Bár az EU-nak nincs semmiféle kompetenciája a bérek meghatározásánál, a keresetek gazdaságra gyakorolt hatásai miatt mégis fontos kérdésként tekint rá. Különösen azért, mert egyre inkább polarizálódnak a fizetések, a közepes szintű munkahelyek száma pedig csökken.

 Ami Magyarországot illeti, a jelenlegi bérszínvonal Magyarországon alacsony, a legálisan járó bérek nagysága kutatások szerint akár 1 millió ember esetében nem éri el a létminimum szintjét, azaz mintegy 4 millió munkavállaló negyede olyan szintű bért visz haza, amely a KSH adatai szerint számított adatok alapján még arra sem elegendő, hogy a XXI. századi minimális igényeknek megfelelő életet biztosítsa. A válság hatására ez a tendencia az elmúlt években gyorsult és szélesedett a dolgozói szegénység – derül ki az Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövegsége (MGYOSZ) és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) által szervezett Tisztességes bérek – a társadalom, a gazdaság felemelkedésének akadálya vagy motorja? című konferenciájára készített háttéranyagból.

Bár Pataky Péter, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSZSZ) elnöke szerint Magyarországon a szakszervezetek az ismert viszonyok miatt evidenciának tekintik a minimálbér törvényi meglétét, a konferencián felszólalók között megoszlottak a vélemények ennek törvényi kikényszerítésének szükségességéről.

A törvényi kikényszerítés szükségtelensége mellett Wimmer István, az MGYOSZ főtitkára érvelt, aki – egy ehhez kapcsolódó programjukra utalva – azt is leszögezte, hogy akkor van tisztességes bér, ha van tisztességes munka. Wimmer ugyan azt is hangsúlyozta, hogy a munkáltatók szempontjából is fontos a tisztességes bér, hiszen ez az életszínvonal fontos alkotóeleme is, de ehhez sikeresség is szükséges. A béremelés és a gazdasági sikeresség sorrendje nem felcserélhető és nem hagyható figyelmen kívül; a bérek kérdése a munkáltatói oldal szemében versenyképességi tényező, míg a szakszervezetek szempontjából inkább szociális kérdés – tette hozzá. Magas átlag- és minimálbérek sikeres, erős gazdaságokban alakultak ki, tehát előbb kell a siker és az eredmény, ezután lehet csak tisztességes munkabérről beszélni. Wimmer a magyarországi helyzet kapcsán elmondta: emelkedtek a bérek, de ezzel párhuzamosan a nemzetgazdaság semmilyen mutatószáma nem erősödött.

A spontán bérmeghatározásokkal élő országok csoportjában (Norvégia, Ausztria, Svájc, Dánia) az átlagos munkanélküliségi ráta 5,2 százalék, míg ahol törvényi szabályozás van, ott 11 százalék körüli. Igaz, ezen országokban nagyon erős az érintettek közötti, háromoldalú párbeszéd, míg a kelet-európai államokban az egyeztetések gyengék. A munkanélküliségi ráta csökkentése azonban nem biztos, hogy a gazdaság versenyképességét is növeli – Magyarország sem versenyképesség, sem bérterhek szempontjából sem áll jól a V4-ek között – tette hozzá.

Az EU-nak nincs beleszólása, de azért mégis

Az EU-nak szinte semmi kompetenciája nincs a bérek meghatározásában, kívül esik a szerződés hatáskörein, de elismerik a kollektív alku jogát, ám az EU-n belüli szabályozásbeli sokszínűséget figyelembe kell venni – mondta Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős biztosa. (Andor a Napi.hu keddi konferenciáján is felszólal.) Ha viszont közgazdasági oldalról nézzük, akkor más a kép, miután sok mindenre hatással van a bérek színvonala, így a közös célkitűzésekben nem is maradhat semleges az unió – tette hozzá. Az EU 2020 ugyanis számszerű célokat tűzött ki, ebbe már elkerülhetetlenül belekerülnek a bérek alakulására vonatkozó elemek is.

A válság hatására 2012-ben elfogadtak egy foglalkoztatási csomagot, itt a vásárlóerő oldaláról is nézték a bérek fontosságát, miután lényeges, hogy a megszorítások mellett elérjenek egy olyan szintű aggregált keresletet, amelyre a beruházók is tudnak alapozni a döntéseik meghozatalakor – emelte ki Andor.

A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése 2013 októberében került előtérbe, az ekkor elfogadott intézkedéscsomag alapján eredménytáblát hozott be az EU. Ez a rendszer fenntarthatóságának és működésének vesztélyeztető elemeket figyeli, és olyan indikátorokat tartalmaz, mint a dolgozói szegénység, a háztartások bevétele vagy az egyenlőtlenség mutatói. Ez azért fontos, mert ennek bevezetése óta bármilyen jelentésnek szem előtt kell tartania egyrészt a munkajövedelem hosszú távú alakulását – nemcsak az EU-ban, de általában az OECD országokban is. Andor ugyanakkor megjegyezte: az EU-t, USA-t, és Japánt egymás mellé téve kirajzolódik a bérek csökkenése hosszú távon, a trend e három régióban egy irányba mutat.

Bérpolarizáció és szétszakadás

Andor az elmúlt évek fontos fejleményei között említette az éleződő bérpolarizációt: a közepes szintű munkahelyek száma drasztikusan csökken – a válság óta egyre gyorsabb tempóban -, ami egyebek mellett a globalizáció, az ipar más kontinensre telepítésének a következménye. Megfigyelhető tehát, hogy szűkülnek a lehetőségek a közepes és alacsony szintű munkahelyek esetében, a magasan képzettek honoráriuma viszont nő, vagyis a bérek egyre inkább polarizálódnak, ami egyes országokban érdekes helyzeteket tud teremteni – fogalmazott a biztos (képünkön).

A harmadik fontos fejlemény a nominális fajlagos bérköltség alakulása: 2001-től 2007-ig eurózónán belül a bérek alakulása óriási szóródást mutatott. Ír-, Spanyol- és Görögországban például jóval a termelékenységük fölött nőttek a bérek – ez a skála egyik vége. A másik vége Németország, ahol a termelékenység nagyon gyorsan nőtt, a fajlagos bérköltség viszont ezt nem követte, egyebek mellett az ország egyesítése és az EU bővítésének hatásától való félelem (kitelepül az ipar máshová) miatt. Ez a jelenség viszont hozzájárult a rendszer egészének destabilizálásához – mutatott rá a biztos.

A válság kitörése után az eurózónában azon országokban, ahol nagyon elszaladtak a bérekkel, ott komoly bércsökkentést lehetett látni, Németország viszont még mindig csak a csoport közepe tájára került, azaz csak kis korrekció zajlott le. A bérkiigazítások a deficites országokban – amelyek elvesztették a versenyképességüket is – leértékelésként jelentek meg, hogy helyreálljon a versenyképesség. Ezt viszont – mint ahogy a válság is rámutatott -, ha számos országban egyszerre alkalmazzák, akkor jelentős negatív hatást eredményezhet a rendszer egészére.

A minimálbérrel kapcsolatban kiemelte: ez teljes egészében tagállami kompetencia, a társadalmi párbeszédnek van jelentős szerepe ennek meghatározásában. Jelenleg 21 tagállam van minimálbér, a közelmúltban Német- és Olaszország vezette be a nagy államok közül ezt az intézményt. A minimálbér esetében is óriási szóródás van a tagállamok között. A vásárlóerő-paritás alapján már kisebbnek mutatkozik a szóródás, ha pedig a minimálbér értékét a havi átlagbérhez viszonyítjuk még kisebb a szóródás – mutatott rá Andor.

Történelmi tett

A német minimálbér jövő évi bevezetése történelmi tett – emelte ki Andor -, mert Németországban is elterjedt a dolgozói szegénység. Ugyanakkor a tisztességes keresetek lehetősége, illetve az aggregált kereslet fenntartása szempontjából óriási jelentősége van a minimálbér német bevezetésének. Iga, Németország óvatos duhajként viselkedik, az emelés ugyanis lépcsőzetes lesz – elsőre a kormány a francia minimálbér alatt 1 euróval határozta meg a bevezetendő bérminimumot, főleg az egyesítés miatt fennmaradt különbségekkel indokolva.

A biztos a fentiek alapján arra mutatott rá: ha megfelelő szintű a minimálbér, akkor annak pozitív oldalai egyértelműen megmutatkoznak a gazdaságban is. A makrogazdasági hatások oldaláról nézve ugyanis a minimálbér egyfajta stabilitást is ad visszaeséskor, mérsékelheti azt a kereslet és a foglalkoztatás fenntartásával, de emellett az egyenlőtlenségek kialakulását is csökkentheti és mérsékli a defláció kockázatát – sorolta az uniós biztos.

forrás:napi.hu