ezt követően a konferencia plenáris ülésének kell, szintén jövőre, elfogadnia ahhoz, hogy az valóban érvényes ILO egyezmény vagy/és ajánlás legyen, amely tisziezt követően nyílik mg a tagállamok számára ratifikálásra.
- Visszatérő tanácskozás a munkával összefüggő alapvető elvekről és jogokról
Az ILO évente visszatérően vizsgálja az alapvető elvek és jogok érvényesülését általánosságban, azoknál az országoknál is, amelyek nem ratifikálták az összes alapvető jogot meghatározó ILO egyezményt.
Ebben az évben a szakbizottság megállapította, hogy pozitív változásnak tekinthető, hogy 2022 óta bővült a munkahelyi egészség és biztonság területével és az erre vonatkozó ILO egyezményekkel bővült a fundamentális jogok és egyezmények köre és száma. Hasonlóan előrelépés az a törekvés, amely a munkavállalók alapvető jogait emberi jogként kívánja elismertetni.
Negatívan kell értékelni azonban azt, hogy a gyakorlatban az utóbbi években gyengült az alapvető jogok betartása és nőtt a súlyos jogsértések száma, különösen a szervezkedési szabadság, a gyermekmunka tilalma és a munkavállalók egészségét és biztonságát védő jogok körében.
Az ILO továbbra is szorgalmazza az összes alapvető jogot meghatározó ILO egyezmény ratifikálását a világ összes országában, hogy ezek valóban univerzális minimális jogok legyenek.
Mindezen célok elérésére dolgozott ki és fogadott el javaslatokat a szakbizottság, amelyek iránymutatásként szolgálnak az ILO és az egyes tagállamok számára is.
- A tisztességes munkára és a gondozási gazdaságra vonatkozó általános vita
A szakbizottságban lezajlott vitáról külön cikkünk számol be.
Budapest, 2024. június 25.
Czuglerné dr. Ivány Judit
nemzetközi jogi igazgató