Az Európai Konzervatívok és Reformisták csoportja (ECR) meghívására a keresztény értékeket valló szakszervezetek képviselői mondták el elképzeléseiket az Európai Parlamentben, Brüsszelben, céljaikról, jövőképükről.

Az ECR meggyőződése, hogy az Uniónak szerepet kell játszania a 21. században, ugyanakkor a tagállamai közötti együttműködés megvalósítására kell összpontosítania. Az ECR szerint ideje új irányba fordítani és ismét működőképessé tenni az Uniót, gazdaságilag és az emberek tekintetében egyaránt. A 15 ország 70 európai parlamenti képviselőjét tömörítő ECR jelenleg az Európai Parlament harmadik legnagyobb képviselőcsoportja.

A brüsszeli látogatás során az olasz UGL, a spanyol Solidaridad és a Munkástanácsok Országos Szövetsége közös kiáltványt adott ki.

A Soliadridad elnöke, Rodrigo Alonso felszólalásában elmondta, hogy a kiáltványt egy kampány keretein belül ismertetik az érdeklődőkkel és a rendezvénysorozat május 1-jén egy nagygyűléssel zárul. „Úgy gondoljuk, hogy ennek a kezdeményezésnek jelentős médiahatása lesz, és egységet és erőt fog közvetíteni az európai munkavállalók előtt álló küzdelmekben” – emelte ki Rodrigo Alonso, aki felhívta a figyelmet a szakszervezetek együttműködődének fontosságára.

A kiáltvány az európai munkások védelmét célozza:

Az európaiak komoly fenyegetésekkel néznek szembe, amelyek veszélyeztetik a családok jólétét, a középosztály fennmaradását és a munkásosztály anyagi fejlődésének kilátását.

Az Európai Uniót vezető bürokraták és politikusok már régen nem figyelnek a közjóra és az európai munkavállalók jövőjére. Felkarolták egy kisebbség érdekeit, és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó Fenntartható Fejlődési Menetrend végrehajtását folytatják, amely csak szegénységet, munkahelyek pusztulását, társadalmi struktúrák elvesztését és bizonytalanságot hoz magával. Ez az oka annak, hogy a hazafias európai szakszervezeteknek most minden eddiginél jobban szembe kell nézniük a globalista fenyegetéssel. Meg kell védenünk nemzeteink érdekeit, termelő ágazatainkat és dolgozóinkat.

NEM-et mondunk a külföldi termékek tisztességtelen VERSENYÉRE, amelyek nem felelnek meg az európai minimális munkaügyi, egészségügyi vagy minőségi előírásoknak. A termelés áthelyezésének lehetővé tétele, hogy kedvezőbb feltételeket kaphassanak Európában, hogy alacsony áron értékesítsék azokat, elsődleges szektorunk eltűnéséhez, vidéki területek és teljes régiók elnéptelenedéséhez vezet.

NEM-et mondunk az európai országokban oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott tipikus agrár-élelmiszeripari termékek HAMISÍTÁSÁRA.

NEM-et mondunk a gyárak és vállalatok harmadik országokba való helyezésére, ahová az európai oligarchiák egyöntetű támogatása mellett a termelést, az erőforrásokat és a munkahelyeket áthelyezik. A dezindusztrializáció a gyártási ágazatok egész sora, például a kohászat, a hajógyártás, az autóipar vagy a bányászat lehetőségeinek megszűnését jelenti.

Nemet mondunk a TITKOS BEVONDOLÁSRA, amelyet a globalista elitek a bérek csökkentésére és a munkakörülmények romlására használnak szerte Európában. Az uniós munkavállalóknak és azoknak az országoknak, amelyekkel történelmi vagy kulturális kötődéseink vannak, elsőbbséget kell élvezniük a munkaerőpiachoz vagy a szociális segélyekhez való hozzáféréshez.

NEMET MONDUNK KLÍMA FANATIZMUSRA: nem engedhetjük meg, hogy munkánkat és szokásainkat lobbik követelései korlátozzák. Ugyanazok az emberek, akik a múltban egyetértettek energiafüggőségünkkel, és akik jelenleg be akarják tiltani a belsőégésű motorokat, hallgatnak a kínai vagy indiai nagymértékű szennyezés láttán.

Nemet mondunk a HATALOMNAK BEHÓDOLÓ SZAKSZERVEZETEKRE. A régi szocialista és kommunista szakszervezetek ma már a hatalmasok és a milliárdosok szolgái. – NEM-et mondunk az OSZTÁLYHÁBORÚRA, amelyet ezek a szakszervezetek továbbra is képviselnek, és amelyeket a munkavállalók részvételének elősegítésével kívánunk leküzdeni a vezetői pozícióiban lévő vállalatoknál Európa-szerte.

IGEN-T mondunk JOGAINK VÉDELMÉRE: jogunk van méltó élethez, bérhez, stabilitáshoz és munkakörülményekhez, amelyek lehetővé teszik a lakhatást, a családalapítást vagy a tisztességes nyugdíjat. Európának olyan strukturális reformokra van szüksége, amelyek újra a reflektorfénybe helyezik a munkavállalók és családjaik érdekeit. Csak így leszünk képesek szembeszállni a globalista elitekkel, akik nemzeteink szétzilálására, munkajövedelmeink elpusztítására és gazdaságaink tönkretételére törekszenek a harmadik országok javára.

A Munkástanácsok Országos Szövetségét Idrányi Flóra képviselte, aki elmondta:

A Munkástanácsok Országos Szövetségének a keresztény-szociális alapokon nyugvó missziója, hogy társadalmi feszültéségek gerjesztése nélkül a munkás polgárrá váljon. Ilyen társadalmi megmozdulás volt az 1956’-os forradalmi munkástanácsok megalakulása, ahol spontán megvalósult a munkavállalói önigazgatás, egy működőképes tanácsrendszer formájában. Egy másik példa, az egyik jelentős gyárunk, a Herendi Porcelángyár esete, ahol 1989 után elnökünk, Palkovics Imre vezetésével megvalósult, hogy a cég tulajdonosai 75 százalékban a dolgozók lettek, vagyis egyszerre váltak munkaadókká és munkavállalókká.

A Munkástanácsok szerint az európai társadalmi és gazdasági fejlődés, a keresztény szociális társadalmi tanítás alapján működhet. Ezt azzal a megközelítéssel kell megvalósítani, amit XIII. Leó pápa a Rerum Novarum című enciklikájában fogalmazott meg a munka és a tőke egymást nem nélkülöző szerepéről, együtt működésének szükségességéről.

Az elmúlt két évben tapasztalt sokkok, mint például a kínálati sokk a Covid alatt, vagy a háború és a hozzá kapcsolódó olaj, gáz és élelmiszer árak emelkedése jelentős terhet rótt a munkavállalókra.

Hazánkban a Munkástanácsok Országos Szövetsége idén januárban hívta fel a figyelmet arra, hogy a versenyszféra több területén az 50 százalékot is meghaladta az éves profitnövekedés 2022 harmadik negyedévében. 

A Munkástanácsok elnöke azt nyilatkozta, hogy „a hazai piaci szereplők profitéhsége, vagyis a példátlan mértékben megugró extranyereség éppen úgy benne van a termékek és szolgáltatások árában, mint a sokat emlegetett energia, alapanyag- és önköltségi ár emelkedése.” Mindez azt jelenti, hogy a vállalkozások költségeik emelkedéséből adódó pluszkiadást teljes egészében áthárították a fogyasztókra.

Egy, az Európai Tanács számára február végén prezentált anyagból kiderül, hogy a vállalatok profitnövekedései nagy mértékben járulnak hozzá a pénzromlás növekedéséhez, és ezzel a béremelések egyáltalán nem tartanak ütemet.

Az elmúlt hónapokban uralkodó makrogazdasági narratíva, az emelkedő bérek narratívája helyett az emelkedő profitról és annak a munkaadók és a munkavállalók közötti megosztásáról kell beszélni.

A kérdés egyszerű: a vállalti profitot miként lehet megosztani a munkásokkal?

A Munkástanácsok javasolja:

Nagyobb átláthatóságra van szükség az Európai Unió működésében, a nemzetek Európájának jegyében.

Az intézmények működésében újra meg kell erősíteni a munkavállalói és civil részvételt.

Szükséges egy megújított Társadalmi Szerződés a tisztességes fejlődéshez, a befogadóbb és fenntarthatóbb társadalomhoz. Mindezeknek középpontjában az élet-és munkakörülmények fejlesztése, a nők és férfiak közötti egyenlőség erősítésének kell állnia. A tisztességes fellendülés szükséges alapja kell, hogy legyen a munkavállalói jogok, valamint a szakszervezeti jogok, az erősebb kollektív tárgyalási és a munkahelyi demokráciához való jog is.

Szükség van új gazdasági modellre és irányításra, amely nem csak a GDP növekedést veszi alapul, hanem befogadó és tisztességes, és EU szintű jólétet biztosít a munkavállalók számára. Ahhoz, hogy a társadalmi igazságosság és a gazdasági igazságosság kéz-a kézben járjon, szükséges az EU gazdasági igazgatásának reformja is, amelyben az emberek jóléte a gazdasági politikák célja.

Idranyi Flóra, a Munkástanácsok Országos Szövetségének kommunikációs vezetője, Alonzo Fernandez, a Spanyol Szindikátus Szolidariedad főtitkára, Jorge BUXADÉ VILLALBA, az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport elnökség tagja, Kósa Ádám, európa parlamentik képviselő, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság tagja, Francesco Paolo Capone, az olasz UGL elnöke.