Rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésről kizárólag kötött munkarend kapcsán lehet beszélni. Kötetlen munkarendben dolgozó munkavállalók – például vezető állású munkavállalók vagy kötetlen munkarendű távmunkások – esetében a túlóra fogalma értelmezhetetlen – hívja fel a figyelmet blogbejegyzésében Pentz Anita, az RSM DTM szakértője.

Mikor rendkívüli munkaidejű a túlóra?

A rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésnek több típusa is létezik.

A legismertebb a munkaidő-beosztástól eltérő munkaidőben történő munkavégzés. Erről beszélhetünk, amikor egy határidős munkát a szokásos napi munkaidő letelte után még be kell fejezni, vagy amikor a munkavállalót a heti pihenőnapján berendelik dolgozni.

Másik típusa a túlórának a munkaidőkereten felüli munkaidő. Ebben az esetben az akár több havi munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállaló munkaidőkeretének lejáratakor, a munkaidő-nyilvántartás alapján állapítható meg, hogy több munkaórát osztottak be számára a munkaidőkeret időtartamára, mint amennyit rendes munkaidőként lehetett volna.

Végül szintén rendkívüli munkaidőnek számít a készenlét alatti munkavégzés, és az ügyelet teljes időtartama.

Mennyi túlórát oszthat be a munkáltató?

A jogszerűen beosztható rendkívüli munkaidő éves maximuma naptári évenként 250 óra, ez kollektív szerződésben felemelhető évi 300 órára.

Ha a munkaviszony év közben kezdődött, határozott időre jött létre, illetve részmunkaidős, a túlóra éves mértékére vonatkozó korlátot arányosan kell alkalmazni.

Fő szabály szerint a túlóraszámot viszonylag egyenletesen kell elosztani, így a munkavállaló beosztott rendes és rendkívüli munkaideje együttesen nem haladhatja meg a napi 12 és a heti 48 órát. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a heti óraszámkorlátot a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.

Mikor rendelhető el túlóra?

A túlóra előre nem látható körülmények felmerülése esetén rendelhető el. Ez azt feltételezi, hogy a munkáltató előtt a munkaidő-beosztás elkészítésekor ezek a körülmények még nem voltam ismertek. Ebből következik, hogy rendkívüli munkaidőt előre beosztani nem rendeltetésszerű, azaz jogellenes.

Emellett – az ügyeleti beosztás kivételével – a túl sok rendkívüli előre betervezett túlóra rendszeres beosztása azt mutatja, hogy a munkavállalónak nincs elég munkavállalója a feladatok elvégzésére. A rendszeres és gyakori túlórák pedig hosszútávon a munkavállaló kimerüléséhez, valamint komoly fluktuációhoz vezethetnek.

Hogyan rendelheti el a túlórát a munkáltató?

Míg a rendes munkaidőt beosztja, a rendkívüli munkaidőt elrendeli a munkáltató. Mivel a rendkívüli munkaidőben való munkavégzés elrendeléséhez rendkívüli körülmények kellenek, ezért az elrendelésnek nincs külön határideje, sem formai előírása.

Túlóra elrendelhető akár pár perccel a rendes munkaidő vége előtt is, ha ez valóban indokolt, de az általános munkajogi szabályok alapján a túlóra elrendelésénél arra tekintettel kell lennie a munkáltatónak, hogy ez a munkavállalónak ne okozzon aránytalan sérelmet.

Akár pár perccel a munkaidő lejárata előtt is jogszerű lehet az elrendelés, ha az „csak” azért kellemetlen a munkavállalónak, mert szeretett volna időben hazamenni. De ha emiatt nem tud elmenni például a gyermekéért az óvodába, és ezt másra sem tudja bízni, ez aránytalan sérelmet okoz számára, így a túlóra teljesítése megtagadható.

A túlóra elrendelhető szóban, de a munkavállaló kérésére rendkívüli munkaidő elrendelését írásba kell foglalni.

A túlórát nem kell mindig elrendelni ahhoz, hogy rendkívüli munkaidőnek minősüljön. Ha a munkáltató nem rendelte el kifejezetten, de tudomásul vette, hogy a munkavállaló a munkaidő lejárta után még tovább dolgozott egy feladaton – és az ez idő alatt végzett teljesítését el is fogadta – akkor ez is túlórának számít, így kell nyilvántartani és kifizetni.

Ki mentesülhet a rendkívüli munkavégzés alól?

Vannak olyan munkavállalói csoportok, akik esetében rendkívüli munkavégzés még hozzájárulásuk esetén sem rendelhető el. Ide tartoznak:

• a várandós,
• a 3 év alatti kisgyermeket nevelő,
• a fiatalkorú munkavállalók,
• és akiknek a munkája egészségkárosító kockázattal jár.
• A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára – gyermeke 3 éves korától 4 éves koráig – rendkívüli munkaidő vagy készenlét csak a hozzájárulásával rendelhető el.

Az ezekbe a csoportokba nem tartozó munkavállalók számára a napi, heti és éves korlátok figyelembevételével szinte bármikor elrendelhető rendkívüli munkavégzés. Munkaszüneti napon azonban csak azok számára, akik ezen a napon akár rendes munkaidőben történő munkavégzésre is kötelezhetőek lennének.

Ha baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében van szükség rendkívüli munkavégzésre, akkor ennek nincs korlátja, ilyen esetekben elrendelhető munkavégzés akár munkaszüneti napra is.

A túlóra díjazása

A rendkívüli munkaidőben való munkavégzésért rendkívüli díjazás, túlórabér jár. A túlóra időtartamára időarányos alapbér és ez alapján számolt bérpótlék illeti meg a munkavállalót.

A bérpótlék mértéke:

• munkanapon 50%,
• pihenő- és munkaszüneti napon 100%.

A munkáltató és a munkavállaló megállapodása vagy kollektív szerződés rendelkezése alapján a fenti bérpótlék helyett a rendkívüli munkaidőben való munkavégzés azonos mértékű szabadidővel is kompenzálható, melyre a munkavállaló időarányos alapbért kap. Pihenőnapra elrendelt rendkívüli munkavégzés esetében, ha emiatt a munkavállaló számára a munkáltató másik pihenőnapot biztosít, emellett még 50% bérpótlékot is fizetni kell részére, a 100% bérpótlék helyett.

A túlóráért adott szabadidőt legkésőbb az elrendelt túlórát követő hónapban (egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén legkésőbb a munkaidőkeret végéig, illetve munkaidőkereten felül végzett munka esetén legkésőbb a következő munkaidőkeret végéig) kell kiadni.

Munkaszüneti napra elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés szabadidővel még részben sem kompenzálható, ezt csak az alapbéren túli 100% bérpótlékkal lehet ellentételezni.