Palkovics Imre hozzászólása a VKF partnerek körében zajló Munka Törvénykönyve módosításával kapcsolatos vitához. A vita annak kapcsán alakult ki, hogy az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló európai uniós irányelv bevezetéséhez szükséges Munka Törvénykönyve 153 §-a 1/a bekezdésének módosítási javaslatában kerüljön nevesítésre konzultációs fórumként a már 12 éve működő Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma.

Kedves Kollégák!

Látva az elmúlt időszak munkaügyi kapcsolatainak makroszintű folyamatait -benne a tripartit konzultációk során elszenvedett mellőzöttségét a szociális partnerségnek- úgy gondolom, hasznos lenne, kicsit felülemelkedve a napi konfliktusainkon- megvizsgálnunk helyzetünket az ide vonatkozó elmélet és a vele szemben létező gyakorlat konfliktusának szemszögéből.

Ehhez ajánlanám áttekinteni az alábbi szakirodalmi anyag rövid részletét:

Zachar Péter Krisztián: A klasszikus neokorporatizmus elméleti háttere. In: Dobák Miklós (szerk.): A gazdasági és társadalmi érdekérvényesítés stratégiai és szervezeti modelljei a 20. században, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2011. 221. o.

Az írás lényege, hogy a XIX. századtól megnövekedett az állam társadalmi jövedelemelosztásban betöltött szerepe és ezért a heterogén szerkezetű társadalmak különböző csoportjai igyekeztek befolyást szerezni ezekre a politikai döntésekre, érdekeik érvényesítése céljából. Ezt úgy tudták elérni, hogy érdekszervezeteket hoztak létre, amiket a végrehajtó hatalom nem tudott figyelmen kívül hagyni, mert olyan társadalmi csoportok támogatását élvezték, amelyek az állam döntéseire kellő politikai nyomást tudtak helyezni. A szerző kihangsúlyozza, hogy csak azok a társadalmi csoportok voltak képesek ezt a funkciót betölteni, amelyek kellőképpen megszervezték magukat.

A mi problémánk gyökerét én ebben látom.

Ezért nem mi, szakszervezetek és munkáltatói érdekképviseletek bírunk érdemi befolyással a társadalmi szintű jövedelemelosztás szabályainak kialakítására és konkrét végrehajtására. Habár az állam belátja, hogy a neo-pluralista társadalmi berendezkedésnek vannak alapvető szabályai és szereplői, így nálunk is léteznek makroszintű munkaügyi kapcsolatok multipartit (NGTT), tripartit (VKF), kvázi bipartit (ÁPB) intézményei, ezek a szereplők azonban nem tudtak igazán erős és megkerülhetetlen tényezőivé válni a társadalomnak, ami többek között éppen a mindenkori államon is múlott.

Az is érzékelhető, hogy a végrehajtó hatalom nem képes a gazdaság szereplőinek véleménye, igénye és érdekeinek figyelmen kívül hagyásával releváns döntéseket hozni. Ezért létrehozott magának egy normatív rendszerben működtetett partnert (MKIK), ami persze nem az alapvető szervezkedési jog mentén, hanem az állam közhatalmi erejénél fogva létezik és kötelező tagdíjakból tarják fenn, és ami a rideg valóság, hogy ebben a szisztémában a munkavállalók már a konzultáció alanyaként nincsenek jelen. Valamiféle morál alapján elvárható lett volna -ha már ezt a modellt választotta a politikai elit- hogy legalább a munkavállalói kamarát is létre hozzák, mert így a munka társadalmában a munkavállaló általa működtetett intézményen keresztül nem jelenítheti meg érdekeit. Konkrétan kiírták a gazdaság önállóan létező csoportjainak köréből.  Sorsa alakítását így csupán a politikai pártok tevékenységén át tudja befolyásolni…

Ezért, ami valóságos konzultációnak tekinthető a gazdaság és a jövedelem felosztása terén az vélhetően ebben a körben (kormány és az MKIK) zajlik. Az elméletben és az európai elvárások minimumának megfeleltetett munkaügyi kapcsolatok szereplői és szervezetei, a fent felsoroltak szerint csak szükséges, de impotens szereplők mindaddig amíg valódi képviselőivé nem válnak a megcélzott csoportok meghatározó többségének.

Ebből kiindulva és belátva, hogy ezt a szerepet már régen elvállaltuk, és nem árt időnként erre magunkat emlékeztetni, kényszerpályán vagyunk és most arra nyílik halvány remény, hogy a tripartit nemzeti szintű munkaügyi kapcsolatok intézménye talán jogszabályi nevesítésre kerül és a hiányzó súlyunkból eredő keserűségeinket némileg ez a változás enyhíteni tudja majd.

 

Üdvözlettel:

Palkovics Imre

Budapest, 2024.03.25.